Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-12 / 85. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 85. szám. ARA: 1,40 Ft 1983. április 12., kedd. Mai számunkból A KORSZERŰBB MUNKAERÖ- GAZDÁLKODÁSÉRT (3. old.) „FEKETE VASÁRNAP" - NÉGY VERESÉGGEL (5. old.) LIPCSE - SPORTVAROS (6. old.) KITŰNŐ GAZDÁLKODÁS ÉS AMI MÖGÖTTE VAN (3. old.) Vállalkozni mindenütt lehet Már csak olyan az ember természete, hogyha valamit nem szeretne vagy nem tud véghezvinni, akkor azt önmagán kívüli okokkal menti, magyarázza. Egyszerűen fogalmazva: kifogást keres. Manapság hovatovább ilyen ürüggyé válik az az érv, hogy nincs módja mindenkinek vállalkozni. Hi­szen — mondják e felfogás hívei — mégsem állhat neki mindenki gmk-t (gazdasági munkaközösséget), szakcsopor­tot, polgárjogi társaságot, kisvállalatot szervezni... Hamis, önnyugtató logika ez, hiszen még az olyan kis­vállalkozások alapításától is eltántoríthatja a figyelmet, amelyekre a társadalmunknak szüksége volna. S még ha­misabb azért, mert a vállalkozás fogalmát leszűkíti a kis­vállalkozásokra. Mégis azt tapasztaljuk, hogy nem ritkán az egyedül üd­vözítő és korszerű megoldásnak kijáró nyomatékkai írnak, szólnak nálunk a kisvállalkozásokról. Ha így haladunk, egy­re inkább homályba szorul, hogy a kisvállalkozás csupán az országos és az egyéni gyarapodást szolgáló gazdaságszer­vezési megoldások egyike. Mint ahogy az is kieshet köz- gondolkodásunk figyelméből, hogy nem mindenütt üdvö­zítő a kisvállalkozás, még ott is lehet veszteni. Több oka van annak, hogy közfelfogásunk itt tart. A leg­főbb ok talán az, hogy a 70-es évek legvégén a kisvállal­kozások gondolata együtt jelent meg a vállalkozás, a kez­deményezés fontosságának hangsúlyozásával, a vállalati önállóság, a gazdálkodási rugalmasság erősítésének sürge­tésével. Ezek a fogalmak egy időben jelentek meg az új nö­vekedési pályára való átállás programjának - és kommen­tárjainak — részben új szókészletével. Táplálta a félreértést az is, hogy az első kisvállalkozások az új programok meghirdetése után azonnal mutatták, bi­zonyították, hogy valóban rugalmasak, racionálisok, különö­sen a vendéglátásban és a kereskedelemben: hosszabb lett az étlap, udvariasabb a kiszolgálás, néhány új kis üzlet nyitva tartott vasárnap délelőtt is stb. így - akarva-akarat- lan — a vállalkozás, a kezdeményezés modelljeivé váltak. Szem előtt voltak, okos dolognak tűntek, hiszen igen kényel­mesek voltak a vásárlók számára. A nagyságrendre, a nép­gazdasághoz mért értékűkre, szerepükre a közvélemény ke­vésbé figyelt. (Annak idején a mezőgazdaságban a háztá­ji és a nagyüzem egymáshoz mért arányai sem tisztázódtak azonnal. Sőt, ezt olykor még ma sem árt felemlegetni, hogy melyik szektor a nagyobb jelentőségű, hozamú, ha az egész gazdaság gyarapodását nézzük.) Egy-két adat összevetésével azonban elkerülhetők a fél­reértések. A nemzeti jövedelem 1982-ben mintegy 650 mil­liárd forint volt. Ehhez az ipar csaknem felerészben járult hozzá: 320 milliárd forinttal. Ennek az összegnek még a fél százalékát sem éri el az, amit a kisvállalkozások nyújtottak tavaly. Pedig a vállalati gmk-k száma már több mint 3200, a függetleneké pedig több mint 2300 és mintegy 41 ezres taglétszámmal működnek. A „gmk-kon kívüli" szocialista iparban viszont egymillió-háromszázezren dolgoznak. Ha a kisvállalkozások száz százalékkal növelik a teljesítményü­ket (mezőgazdaság nélkül), még akkor sem fogják elérni a gmk-kon kívüli ipar nemzeti jövedelemhez való hozzájáru­lásának egy százalékát. Hol fontos akkor a vállalkozás, a kezdeményezés? Sehol sem szabadna megnyugtatni a lelkiismeretet azzal, hogy nincs mód a vállalkozásra, mivel nem lehet mindenütt gmk-kat alakítani. Mindenütt vállalkozni kell és mindenütt lehet is. Sőt: elsősorban éppen ott kell, ahol egyetlen ötlet, kezdeményezés azonnal milliárdokat hozhat, ahol a legna­gyobb telejsítőképességű termelőeszközök kihasználását, fejlesztését lehet és kell javítani, tehát a nagyiparban. Sőt, általában az iparban, ahol a kis és közepes üzemek telje­sítőképessége is sokszorosan felülmúlja, akár az iparon be­lüli gmk-k kapacitását. A kereskedelemben, a szolgálta­tásban helyileg lehet nagyobb súlya a kisvállalkozásoknak, bár a nagyüzemi kereskedelmi és szolgáltató hálózat nél­kül a fogyasztás mai szintjén lehetetlen lenne boldogulni, a kicsik itt is csak kiegészíthetnek, színezhetik a kínálatot. Nem negyvenezer, még nyolcvanezer ember is csak a töredékét képes előállítani mindannak, amire a 10,7 millió állam­polgárt számláló szocialista társadalmunknak szüksége van. Ezért az egész országnak a hasznára válna, ha egy új hul­lám indulna el, a következő gondolattal: elsősorban a gmk-kon kívül kell vállalkoznunk. A gmk-kat arra használ­juk, amire valók: egy-egy helyi gond, szűk kapacitás fel­oldására, a nagygazdaság nagy teljesítményének elősegí­tésére, például karbantartással, alkatrészgyártással, egy-egy újítás kivitelezésével, anyagszállítással stb. Elsősorban persze mindenütt a vállalatok vezetésének kell vállalkoznia jövedelmezőbb fejlesztésekre, szervezési meg­oldásokra, üzletekre, társulásokra, akciókra, a belső érde­keltségi, irányítási rendszer tökéletesítésére törekednie. Az igazság azonban az, hogy minden poszton bőségesen kí­nálkozik alkalom a hasznos ötletek, megoldások kigondolá­sára, végrehajtására. GERENCSÉR FERENC Megnyílt Berlinben a Marx-knnlerencia Összehívták a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát A Magyar ÍSzocialista Munkáspárt Központi végzett munkáról és a párt feladatairól szóló Bizottságának ülését április 12-re összehívták, előterjesztés megvitatását javasolta a Központi A Politikai Bizottság a XII. kongresszus óta Bizottságnak. (MTI) Parlamenti küldöttségünk Oslóba utazott Apró Antalnak, az országgyű­lés elnökének vezetésével a magyar parlamenti küldöttség befejezte látogatását Dániában. A küldöttség megbeszélést folytatott Svend Jakobsennel, a folteking elnökével, és a par­lamenti pártok képviselőivel, a törvényhozó testületek munkájá­ról, a parlamenti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről és a kétoldalú kapcsolatok alaku­lásáról, valamint a nemzetközi helyzet aktuális kérdéseiről. A küldöttség megtekintette Hille- rődben a Fosst Elektric Gyárat és látogatást tett Észak-Sjael- landon, ahol megtekintett egy farmer-gazdaságot és találko­zott a területi mezőgazdasági tanács tagjaival. Svend Jakobsen, a folteking elnöke vacsorát, dr. Nagy Lajos, hazánk koppenhágai nagyköve­te fogadást adott a küldöttség tiszteletére. A küldöttség a hét végén Koppenhága nevezetes­ségeivel ismerkedett és vasár­nap elutazott Oslóba. Befejeződtek a magyar-iraki tárgyalások A magyar-iraki gazdasági együttműködési állandó vegyes bizottság április 9—11. között Budapesten tartotta meg IX. ülésszakát, Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyette­sének és Hosszan Alinak, a for­radalmi parancsnokság tanácsa tagjának, kereskedelmi minisz­ternek, a vegyes bizottság társ­elnökeinek vezetésével. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke fogadta az iraki küldöttség vezetőjét. Hasz- szan Ali találkozott Púja Frigyes külügyminiszterrel és Veress Pé­ter külkereskedelmi miniszterrel is. A szívélyes, baráti légkörű, és az együttműködés szellemében megtartott tárgyalásokon tájé­koztatták egymást országaik helyzetéről, s áttekintették a két­oldalú kapcsolatok alakulását. Véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet és a világ- gazdaság kölcsönös érdeklődés­re számot tartó időszerű kérdé­seiről. Elítélték az egyetemes békét veszélyeztető imperialista törekvéseket, amelyek növelik a feszültséget Európában és a közel-keleti térségben egyaránt. Állást foglaltak a feszültség csökkentése, a békés megoldá­sok érdekében teendő erőfeszí­tések folytatása mellett. Mind­két részről megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a vegyes bizottság 1982. márciusi, nyol­cadik ülésszaka óta tovább mé­lyültek és szélesedtek a Magyar Népköztársaság és az Iraki Köz­társaság kapcsolatai, s azok ke­retében jelentősen fejlődött a gazdasági együttműködés. Hosszan Ali és kísérete hét­főn elutazott Budapestről. A küldöttséget a Ferihegyi repülő­téren Marjai József búcsúztatta. Jelen volt Pereszlényi Zoltán, hazánk bagdadi és Ismail Ha- moudi Hussein, az Iraki Köz­társaság budapesti nagykövete. Hétfőn délelőtt a berlini köz- társasági palotában megnyílt a Marx Károly nemzetközi tudo­mányos konferencia, amelyen a vendéglátó Német Szocialista Egységpárt meghívására száznál több kommunista- és munkás­párt, forradalmi és demokratikus párt, szocialista és szociálde­mokrata párt és felszabadító szervezet küldöttségei vesznek reszt. A tudományos szocializmus megalapítója halálának száza­dik évfordulója alkalmából ösz- szehívott értekezlet a jelenkor szemszögéből vizsgálja Marx Károly forradalmi tanításainak érvényességét. Ezt tükrözi a kon­ferencia elnevezése is: „Marx Károly és korunk — harc a bé­kéért és társadalmi haladásért”. A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttségét Sarlós Ist­ván, a Politikai Bizottság tagja vezeti. — Korunk legfőbb feladata a béke biztosítása, a nukleáris háború veszélyének száműzése — állapította meg a Marx Károly-konferencián elhangzott megnyitó beszédében Erich Ho- necker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnö­ke. Rámutatott, hogy Marx ta­nításai korunkban eleven való­sággá váltak. Marx Károly — mondotta — életművének tekin­tette, hogy nemcsak értelmezni kell a világot, hanem meg is kell változtatni. A konferencia szombaton ér véget. ■ ■■■ mmmm A szekszárdi Aranyfürt Tsz 1978-ban kezdte meg terület- rendezését. Jelenleg a mély fekvésű területek talajvíz-elve­zetését végzik. Felvételeink az Ebesi-dűlőben készültek, ahol 150—200 hektár területen közel 20 km hosszú csőhálózatot fektetnek le. Ebből a hálózatból gyűjtőárokba vezetik a ta­lajvizet, majd szivattyúval emelik át a Séd-patakba. A munkákat a Szekszárd-Paksi Vízitársulat és alvállalko­zója, a sellyei vízitársulat az elmúlt héten kezdte meg. A Borsodi Vegyi Kombinát által készített 63 mm átmérőjű csöveket a holland gyártmányú géppel fektetik 180-200 cm mélységben a talajba. A lézervezérlésű alagcsőfektető gép napi teljesítménye 3-4000 folyóméter. A termelőszövetkezet így értékes területeket szabadít meg a talajvizektől. A mun­kálatok költsége meghaladja a három és fél millió forintot. Vízrendezés az Aranyfürt téeszben „Landol” ,a mocsárjáró Húsz kilométernyi dréncső kerül a földbe A lézervezérlésű alagcsőfektető

Next

/
Oldalképek
Tartalom