Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

Mai számunkból

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXXIII. évfolyam, 95. szám.

ARA: 1,80 Ft

1983. április 23., szondát.

HŐERŐMŰ

AZ OROK FAGY FÖLDJÉN (9. old.)

A „ZÖLD TERV”

(9. old.)

TUKUZ BALAZS DINNYÉI (10. old.)

A MAGYAR MÚLT MOSOLYA (10. old.)

LÉGBŐL KAPOTT SEGÍTSÉG (12. old.)

AZ ERDEI FÜLESBAGOLY (13. old.)

HALASZ L. DIADALA AZ ÖSSZETETTBEN (14. old.)

„HARMADIK” FÉLIDŐ APARHANTON (14. old.)

» /

r~-v

Magyar felszólalás Madridban

MERRE VAN PARI? (7. old.)

SZÍNHAZBÉRLETESEK (7. old.)

LENGYELORSZÁG ISMÉT ÉLÉSTAR LEHET (8. old.)

A LENGYELI KULTÚRA A KÖZÉPPONTBAN (11. old.)

ÚJRA A GYŐRI MŰCSARNOKBAN (11. old.) FOGKŐ ELLEN - ULTRAHANG (12. old.)

A jelenlegi szakaszban is lehetséges a megállapodás

HÉTRŐL HÉTRE,

hírről hírre

(3. old.)

KOVÁCS KOVÁCS (4. old.)

MINDEN RENDBEN

(4. old.)

TILALMAK AZ ALMOKRA IS? (5. old.)

HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) MÚLTUNKBÓL

(6. old.)

Az európai biztonsági és együttműködési konferencia résztvevői madridi tanácskozásának pénteki plenáris ülésén felszólalt Varga István nagykövet, a magyar küldöttség vezetője.

Kifejezte elismerését a nyolc semleges és el nem kötelezett ország küldöttségének azokért az erőfeszítésekért, amelyeket a találkozó záródokumentumtervezete új változatának kidolgozására tettek. A megújított tervezetet értékelve a magyar küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy az. biztosítja az európai biztonsági folyamat folytatását és a résztvevő államok közötti együttműködés fejlesztését a különböző területeken. Ezért a magyar küldöttség a madridi találkozó záródokumentumában való megállapodás alapjának tekintra megújított tervezetet. Ugyanakkor a magyar küdlöttségvezető hozzátette, hogy néhány ponton az új tervezet nem tükrözi kellően a szocialista országok álláspontját.

A találkozó jelenlegi szakaszáról szólva Varga István hangsúlyozta, hogy ebben a döntő szakaszban lehetséges a megállapodás, amennyiben va- vamennyi résztvevő állam részéről megnyilvánul a pozitív politikai akarat és küldöttségeik ennek megfelelően cselekednek.

Ezt követően felszólalt Jurij Dubinyin nagykövet, a szovjet küldöttség helyettes vezetője. Hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség megítélése szerint lehetséges a találkozó sikeres befejezése a jelenlegi szakaszban. Ugyanakkor felhívta a figyelmet néhány figyelmeztető jelre. Ilyennek ítélte többek között, hogy egyes küldöttségek még nem foglaltak állást a semleges és el nem kötelezett országok új záródokumentumtervezetével kapcsolatban.

A szovjet felszólalást követően Max Kampelman nagykövet, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője szólalt fel. Kijelentette: „megérti a többi résztvevő állam türelmetlenségét", azt, hogy sürgetik a záródokumentum mielőbbi intenzív megtárgyalását és a megállapodást, de az Egyesült Államok úgy véli, hogy a jelenlegi tárgyalásoknál, vagy ezek meggyorsításánál nem kevésbé fontos, hogy „a helsinki záróokmány ajánlásait minden országban végrehajtsák". Ezt nélkülözhetetlennek minősítette a madridi találkozó sikere szempontjából,

A FORRÓ KOVŰ VAROS (8. old.)

METRÓ FÖLDRENGÉSVESZÉLYES ÖVEZETBEN (9. old.)

Az őszinteség ereje

„Lehetek őszinte?” — leérdezi beszélgetés közben a egyik építőipari vállalat párttitkára. Viszontkérdéssel ke lene válla szólni, hogy eddig talán nem volt az? De tapasztalatból tudom, hogy a bevezetőt a gondok, hibák, gyengeségek fölsorolása követi majd. A beruházások csökkenésével kevésbé kifizetődő kisebb munkákhoz jut a vállalat, a dolgozóik jelentős részének — a vidéki pótlékok elmaradásával — kisebb a jövedelme, jó néhány szakmunkásuk kilépett, helyenként baj van a munkaszervezéssel és így tovább. Dokumentálni tudja, hogy minderről beszéltek taggyűlésen, a gazdasági vezetéssel közösen kidolgozták a „talpon maradáshoz" szükségesnek ítélt programot. Nem volt könnyű kiállni vele a dolgozók elé. Hogyan fogadják? Hányán hagyják ott o vállalatot, hányán vállalják a szigorúbb munkafegyelmet, lesz-e bizalmuk a vezetők iránt? És vajon tudnak-e válaszolni minden kérdésre, mikorra ígérhetnek kedvező változást? Érdemes-e nyíltan beszélni?

Ami az utolsó kérdést illeti, a kételyek eloszlottak. Mint másutt, ennél a vállalatnál is bizonyossá vált, hogy csak nyíltan, őszintén érdemes beszélni. A szépítésnek nincs hitele, az elkendőzött bajokra hamar fény derül. Persze, nem könnyű őszintének lenni, ha a közlendő kellemetlen tényeket tartalmaz. A gyerek is örömmel számol be ráta, hogy jelesre felelt, megdicsérték és vonakodva, hogy rossz jegyet kapott, netán betörte a szomszéd ablakát.

Tagadhatatlan, hogy volt fejlődésünknek egy olyan szakasza, amelyben hozzászoktunk a sikerhez. Elsősorban a gardasági életben. A vállalatok rendre teljesítették terveiket, dinamikusan növekedtek a bérek, érzékelhetően gyarapodtak a családok. A fentebb említett építőipari vállalat kapacitását jó előre lekötötték, válogathatott a feladatok között. Persze, akkor is szó esett már termelékenységről, takarékosságról, versenyképes termékekről, csak éppen nem éreztük a magunk bőrén a megújulás Sürgető kényszerét. És persze akkor is voltak gondjaink. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt kevesebbet költöttünk, mint ma, részben, mert kisebb volt az átlagjövedelem, másrészt szerényebb volt a kínálat. Kevesebben fejezték be az általános iskolát, kevesebben tanultak tovább, kevesebbet utaztunk külföldre, háztartási gépekből, televízióból, autóból és sok egyébből a mainak törekedékét használtuk. Természetesen. A fejlődést töretlennek hittük. Abban a tudatban éltünk, hogy a következő években is mindent ugyanúgy, csak egy kicsivel jobban kell csinálnunk, mint korábban, és az eredmény nem maradhat el.

Aztán sok mindén történt a világban. Olajárrobbanás, az enyhülési politika' megtorpanása, gazdasági recesszió. Amire összefoglalóan azt szoktuk mondani, hogy kedvezőtlenné váltak a külső körülmények. És kiderültek gazdaságunk gyengéi. Hogy nem vagyunk elég rugalmasak, nem követjük elég gyorsan a keresletet, hogy drágán termelünk sok mindent, és nem is a legjobb minőségben. Nem sorolom tovább; aki egy kicsit is érdeklődik közös dolgaink iránt, ismeri helyzetünket. Ismeri felelős vezetők megnyilvánulásaiból, párt- és kormányhatározatokból. Reális elemzések látta'k és látnak napvilágot, amelyek az okok mellett rendre tartalmazzák a feladatokat is. A korábbinál bevallottan nehezebb feladatokat. Nem könnyű megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy már azért is jobban kell dolgoznunk, hogy ne éljünk rosszabbul. Miközben célunk nem változott: gyarapodni, gazdagodni akarunk.

Hogyan érinti az egyént, ami a társadalom egészére érvényes? Más szóval megtaláljuk-e a magunk számára a másként, a jobban dolgozás ismérveit?

Az őszinteség — a gondok föltárása — ugyanis önmagában kevés az előbbrejutáshoz. A nehézségek emlegetését némelyek tehetetlenségük leplezésére használják. 'Elhárítva magukról a felelősséget, mindent a külső körülmények számlájára írnak. „Mit tehetnék én, ha egyszer a főnököm, a felügyeleti szerv, a szabályozók és így tovább megkötik a kezemet?" Való igaz, nem mindenkinek azonos a mozgástere. De a demokratizmusnak már eljutottunk olyan lépcsőfokára, hogy a döntéseknek nem mechanikus végrehajtói, hanem előkészítői és mindennapos kritikusai vagyunk. Ki-ki a maga posztján .részese a folyamatoknak. Ha a demokratikus fórumok nem formálisan működnek, bele- szólhatunk a feladatok megoldásába. A véleménynyilvánítás felelősségét, a tévedés kockázatát is vállalva. Jól tudom persze, hogy ehhez megfelelő tájékoztatás kell. Lehet vállalati elképzelésekről informálni úgy is, hogy a hallgatóság töredéke érti csupán, a szakmai kérdések bonyolultságára 'Hivatkozva lehet olyan nyelven fogalmazni, hogy csak a beavatottak értsék. Az effajta tájékoztatás látszólag leegyszerűsíti a döntések elfogadtatását, nincs úgymond fölösleges vita, nem kel! naiv véleményeikre válaszolni. Még jól is hangzik, hogy az intézkedés gyors, zökkenőmentes. Csak éppen nem sikerül mindenkit meggyőzni a döntés helyességéről, nem azonosul vele mindenki, hanem pusztán végrehajtója lesz, és nem „társszerzője”, aki a maga tudását, tapasztalatát is hozzáadja az elképzeléshez, oki a választott megoldás elkötelezettje. Másrészt, aki a. döntésen kívül maradj joggal hárítja el a felelősséget. „iNem kérdeztek, nem az én ügyem..."

Félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy munkásgyűlésen' vitassák meg, milyen terméknek milyenek az exportálási esélyei, avagy hormon fehet beszerezni a leggazdaságosabban a. gyártásukhoz szükséges gépeket. De azt már igen, hogy melyik brigádnak miben módosul a tevékenysége, milyenek o szakmai követelmények, mit fizetnek jobban és miért... Minden szinten van mit megbeszélni.

Röviden: az őszinteség szerves része, hogy mindenki tudja mii és miért kell tennie. Egyebek között azért, hogy eldönthesse, képés-e tó vagy sem.

MAROS DÉNES

Világ proletárjai, egyesüljetek J

TOLNA

MEGYEI

Kitűnően előkészített földek vártak is várnak vetésre ebben az esztendőben. Mindenütt javában tart a vetés. Ötödik oldalon látható képeink négy helyen - Ocsényben, Bonyhádon, Tengelicen és a Hőgyészi Állami Gazdaságban készültek.