Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-27 / 98. szám

a^épüjság 1983. április 27. Magyar származású Leslie Howard? Leslie Howard, Olivia de Havilland és Vivien Leigh az Elfújta a szél cimű filmben Ápriii's 24-én .lett volna 90 éves, és ez év június 1-én lesz 40 esztendeje, hogy meghalt Lesilie Howard. Származása és halálának körülményei körül sok a találg atá s. Az Új Film - lexikon szerint „feltételezik, hogy magyar származású volt" a Londonban született Leslie Steiner. A Films című angol fo­lyóirat azt írja: „Leslie apja magyar volt, ő maga Angliá­ban született és nőtt fel." Banktisztviselő, majd amikor az I. világháború nyugati front­járól sebesülten hazatért, any­ja biztatására a színpad félé fordult. A húszas évek elején már ismerték Londonban és New Yorkiban is. 1930-ban ke­rült Hollywoodiba. Az 1931-ben forgatott Egy szabad lélék nem hozta meg számára a várt ki­ugrást. (Bár ez elsősorban Norma Sheaner filmje volt.) Két - háladónak nem mondható - produkció tette világ hírűvé: az 1934-ben készült Vörös Pímper- net és az 1939-ben Elfújta a szél (képünkön). Az előbbit Korda Sándor rendezte, Ho­ward partnere Merte Oberon és Raymond Massey voltak. Az utóbbi, David Sélznidk-produk- oióban Clark Gable-lel, Vivian Leiigh-jel' és Olivia de Ha.vil- land-del játszott együtt. Felejt­hetetlen aláikítást nyújtott Hig- gins professzorként Shaw Pyg­malion jóban. Kitűnő beszéd­technikáját a kritikáik mindig felsőfokon dicsérték. George Cilikor nyilatkozta, araikor a Shaw-mű imusioalváltozatát ké­szítette, hogy Wendy Hiller és Lesfie Howard filmjére építet­te alkotását. „Ami nekem a legjobban tetszett benne, az, hogy sokkal inkább volt a szel­lemek harca, mint romantikus szerelmi történet.” 'Mindvégig világhírű rende­zők irányításával, világsztárok­kal dolgozott együtt, maga is rendezett, de volt producer és újságíró iis. Norma SheoTer ol­dalán elbűvölő Rómeót játszott az 1936-'bán forgatott Shakes- peare-adaptáoiőban. A Maug­ham-regényből' készült Emberi kötelékékben Bette Davis volt a partnere, az Intermezzóban a fiatat Ingrid Bergman. Aztán hátat fordított Hollywoodnak és hazatért Angliába. Az 1941- ben készült a 49-ik szélességi fok háborús történet, amelyben többek között Lawrence Olivier- vel, Anton Wafbrookkal, Eric Porterrel játszott együtt. 1943-iban Lisszabonból haza­térőben lelőtték a repülőgépet, amelyen utazott. Legendák ke­ringték hatójáról. Volt olyan változat, hogy Hitler halálra ke­restette, mert tomboló dühöt váltott ki belőle a Modern Bim- pernel metsző iróniája —, ame­lyet többször levetíttetett magá- ntak'. Mások úgy tudták, hogy tévedésből lőtték le a gépet, a fasiszták vailaki más, számukra nem kívánatos személytől akar­tak megszabadulni. Akárhogy is volt, korán, ötvenévesen ért véget egy ragyogó karrier, egy sokoldalú művész élete valahol Gibraltár f elett. ERDŐS MÁRTA Kétéves a könyvjelző Mór az ünnepi könyvhét kö­teteire veszik fel az előjegyzé­séket az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvjelző szolgálatá­nál, amely két éve fogadja telefonon, levélben és telexen a megrendeléseket. A központ­ban naponta átlagosan két- száizszor csörren a telefon. A vásárlók tájékoztatására létrehozott telefonos közönség- szolgálat a könyvkiadás-ter­jesztés egészét átfogja. Az ér­deklődőkkel a 173-007-es és a 179-900-as telefonszámon köz­ük a megjelent, illetve a meg­jelenő könyvekről kért infor­mációkat, s azit is, hogy a kí­vánt kötet melyik boltban vá­sárolható meg, vagy mikor vár­ható annak megjelenése. Ese­tenként orról is tájékoztatnak, hogy egy-egy - szinte órák alatt elfogyott — könyvnek ter- vezik-e utánnyomását. Ugyan­akkor nemcsak a fríften nyom­tatott kötetek jjesserzé sével, hanem az antikváriumok bon fellelhető régi könyvek felku­tatásával is foglalkoznak, elő- jegyziik a kérést. A munkaidő után üzemelő automata üzenet- rögzítőre érkezett kívánságok­ra szóban vagy írásban vála­szolnak, mentesítve a- főként vidéki ügyfeleket a felesleges Utánjárásoktól. rr Osbálna Egykoron a szárazföldön él­tek a bálnák, ezek a nagy tes­tű tengeri emlősök — állítja francia, amerikai és pakisztáni tudósok egy csoportja. A Science Magaziné leg­újabb száma ismerteti bizonyí­tékaikat, amelyek az 1978-ban Pakisztánban, a Himalája lá­bainál talált ősbálna marad­ványainak tanulmányozásán alapulnak. Ez a bálna a tudó­sok kormeghatározása szerint a földtörténeti eocén korban, mintegy 45—50 millió évvel ez­előtt élt és az eddig ismert legrégibb és iegkezd etlege- sebb testi felépítésű példány. „IFeltételezésünk szerint az ősbálna eredetileg húsevő szá­razföldi emlős volt, amely hal­lal is táplálkozva, fokozatosan a tengerpartra tette át élette­rét. A tenger halgazdagságának vonzásában fokozatosan eltá­volodott a pánttól és o vízi élet­módhoz alkalmazkodva tengeri állat lett belőle" ' - fejti, ki Pbilp Glngerich, a University of Michigan tanára. Gingerich, az ősbálnát felfe­dező expedíció vezetője elmon­dotta, hogy következtetéseik három fő tényezőn alapulnak. A maradványt olyan üledékes kőzetben fedezték fel, amelyrvek kémiái tulajdonságai inkább szárazföldi, mint tengeri kör­nyezetre jellemzőek. Az ősbálna lelőhelyén csak szárazföldi ál­lótok, így palás emlősök ma­radványaira bukkantak. A legfontosabb bizonyítékot azonban az ősbálna koponyá­jában m e gm a"ad t halll ősze rv szolgáltatta. A tudósok által „pakíicetusnak” elnevezett bál­na füléneik felépítése olyan, mint szárazföldi emlősé. • „A mai bálnáknak nincs ful- kagyjójUk és külső hallójára­tuk, másként érzékélik a han­gokat. Az evolúció során kifej­lődött, a radarelv alapján mű­ködő haüász'ervükkel tájéko­zódnak. Az ősbálna koponya- maradványa azonban arra utal, hogy a pakicetusnak nem volt a mái bálnához hasonló „ra­darszerű” hollószerve. Az ős­bálna ezenkívül képtelen volt mélyen a víz alá merülni, mi­vel a füle nem viselte el a nagy nyomást. FEJER MEGYEI hírlap ötven évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Tambovban a le­velező és esti iskola - írja a Tambovszkaja Pravda. Az el­múlt félévszázadban mintegy tizenkétezren végeztek ebben az iskolában esti, vagy levele­ző tagozaton. A végzettek kö­zött sok olyan ember is van, aki a megye, a köztársaság vala­mely vezető posztjára került. Az iskolának kitűnő tanárai vannak. Fő feladatuknak a me­gyeközpont ipari és szolgáltató üzemeiben dolgozó felnőttek oktatását tartják. Az oktató gár­da nemcsak kitűnő, stabil is. A többség már tizenöt-húsz éve végzi ezt a nagyon fontos ok­tató-nevelő munkát ugyanab­ban az iskolában. A félévszázados évforduló al­kalmából ünnepséget rendeztek. Képekben mutatták be az isko­la 50 éves történetét. Az ünnep­ségen megjelentek a nemrég és a korábban végzett diákok is, akik közül nem egy tanárként jött el a találkozóra. Az iskola vezetői az elmúlt félévszázad fejlődőéről, eredményeiről, a végzett hallgatók pedig pálya­futásukról számoltak be. Dunántúlt napló Új színfolt a pécsi belváros­ban: formatervezett áruk boltja nyílik a Nick-udvarban, a rossz emlékezetű tapétabolt helyén. A. nem mindennapi vállalkozás létrehozásán a Baranyaker, a Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Központjá­val és dél-dunántúli összekötő bizottságával közösen fárado­zik, egymással szerződést is köt­Mit árusítanak majd? Megle­hetősen vegyes a profil, egyben azonban megegyeznek a porté­kák: valamennyi formatervezett, zsűri előtt vizsgázott termék. Lesz itt csillár, kerámia, tapéta, edény, műanyagáru, ruházati cikk, ágynemű és sok minden más. A Baranyaker csaknem fél­száz hazai gyárral vette fel a kapcsolatot, ezek kis szériában, rendszeresen szállítanak. örömmel nézünk a boltnyitás elé, reméljük, révén a Nick-ud- var megszépül, hangulatos kis beugró lesz. Egyben reméljük, megszépülnek és csillogóak lesznek a Széchenyi téri olda­lon, az udvar bejáratánál lévő kirakatok is, amelyek egyelőre botrányosan elhanyagolt álla­potukban vaksin pislognak. Ezekben a kirakatokban is szí­vesen látnánk a formatervezett árukat. Már évtizedes hagyománya van annak, hogy Dunaújváros lakói május elseje előtt kitaka­rítják a várost, rendbe hozzák parkjait, hogy méltó színterei legyenek a munkások nagy ün­nepének. Szombaton több mint hatezer ember dolgozott az ut­cákon, a tereken és a parkok­ban. Sokan magukkal vitték gyermekeiket is, annak ellenére, hogy az óvodák és bölcsődék ügyeletet tartottak. így jó han­gulatban, családias, kollegális légkörben szépítették környeze­tüket. Kommunista műszakot tartot­tak a város két nagyüzemében, a Dunai Vasműben és a papír­gyárban is. A termelőmunka mellett a munkahelyeken is' a környezet gondozására fordítot­ták a figyelmet. Ez alkalommal a szokásosnál is nagyobb ren­det teremtettek a dolgozók a műhelyekben és a gyárak ud­varain. Dunaújváros felfrissült, rendezett környezetben várja a tavasz nagy ünnepét, május el­sejét. Lajoskomáromban a lakosság segítségével több mint 200 ezer négyzetméter parkot újítottak fel, tisztították az átereszeket, az árkokat és hulladékgyűjtési akciót szerveztek. Etyeken az is­kola kerítésének festését végez­ték és járdaépítésen dolgoztak az emberek. Alcsuton a műve­lődési ház kerítését építették, festették. Iváncsán lőteret épí­tettek, Sőréden ivóvízhálózat készült. Ráckeresztúron hulladé­kot gyűjtöttek, Móron a Tán­csics iskolánál szintén járda­építés volt a cél. Lovasberény- ben az óvoda környékét szépí­tették. NÉPLAP SOMOGM Elkészültek a kaposvári nyár kulturális rendezvénysorozatá­nak tervei. Eszerint bőven lesz szórakozásra lehetőségük a kánikulában a megyeszékhe­lyen maradó lakosoknak is. A programok - mint általá­ban - ezúttal is az országos je­lentőségű szakmai tanácskozá­sok, kongresszusok körül cso­portosulnak. Július első felében Kaposvár ad otthont egy, a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság ál­tal szervezett előadás- és ta­nácskozássorozatnak, itt kerül sor az országos honismereti akadémia rendezvényeire, a megyei kórház pedig orvoskong­resszus szervezését vállalta. Számos zenei rendezvényre kerül sor a Róma-hegyen, Rippl- Rónai József egykori villájának kertjében. A promenádozásra átalakított főutcán június végén a Színház- és Filmművészeti Főiskola hall­gatói adják*elő Moliére A bot­csinálta doktor című vígjáté­kát. Augusztusban Mikó András rendezi Rosante A csapodár madárka című komédiáját, a Rippl-Rónai-villa kertjében. A fonómunkás Kisszínpad társula­ta ugyanitt Gyurkó László Don Quijote című darabját mutatja be. A képzőművészet barátainak elsősorban Dargay Attila szob­rászművész augusztusi kiállítása ígér maradandó élményt. Orosz, német és angol nyelvi tábort szervez a TIT Somogy me­gyei Szervezete a nyáron tíz-ti­zenhárom éves, általános isko­lás tanulóknak. A napközis tábor foglalkozá­sait hétfőtől péntekig a kapos­vári Uránia csillagvizsgálóban tartják. Hatvan órában tanul­nak idegen nyelvet a tábor résztvevői, emellett megismerik Kaposvár nevezetességeit, mű­emlékeit, múzeumait. A prog­ramban szerepelnek kirándulá­sok a Zselic legszebb részére, a szennai szabadtéri falumúze­umba, a kaposdadai arboré­tumba, a tokaji parkerdőbe, a szentjakabi romokhoz... PETŐFI NÉPE A Bajai Kukoricatermesztési Rendszer 1981-ben kezdemé­nyezte az intenzív kukoricater­mesztés technológiájának elter­jesztését. A cél az volt, hogy hektáronként legalább tíz ton­na termést érjenek el. A terme­lési rendszer ily módon is hozzá kíván járulni a népgazdaság gabonaprogramjának sikeres megvalósításához. Igyekeznek kiaknázni a hibridek termőké­pességét. A programot elsősor­ban biológiai oldalról dolgoz­ták ki a szakemberek, nem mű­szaki szempontból, mint ahogy más termelési rendszerek tették. Pótlólagos befektetésekkel ma­gas szintű, biztonságos kukori­ca termesztést akar megvalósí­tani a BKR. Ezeket a törekvé­seket a legutóbbi két esztendő eredményei igazolták. A tech­nológiához tartozik a kukorica­hibridek gondos kiválasztása, a tőszám megállapítása, a vetés pontosságának minden korábbi módszerhez képest következete­sebb betartása, a gyommentes terület. A tápanyag-gazdálkodásban történt a legnagyobb változta­tás. Az egységnyi területre ki­juttatott vegyszerek mennyisége növekedett, az arányok megvál­toztak és a kijuttatás módszerét és időszakát is módosították. A tápanyag felhasználásának nö­velése ellenére nem emelke­dett az egységnyi termékre ju­tó hatóanyag-felhasználás. Az adott - elsődlegesen szocialis­ta országokban gyártott — gép­parkkal kell a tervet megvaló­sítani az országos átlagnál gyengébb talajadottságok kö­zött. Az első esztendőben 400 hek­tár nagyüzemi kísérleti termesz­tés után az elmúlt évben 23 partnergazdaság csaknem négy­ezer hektáron alkalmazta az in­tenzív technológiát. A tét Valahányszor felpillantottam a könyvből, félmosollyal engem nézett. Már-már azt hittem, nem is hajlandó leplezni az egy­neműek iránti vonzódását. Hogy ne kelljen állnom a pillantá­sát, kinéztem a vonatablakon: mintha megdermedt viaszcsep- pék borították volna be az üveget, kívülről úgy verte be az eső.- Szintén Sopronba? - s meg sem várva válaszomat, mint felhúzott zsilip után a viz, ömlött belőle a szó. - Én ott veszem át a csoportomat. Osztrákok, velük könnyű dolgom lesz. Leg­alább is rajtam nem múlik, négynyelves vagyok, angolnémet- oroszlengyel, de persze én kitehetem a telkemet, ha a fogadó helyeken megint olyanok lesznek, mint a múltkor az amerikai­akkal. Azt irta az utasítás: „Reggeli, utána kilovaglás a ménes lovain." Hát a reggeli a pincérnél kezdődött volna egy kupica pálinkával, utána rántotta. Az idős amerikai hölgyek csak be­leszagoltak a kupicába, s fordultak is kifelé, de volt, akinek már a pincelevegőtől elege lett. Meg is maradt a harminc adag reggeliből a fele. De ezzel még nincs vége. Megyünk az istállókhoz, elő is vezetnek egy fehér, türelmes jószágot, az első, vállalkozó szellemű ősz asszonyt feltuszkolják rá, aztán séta körben az udvaron.' A csoport jókedvűen nézi, de egyre- másra kérdezik: hol a többi ló? A lovász bizonygatja: „Kivág­tatott a ménes. Mondja meg nekik, hogy erre egészségügyi okokból van szükség." Mondom, de negyedóra múlva már tü­relmetlenek az amerikaícTk, mert unalmas, hogy egyetlen ló ko­cog körbe a szalmával meg trágyával telehullajtott udvaron. Kérdem a lovászt, „hány tagú" az a ménes. Néz rám, mint a falu bolondjára, s kifakad: „Ménes? Rég ott nyerít már vala­mennyi a városi lóhúsboltban. Ez a paci maradt meg mutató­ba." Csakhogy az irodánkkal kötött szerződésben benne van a lovaglás, szóval hazudhatok én ménest, meg magyar virtust. Aztán jön az ebéd: birkapörkölt, meg két-két deci bor, fehér is, vörös is. De hát, aki nem evett birkát, annak a gőzéből egy szippantás egy életre is elég. Ha meg nem eszik, akkor ugye­bár minek körbehordozni a borokat. No, megyek az igazgató­hoz, hogyan is képzelték ezt. Az meg húz félre, és nyomkod a .kezembe egy díszes, csikóbőrös kulacsot, hogy tegyem csak el, ajándék. Mondom neki, mi a jó fenét csináljak én vele a stilbútoros lakásomban, erre más hangra vált, s panaszolja bűnbánóan: a téesznek a kialkudott összeg, az embereknek meg az az üzlet, ami megmarad a csoportok után. „Mondja, kedves barátom, mit szólna, ha én mindezt csak úgy megem­líteném a nagyfőnöknek, akivel együtt jártunk fejtágítóra, mert régi motoros vagyok én ebben a szakmában", mire szorongat­ja a váltamat, „csak azt ne tegye!" Azt csak magának mon­dom, hogy az a nagyfőnök nem kitalálás, fiatal korunkban együtt jártunk egy tanfolyamra, persze, akkor még ő sem volt olyan magas polcon, de hát akkor olyan ember volt, hogy még a W. C.-n is magolt. Véletlenül kaptuk rajta, mert felfigyeltünk, hogy ki a csuda mormog az árnyékszéken. Hát ott ült és sulykol­ta az anyagot, mert hogy minden percet ki kell használni. „Meg vagy te őrülve, komám?" Attól kezdve osont előlem, ha meglátott, egyszer meg csak olvasom, hogy kinevezték. Egyéb­ként ha azt hinné, hogy a téeszeket szapulom, téved, meg le is tagadnám, mert a városi étteremben meg a múltkor mit látok: az ebédnél a harmadik, a desszert hiányzik. Kérem az üzlet­vezetőt, megint jön a nagyfönök adu, intézkedik is rögtön, erre meg a sütemény helyett fagylaltot hordanak körbe, amikor kint mínusz két fok van. Persze, régi motoros vagyok én, tudom, mi kell a turistának. Természetesen attól függ, honnan jött, „in­nen" vagy „onnan". Mondtam is a múltkor az egyik fiatal kol­légának: „Hagyd el azokat az emlékműveket, láttak ezek any- nyit belőlük, hogy a legszívesebben elszaladnának. Hanem azt figyeld meg, hogy csinálom. "Érdekli önöket a kultúrprogram?" Általános helyeslés. „No, akkor megmutatom a legolcsóbb üz­leteket." Éljenzés, taps, a végén még külön meg is köszönték. Aki meg „onnan" jön, annak hiába mutogatnám az emlékmű­veket, azt smn tudják, ki fia, borja volt a megboldogult. A Sa- voyai Eugén, az más! Ott jöhet a szöveg, azt Európában is is­merték, hozzá lehet keverni egy kis magyar történelmet. Látom, hallgat, pedig elhiheti, régi motoros vagyok a szakmában. De azért egyet mondjon meg: én Csak-csak helyrerakóm a dolgo­kat, de mit mondjak a fiamnak? Aki látja és kérdez. .. Csak a vonatkattogás hallatszott. Hogy a fia kérdez, az rend­ben volna, de hogy ő, aki ugyanarra több választ is tud? Hogy a fiának - aki se nem „innen", se nem „onnan" jött, hanem itt született - melyik változatot mondja? Sopronig lesz egy nehéz órám. Ő nem is sejti, mivel láncolt beavatottá. A téttel, hogy a számomra ismeretlen fiú „apja fia" lesz vagy sem. MARAFKÓ LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom