Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 5. szám
1983. január 7. NÉPÚJSÁG 3 A figyelem fókuszában: a termékek minősége Az Úi eszt©ndő első hetei------------- ben készítik el 1983r a szóló munkaterveiket a Hazafias Népfront keretében működő fogyasztók megyei és helyi tanácsai, s ugyancsak akkor ölt végleges formát az országos tanács programja is. A Fogyasztók Országos Tanácsának érdeklődését felkeltették azok a vizsgálatok, ellenőrzések, amelyek arra utalnak, hogy a boltokban átlagosan minden -negyedik vásárlót ^valamilyen sérelem ér. Elsősorban az élelmi s zenk e re skede I e m be n t a-pa s z - tolható gyakran súlycsonkítás, téves számolás, lejárt szavatosságú áruk, udvariatlan hang, higiéniai hiányosság. Mennyiben igaz országos méretekben a fenti, elgondolkoztató arányszám? Csupán a kereskedők terhére írhaták-e a hibák, vagy netán „részes" azokban többek között a csomagoló — kiszerelő -, a szállítóvállalat is? Lehet-e „kiváló" vállalat az a kereskedelmi cég, amellyel elégedetlenek a vásárlók? Ilyen és hasonló kérdésekre kívánnak választ kapni az országos tanács tagjai az élelmiszer-kereskedelemben folytatandó átfogó tájékozódás alapján. Napjainkban különösképpen a figyelem előterében áll a termékek minősége. A fogyasztók különböző szintű tanácsai 1983- ban a tartós fogyasztási cikkek egy meghatározott körét vizsgálják felül, hogy megfelelnek-e a minőségi követelményeknek. A bútorral — amely most kimarad a sorból - majd 1984-ben foglalkoznak, két év tapasztalatán lemérve: miként hasznosította a bútorgyártás és -kereskedelem a vásárlók észrevételeit. Várhatóan az új esztendő második felében viszont egy friss keletű intézkedés hatását elemzik a fogyasztók tanácsai; az országos tanács mindenképpen. Január 1-től több nagy szolqáltató tröszt, például az AFIT, a GELKA üzemei kis — tanácsi — válla latokként működnek tovább. Remélhetőleg, a lakosság megelégedésére. Hogy beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket, - erről kívánnak bizonyságot szerezni a társadalmi testületek. A piaci helyzetet elemző-értékelő szakemberek, a minőség, az áralkotá's-ellenőrzés specialitásának, valamint a jog szakértőinek munkacsoportjai 1982. őszén jöttek létre. E szakértői bizottságók elsőrendű feladata: őrködni azon, hogy az országos tanács véleménye, megállapításai, javaslatai szakmai szempontból is megalapozottak legyenek, tekintettel arra, hogy a tanácsban kizárólag „egyszerű" vásárlók, fogyasztók működnék közre. Mindemellett a bizottságoknak saját munka- programja is van. A jogászok például azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy közelebbről szemügyre veszik az áruszállítás joghézagait. Mert vannak ilyenek; gyakorta bíróságokig jutó viták tárgya például a gyártótól a kereskedőig vivő úton - „valahol” megsérült termékek sorsa, illetve a felelősség kérdése. Hiányos és pontatlan szerződésekre utalnak a vállalatok közötti utólagos viták. Nemkülönben elemzést érdemelnének az úgynevezett b I a nlketta - szerz ő d é sök, amelyekből szinte naponta az ügyfél kezébe nyomnak egyet a szolgáltató vállalatok, például vállalási lap formájában. Mi van a hátoldalukon, ezt a legritkább esetben tanulmányozza át az állampolgár, s ebből bizony néha hátránya származik. Egyenlő jogokat és kötelességeiket tartalmaznak-e ezek az iratok - az elképzelések szerint megvizsgálják ezt a szakemberek. A fogyasztók 'taná“ai----------------------------— fennállásuknak második évében lépnek 1983-ban, a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál úgy ítélik meg, hogy a fogyasztói tanácsok sikeresen rajtoltak. Kialakult országos hálózatúk. Létrejötték a társadalmi testületek x minden megyében, valamennyi városunkban és tíz számottevő vonzáskörzetű nagyközségben. A városi fogyasztói tanácsok a környező települések képviselőit is bevonják munkájukba. A testületek évente háromszor, négyszer üléseznek, megvitatnak közérdekű, témákat. Rendkívül nagy érdeklődést váltottak ki a lakosság körében a fogyasztói fórumok, s az érdeklődésre éppen ezekben a hetekben is találni számos példát. Sok helyütt összekötik a falugyűléseket e fórumokkal, hogy az alapellátásról irészletesebben is szót válthasson a lakosság, a kereskedelmi, szolgáltató vállalatok, szövetkezetek vezetőivel, képviselőivel. A kérdésekre, panaszokra, a javaslatokra helyben választ kapnak. A fogyasztói fórumokon elhangzottakat ugyanis minden esetben jegyzőkönyvben rögzítik, a fogyasztók tanácsa nyomon követi az intézkedéseket. Az olyan panaszok, javaslatok, amelyek általánosabb érvényűek, s netán központi intézkedést igényelhetnek, eljutnak egészen a Fogyasztók Országos Tanácsáig. S onnan, az illetékesekhez. 1982. tapasztalatai alapján tehát várható, hogy 1983-ban általánossá válnak a fogyasztók fórumai, s a forma sokrétűbb, gazdagabb tartalommal telik meg. A tanácsokkal, népi ellenőrökkel, kereskedelmi felügyelőkkel, g szakszervezeti társadalmi ellenőrző hálózattal együttműködnek. A fórumokon elhangzó érdemi panaszokat például közérdekű bejelentésnek tekintik, s annak megfelelően kezelik... A jövőben várhatóan mindinkább felismerik a fogyasztói fórumok jelentőségét a vállalatok, a termelő vállalatok is, miként erre is volt jó néhány példa 1982-ben. Szombathelyen például úgy vették bonckés alá az oly gyakran emlegetett bútor- gyártást, -kereskedelmet, hogy egyben bútor- és lakástextilbemutatót is rendeztek, a gyártó vállalatok közreműködésével. A helyi illetőségű LATEX el is határozta, hogy bemutatótermet nyit a dunántúli városban és folyamatosan igényli, kéri a vásárlók őszinte véleményét. Zalaegerszegen a Kanizsa Bútorgyár kért és kapott kendőzetlen véleményt termékeiről, a vásárlóktól. Az ország másik végén, Hajdú-Bihar megyében, Debrecenben a lakáskarbantartás, és ezen belül is elsősorban a magánházkarbantartás helyzete váltott ki érdeklődést. A fórumon - amelyen jelen voltak a „karbantartók" is — kiderült, e nem kis feladat azon a vidéken mintegy 80 százalékban a kisiparosokra hárul, a vállalatok, szövetkezetek nem érdekeltek az apró-cseprő munkákban. Egy bizonyos határon túl azonban a kisiparosok sem, a jelenlegi adózási rendszer ugyanis ellenük „dolgozik". Az itt, s számos más fórumon elhangzott hasonló vélemények alapján tervezi most a Fogyasztók Országos Tanácsa, hogy a Pénzügy minisztérium figyelmébe ajánlja ezt a problémát. Általában - a fogyasztók tanácsai 1983-ban szélesebb ablakot kívánnak nyitni az iparra. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa úgy vélekedik: a fogyasztói érdekvédelmet egy lépéssel előbbre kell kezdeni, az iparban, s ott is a mérce a - minőség. E fogyasztói tanácsok _____—_________ máj; szúrópróbaszerűen és tájékozódásképpen már szereztek ismereteket például arról, hogy a minőségellenőrző intézetekben kimutatható: mely üzemek termék eire ismétlődnek évről évre a panaszok. Miért? S miért kifogástalanok a más üzemek termékei? Lehetséges, hogy az idén az előbbieket néven is nevezik a fogyasztók tanácsai. DEREGÁN GÁBOR Mire jó a munkásszálló? Régóta keresem a választ. Valójában a munkásszállót nevezhetjük ideiglenes otthonhelyettesítő lakhelynek is, ahol szállásról és étkezésről a munkáltató gondoskodik. Az épületben általában van könyvtár, klubszoba tévével, néhol orvosi rendelő is. A házirendet szigo-’ rúan betartatják, vendéget a szobába nem szabad felvinni. A szállólakó főzhet a közös konyhán, tisztálkodhat a közös mosdóban . . . A népművelők a szállásbizottságokkal karöltve mindent megtesznek, hogy „új, korszerűbb életmódra" szoktassák a hónap nagy részében itt lakókat, hogy hasznosan töltsék el szabad idejüket, távol a családtól. Filmvetítések, ismeret- terjesztő előadások, iskolarendszerű oktatás és még sok más program űzi el az üres délutánok, esték unalmát, ha éppen a munkások nem kapun kívül keresik a szórakozást. Minden igyekezet ellenére mégis hiányzik a közösségi légkör, az otthon melege, a barátságos környezet. Á munkás- szállónak nincs olyan karaktere, mint például a szállodának, a laktanyának, a kollégiumnak. Jó néhányból hiányzik az em- berreszabottsag. Nem a hidegmeleg vizes szobai mosdókra, a laticelbetétes heverőkre, szőnyegre, rozsdamentes evőeszközre gondolok . . . Hallani, hogy mostanában egyre-másra hagyják ott a munkásszállókat a fizikai dolgozók, kilépnek a vállalattól, s inkább lakóhelyükön vagy ahhoz közel keresnek állást. Háromszáz- ezer távolsági ingázó van az országban, akik hetenként vagy havonként egyszer utaznak haza. Óriási ez a szám, lehetet-" len, hogy mindenki el tudjon helyezkedni abban a városban, községben, ahol a Iákása van, mert a településeken a munkalehetőségek nincsenek arányban a keresőképes lakosság számával. Ettől függetlenül bizonyos mértékű visszaáramlás tapasztalható. Ki érti, hogy az ugyanannál a vállalatnál dolgozó házaspárnak miért kell külön laknia: az asszonynak a női szállón, aki férjét legfeljebb a társalgóban fogadhatja. A férfiszállóban sincs semmi keresnivalója a hitvesnek. Erényes megoldás, bár n em hinném, hogy erkölcstelenül hatna, ha egy-egy emeleten lennének házastársi szobák is, s együtt lakhatna férj és feleség. Sőt, ott, ahol nincsenek kihasználva a munkás- szállók, a lakásra váró, gyűjtő fiataloknak meghatározott időre kiadhatnák az üres szobákat. Amennyiben a vállalatnál nincs igénylő, úgy a tanácsokkal együttműködve jelölhetnék ki a bérlőket. Idegeneket a házba? - hallom máris a felhorkanást. Talán egy új lakóépületben, garzonházban születésük óta ismerik egymást az emberek? Éppen ez a nyitottság törné meg a merev, rideg hangulatot. Közelítsük meg gazdasági oldalról is a kérdést: azzal, hogy cr munkásotthonok homlokzatáról a vállalatok levették a „telt ház” táblát, még a fenntartási költségék nem csökkentek. A teljes üzemeltetés kiadásai szépen lefaragnak a nyereségből, növelik az önköltséget. A piaci mechanizmus, a verseny előbb- utóbb kényszeríteni fogja a vállalatokat arra, hogy a felesleges terhektől szabaduljanak, vagyis, ha csak a munkásszálló felére van szükség, az épület többi részét majd másként hasznosítják: szakmunkástanuló kollégiumként, vagy bérbe adhatják utazási irodáknak, mint turistaszállót. Ez a költségérzékenység még nem jellemző gazdasági életünkre, a vállalatok általában görcsösen ragaszkodnak a tartalékhoz, le^-'en az munkaerő, gép, épület, ha nem jövedelmez akkor is. A gazdasági helyzet azonban kényszeríteni fogja őket arra is, ho^v végre eldöntsék: mire jó a munkásszálló? HORVÁTH ANITA Tejipari beruházás Késésben van, de jobb szervezéssel még lehet javítani Csempézik az éttermet Sokszor írtunlk már róla, nem ismeretlen olvasóink előtt, hogy Szekszárdon, a Keselyűsi úton egy korszerű, a jelen igényeknek megfelelő tejüzem épül. A tejüzem úgy értendő, hogy úgyszólván valamennyi tejtermék feldolgozására képes lesz és meghatározóan belejátszik a megye ellátásába. Mi tagadás, az év vége nem a legjobban sikerült a beruházáson. Erről beszélgettünk Bucsi Elekkel, a Tolna megyei Tejipari Vállalat igazgatójával, aki nem a kivitelező, hanem a megrendelő szemével nézi az eseményeket, s akit joggal aggaszt a negyedéves csúszás.- Nincs vádaskodás, de a jogi következményeit vállalnia kell mindenkinek, aki a késésben hibás. Teljesen igaza van ebben az igazgatónak, de abban is igaza van, amikor említi, hogy semmi szükség vádaskodásra, egymásra mutogatásra, hiszen az cseppet sem viszi előbbre az ügyet. Inkább az együttműködést, az együttmunkálkodást kell segíteni, javítani. Hiszen Néhol már csak az ablaktisztítás van hátra A TÁÉV szakembere a közvilágításon dolgozik. érveket és ellenérveket mindenki tud mondani, akár tucatszám fölsorakoztatni is, de dolgozni csak az tud, aki megfogja a kalapács nyelét és odaüt vele, ahová kell. Megfogni a szerszám nyelét és használni is azt. Nem tudom kihagyni a ziccert, megint idézem Bucsi Eleket: — A minap végigjártam a beruházás kétharmadát. Mit gondol, hány embert láttam a munkahelyeken? _ ? — Nyolcvanhármat. — Mit gondol hányán dolgoztak közülük? _ 2 — Hárman. Igaz, ketten még ballagtak komótosan valahonnan valahová. Az egyik egy fúrót cipelt, a másik egy kötéldarabot. Tehát nem a dolgozólétszámmal volt probléma az év utolsó szakában a tejipari beruházáson. A munkaszervezésen, a tervszerűség betartásán annál több a javítanivaló. Úgy is, hogy szállítson, akinek szállítania kell, úgy is, hogy tartsa be mindenki az ígéretét, mert a folyamatosság csak folyamatossággal biztosítható. Adjuk vissza a szót Bucsi Elek igazgatónak:- Mi, a megrendelők úgy látjuk, hogy a KIPSZER is, a többi kivitelező is mindent megtesz szállításban, szervezésben, együttműködésben a murfka jobbítására, február végére az üzembe helyezést biztosítani lehet. Egyébként, hogy valami jót is mondjunk: a porítóüzem és a sajtüzem kész. Bejáratásuk, már amit villamos energiával, vagy kézi erővel meg lehetett oldani, megtörtént. A további a gőz függvénye, amelyet a kazánnak kéll biztosítania. Képeink a szociális blokkban végzett munkákat mutatják bé. Az itt folyó tevékenységre nem érvényes a fentebb említett példa, de azt se hallgassuk el, hogy mindennek november végére kellett volna elkészülnie, az építőipar most január végére ígéri. Gond ez, mert már felvett a tejipar egy sereg embert a leendő üzem dolgozójának, de itt, ebben az új épületrészben még a legalapvetőbb emberi szükségletek kielégítésének lehetősége sem biztosított egyelőre. LETENYEI GYÖRGY Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Folyik a tereprendezés l
