Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-06 / 55. szám

1983. március 6. Közelképek (IV.) Suszter György Fadd Könnyen letagadhatná, hogy tava'ly vo-lt 'negyvenéves. Azt is, hogy férjét 1974-ben elve­szítve családfenntartóvá kellett^ előlépnie, megtartva azt a megnövekedett szerepet is, ami egy kétgyermekes csonka csa­ládban az édesanyának kijut. Fölnevelte a lányát, aki idén nyáron tölti be 19. évét, s nenv csak adminisztrátora a szek­szárdi malomiparinak, hanem egy hároméves kisfiú édesany­ja is. Vili, a fiú szobafestő lett, Pakson dolgozik, de itthon él Faddon az Új utca 11-ben, ahol kívülük ott él még a 70 éves anyai nagymama. Mintegy a tűzhely őrzőjeként. Többet kí­vánni tőle alig lehetne. Pedig az 1967-ben épült családi ház­hoz 500 négyszögöles kert tárr sül, s kihozni belőle a legszük­ségesebbeket nem egyszerű. Már csak azért sem az, meit Suszternét — aki 1969 óta dol­gozik a faddi Lenin Mgtsz-ben^ és most éppen a gumi- és mű­anyagüzem művezető helyette­se, egyben raktárosaként — a hetvenes évek derekán gerinc­sérvvel operálták. Tavaly, ami­kor érettségire készült a palán- ki mezőgazdasági szakközépis­kola kertészeti tagozatán úgy tanult, hogy szabad idejében megkapált egy sort a kertben, aztán pihentetőül a tételek fö­lé hajolt. — Könnyű neked Suszter! — mondogatták, mondják neki most is még a munkatársnői, szomszédai arra utalva, hogy aki özvegy, vagy elvált, az sza­„Három éve nagymama va­gyok!” badon vállalhat sokféle dolgot a kenyérkereseten kívül. „Suszter" ilyenkor mosolyog miegadóami. Már régóta nem magyarázza, hogy ő akkor se maradt volna meg csak a főző­kanálnál, ha történetesen nem veszíti el olyan korán a férjét. Amikor 1956-ban jelesrendűen végezte el az általános iskola Vili. osztályát, Dombóvárra sze­retett volna menni a tanítókép­zőbe. Elsősorban oda, hogy ta­níthasson, mert az gyönyörű. De a másodsorban megjelölt kereskedelmibe se sikerült be­jutni Szekszárdra. Férjhez ment 16 évesen. Aztán dolgozni a faddi konzervüzembe, ahol nem tudott megbékülni azzal, hogy csak szezonban van rá szükség. Ez hajtotta a téeszbe. És arra mi, hogy ne érje be a napi munkával és a kötelezőknél többet vállaljon? — Nem jó, ha az ember túl­ságosan ráér azzal foglalkozni, hogy milyen hozzá az élet. Oko­sabb mások ügyeit, bajait kéz­ije venni, arra fordítani a fö­lös időt. — Suszter, te szólhatnál, hogy ... — ösztökéli a- környezete. És szólt Ha; nem azt tenné, előbb, utóbb kérdezgetni kez­denék tőle, hogy mi a baja. Se hallgatás, se bólintás nem jel­lemzője. Ha az lenne, nem lenne tagja a téesz vezetőségé­nek, nőbizottságának, a téesz pártvezetőségének, a Fadd nagyközség párt vb-jének és bizottságának. „Amit a Susz- terné kézbe vesz, az jó kézben van" — mondják. Ezért válasz­tották meg szocialista brigád­vezetőnek is, pedig a nap neki se áll 24-nél több órából. Vi­gyáznia is kellene magára. Pi­henni és szórakozni. Tanulni akar még. Nem azért, mert megkövetelik tőle. Adós­ságot törleszt — önmagával szemben. Szerényen és céltu­datosan szolgálva közben a közösséget, mely erre érdemesí­tette. Ő, azt állítja magáról, hogy egyszerű az egyszerűek közül. Én azt, hogy nagyszerű!- lászló i - Fotó: - ez ­A Minisztertanács tárgyalta A Balaton védelméért iKli vitatná, hogy hazánk egyik kiemelkedő természeti kincse a Balaton? A magyar állampol­gárok számára tömeges üdü­lési lehetőségeit nyújt, s bár pénzben mérhetetlen az érté­ke, megjegyezhető, hogy az or­szág idtegenförgoflmli bevételé­nek egyhOrmOdált adijla. Ezért is aggódunk sorsáért, soroljuk gylalkiori beszédtémáink közé vizének romló miln őrség ét, part- jtaii mentén a zsúfoltabb üdülé­si körüiliményeiket, a köztiszta­ság gyenge állapotát. A Bala­tonnak az ország életében be­töltött szerepe mulatt a Minisz­tertanács az utóbbi éveikben többször ils napirendre tűzte a tó helyzetét, száimbs intézkedésit tett, aimelyék eredményeként a BalatonnáI a negatív folyama­tok lelassultak. Miivél azt iis megállapították, hogy az ed­dig megtett intézkedések nem elegendőek a tó nagyobb meg- krímé léiéhez és a Védekezést, vallfcnmliint a BaJbtan tohenmen- tés'ítését gyorsítani kell, a kor­mány csütörtökön Határozatot hozott a Balaton vízminőségé­nek javításával és a kiemelten védett üdülőkörzet fejlesztőié­vel kapcsolatos további felada­tokról, elfogadta az üdülőkör­zet regionális rendezési tervé­nek 1983-^85 közötti végrehaj­tására kidolgozott központi in­tézkedési pnog.römot. A VÍZMINŐSÉG JAVÍTÁSA A Balaton szerelmeseit bizo­nyéira elégtétellel tölti el, hogy a kormány elsősorban a Vízmi­nőség javítását*tűzte ki célul, azt, hogy a víz fürdőzésre való alkalmasságát - ez a döntő az ^elbírálásnál - mindenütt megőrizhessük. Nem egyszerű félaldhtnól van szó. Ebhez az eredetileg tervezettnél gyor­sabban meg kell valósítani a Kis-iBblaton vízvédelmi rend­szer TI. ütemét, meq kell oldani a tóval közvetlenül érint­kező területek, a kisvizék tor­kolat előtti folyamatos tisztí­tását, az erősen szennyezett mederszdtószok felszíni kiter­melésiét. A tóra veszélyes nagy­mértékű algásodás miatt mér­sékelni kell foszforterheilést. (A vízgyűjtő területen példáiul le­hetőleg 09alk elő kell segítem az alacsony foszfáfltartallmú mosászenék allklailmtaizáisát.) A pénz- és beruiházáisigényes feladatok sorát szaporítja a csatornázás bővítése, az egyes szeminyvízitiszltiltó telepek kapaci­tásának növelése, az itt kelet­kező szennyvíziSzlap megnyugta­tó elhelyezése. Nem csoda, ha a jelen gazdaságii helyzet kö­vetélményeit figyélemlbe véve a kormány a lakosság, a helyi gazdbiságok támogbtá'sára is számit a program végrehajtá­sában: szorgalmazza, hogy szeinnyví zcsato rn'a -társul áiso k álltaik ulljbmak. Szigorúbban kell eljárni viszont azokkal a gaz­dia ságökkbll, üzemekké! szem­ben, ame'lyék gandtatla óságból szennyezik a Btala.ton viizét és levegőjét. Persze, a bírságo­lás nem éllég, segíteni is kell az állattartó telepeket abban, hogy például a soklat vitatott és népszerűtlen hígtrágyás el­járást környezetkímélő techno­lógiával váltsák fél. Mint íáthbltó, a kormány mbst célul tűzte a hasznosítható Va- llam'en'nv# tudományos ered­mény alkalmidzását, die szálmos igazig a t ásli, tervezési temmii.vta'ló jöblb elvégzését is. Megszapo­rodnak az ellenőrzések, felku­tatják, miilyen" egyéb szennye­ző források veszélyeztetik a tó tisztaságát. Egyáltalán nem aikairja a szennyező váMailtato- kat, gazdbiságokat felmenteni az, aki a Hullámokon ringó szemléire, csomlqigo 1 óanya gok ra, a mosószerekkel1 terhelt víz szennyes habzására, vagyis a partnál pilhenő embenék fe- gyélmezetliénlségéne tesz meg­jegyzést. A Balatonra az em­berek is jobbam Vigyázhatná­nak, s ez a parti sétányok tisz­taságával kezdődik. Ez viszont nagyiban függ alttól, milyen a zsúfoltság a közikled veit üdülő­helyünkön. TEHERMENTESÍTŐ INTÉZKEDÉSEK A kormány ezzel a kérdéssel Is foglalkozott, amikor szorgal­mazta: élő kell segíteni a kör­zetein belüli üdülő- és klirám- dufóf ongOlom mérséklését, a július és augusztus hónapok balatoni hétvégi forgalmának csökkentését. Mindenki előtt Világos, hogy egy adott terü­letű üdülőhely csak méretéhez Il'ő, ésszerűen megállapított keretek között képes funkció­jának eleget tenniA zsúfolt­ság elviselhetetlenné teszi az ott-ta.rtózkodáiSt, csak bosszú­ságot szül. A legtöbb ember ezért megértéssel fogadja majd az intézkedést, amely átmene­tileg megtiltja a partmemti te­lepüléseken, illetőleg a más, túlterhelt településeken a köz­ületi szerveknek, a magánsze­mélyeknek, a kereskedelmi, szooiáHtarilszltüitói szerveknek szálláshelyek létesítésiét, gaz­dasági építményék felállítá­sát, vagy bővítését. Helyesli a zsúfoltság növekedését meg- gátló számos más gazdaságii jellegű intézkedést, am'leyek- kel téherménitesteni kívánják majd közös kiiodslünket, a Ba­latonit. A kormány kimondta, arról iis gondoskodni kell, hogy a balatoni üdíüllőkörzetékiben a települések belterülete ne nö­vekedjék tovább, ne jelöljenek ki ülj zárt ke rteket és ne bővít­sék a meglévőket. A korláto­zás érinti az üdülők, gazdasági épületeik létesítését, nem ala­kíthatók kii ülj építési telkek. Hangsúlyozni kell, Hogy csak ezékkel a megoldásokkal együtt Hoz enyhülést a terve­zett területrendezés, aimélynek során például megnövelik a vízpart, az állami tulajdonú üdülőik víziparti sávjának köz­célú HaiszniasStálsát. KEZÜNKBEN A TÓ SORSA A Minisztertanács Határoza­ta Hangsúlyozta, olyan kardi­nális feladat, miiint a Balaton sorsának bébiztasítáisa, elkép­zelhetetlen összefogás, a kö­zösségi érdekek ti sztéléiben- tartása nélkül. Nagy feladatok várnak a „Ba látomás" mteqvék tanácsaira, hoav hatáskörük­ben javítsák a koordinálást, a tervezést az ellenőrzést. Számos környezetvédelmi beruházás is rájuk, Somogy, Veszprém, Zala tanácsára vár, nekik kell biz­tosítaniuk a parti településék általlálnlas rendezési tervénék el­készítésiét a többi között. Nem kétséges, a Mimiisztertanács ha­tározatának következetes vég­rehajtása sokat lendít majd a Balaton - e kényes természeti képződmény — ügyének rende­zésén, hozzájárul ahhoz, hogy világhírű tavunkat tisztán meg­őrizhessük a következő nemze­dékek számára. KOMORNIK FERENC Képújság 3 Miért lesznek postások? „Fillérig egyezik!” A távirászok A legtöbb falusi postát eleve úgy építették, hogy a1 hivatal­hoz lakás is kapcsolódjon, amelyben leggyakrabban a postahivaital vezetője lakik. Egy ilye ni épületben történt meg ai következő kedves eset, s amelynek egyik — címben is­idézett — mondatocskája azóta abban a hivatalban már-már szá l lóigévé lett: A kezdő postai alkalmazot­takat — csakúgy, mint más szakmákban — bizonyos idő­közönként máshova „ülteti be" a főműk, azaz szép sorjában m egtanú Itatja, begya koroltatja vele a1 különböző osztályokon adódó és adódható feladataik elvégzését. Úgy általában az utalványosztáiytó I „rettegnék" a fiatalok, ami érthető is, hi­szen meglehetősen sok pénz megy o-tt át nap, mint nap a kezükön. Tehát a cserfes fiatal lányt is elérte a végzete, a fel­vétel, a- központ utón , .utalva- nyo's" lett. Rettenetesen izgult az első napom, 'hát még amikor a napi zárást, ai pénztárszám­adást kellett megcsinálnia. Mi lesz, ha nem egyezik? — tűnő­dött Aztán elérkezett a zárás, Kiss Mairi pedig — többi kollé­ganője csendes szurkolása mel­lett és heves szívverés kíséreté­ben. elkezdett számolni. Végre összeállt az--eredmény. A leány két hatalmasat szökkent Íróasz­tala mellett,#majd, mint akit puskából lőttek ki, rohant o fő­nöki lakásba, s a következőket kiáltozta ujjongva:: — Főnök szaktárs! Fillérig egyezek! Fillérig.., fillérig. (Kiss Mari azóta is szinte min­dig fillérig egyezik, de ezen már .nem ujjong, Legalábbis hangosain nem. Azóta számára is olyan természetes a. fillérig egyezés, mint a fazekasnak a korongozás mozdulatainak el nem vetése.) Hatalmas osztályterem. De eltér többi társától. Kettévá­lasztották, méghozzá részben üvegfallal. Az egyik részbe pa­dokat tettek, a másikban pedig szabályos postahivatalt rendez­tek be, az asztalokon működő 'telefonoktól, amelyeket a sa­rokban' álló központból lehet kapcsolni, de van felvétel, hír­laposztály, főpénztár, van bé­lyegző és bélyeg-, postautal­vány és csomag mérleg, szóval minden, ami egy hivatalban szükségeltetik, A teremben, most negyedik osztályosok ülnek és pénztórszámadást csinálnak. De nem napit, hanem havit. A gya­korlat vezetője Nyárt Józsefivé. — Dombóváron, az 1-es hi­vataliban dolgoztam korábban. Amikor — öt évvell ezelőtt — indult itt, az Apáczai Csere Já­nos Postaforgalmi Szakközépis­kola-, szívesen változtattam pá­lyát, hiszen szakmaváltással nem járt. Azóta tanítok itt pos­taforgalmi szolgálatot, ezenkí­vül gyakori átvezető vagyok. Míg néhány szólt váltunk a tanárnővel, a lányok és az egyetlen fiú a csoportban; — a többi negyedikes jelenleg szak­mai gyakorlaton van a Pécsi Postaigazgatóság álltai! kijelölt és környékben levő hivattíl’ok- bain — márnám. dolgoznak, azaz számolnák. — Egyebük? — kérdem egyi­küktől. — Úgy tűnik, igen. Most igen — majd nevetve hozzáteszi: — Előfordul, hogy az egészet ©lök ről kéül kezdeni. S ha az ember a saját munkájában keresi a hibáit, akkor az igen^ lassan megy és sokáig1 is tant. Egy diák pedig „büntetésben’' van. Hogy 'mivel lehet megfe­nyíteni egy 17—18 éves diákot? Hát a postaforgailmi'sokat azzal, hogy nem mehetnek ki gyakor­latra S miént? — Mert ai felméréskor nem tudta megcsinálni a' pénztár- számadást — hallik a tanárnő válasza. GTehát a; szakma sze- retlete, úgy tűnik, mégy év alatt kialakult a diákokban, még azokban, is, akik nem postás­dinasztiából' származnak. És egy sz ak máig yakorlalt-'me g vonás igen kellemetlenül érinti őket.) — A postaforgalmi szakkö­zépiskola öt éwél' ezelőtt indult itt, Dombóváron — kezdi a1 tá­jékoztatást Ková'CS'ik Attila is­kolaigazgató. — Azóta tehát egy érettségizett osztály „ment ki". A tagozat beindulása, előtt két egészségügyis osztállyá' volt islkoíániknak. A tanévkezdést megelőző februárban születétt meg a döntés, hogy egy egész­ségügyi és egy postaforgalmi osztály indul. Meglepő volt, hogy mennyien jelentkeztek, Igaz jórészt 'lányok, de ezen nem csodálkoztunk, hiszen ez a szakma, is elnőiesedett. Jó, ha egy osztályban négy-öt f.iú van. — Milyenék az elhelyezkedé­si lehetőségek? — A végzettekről e tekintet­ben ai Pécsi Postaigazgatóság gondoskodik. Az intézménybe több megyéből' jönnek, de a környékben is vannak állások. Viszont Budapestre is lehet menni. Négy — volt — diákunk dolgozik a fővárosban, a Hely­közi Távközlési Igazgatóságon, mint telefonközpontos. — Februárban egynapos szakmai ki ránduláson voltunk Budapesten. Jártunk a „helykö­ziben" is — mondja a. tanárnő. — És találkoztunk volt isko- laltó'rsakkol1 is — teszi hozzá Puosli Erzsébet, akinék két nő­vére ugyancsak postás, és édes­anyja, is sok éven át volt szak­mabeli. — Az egyik 'lány azon a napon, kapott fizetést. Tudja mennyit vett föl? Négyezer-há­rom síi óz forintot. Ötk egyébként Jeáinyszállá'som laknak, amiért havonta' 120 forintot kell csőik fizetniük. És nagyon szép helyen vannak, sok a szabad idejük, mivel „túr”-bon dolgoznak. És rengeteget járnak színházba. — Csábító — mondom, ami- bem a lányok egyetértenék ve­lem. Csóka1 Mária Viszont jelemleg Dombóváron 'lakik kollégium­ban, mivel ő kisszékelyi. — Én a1 telefonközpontot sze­retem a legjobban.. És olyan érdekes, 'hogy a központosok — korra és nemre való 'tekintet! nélkül — tegeződnék egymás­sal. — Erre határozattam bólint rá Barta Csaba,, aki éppen egy tértivevényes (érték)kü'ldemény- nyel foglalatoskodik a felvéte­len.. Leméri a parányi csoma­got, egyezteti a. kitöltött szel­vényt ar levélre írtakkal, majd összeszámolja' o különféle díjai­kat és közli osztálytársnőjével: *— Harminc forint. (A feladó — lévén hozzáértő — papírt, ve- ruzát fog és ő is. összead. Jó — mondja', amikor az összeg nála' Is pontosain annyi, mint Csabáná I. 'Közibeh megismerkedünk Reaslka Judittal, akiinek az édesanyja * hivatalvezető Egy- há Zais'ko zártban. — Gyakorlataimat otthon töl­töm. Dolgozni viszont Meké- nyesein szeretnék — a telefon- központban - mondja moso­lyogva. A központos haingulb- tot én is szeretem. Értéklevél-fölvétel — És ebben otthon nem le­hetne része? — Sajnos nem. Miivel az ott­honi hivatal egyszemélyes. Majd néhány kedves „posfás- sztori-t" mesélnék a diákok, váiltaisztott szakmájuk szépsége­it ecsetelik. Egyik társuk — Bo- ezor Ferenc Győribe készül to­vábbtanulni a Közlekedési és Távközlési Főiskolára... Közben átmegyünk a telex, azaz a táv­gépíró terembe (A távgép'írást fakultatív szakiként tanulták ti­zenhatan az osztályból.) A lá­nyok leülnék a gépek élé, és ír­ják a megadott szöveget, ter­mészetesen „telexrnyeven", vagyis oe-val, ue-val, ee-vel. Lénárd Róza pedig álmodozva megszólal: — Én távírdára szeretnék ke­rülni. Ha az sikerül... és ír to­vább. V. HORVÁTH MARIA Fotó; CZAKÓ SÁNDOR \

Next

/
Oldalképek
Tartalom