Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

Támogatjuk a szabadságukért és a függetlenségükét küzdő népek igazságos harcát! Len/n-óvforduló Megemlékezés Moszkvában Végső búcsú Illyés Gyulától Illyés Gyula ravatalánál: (baloldalt) Aczél György, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja, Sarlós István, az MSZMP PB tagja, miniszterelnök-helyettes, Sinkovits Imre színművész, (jobb oldalt): Losonczi Pál, az MSZMP PB tagja, az Elnöki Ta­nács elnöke, Sütő András író, Köpeczi Béla művelődési minisz­ter. (Telefotó) Lenin születésének 113. év­fordulója alkalmából ünnepi ülést tartottak pénteken Moszk­vában, a Kreml kongresszusi palotájában Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának s a Szovjetunió más párt- és állami vezetőinek részvételével. Az ünnepségen jelen voltak Moszkva város dolgozóinak képviselői, az SZKP veteránjai, az ország társadalmi, tudomá­nyos és kulturális életének .ki­emelkedő személyiségei és szá­mos külföldi vendég, ünnepi beszédet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB PB tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára mondott. Hangsúlyozta, hogy Lenin neve a világ forradalmi megújí­tásának jelképe lett. Az SZKP azon dolgozik, hogy megvaló­sítsa, átültesse a gyakorlatba Lenin tanítását. XXVI. kongresz- szusán a párt kidolgozta a Szovjetunió gazdasági és tár­sadalmi fejlődésének fő iránya­it a nyolcvanas évekre. E ter­vek megvalósításában máris számottevő sikerek születtek. Nemzetközi kérdésekről szólva Mihail Gorbacsov megállapí­totta, hogy az SZKP és a szov­jet állam nemzetközi tevékeny­ségét a lenini békestratégia, a szocialista külpolitika lenini el­vei határozzák meg. A nyolc­vanas évekre kidolgozott béke­program megvalósítása során az SZKP síkraszáll az ésszerű­en szervezett nemzetközi kap­csolatokért, és mindenekelőtt a háborús veszély elhárításáért. Gorbacsov a továbbiakban rá­mutatott, hogy Z3 nemzetközi helyzet kiéleződésének legfőbb oka az a kalandor szemlélet, amellyel az imperializmus leg- agresszívabb körei korunk leg­fontosabb kérdéséhez, a hábo­rú és a béke kérdéséhez köze­lítenek. Az Egyesült Államok Visszatért a Szoiuz-T-8 A Szojuz-T-8 űrhajó legény­sége, Vlagyimir Tyitov alezre­des, parancsnok, Gennagyij Sztrekalov fedélzeti mérnök és Alekszandr Szerebrov ikutató- űrhajós pénteken, moszkvai idő szerint 17 óra 29 perckor jó egészségben visszatért a Földre. Az űrhajó leszállóegysége az előre megadott körzetben, a kazahsztánii Árkaik varastól 60 kilométerre északkeletre ért földet. A Szojuz-T-8 szerdán indult útnak Bajkanurból a Föld kö­rül keringő Szaljuz-7—Kozmosz 1443 űrkomplexumra. Miután az űrhajó és az űrállomás kö­zelítése során rendellenessé­geket tapasztaltak, a földi irányítás úgy döntött, hogy az Marjai József miniszterelnök­helyettes péntek délelőtt haza­érkezett iFranoiaországból, ahol részt vett a magyar gazdasági napok megnyitásán és tárgyalt a francia politikai és gazda­Bruno Kreisky osztrák kancellár pénteki — a vasár­napi parlamenti választások előtti utolsó - sajtókonferen­ciáján ismételten leszögezte: hiányoznak a személyi feltételei a két nagy párt közötti együtt­működés bármely formájának. Amennyiben vasárnap az 1970 óta kormányzó szocialista párt nem szerzi meg újra az ab­szolút többséget, akkor mun­katársainak koalíciós kormány megalakítását ajánlja majd - mert annak vezetésére ő már nem vállalkozik. A lehetséges szövetséget azonban sem mi - esetre sem a néppárttal, ha­nem az ellenzék kisebb polgá­ri pártjával, a szabadság párt­tal kötnék. vezető köreiben reakciós irány­zat győzedelmeskedett, azok kerekedtek felül, akik az erő al­kalmazására helyezik a hang­súlyt, nem számolva annak kö­vetkezményeivel. Az imperializ­mus agresszív törekvései első­sorban a Szovjetunió, a szo­cialista közösség ellen irányul­nak. Meggyőződésünk azonban, hogy a társadalmi haladást nem lehet megállítani, s nem lehet megakadályozni, hogy tovább folytatódjék a szocializ­musba való átmenet történelmi folyamata. Mihail Gorbacsov beszéde további részében a háborús veszély elhárításáért vívott harc központi feladatának nevezte a minőségileg új, a korábbinál sokkal veszélyesebb fegyverke­zési hajsza megállításáért ví­vott küzdelmet. Az amerikai militaristák a „nulla-megoldás­ra”, a közbülső megoldásra tett javaslatok és egyéb hamis ma­nőverek mögé bújnak, s eköz­ben mindenen átgázolva Nyu- gat-Európába akarják telepíte­ni közepes hatótávolságú ra­kétáikat. A Szovjetunió őszintén törek­szik arra, hogy siker szülessen a hadászati fegyverzetek korlá­tozásáról és csökkentéséről, va­lamint a közepes hatótávolsá­gú európai nukleáris fegyverek kérdéséről folyó tárgyalásokon. A Szovjetunió kész a kölcsö­nösség, egymás törvényes ér­dekeinek figyelembevétele alapján az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveivel össz­hangban álló egyezmények megkötésére. A Szovjetunió fegyveres erői ugyanakkor ébe­ren őrködnek a szovjet embe­rek, a szocialista országok egész testvéri közösségének békéje fölött. összekapcsolásra ne kerüljön sor, s a három űrhajós térjen vissza a Földre. Tyitov, Sztrekalov és Szereb- rov először leválasztotta a Szojuz-T-8-ról az űrhajó or- bitális egységét, majd bekap­csolta a fékező hajtóműveket és megkezdte a 'leszállást. A leszállás megkezdése után szétválasztották a visszatérő egységet, s az űrhajónak a műszaki berendezését tartal­mazó részét. A légkörbe való belépést követően kinyíltak az űrhajó ejtőernyői, majd a Föld közvetlen közelében működés­be léptek a sima leszállást biz­tosító hajtóművek, s a vissza­térő egység a megadott tér­ségben talajt ért. sági élet több vezető szemé lyiségével. Fogadásánál a Fe rihegyi repülőtéren jelen vol Jacques iecompt, Francia ország budapesti nagykövete Az osztrák kormányfő leszö­gezte: semmi sem indokolja az osztrák kormány által eddig követett külpolitikai irányvonal bármilyen, jellegű módosítását. Amennyiben továbbra is a kor­mány élén marad, a közel­jövőben hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban, közöl­te. A kelet-nyugati kapcsola­tokról Kreisky azt mondta: az európai államok sok politikai lehetőséggel rendelkeznek, hi­szen ragaszkodnak, az enyhü­léshez, a leszerelési sikerekhez. Ezt előbb-utóbb az Egyesült Államoknak is be kell 'látnia, főleg akkor, ha nem próbálja „agyonideologizálni" sóját külpolitikai törekvéseit. Gorbacsov szólt arról is, hogy a nyugati vezető körök agresszív irányzatával realis­tább, józanabb irányzat áll szemben, amelynek hívei pár­tolják az enyhülést és az együttműködést. A Szovjetunió több nyugati országgal fenn­tartott kapcsolatainak alakulá­sa azt bizonyítja, hogy a két fél érdekei jelentős területeken azonosak. Ez jó alapot biztosít ahhoz, hogy a nemzetközi kap­csolatokban még inkább meg- gyökerésedjen a békés egymás mellett élés lenini elve. A szónok a továbbiakban a nemzetközi élet befolyásos té­nyezőjének nevezte a háború­ellenes mozgalmat. Az Egyesült Államok és más NATO-államok vezetőinek számolniuk kell íz zal, hogy a társadalmi erők fellépnek a fegyverkezési haj­szával, az amerikai rakéták Nyugat-Európába telepítésével szemben — mondta. A Szovjetunió történelmi fe­lelősségét abban látja, hogy legyőzhetetlen akadályt állít­son az imperializmus emberte­len politikája elé. A Szovjet­unió politikáját, tetteit nemcsak a szovjet nép és a szocialista országok testvéri népei bizton­ságának megteremtésére irá­nyuló szándék ösztönzi, hanem az a felelősség is, amelyet az egész emberi civilizáció jövő­jéért érez. A Szovjetunió arra törekszik, hogy normális, jó kapcsolatokat alakítson ki minden országgal, köztük az Egyesült Államokkal is. Politi­kájának vezérelve az SZKP XXVI. kongresszusának az a megállapítása, hogy nemzetkö­zi téren nincs fontosabb fel­adat, mint a béke megvédése - hangoztatta beszédében Mi­hail Gorbacsov. PANORÁMA BUDAPEST Vlagyimir lljics Lenin születé­sének 113. évfordulója alkalmá­ból pénteken koszorúzási ünnep­séget rendeztek a kiemelkedő személyiség budapesti szobrá­nál, a Dózsa György úti Felvo­nulási téren. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és budapesti bizottsá­ga nevében Herczeg Károly, a KB tagja, és Király Andrásné, az MSZMP Budapesti Bizottsá­gának titkára kpszorúzott. A Minisztertanács koszorúját Áb­rahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, vala­mint Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter helyezte el. * Könyvalakban megjelentek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága április 12- 13-i ülésének dokumentumai a Kossuth Könyvkiadó gondozásá­ban. RÓMA Az Olasz Szocialista Párt a továbbiakban nem támogatja a Fanfani-kormányt. Bettino Craxi főtitkár kijelentette, hogy a Fan- fani-kormánynak le kell monda­nia, illetve a távozó kormány­nak elő kell készítenie a szocia­listák által javasolt új válasz­tást. BEJRUT Pénteken amerikai küldöttség érkezett Bejrútba, hogy haza­szállítsa az amerikai nagykö­vetség elleni merényletben éle­tüket vesztett amerikai állam­polgárok holttestét. A delegációt Lawrence Eagleburger politikai ügyekkel megbízott külügymi­niszter-helyettes vezeti. TUNISZ A Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsága a tunéziai fővárosban ülésezett. Palesztin források szerint „nyit­va hagyták az ajtót” a palesz- tin-jordániai tárgyalások folyta­tása előtt, azzal, hogy „a fejle­ményektől teszik függővé a PFSZ további álláspontját.” Pénteken vett a nemzet vég­ső búcsút nagy fiától, Illyés Gyulától. Koporsója előtt fejet hajtani, életművének, emberi alakjának tisztelegni ezrek és ezrek jöttek el a Farkasréti te­metőben tartott gyászszertartás­ra. Búcsúzott tőle az ország, az a nép, amelynek szolgálatát el­kötelezetten vállalta. A 81 éves korában elhunyt háromszoros Kossuth-díjas író ravatalát elborították az emlé­kezés virágai, a kegyelet ko­szorúi, a szertartás külsőségei­vel is jelképezve a fájdalmat, megrendülést, azt a pótolhatat­lan veszteséget, amely halálával érte a magyar kultúrát, a ma­gyarságot. Az egyházi szertartást dr. Belon Gellért címzetes püspök, pécsi segédpüspök celebrálta. A gyászünnepségen ott voltak családjának tagjai, s a ravatal­nál hazánk politikai, társadalmi és kulturális életének kiemelke­dő személyiségei álltak díszőr­séget; köztük az MSZMP Poli­tikai Bizottságának, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának több tagja. Részt vett a temetésen a buda­pesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Ott voltak Tolna megye — a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a megyei könyvtár és a szűkebb pátria településeinek — képvise­lői is. , A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében Köpeczi Béla művelődési mi­niszter mondott búcsúbeszédet. — Illyés Gyula 1939-ben így fogalmazott: „Az ember dolga a földön, hogy minél tökélete­sebb, emberiesebb legyen, mi­nél értelmesebb, jobb és becsü­letesebb, hogy minél szabadabb legyen, anélkül, hogy embertár­sainak szabadságához való jo­gát megsértené. Ez a dolga a nemzetnek is: az állandó töké­letesedés.”- A „tökéletesedés” számára mindenekelőtt azt jelentette, hogy lankadatlanul küzdött a társaddlmi igazságosság érvé­nyesítéséért. Mint maga mond­ja, a „paraszti tapasztalat” oda vezette, hogy a „becsületessé­get” az elnyomottakkal, a ki­szolgáltatottakkal, a kizsákmá- nyoltakkal együtt keresse. „A puszták népe” írója a magyar parasztság két háború közötti nyomorúságát olyan érvényes­séggel ábrázolta, s a tiltakozás olyan hőfokán, hogy örökké em­lékezetes marad egy igazságta­lan társadalmi rend elítélésé­ben, és példát ad az újért való mindenkori küzdelemben. A köl­tő előd, Petőfi forradalmár és írói példáját is azért idézi, mert a nép sorsának jobbra fordulá­sát a radikális társadalmi vál­tozástól várja. Ez a felismerés vezeti az „Ebéd a kastélyban" szerzőjét oda, hogy azonosul­jon azzal a történelmi ítélettel, amelyet a szocializmus mondott ki a feudális maradványokkal terhes Magyarország felett. A „Beatrice apródjai”-nak emlé- kezője mélységes erkölcsi meg­győződéssel járja végig a for­radalmi utat, amely a világ meg­változtatására vezetett, és ma­rad hű - haláláig - a társadal­mi haladás gondolatához, még akkor is, ha sok minden nem úgy történt, ahogyan elképzel­te, ha csalódások is érték. A társadalmi kérdés számára elválaszthatatlan volt a nem­zetétől. Szerinte a nemzet az egy nyelvet beszélő dolgozó em­berek közössége, amelyre az összetartozás, az egység, az együttes, jövőt formáló munka a jellemző, s amely számára a nyelv és a kultúra határokon fe­lüli kötelékeket is jelent. Nemzet­felfogásának értelmezése elv­barátai és harcostársai között is vitát váltott ki, szándéka és mondandójának lényege azoh- ban egyértelmű volt: azt kíván­ta, hogy a nemzetek között egyenjogúság és együttműködés érvényesüljön. 1959-ben önéletrajzi visszapil­lantását ezekkel a szavakkal zárta: „Bizonyos vagyok abban, hogy a Föld népei az osztály nélküli társadalom útján halad­nak. Szerves együttélésük első állomása a teljes egyenjogúság. Egymást becsülő felek közt egyenjogúságot megteremteni másként, .mint szótértéssel — vagyis békével — képtelenség, mert hisz önmagában ellent­mondás." Egyenjogúság — meg­értéssel és békével — ez volt Illyés Gyula nemzeti és nemzet­közi programja.- Műve társunk volt és ma­rad, gondolatainkat és érzé­sünket tudatosítja, önvizsgálatra és közösségi számvetésre kész­tet, magas intellektusával és a nagy igazságok egyszerűségé­vel. Kétségek, belső küzdelmek és ellentmondások ellenire a történelmi optimizmust hirdeti, amikor ezt írja: „Bízom a ma­gyar nép erejejében, bizonyos vagyok abban, hogy ez a nem­zet nem romlása, hanem épülé­se felé halad, bármily próbák érték is • • ■” Ezzel a nép tapasz­talatát fogalmazza meg, amely­hez mindig hű maradt, s amely­nek gondolatait és érzéseit fe­jezte ki. Mélységes megilletődés és fájdalom fog el, amikor korunk nagy magyar alkotójától bú­csút kell vennünk. Az ő eseté­ben bizton állíthatjuk, hogy műve ércnél maradandóbb. Kortársak és hátramaradottak felelőssége, hogy azt a^ nagy értéket, amit ránk hagyott, minden eszközzel iközkiaccsé tegyük, s elérjük, hogy a ránk következő nemzedékek ' végte­len sora ismerje és meríthessen belőle eszményeket, gondola­tokat és érzéseket az egyén1 és a közösség épülésére. övezze a költő emlékét és műveit századokon át a ma­gyar nép ragaszkodó szeretete, a szocializmus híveinek mély­séges tisztelete, a haladó em­beriség soha .el nem múló megbecsülése. Ezután Illés Endre vett bú­csút.- Illyés Gyula számomra, nemzedékemnek, a nyomunk­ba lépőknek, a magyar iro­dalomnak, az ország megrán­duló szívű 'közösségének, a ha­tárokon túlcsorduló magyar ol­vasóknak, s még tágabb kör­ben, a jelenlegi világirodalom­nak, századunkban, a nehéz férfiéveket jelenti, majd a nagy munkákba merülő, átalakuló, építkező félmúltat, s még né­hány .héttel ezelőtt is a teljes fényű, dolgos jelenidőt. Érzé­keny szemérmességét nem kí­mélhetem meg a nagy .szótól — görög költőket idézzek: a Nap fia volt. Illés Endre ezután így foly­tatta:- Verseiben egy kemény sza­vú törvénykönyv rejtőzik: leg­elsőkben is az, hogyan kell magyarnak lenni, s mi ebben az „ügyben" a költő feladata: Úgy állj elő, hogy nem az, mit te írnál — az lesz a mű, mit néped lelke diktál; — megren- dítően szép, amit egyik utolsó versében a „tavaszi rügybuz- galmű” bitről ír - higgyünk égig érő, szikrázó telek után is, még a .halál után is egy továbbfolytatásban; — a pok­lokban is volt ereje a remény hirdetéséhez; — de nála indu­latosabban ki háborodott fel, már fiatalon, ha a pimasz erő­szakkal találkozott; — mindig nyitott szeme mindenkor látta a sok, lesújtó, hazai összezSu- gorodottságot; — s feleletként szívét az igazságtevés dobog­tatta. , — Búcsúzom., búcsúznom kell. Gyula! De a hegedűt otthagyó dallam a mienk marad! örök­ségünk! — mondotta befejezé­sül Illés Endre. Végül Sütő András búcsúzott Illyés Gyulától. — A .gyász és az emlék hoz­ta csekélységemet is .ide — or­szághatáron át a Hargita tö­véből Illyés Gyula koporsója elé. A gyász, mely az egyete­mes, tizenöt milliónyi magyar­ságé, sőt a nagyvilágé és az emlék: valamikori közös erdé­lyi utazások havas hangulata, a személyes ismerkedés romol- hatatlan. élménye. Kezdő írók és poéták mint égő csipke- bokornak szavát hallgattuk és tanácsait jó helyre tettük el a szándékainkban. Az egyik így hangzott: nyíljon rá szemetek a történelmi követelményre: Erdély, egyenjogúság és test­vériség, ezt alakítsátok. Alap­hangja volt ez, minden népek­re nézve, a humanista inter­nacionalizmus szellemében. Ilyennek ismertük őt, így tart­ja számon egész Európa, tud­ván azt is az életműből: mi volt holtig tartó teher a szí­vén, édes vizében a só, borá­ban az üröm. Sütő András így folytatta: — A .nemzethalál árnyaival viaskodó magyar költészet há­zában ablakokat nyitott sorra a bizakodás fényzuhatagának. Megújult szülőföldjén járva szívserkentő metaforát küldött az ő népének: Magyarország végre történelmi szélárnyékba jutott, a bizonyítás, az új ér­tékteremtés idejét éli. És hosz- szú, hosszú .időt kíván az új reneszánsznak. Elnéztük őt a képernyőn, a viharokból csön­des szó ágára szállt jövőbe- tűnődést, az Áron-látta bese­nyő-ivadék hiúzszemét, mely mindig és mindenütt azt fi­gyelte, miiként lehetne ezt az országot megtartani — és föl­sajogott bennünk az érzés: bárcsak ne kellene őt még so­káig meg sirat ni. — Ne sirassátok! - hallgat­tuk a minapában Juhász Fe­renc csillagizzású vigasztalá­sát, de könnyharmat ült az ő szavain is, meglhordözván ben­nünket a lángelme égboltján és az .elárvult házban, Flóra asszony bánatában. Ne siras­sátok őt — mondja az életmű, amit nehéz lesz már bárkinek is meghaladni a jövő század­ban, de magunkat is sirat­nunk kell a fogyatkozásban. A beszédek elhangzása után — végakaratának megfelelően a .Farkasréti temetőben — örök nyugalomra helyezték Illyés • Gyulát. Megindult a végelát­hatatlan gyászoló menet a sírhoz, ahol a Jeunesses Musi- coles kórus Ugnin Gábor kar­nagy vezényletével Kodály- népdalfeldolgozásokat és ma­gyar népda lókat szólaltatott meg. A temetési 'szertartás a Himnusz és a Szózat hangjai­val ért véget. A sírt elborítot­ták a kegyelet, a megemléke­zés, a tisztelet virágai. Marjai József hazaérkezett Párizsból Kreisky sajtóértekezlete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom