Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

8 Képújság 1983. május 21. Románia Vendégségben a vendéglátóknál Bukarest felkészülten várja a nyári szezon hazai és külföldi vendégeit. Az érdem főként a tíz évvel ezelőtt megalakult Bu­karesti Turisztikai, Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalaté. A vállalat működésének ered­ménye 20 új szálloda és 100 ké­nyelmes vendéglő. Tíz év alatt a román főváros szállodáinak a száma 19-ről 39-re növekedett, a vendéglőké pedig 80-ról 180- ra gyarapodott. Jelenleg 11 ezer szállodai ágy áll a. Surjsttálk ren­delkezésére, akiket olyan mo­dern hotelekben helyezhetnek el, mint az Intercontinental, a Bucu.resti, a Darabont! vagy a Porc. Évi átlagban naponta 7 ezer vendég elszállásölását és 10 ezer személy vendéglői ellátását biztosítja a vállalat csaknem 8 ezer alkalmazottja. A létesítmé­nyekben évente 1,2 millió kül­földi turista fordul meg. Róluk, de a bukarestiek üdültetésének, pihenésének, gyógykezelésének, szórakoztató programjainak megszervezéséről is magas szín­vonalon gondoskodik a vállalat. A vendéglátó vállalat vezetői szívesen vezetnek be különböző újításokat. Az idén például a 'Bucurestti Szállodába meghívták az ország megyei turisztikái hi­vatalainak képviselőit, hogy be­számolóikból a fővárosi vendég­látók megismerhessék a helyi üdülőkörzetek lehetőségeit, és Bukarestben is népszerűsítsék Románia legkülönbözőbb táj­egységeit. Észtország bedalgozórendszer Úgy dolgozom, ahogy az nekem a legkényelmesebb". Lejli Kohv, a „Marat” bedolgozónője lányaival. Bevált a Aligha van Észtországban olyan ember, akinek ruhatárá­ban ne lenne a „Marat" cég egy-egy darabja. Ez a hatalmas kötöttárugyár évenként körülbe­lül 100 millió rubel értékű ter­méket bocsát ki. Áruinak nagy részét — fehérneműket, tréning­ruhákat, kabátokaf stb. — az üzem falaim ikívül, „otthon" .ké­szítik. — A bedolgozórendszerre né. hány évvel ezelőtt tértünk át — mondja a „Marat" vezérigazga­tója Antsz Kaprai. — Ez kényel­mes mindazoknak, akik valami­lyen ok miatt nem tudnak min­dennap lmunkéba járni. Ezzel a lehetőséggel elsősorban a fiatal édesanyák élnek. A szo­ciológusok kimutatták, hogy köztársaságunk városaiban az asszonyok nyolc százaléka azért hagyja ott a munkahelyét, mert munkahelyi beosztása miatt rtimcs lehetősége arra', hogy pléldáull időben elhozza gyer­mekét az liskolábáll, megebédel­te sse, 'segítsen neki a le eke­idé szíltésibea sltib. Ugyanakkor tudnának 'és szeretnének is dolgozni. MS segítettünk nekik ebben. — Amikor megszületett a harmadik gyermekünk — mesé- i. Lejli Kohv, akinek már több éves bedolgozó gyakorlata van, — úgy döntöttünk férjemmel: amíg a gyerekek kicsik, öt évig otthon maradok. Emlékszem, az első napokban élveztem az ott_ hon kényelmét, bár munka, mint minden édesanyának, nekem is akadt a háznál jócskán. Kide­rült azonban, hogy lelkileg nem elégítenek ki csak a házimun­kák. Ezenkívül a családban, ahol három gyermek nő, min­den fillérre szükség van a ház­tartásban. Egyszer a „Noorte-HjaeF („Fiatalok Hangja”) című új­ságban hirdetést Olvastam, hogy. bedolgozó varrónőket ke­resnek. Én a „Marat” üzemet választottam: nem messze van otthonunktól. Minden nap ház­hoz jön az autó, hogy elvigye az elkészült termékeket, másnap megkaptam az elkészítendő árukat Jól keresek — csaknem 200 rubelt havonta. De a leg­fontosabb — magam osztom be a munkámat: úgy dolgozom, ahogy az nekem a legkényel­mesebb. Jut időm a gyermekek­kel törődni, ebédet készíteni, pi­henői. Lejli Kohv, akárcsak a többi bedolgozó, ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint a „Marat” többi dolgozója: 'jár neki az évi fizetett szabadság, a szakszer­vezet kedvezményes üdülést biztosít számára, kislányai a nyári szünidőkben az üzem út­törőtáborában nyaralnak. Ha valamelyik gyermek, vagy ő ma­ga megbetegszik, táppénz jár neki. Ha a bedolgozónak varró, gépre van szüksége, azt is biz­tosítja az üzem; s karbantar­tásáról is gondoskodnak. Antsz Kaprai, a „Marót” ve­zérigazgatója véleménye szerint ez a gyakorlat gazdaságiikig megalapozott. Illgaz, a bedolgo­zók termelékenysége nem olyan magas, mintha ez üzemben dol­goznának. A haszon mégis szemmel látható: a vállalat több termékhez jut anélkül, hogy a termelőterületet növel­ni kellene, s hogy a bedolgozó- rendszer tetszik az asszonyok­nak, bizonyítja az a tény is, hogy a „Marat" üzem fennállá­sának 8 éve alatt egyetlen asz- ezony sem „mondott fel”. LEONYID OBSIRNOV Nemzeti park Mongóliában Mongol és szovjet kutatók lei. dolgozták a Mongol Népköz- társaság első nemzeti parkjának a tervezetét. A park, amely az ország déli részében, a Góbi­sivatagban lesz, 5 millió hektár területet foglal majd el, s ez­zel a világ legnagyobb termé­szetvédelmi területei közé tar­tozik. Az elképzelések között az is szerepel, hogy olyan Mongó­liában honos növény- és állat­fajokat telepítenek meg ott, amelyeket ma már a kipusztulás veszélye fenyeget. Egyebek kö­zött oda — eredeti hazájukba — szándékoznak visszatelepíte- ní 'a híres przsevalíszikli vádlóvá - kát is, amelyek ma már csak az állatkertekben élnek. A Bezosztaja szülőháza Krasznodari növénynemesítők „A kenyér — az élet”, .,A ga­bona a hombárban — megelé­gedés a házban” — tartja az orosz közmondás. Ez a meggyő­ződés Irányítja a szovjet neme- sítáről, Paivel Lukjanyenkórá! el­nevezett •krasznodari tudomá­nyos kii'.'atóimtézet tudósainak munkáját. Nemrég adták át ál­lami fajtaminősítésre az „Isz­tok" és a „Zamena” elnevezésű új lágy őszi búzafajtákat, a „iKorurtd” kemény ibúzaf ajtót, valamint két rozs-búza hibrid- fajtát. A krasznodari tudósok kollek­tívája sikeresen folytatja' azt a munkát, amelyet Pavel Lukja- nyenko ckadémikus, a kétszeres szó dialista imunte hőse 'kérdett el és fejlesztett ki. Életének mintegy ötven évét áldozta ked­venc munkájának — a magas hozamú búzafajták kinemesíté. sének. Tudjuk: minden új gabo­nafajta — több éves fáradságos munka eredménye. Lukjanyenko aggályos lelkiismeretességgel kereste a szelekció új. hatéko­nyabb módszereit. Ezt követte az ötlet, az alapgondolat ellen­őrzése a laboratóriumokban és a földeken. Az intézetben a gabonanövé­nyek mintegy hatvan fajtáját é, hibridjét nemesítették ki. A Lukjanyenko akadémikus által annak idején kinemesített Be­zosztaja—1 búzafajta a szó szoros értőimében világsikert aratott. Vetésterületei a Szov­jetunióban és más országokban sok millió hektárt foglaltak el. Azután még bőségesebben ter­mő fajták jelentek meg. Az ország minden sarkából és külföldről tudósok és szakembe­rek érkeznek Krasznodarba, hogy megismerkedjenek az in­tézet kollektívájának új munkái­val, s konzultáljanak a növény­termesztés módszereiről. A szelekciós munkák meg­gyorsításához az intézetben kor­szerű műszereket és szerkezete­ket alkalmaznak. Működik a fi- totron-üvegház komplexum, amely lehetővé teszi, hogy egy új fajta kitenyésztésének idejét a korábbi 12 évről hat-hét évre csökkentsék. Az intézet fitotron-üvegház komplexuma. A növénynemesitó tudósok (az előtérben): L. Be zpalova, a mezőgazdasági tu­dományok kandidátusa, a búzanemesítési osztály tudomá­nyos főmunkatársa és N. Liszak tudományos segédmunkatárs. A hazai kőolaj-finomítók sorsa Kétmillió tonna kőolaj meg­lehetősen nagy mennyiség, jó­szerivel amnyi, amennyit egy esz­tendőben a hazai olajmezők ad­ni képesek. Aligha csodálkozha­tunk tehát, ha mostanában min­den fórumon, ahol az energia^ gazdálkodás szóba kerül, büsz­kén mondják: tavaly már két­millió tonnával kevesebb kő­olajjal beértük, mint 1979-ben, pedig már akkor is minden ko­rábbinál kevesebb: tíz és fél imiMió tonna került az olajfino­mítókba. A jelentős megtakarí­tás azonban az olajiparban fe­szültségeket akozott. A feldolgozó kapacitás már 14,5 millió tonna vált 1979 vé­gén. Ezt összevetve az idei 8,5 imiNSó tonna földolgozandó olaj­jal - amely a belátható esz­tendőkben sem lesz több —, lát­hatjuk: a finomítók kihaszná­lása még a 60 százalékot sem éri él. Mindennek magyarázatá­ul: 1970-ben még úgy szóltak a tervek, hogy 1980-na 15, 1985- re 17—25 millió tonnára növek­szik kőalaljíogya'sztásunk. S az elképzélést az 1973 végi első ola já rrobbaná s alig-alig érin­tette. Olyannyira, hogy a léniá­vá pasi Tiszai Finomító (népsze­rű rövidítéssel: a TI FO) 1973. és 1979. között épült fel, 7,5 mil­liárd forintért, s jelenleg évi 3 millió tonnás kapacitásának alig felét höszná'lja ki, mind­össze 1,3 millió tonna kőola­jat dolgoz fel. Tudvalévő, hogy Európa-szér- te csökkentik a f ino m ítókapaci - tásokat. Érdemes sorra venni, hogy a hazai olajipar mit ter­vez az adott helyzetben. Nem nagyságai csupán az in­tézkedés miatt említendő min­denekelőtt a nyírbogdányi fino­mító, amelyet az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt tavaly decemberben leállíttatott. Igaz, ez mindössze csepp a tenger­ben: ott ugyanis a finomító ka­pacitás mindössze 0,4 millió tonna évente, így az összképet alig-alig befolyásolja. Mind- emellett az összes állóeszköz­értéknek csak 10 száza léka esett ki, az üzem továbbra is dolgo­zik, úgynevezett speciális kő­olajtermékeiket állítanak elő. így gyógybenzint, szagtalan petró­leumot a vegyiparnak, külön­leges gázolajat hideghengerlés­hez, kozmetikai, gyógyászati s •egyéb vazelint, átmeneti korró­zióvédő anyagokat, különböző speciális olajakat. Csakhogy 'mindebből összesen évi 8 ezer tonnát, amelynek árbevétele nem pótolja azt, amitől az üzem az olajfinomítás megszűntével elesett. A gyártmányokhoz szükséges alapanyagot tehát ma már nem saját maguk állítják elő, hanem a társválkalatokitál kell megvá­sárolniuk. Ugyanakkor jelenlegi gyártókaiplaaitáisulkat sem tudják kihasználni, Hiszen egyebek kö­zött az átmeneti korróziógátló anyagokból (ilyen például az al­vázvédő) évente 1500 tonnára van kapacitásuk, s most épül egy ugyanekkora termelésre ké­pes új üzemrész. Mégis, ezek­ből az anytagukból egyelőre mindössze 800 tonnát tudnak egy esztendőben eladni. Az or­szág szükséglete hozzávetőlege­sen 3000 tonna, tehát rövide­sen a teljes importot ki lehetne váltani, de már ma is mód len­ne o termelést 1500 tonnáira fel­tornázni. Csakhogy előbb a jó- rászt importanyagokhoz szokott vevőket kellene megqyőzni, még­pedig a minőség elismertetésé­vel, az importnál alacsonyabb (forint!) árral. Lehet persze or­ra is várni, almit a nyírbogdá- •nyllak mondtak: majd csak leáll egyszer a behozatal - csakhogy ez aligha kifizetődő álláspont. Hasonló a helyzet néhány más termékükkel is, a magyarázat ni ■! l ■ ii B2—lasagaaJ pedig: amíg az elsődleges olaj- feldolgozás dominált és hozta a nyereséget, addig nem a piac­ikutatás, a piacbővítés volt a srorítóbb. Most, lám, azzá vált. A nyírbogdányi üzemnek ugyan­is az elkövetkezendőkben aligha van másrb lehetősége. Mivel az olajfinomító kapa­citás az említett kisüzem leállí­tásával alig csökkent, kézenfek­vőnek látszik: másutt is korlá­tozni kellene a finomított meny- mennyiséget. így került nehéz •helyzetbe a TIFO, amelynek meglehetősen szűkre szabottak a lehetőségei. A kőolajfeldol­gozó technológia ugyanis nem konvertálható, vele nem lehet •más terméket előállítani. Szóba jöhetne a bérfeldolgozás, de ez jóbbára utópiái, hiszen a vilá­gon szinte mindenütt kapacitás- felesleg van, az olajexportáló országok viszont — pénzük bő­ven lévén — salját földolgozó Ikapacftásáliikat építik ki. 'Annak ellenére, hogy a TIFO kapacitásának még a felét sem tudják lekötni, csak egyetlen negyedévre állnak le, mert, mint az üzem szakemberei mondják: alulterhelt üzemálla­potban is van optimum. Sőt, mód nyílik valamelyest növelni az úgynevezett fehéráru-kihoza­tali, tehát főként a benzin- és gázoláljhányladot. Közben a szakemberék azon törik a fejü­ket, miiként lehetne kilábalni eb­ből az előnytelen helyzetből. Ki- útnalk csők a klasszikus olajipari feldolgozástól eltérő vegyipari gyártás kifejlesztése látszik. Er­re példa a 350 miliő forintért létesített új üzemrész, amely olasz technológiával metiltercier- butllétert (MTBE-t) állít elő. Ez a termék főként benzinóktóin- szám-javító. Az alapanyag ha­zai, a Tiszai Vegyi Kombináttól kapják. Emellett varinak elkép­zeléseik különböző vegyipari in­termedier, vagyis köztes termé­kek előállítására. Ilyen például a növényvédőszer-gyártáshoz használt etilmerkaptán, amely ma csak tőkés importból szerez­hető be, pedig a szükséges alapanyagok itthon is megvan­nak. Hasonlóképp növényvédő­szer ^-intermedier a tetrahidrofu- rón, amelynek előállítására szin­tén készülnek tervek. Csakhogy az említett, s hason­ló vegyianyagok gyártására a kőolaj-finomítás berendezései, •mint említettük, nem használ­hatók. Csupán a tartálypaiik, és a kiépített infrastruktúra áll ren­delkezésre - vagyis nem kis ösz- szegű be ruha zásokra lenne szük­ség ... ÚJ ÜZEMEK SZÁZHALOMBATTÁN A nyírbogdányi hoz Hasonló sorsra jut rövidesen a szőnyi fi­nomító is, ahol a kőolaj-finomí­tás jövőre szűnik meg, s az ott dolgozó mintegy 500 embernek a „klasszikus” kőolaj-feldolgo­zástól eltérő tevékenység ad majd műinkét. így a tervek sze­rint például citromsavat, B—12-t, s más mezőgazdasági takar- mányadalékot fognak előállíta­ni. A désztSIlálótornyokat, a cső­kemencét azonban fel kell szá­molni, miközben az új termé­kekre vailó átállás beruházást igényel. Marad még a TIFO mellett a zalaegerszegi kWkapüoitású fi- 'nomító, és a Dunai Kőolajipari Vállalat, amely utóbbi szinte egyedül képes lenne az évi 8,5 millió tonna kőolaj finomításá­ra. Miközben belátható időn be­lül évi 4 millió tonnával csök­kentik a hazai feldolgozó kapa­citást, új üzemek is épülnek. S ez csaik látszólag ellentmondás. Már építik ugyanis SzáziHailom­baltán o DKV-nál azt a 6,5 mil­liárd forintba kerülő katalitikus krakk-üzemet, amely az elsőd­leges kőolajfeldolgozás kevésbé értékes termékéből, a fűtőolaj­ból állít majd elő hőbontással főként benzint és gázolajat. A beruházási összeg nagynak tűnik ugyan, de Hamar megtérül. Ez oz új üzemág ugyanis évente 1 millió tonna fűtőolajból 460 ezer tonna, kitűnő minőségű benzint nyer majd, amely min­den kezelés nélkül eléri a 92-es öktóriszámot. E mennyiség meg­lehetősen nagy, Hiszen az or­szág motorbenzin-szükséglete ima másfél millió tonna körül van. A katalitikus krakkolás so­rán további 200 ezer tonna gáz­olajat és 150 ezer tonna úgy­nevezett Ca-C4 frakciót kapnaik, amély utóbbi részben értékes vegyipari alapanyag, illetve ház­tartási propán-bután. Az emlí­tettek együttvéve súlyban már több mint 80 százalékát teszik ki a bevitt fűtőolajnak - bár­melyikük á ra messze fölötte van a nyersolajénak. Emellett mint­egy melléktermékként további 120 ezer torino fűtőolaj és -gáz, valoknlnt 10 ezer tonna kén „majad”, s mindössze 60 ezer tonna a veszteség. De még ez a 6 százalék sem vész el igazán, hiszen ennek nagy része a moz­gó kaitóli rá torra rá ég ő koksz, amelyet a regenerálás során le­égetnek. Az így keletkező füst­gázok hőjével az üzemen belül elektromos energiát termelnek — ily módon a rendszer energeti­kai szempontból gyakorlatilag önellátó lesz. 'Ha mindez 'ilyen gazdaságos, joagal merülhet fel o kérdés: miért ások mórt építik fel? Az ok: korábban nem volt hozzá elegendő fűtőolaj. Az évekkel ezelőtti elképzelésekhez mér­ten azonban alapvetően meg­változott az erőműépítés! kon­cepció, yillPamoseniergla-terme- llésze a jövőben nem létesül fűtőolajbázisú erőmű. Sőt, a szénhidrogén-erőművek már most is inkább csőik osúoserő- műként működnek. A fűtőolaj- felhasználós tehát valamelyest oSöklken, ugyana'kkor motor­ba jtóamya gokból többre lesz szükség. lEz indokolja a kata­litikus knalkk-'üzem létesítését. Az évtized közepétől Száz­halombattán még, egy beruhá­zást Hoznak tető alá: az úgy­nevezett viszkozitás törő üze­melt. Kétmillió tonna1 ikaipaicitá- siú elsődleges ofajfinomító be­rendezést alakítanak át erre a célra, amely üzem lényegében fűtőolajból! állít majd elő fűtő­olajat! Arról vain szó, Hogy ma o Öunamenlti Hőerőműben el­tüzelt nyerfsöitumenszerű anya- oot folyékonnyá1, vagyis szál­líthatóvá kell tenrii, hagy az ország más üzemeiben is tü- zélőainyaglklénlt tudják félhasz- ná'lrvi. A távlatokról is essék szó: a jövő kőolajfiaomíltó modellje az úgynevezett ráró-fűtőotajterme- léisű feldolgozás. Vagyis az a dél, hogy a kőolajat ne tüzel­jük el, mint manapság', hanem motorba jtóarny ágként, illetve vegyipari alapanyagként Hasz­nosítsuk. iEnnek elvi lehetősé­ge már mai 'is adott, de Világ - Viszonylatban is csak az ezred­forduló táljóra várható az ilyen mélység ű kőo la jfel dolgoz á s. Természetesen, mi is ugyan­erre törekszünk, egyelőre meg­lehetősen sok fűtőolajat hasz­nálunk fel még' primer energe­tikai célokra,, azaz eltüzeljük az olajat, ami rendkívül gazda­ságtanain. Kőolaijifiinomító iparunk a ne­héz helyzetből néhálny év alatt várhatóan kilábal. A jelenlegi elképzeléseket ugyanis vajmi kevéssé befolyásolja a, kőolaj világpiacán 'a, közelmúltban megkezdődött áresés. A kőolaj — üi távlati prognózisok szerint — aligha lesz annyira1 olcsó, hogy érdemes legyen eltüzelni. TROMBOCZKY PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom