Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-20 / 92. szám

A NÉPÚJSÁG 1983. április 20. Új orgona Kecskeméten a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium új épületében kapott helyet az ország egyik legnagyobb hang­versenyorgonája, amelyet a százéves múlttal rendelkező drezdai Jemlich orgonaépitö műhely szakemberei készítettek. A közel háromezer sipos, 39 regiszteres hagyományos stílusban épített orgona hangképét Lehotka Gábor Liszt-dijas érdemes művész tervezte. Magyar festők alkotásai Bej rútban Néhány héttel Örkény István hétfőtől a hónap végéig 21 mai Tóték című színművének bemu- magyar festő 74 alkotását lát­tatója után ismét magyar vo- hatja és vásárolhatja meg az natkozású művészeti esemény érdeklődő közönség a bejrúti színhelye a libanoni főváros: Sahin Galéria termeiben. Hangversenyek az aggteleki cseppkőbarlangban Az idén - hosszabb szünet után - ismét tartanak hang­versenyeket az aggteleki csepp­kőbarlangban. Az első előadás­ra - a P. Mobil együttes műso­rára - április 30-án délelőtt ke­rül sor. A kétéves szünet alatt felújított, korszerűsített csodá­latos föld alatti koncertteremben egyszerre mintegy ezren hallgat­hatják a korábbinál kényelme­sebben a muzsikát. Az alacsony, tíz-tizenkét Celsius-fokos hőmér­séklet miatt az ülőhelyeket me­leg takaróval borítják, de még így is ajánlatos melegen öltöz­ni. Wagner Londonban vasárnap bemu­tatták Tony Palmer angol ren­dező „Wagner” című filmjét, amely a nagy német zeneszer­ző életét örökíti meg - csaknem egynapos időtartamban. Leg­alábbis ennyi ideig tartott a hétmillió font sterling költség­gel készült film első vetítése. A részben Magyarországon forgatott film főszerepét az amerikai Richard Burton játsz- sza. Rajta kívül is sok híresség szerepel a monstre filmben, pél­dául Vanessa Redgrave alakít­ja Cosima Wagnert, Sir Law­rence Olivier pedig bajor politi­kusként tűnik fel a vásznon. A filmben jelentős szerep jutott a magyar Gálffi Lászlónak: ő'll. Ludvig, a bajorok királya Wag­ner idejében. A film zenei ve­zetője Sir George Solti. Pulitzer-díjak A The New York Times és a Washington Post osztozott a legtöbb Pulitzer-díjon, amely a legtekintélyesebb az amerikai újságírás, az irodalom és a zene számtalan kisebb-nagyobb ala­pítványa között. A New York-i és'a washingtoni napilap mun­katársai idén két-két díjat nyer­tek ef. Loren Jenkins, a Washington Post és Thomas L. Friedman, a The New York Times riportere a libanoni háborúról, különö­sen pedig a nyugat-bejrúti mé­szárlásról küldött első tudósítá­saiért kapott díjat. A magyar származású ameri­kai újságíró, kiadó és politikus — Pulitzer József által a század elején alapított díjak egyikét, a legjobb belpolitikai írásért já­ró díjat a Boston Globe című lap nyerte el. Méghozzá egy vasár­napi mellékletéért, amely „Há­ború és béke az atomkorszak­ban” címmel próbált eligazodást nyújtani olvasóinak az amerikai politikai és közélet minden szint­jén folytatódó katonapolitikai vitákban. Hívószámunk: 05 A terményszárítás tűzvédelme Meg lehetett volna előzni a tüzeket Ha az idősebb tűzoltókat va­laki megkérdezi, hogy vajon milyen anyagféleség tüzét a legnehezebb, legfáradságo­sabb oftani, kettőt említenek: a hideg levegős szénakazlakét és a lucernaliszt-tárolóét. Saj­nos, e vélemény hangoztatásá­ra jó okuk van, saját tapaszta­lataikat csak alátámaszthatjuk Statisztikai adatokkal: az utób­bi 10 évben hideg levegős szé­nakazlakban keletkezett tüzek effektiv oltási idejének átlaga megközelíti a 12 órát, s nem sokkal kevesebb a raktárba be­tárolt, zsákolt, és meggyulladt lucernaliszt eloltási ideje. E két anyagfajta oltási mutatói azért ilyen rendkívül kedvezőt­lenek, mert a kárfelszámoláshoz igen nagy tűzoltói erőket, ki­egészítő felszereléseket (erő­gépeket, markolókat, kézi szer­számokat tehergépkocsikat stb.) kell biztosítani, nem beszélve az igen tekintélyes mennyiségű vízről, amely az oltáshoz szük­séges. Ezek a tűzesetek szinte kivé­tel nélkül igen nagy anyagi kárral jártak, a járulékos kiha­tásokról nem is beszélve. 1973. és 1982. között eltelt időben 15 alkalommal keletkezett tűzeset lucernakazlakban, míg lucerna­liszt 6 esetben égett. (Csak ösz- szehasonlításképpen: az összes mezőgazdasági terményszárítót megyénkben az említett időszak alatt 55 esetben érte tűzkár, a kárérték pedig 11 rpilliő forintot tett ki!) A tüzek vizsgálatánál egyér­telmű volt a megállapításunk: Valamennyi tűzesetet meg lehe­tett volna előzni, ha a beren­dezések kezelői nagyobb lelki­ismerettel végzik munkájukat, a kárérték pedig, a ténylegesen bekövetkezett alatt marad, ha rendelkezésünkre allnak a tűz­oltást, kárelhárítást szolgáló vízforrások, illetve a tüzet ha­marabb fedezik fel! A tűzesetek arra ösztönöznek bennünket, hogy tegyük közzé a tapaszta­latokat. A levont tanulság intő lehet azok számára, akik e be­rendezésekkel foglalkoznak. Elsősorban azt kell kiemel­nünk, hogy a keletkezési okok közül a legtöbb tüzet a készter­mékbe került felizzott fém, va­lamint az öngyulladás okozta, de sok gondot jelentett a gépek meghibásodása, s ez arra fi­gyelmeztet: nem éppen úgy si­került a tervszerű megelőző karbantartás, mint az elvárha­tó lett volna vagy a hiba felis­meréséhez szükséges szakérte­lem hiányzott. Az öngyulladás mint keletkezési ok főleg a szá- lastakarmány-kazlaknál a leg­jellemzőbb. Ha a kazal beázik - nem készítenek megfelelő vastagságú takarást -, nem al­kalmaznak súlyelosztó pallót a kazalrakók lába alatt, a takar­mányt a megengedettnél ma­gasabb nedvességtartalommal rakják kazalba, a kürtőcsövet nem távolítják el az utolsó ré­teg befejezését követően, a ventillátor teljesítménye kisebb, mint azt a kazal mérete meg­követelné — mind-mind tűz ke­letkezéséhez vezethet. A kazal belső hőmérsékletének állandó és folyamatos ellenőrzése, a ventillátor technológiai utasí­tás szerinti indítása, illetve be­állítása döntő jelentőségű a tűzesetek megelőzésében. A kazal hőmérsékletét célszerű, sőt szükséges ún. Dankó-féle lándzsás hőmérővel ellenőriz­ni mert a kazalba döfött vas­pálcás módszer nem a valós belső hőmérsékletet adja. A lucernaliszt-készítő üze­meknél a legtöbb tűzesetet a lisztbe került, felizzott fémda­rabkák (csavarok, lemezdara­bok, kaszadarab, drót stb.) idézik elő. A szálas, zöld lucernát a szá­rítást követőén kalapácsos da­rálóval megőrlik. A rendkívül nagy sebességgel forgó kala­pács szinte átlövi a rostán a fémdarabot, amely így felizzot­ton a zsákolt lucernalisztbe jutva, a pihentetés fázisában tűz formájában jelentkezik. Na­gyon nehéz időben felfedezni e tűzfajtát, mivel a lucernaliszt izzással ég, s csak akkor válik láthatóvá, ha az izzás a papír­zsákhoz ér. A pihentetőben lé­vő, zsákolt lucernaliszt folya­matos ellenőrzése legalább 48 óráig tartson, utána már ve­szély nélkül lehet a raktárba szállítani. A fémdarab okozta tüzet meg lehet előzni azzal, hogy a kalapácsos daráló utáni liszt­csőbe állandó mágnest építe­nek be, amely a fekete, meleg vastárgyakat kivonja a liszt­ből, megakadályozva ezzel a fém lucernalisztbe való jutását. Ellenőrzéseink bizonyítják; de ez a lucernaliszt-készítő üzemben dolgozók tapasztalata is, hogy egy-egy szezonban több kilo­grammra rúghat a kivont vas mennyisége! Kísérleteztek már azzal is — sikerrel — hogy a zöld szecskát tisztítják meg a vasdaraboktól (pl. a decsi Sár­közi Egyetértés Mgtsz-ben). Hangsúlyozzuk, csak a lucerna­lisztnél fordulhat elő az előző­ekben leírt eset, a granuláló berendezéseknél nem! Itt a be­tárolt „pellet” esetleges be­ázása okozhat öngyulladást (legutóbb Bogyiszlón), ezért az ellenőrzést itt sem lehet elha­nyagolni, sőt rendszeressé kell tenni! Megye/ T űzoltóparancsnokság Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ A folyóirat áprilisi számának A nagy északi hajózóút című terjedelmes összeállítása olyan tájakra kalauzol el, amelyek birtokba vétele döntően fontos a nyers- és alapanyagkészletek feltárása céljából, és amelyek meghódításáért több nép fel­fedezői fáradoztak, áldozták életüket is a múltban. A Kaszpi-tenger melletti Da- gesztánban a kemény, Inostoha természeti viszonyoknál jobban csak a múltból öröklött elma­radottság nehezítette a fejlő­dést. Most a Mit kutatnak Da- gesztánban? című beszélgetés­ben Hibibulla Amirhanov, a Szovjet Tudományos Akadémia dagesztáni tagozatának elnöke húsznál több kutatóintézetről és mintegy háromezer tudomá­nyos munkatárs tevékenységé­ről adhat számot. Azokat a témaköröket is felsorolja, ame­lyek kidolgozásában az auto­nóm köztársaság tudósai orszá­gos, de nemzetközi viszonylat­ban is tekintélyes szerepet ját­szanak. Szép tájai és nevezetes gyógyfürdői miatt többekben romantikus képzeteket ébreszt Sztavropol említése. Valójában ez az országrész - főként a csatornaépítés eredményeként - jelentős mezőgazdasági és iparvidék. Miért tartanak a fi­nom gyapjas sztavropoli juhok konkurenciájától még az ausztrál üzletemberek is? — egyebek között erről szól a Víz a hegyekből című képes riport. Jóllehet a világ egyik legna­gyobb részecskegyorsítója tette messze földön híressé Szerpu- hov nevét, az itteni kutatók leg­újabb, nagy horderejű felfede­zése csak másodsorban atom­fizikai jellegű. A nukleáris reakciók során elszabaduló elemi részecskék útvonala pon­tos kiderítésének igénye vezet­te el őket olyan számítógépes rendszerek megalkotásához, melyék „látási élményeiket" közvetlenül használható ada­tokká alakítják. Erről és az ember és számítógép közvet­len párbeszédének közelebb kerülő lehetőségéről szól A komputer szeme című izgalmas képes anyag. Elragadtatásában az „űrkor- szak első csodájának” nevezte egy kanadai állampolgár a Szputnyik-1383 számú szovjet mesterséges holdat, amelynek jelzései lehetővé tették egy le­zuhant kanadai repülőgép uta­sainak megmentését. A szput- nyi.k a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Ka­nada részvételével megalakí­tott COSPAS-SARSAT rendszer részeként rója köreit az égbol­ton. E rendszer a hajótöröttek és a lakott területektől távol balesetet szenvedők megsegí­tésére használja fel az űrtech­nikát - derül ki a Mentő- szputnyik című cikkből. , Mind nagyobb részt vállal a Szovjetunió tömegközlekedésé­ből a magyar ipar által eddig szállított 80 ezer Ikarus. Riga már a harmadik olyan helység szovjet földön, ahol Ikarus- vezetőképző és tájékoztató köz­pontot létesítettek. Jó kiegészí­tés A baltikumi Ikarus-vezető- képző című riporthoz a Part­nerek című összeállítás, mely­ben a Mogürt, a Budavox, a Hungarotex és a Medimpex külkereskedelmi vállalatok moszkvai képviselői tájékoztat­nak szovjet partnereikhez fű­ződő kapcsolataik újabb fejle­ményeiről. Ebben a számban is gazdag kulturális összeállítást találunk. A képzőművészeti reprodukciók kedvelői Murillo-festmények fényképeit láthatják, sőt, azt is megtudhatják, hogy a madridi Pradán kívül a leningrádi Er- miiíázsban található a legtöbb spanyol remekmű. A be nem avatottaknak semmit sem mon­dó üzgeni mauzóleumok cím mögött szakmai szenzáció rej­lik. A néhány reménytelennek látszó állapotban fennmaradt XI—XII. századi kirgíziai mű­emlék helyreállítósóra helybeli szakemberek olyan módszert dolgoztak ki, melyet most az UNESCO más országoknak is javasol. Nyikolaj Rerih, az eg­zotikus képeit hihetetlen termé­kenységgel ontó híres festő te­vékenységét idézi fel A har­madik Rerih-emlékezés című információ. Az életmű ma is időszerű, s nemcsak sokoldalú­sága miatt. Rerih javaslatára kötött 1954-ben több állam nemzetközi megállapodást a kulturális értékeknek háborúk idején való védelméről. LÁNYOK, ASSZONYOK A Lányok, asszonyok áprilisi száma közli N. Babinnak Rózsa Andrással, az IBUSZ moszkvai képviseletének vezetőjével ké­szített interjúját arról, milyen új turistautakat kínál idén az érdeklődőknek az IBUSZ és az Inturiszt. A Szovjet-Magyar Ba­ráti Társaság megalakulásának 25. évfordulója kapcsán a lap beszámol az 5ZMBT kárpáton- túli területi tagozatának mun­kájáról. A Hagyományok, ün­nepek, népszokások című ro­vat ezúttal a Navruzt, a tad- zsikok hagyományos tavasz­köszöntő ünnepét mutatja be sok képpel. A Szovjetunióban rendkívül nagy gondot fordítanak a ter­mészetvédelemre, a természeti kincsek ésszerű felhasználásá­nak kérdéseire. A Fontos álla­mi feladat című írás a Szovjet­unióban alkalmazott természet- védelmi intézkedésekről ad át­fogó képet. A Bezborodova Szí­nes karperecek című cikke egy olyan kozák család meglátoga­tására invitál, amelyben öt kis­lány növekedik, köztük négyen ikrek. M. Zagot Tarjáin Györgyi izgalmas szerepe című cikke arról szól, hogyan készült a Sonja jelenti című NDK—szovjet koprodukoiós film, amelynek fő­szerepét az ismert és népszerű magyar színésznő játssza. Színes, 'sok képpel illusztrált írás ismerteti a mordvin nép­művészetet. Az áprilisi szám­ban ismét jelentkezik a meg­szokott divatrovat, a mese, az orosz nyelvlecke, valamint Ju­lián Szemjonov Szemtől szem­be című dokumentumregényé­nek következő folytatása. _ A melléklet ezúttal is új kézi­munka-leírásokat, ételrecepte­ket és rejtvényeket tartalmaz. szputnyik Közös otthonunk címmel a folyóirat nyitóanyaga szem­ügyre veszi, mi mindenre ké­pes az ember. Elméletileg már az időjárást is képes irányíta­ni. Bámulatra méltó az az el­képzelés, hogy majd űrreflekto­rok segítségével — szükség ese­tén meghosszabbítják a napo­kat. Ám ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, az ember kötelessége, hogy megvédje a természetet és mindazt, amit az emberiség történetében a műszaki-tudományos haladás révén megvalósított. Ehhez vi­szont békére és fegyvermentes világra van szükség. A szakembereken és az ér­deklődőkön kívül talán csak ke­vesek előtt ismertek a szovjet diplomácia első világháború utáni történetének egyes feje­zetei. Az imperialista hatalmak katonai intervenciója a fiatal Szovjet-Oroszország ellen ku­darcba fulladt. Akkor a Nyu­gat áttért a diplomáciai boj­kottra és a gazdasági blokád­ra. Tény, hogy ez komoly gon­dokat okozott a még fiatal munkás—paraszt államnak. Az imperialisták abban remény­kedtek, hogy a nélkülözés és az elégedetlenség belső rob­banáshoz vezethet. Nem így történt, a szovjet hatalom szi­lárdan kitartott. A téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk Zinovij Sej'nyisz A blokád áttö­rése egyetlen puskalövés nél­kül című tanulmányát. A számok és a gazdasági mutatók világában az átlag­olvasó nehezen ismeri ki ma­gát, ám a párhuzamok és az összehasonlítások megkönnyít­hetik az eligazodást. A Gyara­podó Szovjetunió — 1983. című cikkben ezt olvashatjuk: „Két a'dat, amely meggyőzően mu­tatja a Szovjetunió gazdasági fejlődésének gyors ütemét: míg hatvan esztendővel ezelőtt a Szovjetunió részesedése a vi­lág ipari termeléséből mind­össze egy százalék volt, jelen­leg ez az arány meghaladja a húsz százalékot. Napjainkban a Szovjetunió ugyanannyi ipari terméket állít élőt, mint a nyu­gat-európai országok együtt­véve.” Vajon léteztk-e kimeríthetet­len éléskamra? Dmitrlj Rasa véleménye szerint igen. írásá­nak címe: A világóceán konti­nentális talapzata - kimerít­hetetlen éléskamra. A tudósok szerint Földünkön van egy termény, amely véget vethet az elégtelen táplálko­zásnak, sőt, segíthet legyőzni egy esetleges XXI. századbeli élelmezési krízist, és ez a bur­gonya, olvashatjuk a Fontos táplálékunk: a burgonya című írásban. A nagyvárosok közelében el­hatalmasodó szemétlerakó­helyek (ahol évente 40 és 170 millió tonna közötti hulladék gyűlik össze) egyre nagyobb gondot okoznak az emberiség­nek. Van-e kiút? Van-e meg­oldási Ha igen, mi? Ezeket az égető kérdéseket igyekszik megválaszolni Alekszandr Ma- li.nav A felhasználás második ciklusa című cikkében. Köznevelés című rovatában ismét izgalmas és közérdekű témákat kínól a Szputnyik. Az egyik publikáció címe: Az emberi agy, az emlékezet és a nyelvtudás, míg a másiké: Családi konfliktus és a gyerek. A folyóirat folytatja a lenin- grádi orosz múzeumról szóló sorozatát. Az e havi rész címe: A lázadók. A Könyvespolc rovatban ez­úttal Jevgenyij Mariszajev A vadállatok című írását találja az olvasó. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom negyedik száma izgalmas dokumentum­regényt közöl: Zinovij Sejnisz az első diplomatanő, Kallontaj asszony életét dolgozza fel. Paul Kuusberg és Vladimir Beekman elbeszélését találjuk még a prózai rovatban. A lí­rai 'rovat ezúttal Vlagyimir Szo- kolov verseiből ad Ízelítőt. Az eddig figyelmünk körén kívül maradt rangos szovjet költőt Veress Miklós mutatja be. Da­vid Szamojlov verseit és Va- szilij Belov elbeszélését két nyelven olvashatjuk a Szovjet Irodalom új számában. Az Egy igaz ember című re­gény szerzőjének, Borisz Pole- vojnak az emlékezetét két írás és Polevoj Hidas Antalhoz és Kun Ágneshez írott levelei ele­venítik fel. Anatolij Horcsev szociológus írása — A család és alternatívái — a szovjet tár­sadalom mai problémáiból ele­mez néhányat. Érdekes interjú olvasható a folyóiratban Galgóczi Erzsébet­tel, Rab Zsuzsával és a nagy sikerű „Nehéz homok" című regény szerzőjével, Anatolij Ribakovval. A lap áprilisi szá­ma — immár hagyományosan - közli az előző évben magyarul megjelent szovjet szépirodalmi művek bibliográfiáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom