Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-19 / 42. szám

© ^ÉPÜJSÁG 1983. február 19.- Ügy tudja a lélektan, hogy az ember későbbi jellemének főbb vonalai már gyerekkorban kiala­kulnak. Hol és milyen kö­zegben teltek az ön gye­rekévei? — 'Biztosán így van, .mágiáim is tapasztaltaim, hogy a gyermek­éveik élményei, emllékei megha­tó razóalk lettek az életemben. Édesapám a Délvidéken, iDanu- váiran szolgált, 11918 (végén ijöt- ték haza. EsZméliésem évei Samogyonszághoz kötődnék, itt már mint értelmesebb gyerek, Ihattál tízéves koromig (töltöttem az időt. Mindaz, amit láttam, átéltem, mélyen Ibéivódott a telkembe. A falusi élet 'szépsé­ge, a szorgalmas parasztembe­rek munkája., a föld szere te te és tisztelete maradt az egész életem alapvető élménye. Fa­ragni lis akkor 'kezdtem, amo­lyan gyerekmódra, borba'bútort késziítettem a nővéremnek. I- Hányán voltak test­vérek? — Két lánytestvérem volt. Ti­zenhárom .éves koromig az apáim tanított, Gyön'kön vizs­gáztam, nyilvános tanulónak csak Dombóváron (Iratkoztam ibe, amikor az apáim odakerült szolgálni, jó volt a 'közösség - ben, szerettem ott lenni, de az ligazii falum Lápalfő tett, ott kezdtem önálló életemet. Kicsi falu, ahol dologszerető, világos­fejű emberek 'laktak. (Majdnem mindenütt hasonló közösségre féltem és ez megkönnyítette az életet. LópOlfőt 1730 táján kur­tanemesek (népesítették 'be, az ő szabadra gszerető utódaikkal találkoztam foé)sőiblb. A szegény- parasztoklkail hamar megértet- tük egymást, a tehetősebbekkel voltaik élleotéteiim.- A szolgálat szót már többször említette a csa­ládjával és önmagával kapcsolatban is, gondo­lom, nem könnyű megfo­galmazni ennek a tartal­mát, de próbáljuk meg. — Mór a nagyaipám is lelkész vált, én eredetileg orvos sze­rettem volna 'lenni, de a csa­ládi ihiagyamáov azt diktálta, hogy az elsőszülőtt fiú folytas­sa alpja (hivatását. A teológián második évben tanultunk szociológiáit, a köny­vünk egy mondata imélven btele- égett a teflcerrvbe. 'Máig szóló tanulságot jelent nékem az a mondat. Az a mondat, ami en­gem elgondolkoztatott, úgy hangzott, hogy 'miiközben Indiá­ban naponta százak halnak éhen, iBrazUliában a 'tengerbe öntlilk a 'kávét... Ahhoz, hogy tudjam, hova kell álNinoim, hoz­zájárult az iís, hogy csavargó lélék voltaim. Diákkoromban és ámíg meg írvem 'nősültem, bejár­taim az egész országot. Ösztö­nös ikészüilödás lelhetett ez va­lamire, orra, hogy alaposan megismerjem a nép életét, mű­vészetét, élményeket gyűjtsék. Ha ez tudatosabb bennem, biz­tosan néprajzos vált volna be­lőlem. Talán egy emlékikél meg­világítható minden ... Nem tu­dom, hogy miinék is nevezzem, negatívnak vagy pozitívnak a tapasztalást, amli 'bennem azt az érzést Ikélitette, hogy az ak­kori világot ki Ikéll söpörni. Hu­szonhaton indultunk 'kirándulni, poraSztlházdkhoz szállásoltak él bennünket. Az lett a vége, hogy tizennyolcán a ibíró szén a padlá­sán töltöttük az éjszakát, mert senki sem bírta á kii&, zsúfált szóbálkbain a nyomor és sze­génység szagát. Ne kívánja senkii vissza azt a paraszti éle­tet ! Már akkor tudtam, hogy a kicsi ablakokat nem elsötétí­teni 'kell muskátlival, hanem nagy abta'kdkat vágni, hogy ömöljön 'be a paraszfházak ob­iakén a napfény és a szabad 'levegő. Ezt az élményt állítom én (szembe a divatos nosztalgiá­zással is. I- Ebben ellentmondást látok. Hogyan lett mégis népi iparművész, miként talált vissza a „tiszta for­ráshoz"? — Évekkél ezelőtt (járt nálam egy (néprajzos, aki enqedelmem- mel kutatott régi dolgaim kö­zött. (Mindent végignézve azt kérdezte tőlem: Tudja, hogy mekkora utat járt 'be? Azt vá­laszoltam néki, hogy tudom, végigjártalm fa magam útját. Í — ön szerint mi a nép-' művészet, és mi a szerepe, feladata korunkban?- Az a legnagyobb baj, hogy még most, 1983-ban sincs egy­értelműen tisztázva, hogy hol á mi 'helyiünk a művészetben. Ezt 'kell megkeresni, és nem ne­künk, hanem a kritikusaknak, mert (mii tudjuk, hogy hol ál­lunk. Nekem az a véleményem, hogy o népművészet mindig ősi és mindig modern, a mát adja, még akkor is, ha a 'közelmúltat kérik tőle ^számon. Nem (lezárt stílus, (hanem a nép (élteiével együtt fejlődő, élő folyamat. A népművész hivatása, hogy át­vegye az ősöket és önmagával együtt adja tovább a jövendő­nek. Helsinkiben volt ezzel kap- cso'latlbain élményem, amikor a szövetkezetem oda küldött, hogy mutassalm be a látogatóknak, hogyan (is dolgozik egy népmű­vész. Reklámét vélt, az én dob gom annyi volt benne, hagy na­pi nyolc órát faragják a láto­gatók előtt. Apró tárgyakat kel­lett készíteni, amiket megvár­ható időn béliül be 'lehet fejez­ni. Csináltam kis gyertyatartót, dugót, más apróságot. Akkor ért a nagy meglepetés, amikor egy 'ismeretién finn ember azt 'mondta, hogy ezek az emfoer- arcók énrám hasonlítanak. Nem volt ez tudatos, de szükségsze­rű, hogy egynémely vonás rám kellett, (hogy hasonlítson, a nép­művész sém adlhüt mást, mint önmagát. I- Mit jelent az ön szá­mára a faragás? — Röviden féléitek, mindent. Ha faraghatok, nem hiányzik semmi. iNtem vágyóik az az em­ber, akiinek Ibőgetnli ktetl a rá­diót, hogy zlaj legyen körülötte, hogy azt higgye, Van valahol. 'Mindig jól megvoltaim a csalá­dom körében, egyediül ímeg 'le­foglaltak a gondolataim.- Térjünk vissza az éle­te útjára, hogyan is ka­nyarodott az odáig, hogy a református lelkész Kur- don a népfrontbizottság elnöke lett. — láipaiföre kell visszatérni, és a háborúhoz. Amikor 'közele­dett a front, 'két gyermekemmel és csinos, fiatal féleségemmel elmenekültünk a 'határ félé. A két lóval megéltünk val'óhogy, ifa'lun volt élelem. 'Nem ez volt a legnagyobb bajom, hanem a lltelki válság, Hogy nincs rám szükség. Kaptam a fizetést és nem kéllettem 'senkinek. 'Nyu­gatira menékülltünk, majd 'negy­venöt októberében hazajöttünk. Az 'igáéi 'hazatérés csak (később következett be. '1948-bain Mu- csi'ban mlég a 'negyvennyolcas bizottság élnöíke vdltaim, aztán jötték O' „hideg” évék. Nem volt rám szükség a közéletben, de az 'bebizonyosodott, 'hogy aki odaáll az igazság mélté, azt az igazság nem hagyja el. Ugyan­azok a szegényparaszitak, akik között éltem a háború előtt, visszafogadtak és „megvéd­tek”.- „Látta" a történelmet, pontosabban élte azokat az időket, amelyek nekünk már történelem. Milyen volt közelről?- Utólag könnyű okosnak lenni és nosztalgiával látni a 'múltat, 'Vagy azt m'andani „ez nem lelhetett igaz!". Akikor vé- gigélve más vélt, mindennek megvolt a 'maga óka, nem is szeretem, ha például az úgyne­vezett ötvenes éveket azdk íté­lik meg, akik nem érthetik, ho­gyan is váltak a dolgok. ÍMegiint egy élménnyel felelek orra, mi is volt rám hatással, amint forgolódtam az élet or­szágútjain. Az em'beri ika'pcso- iatakon, apró rezdüléseken ke­resztül éltem meg a történel­met. 'Debrecenibe Vittünk élel­met a városi rokonoknak, a zsú­folt vonatban nem volt hely és ükkor az egyik fülkéből szovjet őrs-, vagy rajparancsnok intett. (Mit volt miit tenni, odaszátltunk. Adtunk neki szalonnát, kenye­ret, és ő hajszálpontosan egy- foilrrta darabokra szétosztotta azt a 'katonái 'között. Cegléden leszállít, (hagymával tért vissza, és nekünk is adott belőle. Azért volt ez fontos élmény, mert a háború előtt nem pz a szó járta a szovjet katonákról.- Irt egy könyvet. Az én falum címmel. Kiadta Ba­gó Mihály könyvkiadó vál­lalata 1939. november 20-án. „Elet- és jellem­képek egy magyar falu ré­gi és új életéből" — ez az alcíme. író is lehetett vol­na talán, miért nem foly­tatta? — Nem arattam vele nagy si­kert, sem anyagit, sem pedig er­kölcsit, rosszkor jelent meg a 'könyv. (Fiatal voltaim és lelkes ifjú ipap, - a felekezeti színt le kell vonni az írásokból. Este, ha lefeküdtem, jötték a gondola­tók, de arra már lusta voltaim, 'hogy felkeljek és leírjam. Igaz, Viilony sem volt. 'Megnősültem, négy gyerekünk született, dol­gozni kellett, Így aztán a hét­köznapok elnyomták az álmo­kat, csak a faragásban tértek vissza. I- Hogyan történt a visszatérés? — ötvenhat június telsején ke­rültem Kurdrü. Józan és szor­galmas emberek élnék itt... A fához 1962-'ben, a közéletbe 1964-ben tértem vissza. Az űr­hajózás váltotta ki (bennem az ötletet. Készítettem egy sakk- késZletet, 'Gagürim ivo.lt a király, iTyereslkova a királynő, a másik lkát űrhajós 'a futópór, a Lajka kutya a ló és a Vosztalk űrhajó a bástya. Tyereslkova esküvőjé­re szántam az eredetű készletet, de addigra nem készültem el vele. Akkor felfigyeltek rám, in­nen mór egyenes az utam, a Budapesti Népművészeti és Há­ziipari Szövetkezetnék dolgoz­tam. Úgy alakult, hogy öt évvel a nyugdíj előtt kiléptem az egy­házi szolgálatból és mlint 'Szö­vetkezeti tag mentem nyugdíj­ba. I- Lelkészi hivatásában mit tartott a legfontosabb­nak? — A hit segítségével olyan belső ka'pcsölatot kialakítani az emberekben a transzcendentális túl Vili ággal, l^xjy az erőt adjon a mindennapi élethez. 'Eligazo­dás!, archimédeszi pontot je- 'lentsen az embernek, :ami segít az evilági iélétben. Az ember ázént legyen jó és szorgalmas, íszölgáljb a népét, végezze be­csületesen a munkáját, 'mert ember. Ne valamiféle 'külső pa­rancsra cselekedjen, háinem bel­ső törvényei 'irányítsák. Ez jó az egyénnek, a családnak, a tár­sadalomnak. — Majdnem mindenben egyetértek önnel, de úgy gondolom, hogy ehhez nem feltétlenül volt szük­ség a hitre... — Azt én nem is mondtam, a 'belső fegyelmező erő (lehet a (marxizmus humanizmusa lls, de úgy látom, ez 'még a minden­napi életben nem mnliindig való­sul meg. Még 'sdkOtn isznak, ki­vetkőznék emlbieri 'mivoltukból, nem törődnek a közvagyonnal, a családi életükben sem képe­stek ö rum ágúikra Mái, nem ér­dekli őket az éltet 'és a műve­szet szépsége.- Az én kedves költőm, József Attila úgy fogal­mazta ezt meg, hogy „az én vezérem bennsömből vezérel" és hozzáteszi, hogy „Jöjj el Szabadság! Te szülj nekem rendet". — Amíg ezt elérjük, van még 'miit tennie a 'táinsOdalömmaik, a ipedagógusákmak és persze a csalódnák, — régen ez az egy­ház „feladata" volt. Külső fe­gyelmező erő már van sokféle, a belső erő 'kialakítására kel­lene jobban megtanítani az emlberteket. I- Beszéltünk már pár szót a családról, önnek mit jelent a családja? — Két dolgot, örömet és fele­lősséget. örömet a családi har­mónia, a gyerekeim, akik szé­pek, jók és becsületes emberek. Felelősséget pedig a nevelésük 'jelentett és hogy jó családfő legyek. A szeretettet nem lehet megkövetelni, csak kiérdemel- ni. Arra törekedtem mindig, hogy ez a szeretet tegyen a fegyelmező erő. I- Milyen igény volt, hogy funkciót vállaljon a közéletben? — Ez nem völt Igény, hanem természetes bélső követelmény, ami abból következik, hogy én én vagyok. Ha nem érzem, hogy azért a közösségért fele­lősségem vám, amelylből és amelyben élek, akkor már el Is 'különültem tőle. 'Ha Van egy ötletem, el is mondom, iha hibát 'látok, kötelességem tenni a ki­javításáért, és ez nem is azt jelenti, hogy másókért tettem, hanem azért, mert én így érzem jól imügüm.- Meglepte vagy termé­szetesnek találta, hogy népfrontmunkája elismeré­seként megkapta a Mun­ka Érdemrendet? — Kaptam már 'megyei ki­tüntetést társadalmi munkáért, természetes, hogy tez jólesik az erríbemtek, tiszta öirömet jelent, de az őszintén (meglepett, hogy imég o kormányzat is felfigyelt fészktelődésemre, eay kis Tolna megyei fáiéban. Éltetem igazi eredményének azt tekintem, Ihoqylhá kimegyek az Utcára» akkor a nyolcéves gyerektől a hetvenéves emberig mindenki köszönt. Az az én életem leg­nagyobb sikere, (hogy a közös- 'séaerrrben tiszteletes úriból 'De­zső bácsi lettem.- Visszavonulni készül a közéletből, a szakkörveze­tést átadja a maga nevel­te utódnak. Ilyen tevé- kenv évtizedek után jogos a kérdés, hogy mit fog csinálni. — 'Faragok. Mindiq másnak dolgoztam, most magamnak ■szeretnék. Sóik a tervem, csak ljusson időm még a (megvalósí­tásúikra. I- Szivből kívánom, hogy minden terve valóságra váljon. IHÁROSI IBOLYA Múltunkból 1849 tavaszán nehéz napok jártak Tolna megyére. A csá­szári seregek elfoglalták a (megyét és (megkezdődött a re- bellllisteknék tartott személyek el­leni megtorlás. Elbocsátották állásukból azoikát, akikről úgy vélték, hogy o IKossufh-kormány hívei, a magyar függetlenség elkötelezettjei. Megszüntették a ia magyar közigazgatási rend­szert és helyette osztrák min­tára igyekeztek intézni az ügye­ket, a Habsburg -házihoz hű em- (bereket helyeztek vezető tiszt­ségekbe. Intézkedés történt, hogy a magyar forradalmat szolgáló 'közéleti emberek va­gyonát elkobozzák. A vagyontellkobzásoklkal iFrid- rich György ügyvédet bízták meg 1849. február 21-én. A ki­nevezés után azonnü'l (munká­hoz látott. (Máinoiu'S 1-lén iBeze- rédj István 'hídjapuszítai javai­nak zár alá Vétele ügyében in­tézkedett. Kérte a megyei kirá­lyi biztost, iDőry Gábort, (hogy nevezzen ki vaUaikit a vagyon számbavétel' éré, kezelésére, és a csdlédség alkalmazására!, to­vábbá fel kell kérni valakit, a'ki lért a műkincseik értékeléséhez. Alig két héttel később, március közepén rátétté kezét gróf Batthyány Laljps Tolna megyei birtokaira is. (F ridrich György hűségesen .szolgálta a (Habsburg érdeke­ket. Gyorsan dolgozott (Dőry Gábor javaslatára zár alá ke­rült (Bereczk Vince, 'Bartal György, Dőry Frigyes, Plerczel (Már, Perczel Miklós, Radnits Pál és Simon (Rudolf volt or­szággyűlési képviselők minden ingó és (ingattam Vagyona. A zár alá vételnek alapvető 'in­doka az volt, hogy ők a fel­oszlatásáig tagjai vditaik a magyar országgyűlésnek. Az ügyvédnek azért is akadt dolga, mert a rnegye keleti ré­szében többször is fellángolt az ellenállás az osztrák 'megszál­lókkal szemben. ' Ezeket sorra leverték, s a megtorlás egyik formája a Vagyonelkobzás volt. Különösen Dunaiföldvámott akadt dolga az ügyvédnek, az telten - állás központja ugyanis itt volt. 'Bölcslke is rebellisnek számított, a község vezietői is a forradal­mi (lakossággal fartotlaik. Emi­att, amikor az .ellenállást meg­törte az osztrák sereg, a me­gyei kormánybiztos, Dőry Gá­bor leváltotta a község vala­mennyi 'vezetőjét. Az 1849 tavaszi megtorlások­nak az osztrákok sorozatos ka­tonai veresége vetett véget. 1849 áprilisában a komáromi ütközet után tarthatatlan lett a 'Duna vonallá az osztrák se­regeik száimára. Április végén fóiroZaitosüin kivonultak a (me­gyéből. Velük ment az osztrá­kok által kinevezett Dőry Gá­bor, és eltűnt a közélet porond­járól IFridridh György is. A felszabadult megye a Kos­suth -kormány fennhotósága alá került. Visszatért a megyébe F'iáth István, a forradalmi kor­mány által kinevezett kormány- biztos, helyreállították a megyei önkormányzatot, s június 12-ére összehívták a tisztújító megyei választmányt is, amelyen Sztan- Ikovánszky Imrét választották meg a megye főispánjának. lEzt követően gyorsan pereg­ték az események. A magyar forradalmi erők sorozatos ve­reséget szenvedtek, a btellső el­lentétek megosztották az erő­ket. A katonái vereség végül is fegyverletételhez vezetett. A forradalom 1849-ben elbukott. A megye alig két és fél hóna­pos önkormányzata 'megszűnt, visszatértek a megyébe a csá­szárhoz hű emberek, akik en­gedelmesen végrehajtották az osztrák minisztertanács határo­zatait. DOMBÓVÁR AZ 1692. ÉVI ÖSSZEÍRÁSBAN A történetiem iránt érdeklő­dők számára mindig érdekes kérdés völt, hogy miiként élték élődeimlk. Erre a kérdésre igyek­szik feleletet adni dr. Szőke Sándorné, a'ki az 1692. évben készült Ktelcz-tfléle összeírást vette Vallatás alá. Ez az össze­írás alig hát évvel a török hó­doltság megszűnését követőem készült, ezért viszonylag meg­bízható adütökot tartalmaz 'Dombóvár és környékének vi­szonyairól. Számot ód a lakott hélységelk számáról, a telepü­léséken lakók létszámáról, gaz­dálkodóéi szókásüikról, gazda­sági helyzetűikről, az adózási Ikö telez ebtségtefcrő |. A szerző megállapítja, 'hogy az összeírás valójában urbári­um, amely alkalmas arra, hagy 'Segítségével feltárjuk 'a paraszt­ság sorsát, életét. Eszterházy (Páll nádor számára írttá össze' IKelloz 'Mihály 'Dombóvár és kör­nyékének javait. Eszterházy új tulajdonos, aki a1 Dombaí csa­lád birtokait szerezte meg. Az összeírás azért készült, mert 'szerette volna tudni, milyen is (az új 'birtoka. Az összeírás a legtöbb ada­tot Dombóvárról tartalmazza. Dombóvár völt az uradalom központja, ez volt a legnépe­sebb település. Kelcz már pusz­tuló várnak Irta le. A pusztu­lás elsősorban a felszabadító 'háborúkkal volt kapcsolatos. 'Mint ismeretes, 1683-ban a Becs aló! menekülő Ali M úszta - fa Csapatai felperzseflték a kör­nyéket, a pusztítást a csekély (számú lakosság folytatta. (Dom­bévá rótt '104 családot irt össze Kelcz, - aki gyalogbsain járta •be az egész birtokot, mindenütt 'személyesen győződött meg ár­iról, amit papírra vetett —, ugyaná'k'kor Székesén (mindössze 15,-Jágánakon 19, Vásárosdom- 'bón 25, Nyergesen 16 csalódat talált. A lakosság egy része rác volt. A szerző arra a 'megálla­pításra jut, hogy eltérően a sok ■más tapasztalattól, itt a régi rácok 'keveredtek az őSlakos- ~sággal, nem alkották külön ko­lóniát A névsor elemzése so­rán arra a következtetésre jut, hogy az összeírt 104 családból 44 a tisztán rác. Gyakran ta­lálni a névsorban olyat, ahol • ■a keresztnév szertb, a vezeték­név pedig im'agyar hangzású. Igen gyakoriak az olyan veze­téknevek, amelyek egy-egy Dombóvár környéki település nevével egyeznek — 41 ilyet ta­lált a szerző. Ilyenek például a Kopáinyii, Döbrekezi. Ezelk kö­zül csupán 25 az olyan név, aiméiyhez 'magyar utónév kap­csolódik. A számok és következtetések arra vallanak, hogy a családok­nak mintegy 35—40 százaléka vegyes - rác és magyar - volt. A lakosság összetétele a szer­ző véleménye szerint azért a Iá­ikul* így, mert a török uralom alatt a rácok behúzódtak Dom­bóvárra, amely 'kisebb katonai központ volt, ugyanakkor a magyar lakosság innen fokoza­tosan eltávozott. A rácok a 'ka­tonai szolgálatukért kiváltságos bélyzebbe jutottak, rendszerint nem adóztak; a kivetett adót a magyar lakosságtól szedték Ibe. Ezért menekültek erről a vidékről a magyarok. A magya­rokhoz hasonló sorsban éltek ■azok a rácók, akik nem kato­náskodtak. A szerző felhívja a figyelmet arra is, hogy a néhány évvel később készült összeírások Dom­bóvár lakosságát lényegesen kevesebbre tartják, mint azt a Kelcz-féle összeírásban talál­juk. Okát abban látja, hogy a felszabadító iháncök után nem vált szüksiég már a 'rácok ka­tonai szolgálatára, a mdjorsá- gi gazdálkodóst pedíig nem vállalták, ezért röviddel a fel- szabadulás után 'elköltöztek a környékről. Étből kezdve Dom­bóvár magyar népességű lett. .Részletesen élemzi dir. Szőke Sándorné az összeírásban ta­lált neveket. Megállapítja, hogy a családnevek gyakran tükrözik a foglallkozáisdkat; Kovács, Var­ga, Szabó, Süttő. A mezőgaz­dasági foglalkozást őrzi például a Csordás elnevezés. Leszűkül az utónevek 'Használata. Az összeírták nagy hányada a Já­nos, István, Mihály, György, Péter, András, Páll, Ferenc, Mik­lós nevet viseli. A gazdálkodásra áttérve a szerző megállapítja, hogy sok a műveletlen terület, kialakult a pattogató rendszer. A job- ‘bágytelék nincs rögzítve, a sza­badfog lalásas .rendszer az elfo­gadott gyakorlat. A porílagöló rendszernek velejárója az állat- tenyésztés széles körű elterje­dése. A legfontosabb háziállat a szarvasmarha (és a julh. Az ál­lattenyésztésre a küfterjesség volt a jellemző. A taouilmányt, valamint az eredeti összeírás magyar fordí­tását közli a Tanulmányok Tol­na megye történetéből című helytörténeti sorozat 10. 'köte­te. K. BALOG JÁNOS WétjyégiJ beszélgetés . . ■■ : iiv- ■■. • . ' Eőri Szabó Dezső népi iparművésszel .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom