Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-29 / 100. szám

1983. április 29. MÉPÜJSÁG 3 Éljen pártunk és népünk megbonthatatlan egysége! Negyedmillió ember egészséges szórakozása Negyvenéves a Magyar Országos Horgász Szövetség Kitüntetett szövetkezetek Tegnap délután adták át a. OKISZ Elnökségének Vándor- zászlaját Tolnán a Gép- és Műszeripari Szövetkezetnek. Az 1982-ies muinkaversenyben elért eredményekért a KISZÖV-el- nökség vándorzászlóját ugyan­csak tegnap vehette át két szövetkezet: a Toln'a megyei La­káskarbantartó és a Földvár Gu­miipari Szövetkezet. SZMT-elnökségi ülés Tegnap Szekszárdoo, a sztak- s ervezeti székházban, ülést tartott az SZMT .elnöksége, amelynek munkájában részit vett ligeti László, a SZOT al elnöke is. 'Két napirendiét vitattak meg az elnökség tagjai. Elsőként az SZMT, a- megyei bizottságok, a szakmai bizottságok és kulturá­lis intézmények 1982. évi gaz­dálkodása szerepelt napiren­den. Ezután a SZOT Társadalom- biztosítási F őig.a z gatós óig á.n a k Tolna megyei Igazgatósága adott tájékoztatást tavalyi költ- s é g vet é s é n ek felhasználásáról. Pincehely és társközségei (I.) Keszőhidegkút, Belecska Tavaly ünnepelte fennállásá­nak negyvenedik évfordulóját a Magyar Országos Horgász Szövetség. N'em amolyan jubi­leumi évforduló volt ez, de ün­neppé tette, 'hogy igen jelen­tős fejlődésről adhatott számot ebből az alkatom bál az orszá­gos vezetőség. Az országosnak megfelelően alakult a mi me­gyénkben is o horgásztat, amely sport is, szórakozás is, társas, ültetve családi esemény is - mindegy minek nevezzük -, és hü még, hatat is fog a' horgász, akkor igencsak szívderítő idő­töltés. 'Nézzük először a számokat. Bizonyosan nem lesznek unal­masak nemcsak a horgászok­nak, hanem azoknak sem, akik némii gyanúval szemlélik a víz­partok e szerelmeseit. Hét-nyolc évvel ezelőtt ha­zánkban megközleítően 140 ezer horgász volt, Tolna me­gyében számuk all'ig haladta meg a négy és fél ezret. Tavaly a horgászlétszám országosan megközelítette a negyedmilliót, a mi megyénkben pedig a nyolcezret. A horgászegyesüle­tek száma' mer hazánkban 702, Tolna meqyében működik eb­ből’ 34. Az egyesületi tagság tevé­kenysége nem korlátozódik csupán a horgászásra, hanem részt vesznek -a szervezeti élet­ben, közös programokat szer­veznek, az egyesületek jelentős hányadai bekapcsolódott a kör­nyezetvédelmi mozgalomba is, elsősorban a víz és vízpactsza- kaiszok tisztaságának megőrzé­sébe. A MOHOSZ és területi szer­vei, illetve egyesületei 20 804 hektár saját kezelésű tóval, víztározóval, holtággal rendel­keznek, ahol a halászati jog a szövetségé és ebből a vízből az ország összes horgászható víztterüillettén zsákmányolt hal- meninyiség hetven százalékát fogják ki, noha a terület a- hor­gászható vizeknek mindössze egyhatoda'. Tavaly a teljes halászati ága­zat mintegy 42 'ezer tonna ha­lat termelt. A horgászok zsák­mánya — ha úgy tetszik terme­lése - ebből 5161 tonna volt, a halásztam ágazat produktu­mának 12 százaléka. (Zárójel­ben érdemes megjegyezni, 'hogy egy -évvel előbb, 1981-ben, ez 11 százalék voit.) Az egy főre jutó fogás 1981- ben. 17,7 kilogramm volt (Tol­nában 19), 1982-ben 18,3 kiló (Tolnában 22). A számok egy­értelműen bizonyítják a horgá­szok eredményességének javu­lását. 'Bizonyosan fesz, akit az is érdékel, -hogy hektáronként mennyi volt a zsákmányolt hal mennyisége. A horgászkezelésű vizékterv országos átlagban 148, a többi vizen 11,8 kilogramm. rintért elkészült a Petőfi utca vízelvezetése és kövezése. * Belecskán tavaly újították föl a tanácsházát, az orvoslakást és egy pedagóguslakást. Mindez 380 ezer forintba került. A Vasút utca vízelvezetésén tízezer fo­rintért javítottak némiképpen, de a teljes megoldásra csak idén került sor. A víz- és csator­namű vállalat ugyancsak ta­valy kezdett egy kutat fúrni, amit a közeljövőben adnak át, s amivel a település vízbázisa kielégítő lesz. A község tanácstagi csoport­jának vezetője Schäfer Konrád- né. Érkezésünk előtt valamivel vette fel élete első nyugdíját. (A téesz varrodájában dolgo­zott.) — Most, hogy nyugdíjas va­gyok, több időm lesz a falu ügyes-bajos dolgaival foglal­kozni - mondja. — Habár ta­valy is elég szépen gyarapod­tunk... Most az óvodát kellene bővíteni, azaz korszerűsíteni, és a Vasút utcában megoldani a vízelvezetést. — Társadalmi munkát szer­veznek?- Itt csak minimálisát lehet. Szerintem társadalmi munka csak ott van, ahol téesz is van. Nálunk meg nincs téesz, de in­tézmények és több embert fog­lalkoztató munkahelyek sem. Persze, azért a házak előtti ár­kot kiássák az ott lakók. Mielőtt elköszönünk Schäfer Konrádnétól, megnézzük» szép virágoskertjét, amelyben a ta­vasz szinte minden virága meg­található. De láttunk csodaszép virágágyásokat sorban, a házak előtt is. Itt-ott idős asszony ka- pálgatott, másutt árvácskát, százszorszépet palántáztak. Kellemes volt a délelőtt a két kis községben. Abban a - sok közül - kettőben, .ahol lélek- számnövekedésre, új házak épü­lésére nem lehet számítani. Vi­szont annál inkább takaros há­zakra, gondozott kiskertekre, az emberek megértésére, s ez esetben a tanács okos szerve­ző és tervező munkájára. Mert Pincehely társközségei bármi­lyen kicsinyek is, nem háttérbe szorított „gyarmatok”. Pály De­zső tanácselnök ezt így fogal­mazta meg:- A négy település 1971. má­jus elsején egyesült. Azóta igyekszünk megvalósítani az egyenjogúságot. Nem a társ­községek nagysága szabja meg, hogy melyikbe mit építünk, hány forintot ruházunk be. Mi feladatokban gondolkodunk. (Folytatjuk) V. HORVÁTH MÁRIA DECSI KISS JÁNOS gával vitt Győrbe, szintén visz- szajött hozzám. Szeretném, ha a téeszben dolgozna - áll föl, de a tanácselnök megállítja:- Babay néni! Melyik nap tudna bejönni hozzám? Majd együtt megyünk át a téeszbe. Hegyi Jánosné adóügyben jött el a tanácsra. Míg rá kerül a sor, arról beszélgetünk, ho­gyan élnek a faluban az embe­rek.- Nagyon jól. A tanács, ami­ben tud, segít. Most például a KISZ-helyiséget tetetik rendbe. Igaz, hogy a faluban kevés fia­tal van, s jórészt eljárnak dol­gozni, de este szívesen jönnek össze. Majd a bolt ellátását dicséri. A témához Klecsmann János, téesz-nyugdíjas így kapcsolódik:- Most újítják föl a húsbol­tot is, hamarosan kapható lesz ott hatósági hús, ezután már húsért sem kell elutazni. Persze, azok a téesz-tagok, akik Re- gölyhöz tartoznak, eddig is rendszeresen kaptak húst. Mivel nyugdíjba menetelem előtt én voltam a háztáji ügyintéző, en­gem bíztak meg azzal, hogy ír­jam össze minden héten a hús­igényt. Pénteken kocsit küld ér­tem a téesz, s gyakorta húsz­harminc húsos csomagot is ho­zok. A tanácsról a könyvtárba me­gyünk, ahol 60-70 között van az évi beiratkozottak száma. A könyvtár szomszédságában pe­dig az óvoda van, ahova min­den gyereket fel tudnak venni, s ugyanez az örömteli helyzet a másik három községben is... Közben megtudjuk a tanácsel­nöktől, hogy 1982-ben Keszőhi- degkúton 455 ezer forintot for­dítottak a különböző intézmé­nyek felújítására, 680 ezer fo­„Lassan - eléggé lassan — kezdünk kigyógyulni a frissen urbanizálódó országok szoká­sos gyermekbetegségéből, amely a városok mennyiségi növekedését a fejlődés min- denekfölött való mércéjének, sőt céljának tekinti. Most már aggódunk falvaink sorsa mi­att. Az aggodalom azonban nem sokat segít; elemezni, tervezni, dönteni kell." (Enye- di György). Pincehelyen és társközségeit járva azt igyekeztünk vizsgál­ni, hogy vajon milyen aggoda­lommal viseltetnek lakóhelyük iránt a Pincehelyen és a hozzá tartozó három társközségben élők. Hogy mennyire „fér" meg egymással a négy település, s hogy nem nyomja-e el a szék­hely a környezetében levő és hozzácsatolt kisfalvakat, s hogy a szűkös anyagi lehetőségekkel hogyan sáfárkodnak, kinek mi jut belőle, s hogyan jelentkezik a gyarapodás azokon a telepü­léseken, ahol a lakosság szá­ma nem növekszik, hanem csök­ken. Pincehelyen 3054-en élnek; Belecska lakóinak száma 473, Keszőhidegkúté 419, Nagyszé­kelyé pedig 662. * A látogatásra a csütörtöki napot választottuk. Pontosan azért, mert két társközségben ezen a napon tartanak fogadó­napot a pincehelyi Nagyközségi Közös Tanács munkatársai. Bevallom, elég régen jártam a gyönki úton, s Keszőhideg­kút felé haladva megint meg­kapott a táj szépsége, a zöldülő, éledő vidék. A községbe érve pedig valósággal meglepőd­tünk. A község közepén folyó - romantikus hangulatot árasz­tó - patak túloldalán mintha kicserélték volna az épületeket... Mintha a tavasz jöttével azok is új ruhát öltöttek volna.- Valóban így is van - mond­ja Pály Dezső, a nagyközségi közös tanács elnöke. - A ta­nácsházat tavaly újítottuk föl, sőt át is alakítottuk, ami há­romszázezer forintba került. A könyvtárat is bővítettük. Ebben az épületben volt az orvosi ren­delő, amit „áthelyeztünk" a ta­nács épületébe. Ott jóval tá­gasabb és korszerűbb vizsgálót, meg várót lehetett kialakítani - s közben benézünk az említett helyiségekbe, ahol a várakozó asszonyok lelkesen erősítik az elnök szavait - mintha hallot­ták volna, miről beszélgettünk odakint. A fogadóirodában Ferencz Jánosné, pénzügyi előadó se­rénykedik. Nem kell várnia er- revetődő ügyfélre. Négyen ül­dögélnek türelemmel az íróasz­tal köré tett székeken, s hal­kan beszélgetnek, ne zavarják az „ötödiket".- Azt szeretnénk elintézni — mondja Ferencz Jánosné a be­hivatott Babay Istvánnénak - aki unokája, Szilviké kezét szo­rongatja —, hogy rendszeres já­radékot kapjon. Majd elmegy a vizsgálatra... Az állandó szociá­lis segélyről szóló kérvényt meg­írtam... igen... itt tessék aláírni.- Nagyon köszönöm - mond­ja az asszony, majd felém foly­tatja: - Elment tőlünk a fér­jem. Ittmaradtam két kiskorú gyermekemmel... Nem, Szilviké nem velem él, csak napközben van nálam. Tudja, szeret itt... És gondolja el, Zsolti, a 18 esz­tendős fiam, akit az apja ma­Csodálatos környezet Sikerélmény. Ez már méretes Jó volt a bevágás, a többi már a horgász ügyességén múlik. A horgászlkezelésű vizek ösz- szes hallte nmeié se 1982-ben 3917,3 tonna voift, ebből a hor­gászfogás 3082,4 forrna, a1 töb­bi az üzemi halászatból adó­dott. Ma már - a civilizáció, az azzal kapcsolatos vízszennye­zések stb. - következtében, és nem klls mértékben a halászat korszerűsödése, a horgásztábor növekedése miatt ott toriunk, hogy a természetes szaporulat nem elég, rendszeres utánpót­lásira, bajtelepítésre van szük­ség. A horgászkezelésű vizekbe tavaly 1830 tonna halat telepí­tettek, közel kilencvenmillió fo­rint értékben. Ez a pótlás közel annyi, minit a kifogott zsákmány negyven százaléka. Természetesen a Balatoni Halgazdaság és a halászati termelőszövetkezetek is végez­tek 'haltelepítést. Óhatatlanul fölvetődik a kér­dés, megéri-e ma- horgásznak lenni, hiiszen a költségek nem csekélyek, a horgásztábor tava­lyi kiadása megközelítette a PélmiiilPiárd forintot. A Készéi Károly MOH ŐSZ- főtitkár áltól tartott sajtótájé­koztató adatai alapján MTI-s kollégám kiszámolta, hogy át­lagos fogás esetén a' zsákmá­nyolt hal kilója meghaladja a száz forintot. Viszont az ő vé­leménye és minden horgászé - és itt most nem az úgynevezett „hú'shorgászókról" beszélünk - az, hogy pénzben szinte kife- jezhetetlen az egészséges ki- kapcsolódás, a pihenés, az él­ményszerzés, a szellemi és fi­zikái regte n e ró lód ás. Elmondta a főtitkár, hogy - a megnehezedett gazdasági körüliményeki, mindenekelőtt az import lehetőségek romlása1 el­lenére - a horgászcikk-ellátás­ban valamelyes javulásra szá­míthatnak a1 pecások. Az elmúlt évek dinamikus fejlődése Után a szövetség el­sősorban a horgászlétszám és az elért eredmények megtartá­sára törekszik. Célja a horgá­szok és családtagijaik kulturált kikapcsolódásának elősegítése, a minél jobban halasított hor­gászvizeken a' horgászálmények biztosítása az egyesületi élet és horgászszemlélet minőségi finomítása, a fogási lehetősé­giek növelése. A „vetés" jó és bő volt, lehet bízni a bő ara­tásban1 is. LETENYEI GYÖRGY (A fényképeket egyik legfia­talabb, de talán legszebb hor­gászvizünkön, Váralján készí­tette CZAKÓ SÁNDOR.) A keszőhidegkúti orvosi rendelő várójában Pály Dezső tanácselnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom