Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 9., szombat TOLNA MEGYEI Mai számunkból HÉTRŐL HÉTRE, hírről hírre (3. old.) AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK XXXIII. évfolyam, 83. szám. ARA: 1,80 Ft 1983. á| Mi a drágább 7 Arra, hogy késnek az adatok, egy magyar és* egy nyugati számítógép „vitája” hívta fel a figyelmet. Az előzmény: az egyik mezőgazdasági termelési egyesü­lésünk számítógéppel tartja nyilván, hogy milyen gépeket, alkatrészeket szerez be a vele kapcsolatban álló nyugat­európai partner-cégtől. Magától értetődik, a szóban forgó tőkés vállalat is számítógépen mutatja ki, hogy mennyi gépet, alkatrészt küld a magyaroknak. Csakhogy amíg a nyugati partner számítógépével minden nap rögzítik a leg­frissebb helyzetet, nálunk csak havi nyilvántartást vezetnek, a megyei központ számítógépének segítségével. Ilyen körülmények között érthető, hogy a kétféle nyilván­tartás gyakran nem egyezik. Többször előfordult, hogy a nyugati gép hibásnak minősítette a magyarok legújabb rendelését, „mondván": miért kérnek ilyen gépeket, hiszen az ő adataik szerint még van elég azokból a raktáraikban. (Vagyis a nyugat-európai gép elfelejtette, hogy a magyar adatok már egyhónaposak.) Ezért csak ismételt telefoná­lással, telexezéssel lehetett tisztázni a helyzetet, ami persze sok pénzbe került a már említett mezőgazdasági termelési egyesülésnek. Az életből vett példázat nemcsak arra hívja fel a figyel­met, hogy ilyenkor össze kell hangolni az adatrögzítést, hanem arra is, hogy lassúak a mi számítógépeink a nyu­gatiakhoz képest. Kérdés persze: valóban azok-e? A válasz egyértelmű: nem. Hiszen még a legegyszerűbb számítógépeink is több tízezer összeadást, szorzást, osztást képesek elvégezni má­sodpercenként, nem beszélve a közepes, illetve a nagy­méretű gépekről. (Az utóbbiak már több mint egymillió alapműveletre képesek ugyanennyi idő alatt.) Vagyis a mi számítógépeinknek sincs szégyellnivalójuk a nyugatiakhoz képest, másban, méghozzá az adatrögzítés útjában-módjá- ban kell keresni a lassúság okát. Már sokan tudják: a számítógép csak akkor tud dolgozni, ha a kívánt adatokat az úgynevezett adathordozójára rög zítik, s ezek bekerülnek a gép tárolójába. Valószínű, arról is többen hallottak, hogy többféle adathordozó van. Ezek közé tartozik a lyukkártya, vagyis a 8x20 centiméteres nagy­ságú kartonlap, amelyre 80 szám vagy betű rögzíthető lyukasztással. A másik adatrögzítő a lyukszalag, amely nem más, mint vékony papírcsík, amelyen nyolc lyuk külön­böző kombinációi jelentik a betűket. Egy méter hosszúságú szalagon mintegy 400 jel helyezhető el. A fejlettebb változat a mágneses adathordozó. Az egész felszerelés nagyon hasonlít az otthoni magnetofon-szala­gunkra, illetve annak orsójára, csak szélesebb és nagyobb annál. Két nagy előnye van a papírlapú adathordozókkal szemben: több tízezerszer annyi adatot lehet rögzíteni raj­tuk, s nemcsak egyszer lehet felhasználni őket, mint a papírkészítményeket. Magyarországon még a lyukkártyás és lyukszalagos adat- rögzítés a jellemző. S minthogy a legkorszerűbb számító­gépek azért már nálunk is mágneses szalaggal dolgoznak, a lyukkártya, illetve a lyukszalag adatait előbb át kell írni a mágneses adathordozóra. Az ilyesfajta rögzítések-átírások persze még a legjobb esetben is több napot vesznek igény­be, s addig gyakran ott áll kihasználatlanul az elektronikus rabszolga, vagyis a méregdrága számítógép. Nem ok nélkül állapítja meg az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság egyik nemrég elkészült tanulmánya is, hogy ez a mi számítástechnikánk alkalmazásának kritikus pontja, s ha előbbre akarunk lépni, sürgősen változtatni kell a helyzeten. Már azért is, mert a papírlapú adathordozók­kal dolgozni — nem leányálom. Az ilyen munka nagyon egy­hangú, fárasztó, ezért újabban komoly munkaerő-gondok jelentkeztek e gépeknél. S hiába szerveznek e munkahelye­ken három műszakot, sok elektronikus masinánk még így is gyakran csak „lebzsel”, ahelyett, hogy keményen végezné az embert kímélő munkáját. Nem kis összegekről, teljesítő- képességről van szó, hiszen napjainkban már sok száz elektronikus számítógép dolgozik a hazai ipari, mezőgaz­dasági szervezetek, intézmények számára. Mi történjék hát, mi legyen a kiút? Itt is többféle választási lehetőség kínálkozik. Az egyik: át kell térni a csoportos adafrögzítő berendezések alkal­mazására. Vagyis az olyan készülékek használatára, ame­lyeken több adatrögzítő is dolgozhat egyszerre, s amelyek közvetlenül a mágneses adathordozóra rögzítenek. (Ez a fontosabb!) Két legyet üthetünk így egycsapásra: nincs szükség a később eldobandó papíralapú hordozóra, s nem kell az adatbevitelre pazarolni a villámgyorsan dolgozó gépek drága'idejét. A másik lehetőség az úgynevezett on-line módszer beveze­tése. (Sajnos, még nem alkottak megfelelő magyar szót megnevezésére.) A lényege: Egyáltalán nincs szükség a ha­gyományos értelemben vett adatrögzítésre. Ehelyett olyan végberendezéseket — vagy ahogy szakmai körökben mond­ják: terminálokat - helyeznek el az adatok keletkezési he­lyére, vagyis az ügyfélfogadó irodákba, a könyvelésbe, a raktárakba, a műhelyekbe, amelyek lehetővé teszik, hogy az adatok közvetlenül a számítógépekbe kerülhessenek. Még laikus fejjel sem nehéz elképzelni, mennyi időt lehet ilyen módon megtakarítani! Az ilyen berendezések megvásárlása persze pénzbe kerül. Kérdés azoban, mi a drágább: ha a magyar meg a nyugati gép „vitázik” egymással, ha ott áll kihasználatlanul az elektronikus munkatárs, vagy pedig ez az egyszeri beru­házás? (Ami szocialista importból is beszerezhető!) Minthogy — ez is régi dolog — a jól igénybe vett számító­gép hamar behozza az árát, illetve megtérül, nem lehet kétséges a helyes válasz. STUKA KAROLY. az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője Készül az egészségügy új bér­es tarifarendszere, melynek első részeként — még az idén - ren­dezik az ügyeleti díjakat: eze­ket a feladatokhoz mérten fog­ják differenciálni, alsó határuk a jelenlegi összeg lesz. A fek­vőbetegek mellett, három mű­szakban dolgozókat 1984. ja­nuár 1-től fizikai állomónyúak- nak minősítik, így ők is meg­kaphatják a második és a har­madik műszak pótlékát — egye­bek között erről számolt be dr. Juszt Lajos egészségügyi mi­niszterhelyettes, az országgyű­lés szociális és egészségügyi bi­zottságának pénteken, a Par­lamentben megrendezett ta­nácskozásán, melyen részt vet­tek az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Elnökségének tagjai is. Az eszmecserén - melyet dr. Pesta László (Budapest), az ál­landó bizottság elnöke veze­tett - először dr. Juszt Lajos és dr. Kormos Miklós, az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerve­zetének titkára fűzött szóbeli kiegészítést a két intézmény írásos beszámolóihoz, melyek az egészségügy munkaerőhely­zetével foglalkoztak. A 210 ezer egészségügyi dolgozót érintő kérdésekről folytatott széles kö­rű vitában sokan szólaltak fel. par­Andai György, az MTI lamenti tudósítója jelenti: Valamennyi felszólaló azono­san ítélte meg az egészségügy munkaerőhelyzetével kapcso­latos gondokat és_ teendőket. Alig akadt az egészségügy munkaerőhelyzetének olyan kérdése, amellyel ne foglalkoz­tak volna a jelenlevők. Szó esett az egészségügyi intéz­ményben dolgozó szakmunká­soknak - iparban dolgozó tár­saikhoz képest — alacsony fizetéséről; az erejük és tudá­suk teljében nyugdíjba vonuló orvosok, ápolónők további fog­lalkoztatásának lehetőségeiről; a kórházak műszerezettségéről, üzemszervezéséről. konyhái­nak korszerűsítéséről, vagyis a dolgozókat tehermentesí­tő, sürgető teendőkről. Ám a legtöbb szakember a fluktuá­cióval, az úgynevezett közép­káderek helyzetével, a képzés, továbbképzés kérdéseivel, a bérügyekkel, valamint az egész­ségügy szakmai és területi aránytalanságaival foglalkozott. Az elvándorlás magyarázatá­ul többen a szakdolgozók és ki­segítők helyenként túlzott meg­terhelését, és ezzel arányban nem álló bérezését jelölték meg. Megtartó hatásúnak bizo­nyulhatna, ha a nagyobb tel­jesítményt differenciált bére­zéssel honorálhatnák, ám ezt egyelőre hátráltatják az érvény­ben lévő bérkategóriák, örven­detes, hogy rendeződik a mű­szakpótlék, ám elgondolkodta­tó, hogy az egészségügy a nép­gazdaság egyetlen olyan ága, amelyben a 24 órás szolgálat után nem jár pihenőidő - tet­ték szóvá. (Folytatás a 2. oldalon.) HOGYAN RAKJUNK CSERÉPKÁLYHÁT? (4. old.) A MA MEGALAPOZÓI (5. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) JUBILEUMI VETÉLKEDŐ ORSZÁGOS DÖNTŐJE (7. old.) A KIS PEPIK JÁTÉKA (9. old.) egy hírszerző EMLÉKIRATAI (10. old.) MAGYAR REMEKÍRÓK (10. old.) LOSSONCZY TAMÁS KIÁLLÍTÁSA SZEKSZÁRDON (11. old.) SZOCILALISTA BRIGÁDKLUB BONYHADON (7. old.) ÓRIÁSGÉPEK GÁZVEZETÉK SZÁMÁRA (8. old.) Ml KÉSZÜL A FILMSTÚDIÓKBAN? (8. old.) NAPJAINK REPÜLŐTEREI (12. old.) „E. T.".ŐRÜLET (12. old.) AGRÁRIPARI EGYESÜLÉS MOLDÁVIÁBAN (8. old.) TERJED AZ INTENZÍV NYELVTANULÁS (9. old.) HÁRMAS SZEKSZÁRDI SIKER AZ ORSZÁGOS EGYETEMI, FŐISKOLAI BAJNOKSÁGON (14. old.) m ■■■■Él Végre jó idő van és ez már a földeken is meglátszik. Egyre-másra jönnek elő a gazdaságok gépei és munkához látnak. Tavaszi pillanatokat, dolgos és pihenő perceket lestünk el a héten. Mözsön hozzákezdtek a burgonya vetéséhez a közös gazdaságban. Parlamenti bizottsági ülés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom