Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-20 / 92. szám
1983. április 20. ^ÉPÜJSÁG 5 1. Azoknak a gyakorlati módoknak, eljárá- " soknak összessége, amelyeket valaki valamely cél elérésére tudatosan felhasznál. Agitációs módszer, bevált módszer, difekt módszer... 2. (Tudományos) olyan tervszerű és következetes eljárás, amellyel valamely tudomány területén egyetemes éí vényű, • igazolható tételekhez juthatunk, s rendszerbe foglalhatj őket; metódus. Dialektikus módszer, természettudományi módsze stb. (A magyar nyelv értelmező szótára.) Hallevegiztetés szélmotorral Az ingyen energia a legdrágább» de hasznosítani kell Függőleges szélmotor a csatorna mentén Az ember szeretné megcsapolni a Nap energiáját, de csak óriási költséggel lehet. Ugyancsak nagy energiát rejt a folyók, a vízfolyások sodra, de abból „kifogni” az energiát ugyancsak sok pénzbe kerül. Az energia- szolgáltató berendezések közül a drágábbak közé tartozik a vízi erőmű. Világszerte kísérleteznek, és már óriási vízi erőművek működnek. A beruházás drága, de a működtetés olcsó, azért éri meg hasznosítani a vízi energiát. De, mi van a szelekkel? Óriási energiák rejlenek bennük. A széljárta országokban rengeteg szélmalom, szélerőmű dolgozik. A legismertebbek: Hollandia és Dánia. Mi a helyzet nálunk, Magyar- országon? A kérdés azért is aktuális, mert itt a megyében is folyik egy kísérlet. Tolna felé haladva a Sió-öntözőfürt üzemépületénél láthatunk egy szélmotort. Fekete Józsefnek, a Dunántúli Regionális Vízmű székesfehérvári üzemigazgatósági munkatársának találmányi kísérlete folyik itt. Fekete József 1979-ben adta be a Találmányi Hivatalba a függőleges tengelyű szélerőgép dokumentációját. A találmányt egy év múlva fogadták el. A lényege, hogy változtatható lapátokkal készül, amely a felületét a szél erősségétől vezérelve változtatja, s a három homorú kanálba befogja a szelet. Ezzel a módszerrel nagyobb teljesítményt lehet elérni, mint a propelleres szélerőgépekkel. Természetesen kísérletről van szó. A rajzasztalon elképzelt berendezést most élőben próbálják ki Tolna megyében.- Miért itt? - kérdeztük a feltalálót.- A Sió-parti öntözőfürtnél a csatornában foglalkoznak haltenyésztéssel is. Az intenzív haltenyésztés azonban megköveteli, hogy a víz levegőztetését is megoldják. Ezért próbálkozunk a szélmotorral. Azonban még rengeteg kérdés van nyitva. Mekkora lapátméret szükséges az optimális szélkifogáshoz, milyen erőviszonyokat tudnak teremteni? A legkisebb szélből is kell annyi energiát hasznosítani, amely működteti a szélmotort...- Vajon milyen lehetőség van Magyarországon a szélerő- művek működtetésére?- Összegyűjtöttem Siófok és Mosonmagyaróvár 10 éves szélerősségének adatait. Ez azért kellett, hogy tudjuk: mennyi energiát lehet nyerni. Siófok hazánk legszelesebb területe, összességében mi kevés szélkinccsel rendelkezünk. Ebből következik, hogy nagy felületű szélmotorra van szükségünk. Az én eljárásommal a legkisebb szelet is lehetne hasznosítani.- De, miért van szükség kísérletekre, hiszen a világ más tájain már hasznosítják a szelet? — Dániában és Hollandiában nyolcszor-tízszer gazdagabbak szélenergiában, ezért ők teljesen más módszereket alkalmaznak. Tehát tőlük lehet tanulni, de a módszert átvenni nem. — Drága dolog ez? — Ami látszólag ingyen van, az nagyon drága. A szélenergia ingyen van, de míg kidolgozzuk a hasznosítását, ahhoz rengeteg pénz kell. De, mégis szükséges vele foglalkozni, mert ha megoldjuk, akkor csak a beruházás összege nagy, az energia már ingyen lesz. Készítik a haltartó szerkezetet Ismerősöm meséli, hogy nemzetközi kiállításon megcsodálta a japán szakemberek munkamódszerét. Vagy harmincon voltak magyarok mondja, s nézték a kiállítást, vagy inkább nézegették. Néha egy-egy prospektust lelvettek, a hónuk alá tették a többihez, aztán hazajöttek, de senki sem kérdezte meg tőlük igazán, hogy mit láttak, mit lehetne abból hasznosítani. Az ismerősöm ezeket a kiállításokat is úgy nevezi, mint általában a sportolóknál szokás: „zsiros- kenyér-túráknak". Arról szó sincs, hogy nem hasznosul a kiállításon látottak egy része. Hasznosul, mert az ember világlátottabb lesz, s azért igyekszik olyan dolgot megfigyelni, hogy itthon valamit tudjon a saját cégénél hasznosítani. .. Sőt. . . Aki ügyes és leleményes, az egy-két évig élni is tud ebből a tudásanyagból. Ismerek olyan idős „szakit", aki minden évben külföldön jár valamilyen szakmai bemutatón, kiállításon. Igaz, hogy „csak" szocialista országban. De saját pénzén. Az ott szerzett tapasztalatból legalább 10-15 újítást készít évenként, így természetesen bőven megtérül a saját költsége, sőt, még a vállalata is profitál ebből. A munkahelyén tudja ezt mindenki, de egyszer sem jutott senkinek az eszébe: ki kellene küldeni az „öreget", legyen a haszon a vállalaté. Ennek örülne a „szaki" is, mert akkor érzi az erkölcsi megbecsülést is, s akkor nemcsak pár újítás a haszon. Visszatérve a japánokra ... Az ismerősöm mondja: „Két japán szakember vett részt a kiállításon, a harminc magyar ellenében." S a szigetországiak - a japán csoda képviselői - egyetlen másodpercig sem nézelődtek. Keményen dolgoztak! Filmfelvevőjük volt. Mindent, amit szükségesnek találtak, lefilmeztek. Tökéletesen. Papír, ceruza volt a kezükben, és rajzoltak számokat Írtak fel, sőt, az első benyomásuk alapján a kis magnójukba mondták a szöveget, ami éppen eszükbe jutott a látottakról. Természetesen később kiderült, hogy minden magyar résztvevő észrevette a két kis japán munkáját. Érdeklődtek a partnereknél, hogy mi is volt ez. „Mindig ezt csinálják" - mondták nekik. Gyorsan, de nem kapkodva végignéznek, filmeznek mindent, majd otthon hónapokig elemzik, mit láttak. S egy év múlva már az ott látott berendezéseket tökéletesebb formában gyártják, s kínálják eladásra . . . Minőségi kör a BHG-ban Alkatrészcsere helyett - javítás Személygépkocsi-tulajdonosok a megmondhatói, hogy az ínséges alkatrészellátás mennyi bosszúságot okoz. Ugyanezt mondhatják a szerelők is. Mert a képlet egyszerű: minél több autót javít meg, annál nagyobb lesz a haszon. Ha nincs alkatrész, akkor nincs javítás: a tulajdonos is és a szerelő is mérgelődik. Régebben javítottak javíthatónak ítélt alkatrészeket. így volt olcsóbb, vagy több idejük volt az akkori mestereknek, a tulajdonosoknak? Az új alkatrész borsos ára miatt inkább a felújítás, az újjávarázsolás dívott. Nem akarok ilyen régimódi emlékekkel előhozakodni, hogv még a lyukas lábast is megfoltozták ... Nem akarok ilyet mondani, mert azért any- nyira vaqvunk tehetősek, hogy nem kell lyukas lábast foltoz-, tatni! De annyira sem vagyunk gazdagok, hogy minden kopott gépkocsialkatrészt kidobjunk! A javítás és az alkatrész-felhasználás összhangja módszer kérdése. Ezért is foglalkozunk a tamási TA—LUX ipari szövetkezet új módszerével. A szövetkezet kisebb egységei közé tartoznak az autójavítók. De annyira nem kis egység, lévén szolgáltatás, és la- másiban szükség is van rá, hogy ne legyen értelme az új módszer bevezetésének. A szerelőket átalánydíjas szerződésben foglalkoztatják. Az új szervizrendszerben nincs meghatározva a szerelők munkaideje de még a munkát is maguk szerzik. Nincs központi raktár, ahonnét az anyagot vételezni lehet. Van helyette autósbolt, ahol a szerelő, úgy, mint az utcáról jövő ember, megvásárolhatja az anyagot. Pár hónapos tapasztalat alapján kiderült, hogy a szolgáltatás színvonala nőtt. A szerelők közvetlenebb kapcsolatba kerültek az autótulajdonosokkal. Az elhasználódott alkatrészeket, amennyiben javíthatók és olcsóbban, mint az új, akkor azt megjavítják. Ez a tulajdonos érdeke is, mert kevesebbe kerül a javítás. A szerelőnek pedig azért, mert a munkadíj után kapja a jövedelmét és nem a javítás bruttó áráért. Azaz nincs érdekeltté téve, hogy új alkatrészt szereljen a kocsiba. Természetesen ez a haszon többszörös. A szerelő, mivel a tulajdonos szeme láttára javítja a kocsit, több bizalmat kap. Máskor is hozzá viszik a javítanivalót. A szövetkezetnek is jó, mert növekszik az anyagmentes árbevétele. A népgazdaságnak pedig kimondottan a tamási módszer a megfelelő, hiszen régóta tudjuk, hogy az alkatrészek javításának megoldatlansága miatt milliárdokat dobunk ki az ablakon ... Az oldott irta és összeállította: Hazafi József. A fotókat Gottvald Károly készítette. A napokban adott hírt az MTI arról, hogy a KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére 1983-ban 10 vállalatnál alakulnak minőségi körök. Köztük két Tolna megyei vállalat is szerepel : a Budapesti Híradástechnikai Gépgyár szekszárdi gyára és a Bonyhádi Cipőgyár. Megkérdeztük a BHG szekszárdi gyárának igazgatóját, Stendl Károlyt, hogy náluk milyen minőségi körök alakulnak. Csupor János főtechnológus vett részt Budapesten a KISZ Központi Bizottsága által tervezett tanfolyamon. Ö dolgozta ki, hogy nálunk milyen formában alakulhatnak meg a minőségi körök. Terveink szerint mintegy harminc dolgozót vonunk be ebbe a munkába az alkatrészgyártás présműhelyéből.- Mit vár a körtől?- Kisebb mértékű kárcsökkenést. De, a legfontosabb, hogy a dolgozók, akik részt vesznek ebben a munkában, jobban belelátnak a termelésbe. Általánosabb tájékoztatást kapnak a munkáról. Nagyon fontos megjegyezni: nem fentről irányítják a körök munkáját, hanem az a dolgozók kezdeményezésére épül. Arról van szó, hogy a fejlett ipari országokban ez már jól bevált módszer. Fejlett országokban időszakonként megvizsgálják a közösen dolgozók munkáját. Ugyanakkor a dolgozók a termelés hiányosságait tárják fel. A napi munka során gyakran észlelni olyan apró és bosszantó hiányosságokat, amelyek megzavarják a folyamatos termelést és jelentős veszteséget okoznak az üzemnek. Ezek olyan régi hibák, amit nem tártak fel, de tudnak róla. Most arról van szó, hogy a műhely dolgozói képesek legyenek arra: feltárják és elemezzék a hibákat. Erről Csupor János fő- technológust kérdeztük:- Olyan munkaközösségek alakítását jelenti, amelyek maguk tárják fel a hibákat, azt tudják elemezni és megkeresik a megoldást. Nagyon fontos, hogy a körök instruktorai milyen formában látják el feladatukat, fogják össze a közösséget. Erről majd később tudunk többet mondani... Májusban lesz egy tanfolyam az instruktorok részére, mert jelenleg kevés információval rendelkezünk.- Az az érzésem, hogy a dolgozók nagyobb érdeklődését várják a munkaszervezésben és a termelés irányításában ...- Saját munkájuk megköny- nyítésére,alkalmassá kell válni- ok arra, hogy folyamatában ismerjék a termelést és a megjelenő hibát azonnal tudják elemezni és akarják is elemezni. Ez arra is készteti a kör tagjait, hogy jobban törődjenek a szakmai felkészültségükkel és érezzék magukénak az üzemrész gondjait. Ezért szeretném, hogy két kör alakuljon a gyárban. Az egyik a szereidében, a másik pedig az alkatrészgyártásban, mert ők egymás munkájában sokat tudnának segíteni. Erről » még később lesz döntés. Egyelőre a kör beindításánál tartunk ... Senkitől sem tanulható... vagy mégis? Vaskos igazság: „Az élet nem tanulható, de mégis tanuljuk!” A jó, a rossz, a közepes, a csapnivaló módszerek egyaránt velünk élnek. Mi alakítottuk ki magunkban, vagy valakitől ellestük. A jó vagy a rossz főnöktől, a jó vagy rossz kollégától, a jó vagy rossz szülőtől ... De, végül is a „végérvényes” módszert, az életvitelt magunk alakítjuk ki. Rossz beidegződésünkért, munkánkért, tehetetlenségünkért, de a jó munkáért, a tehetségünkért, annak kamatoztatásáért vagy nem jó hasznosításáért senki sem vonható felelősségre. Okolni csak önmagunkat tudjuk. Vagy mégsem? Mert azért felelősek értünk szüléink, tanáraink, főnökeink. Van, akit támogatni kell, van akit dicsérni, van akit szidni, és akkor lesz belőle ember. , Ebből következik, hogy életünk sok mindentől függ. A módszereink is. De, ha tágítjuk a kört, akkor a módszer mint meghatározó tényező az életünk egyik legfontosabb szava. Az orvos megnyugtatja betegét, de riaszthatja is. A művezető, a gyártmányelőkészítő, a meós, a normás, a technológus megkönnyítheti a munkát, kialakíthatja az üzem jó módszerét, amivel már hasznosan és eredményesen lehet- termelni, úgy, hogy a közösség gyarapodik, de az egyén is, mert nagyobb teljesítményt érhet el kisebb energiaráfordítással ... Sorolni nem is érdemes tovább a példákat. Lehet módszeresen takarékoskodni, de herdálni is. Vigyázni az egészségre, de tönkretenni is. Családot alapítani, vagy tönkretenni gyerekeink, házastársunk életét. Tanulni, vagy nem tanulni... Mindenesetre valamilyen módszer kell!
