Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám

a Képújság 1983. január 7. A magyar antifasiszta ellenállásról-------------------------------------------------------)___________ A magyar antifasiszta ellenállás tényeinek és dokumentumai­nak gondos összegyűjtése, tudományos feldolgozása, alkotó megismertetése, az ellenállók, mártírok emlékének méltó ápo­lása, sajátosságainak, internacionalizmusának hiteles bemuta­tása szocialista nemzetépítő feladatunk. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kerekes Imrével, a Magyar Ellenállók, Antifasisz­ták Szövetségének titkárával. I — Milyen lő kérdésekkel foglalkoznak napjainkban?- Szövetségünk az egykori politikai és fegyveres ellenálló­kat fogja össze. A január eleji szerkezeti átalakulásig a Parti­zán Szövetség Hangsúlyozottan a fegyveres ellenállókat, a volt partizánokat tömörítette. A fegyveres ellenállástól elválaszt­hatatlan volt, annak mintegy alapjait képezte a politikai el­lenállás. A magyar munkásmoz­galom-történet több ezer olyan régi illegális harcost tart szá­mon, akik többszörösen megjár­ták a Horthy-fasizmus politikai nyomozó alakulatainak kínzó- kamráit, börtöneit, «.nternálótá­borait. Hosszú éveken át na­ponta kockáztatták életüket. En­nek ellenére nem voltak tagjai szövetségünknek. A Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetett­jeinek is kevesebb mint negye­de tartozott tagjaink sorába. Kimaradtak a náci Németor­szággal szembeforduló jelentős közéleti személyiségek, polgári ellenállók is. Megérdemelten és helyesen utcákat, tereket nevez­tünk el például Bajasy-Zsilinsz- ky Endréről és küzdőtársairól, azokról, akiket kivégeztek,. de az életben maradottak nem tar­toztak a szövetséghez. Szövet­ségünk átalakulása politikai elégtétel is számunkra.- Az új szervezet kielégíti azt a jogos történelmi igényt is, hogy a magyar demokratikus hadsereg a náci hadigépezet ellen fegyvert fogott alakulatai­nak egykori tisztjei és katonái sorainkba kerüljenek. Ide tar­toznak az 1. és a 6. hadosztály tagjai, akik önként vállalták a részvételt a fasizmus fegyveres megsemmisítésében. A háború első vonalaiba már nem ke­rültek, de fegyveres harcra vo­nultak Ausztria területére, mint hadműveleti tartalék és jelentős hátországvédelmi feladatokat láttak el. •- Méltatlanul keveset tud közvéleményünk az 1. vasútépítő hadosztályunkról és a 3. vas­útépítő dandárról, amely több száz' hősi halottat áldozva sok száz kilométer vasútvonalat, hi­dakat, felrobbantott állomás­épületeket épített újjá Szlová­kia és Magyarország területén a Szovjet Hadsereg köteléké­ben. Az átszervezés révén ugyancsak sorainkba kerültek a szovjet antifasiszta iskolák egy­kori hallgatói, akik önként vál­lalták a fasizmus elleni politi­kai és fegyveres harcot. Az élet­ben maradottak a felszabadu­lás után aktívan bekapcsolódtak az ország demokratikus újjá­építésébe.- A szövetség átalakulása egvütt jár taglétszámunk - po­litikailag és történelmileg egya­ránt indokolt - jelentős meg­növekedésével. Az év eleje óta 30 százalékkal több egykori el­lenálló kérte felvételét soraink­ba, mint amennyi a korábbi szö­vetség teljes taglétszáma volt. A történelmi ténveknek megfe­lelően érvényesítjük azt a reá­lis felfogást, hogy az antifasisz­ta ellenállás jóval szélesebb volt, mint a fegyveres küzdelem. Százak hajtottak véare iaen ve­szélyes ellenállási feladatokat úgy. hogy nem volt fegyver a kezükben. A lényeg, hogy cse­lekvő módon, igazolható tettek- ben_ vállalták a fasizmus elleni harc életveszélyét.- Mindez érzékelteti, hogy a magvar antifasiszta ellen­állás nagyságrendje, töme­gessége és területi elhelyez­kedése is sajátos volt. Me­lyek voltak a lő vonásai en­I nek az ellenállásnak, mi­lyen helyet foglal el nemzeti történelmünkben ? — A magyar antifasiszta el­lenállás nagyságrendje az ösz- szetett pol itikai okok- következ­tében kisebb az európai átlag­nál. Az ellenállásnak nem sike­rült az ország egyes részein, akárcsak ideiglenesen is népi jellegű hatalmat teremteni, vagy a felszabadító harci cse­lekményeket döntő mértékben segíteni. Ha azonban azt néz­zük, hogy a magyarok nemzet­közileg milyen mértékben vet­tek részt a fasizmus elleni harc­ban, akkor más képet kapunk. A Tanácsköztársaság idején a magyar forradalmi munkásmoz­galom és a kommunisták pártja az egész világnak megmutatta erejét. Az imperialista hatalmak minden vitájukat félretették, hogy Tanácsköztársaságunkat vérbefojtsák. A fehérterror leg­első hónapjaiban százezer ha­zafi kényszerült emigrációba, forradalmárok ezreit mészárol­ták le. A Horthy-fasizmus a nemzeti progresszió színe-javá- tól fosztotta meg az országot.- A negyedszázados ellen- forradalmi korszak egyik követ­kezményeként a Szovjetunióban, Franci a országban, Ausztriában és egy sor más országban je­lentős magyar antifasiszta emig­ráció alakult ki, amelyből igen sokan csatlakoztak az ellenál­láshoz. Sokkal több magyar harcolt külföldön fegyverrel a fasiszták ellen, mint itthon. A közösen megvívott egykori har­cokra épül széles körű nemzet­közi együttműködésünk. Mint­egy három és fél ezer magyar harcolt a franoia ellenállásban, és önkéntesként a hadseregben, ezren a Szovjetunióban, kétez­ren Jugoszláviában, és több ez­ren Csehszlovákiában. Belgium­ban, Olasországban, Lengyelor­szágban, Dániában, valamint az angol hadsereg soraiban. Magyarok haltak hősi halált a fasizmus elleni világküzdelem­ben. nemcsak EurÓDa, de Afri­ka harcmezőin is. Mindez a mi ellenállási mczoalmunk igen lé­nyeges sajátossága. — Euróna népei tud iá k, mi a háború. És eavre inkább azt is toDasztaliák. hoav az óceánon túl nem dráaa az európai vér. Kontinensünk ellenállási szerve­zetei, a volt ellenállók méa élő százezrei mindezt pontosan ér­tik. A négy évtizeddel ezelőtti hősi tetteik Európc minden térségében hitelt adnak szavuk­nak, figyelmeztetésüknek. A magyar forradalmi munkásmoz­galom széles körű nemzetközi kötődéséből is következik, hoav a magyar antifasiszta ellenállás itthon is - mint mindenütt a vi­lágban - egyik döntő megvaló­sulása volt a munkásmozga­lomnak. Erejét, fegyelmét, részt­vevőit a legnagyobb számban a munkásosztály adta. Gyakor­latilag nincs egyetlen városunk sem, ahol valamilyen németel­lenes tevékenység ne folyt vol­na. Kár, hogy helytörténeti ku­tatásunk mindmáig adós az összegzéssel. Valamennyiünket sürget a fasizmus elleni harc elesett hősei, mártírjai névjegy­zékének összeállítása. I — Az antifasiszta ellenál­lás tényszerű ismerete, em­lékeinek megőrzése és hasz­nosítása egyetemes nemzeti feladatunk. Milyen helyet I foglal az el népünk törté­nettudatában, nemzeti ön­ismeretünkben? — Társadalmunk tudatában több még a tisztázandó kérdés. Egykor mértéktartó helyeken is tartotta magát az ellenállási mozgalmat mélyen alábecsülő történelmietlen felfogás. Ma néhol ennek az ellenkezőjét ta­pasztalhatjuk, azt a hazug, tör­ténelemhamisító törekvést, amely hovatovább Horthyt is el­lenállóként próbálja beállítani. A magyar antifasiszta ellenállás fő ereje, letéteményese, a leg­több áldozatot hozó bázisa - soraiban igen sok értelmiségi­vel — a munkásmozgalom volt. Ez egészült ki számottevő pa­raszti erőkkel és különösen 1944 második felétől polgári hazafi­akkal. A magyar munkásmoz­galom az ellenállás időszaká­ban is élet-halál harcot vivott a Horthy-fasizmussal. Horthy és környezete még a fegyverszüne­tet kérő küldöttségének Moszk­vába indítását követően is to­vább hatványozta a nemzetáru­lást. A legújabb kutatás ered­ményei például egyértelműen bizonyítják, hogy a munkások felfegyverzésének elodázásával egy időben 1944 októberében Sátoraljaújhelyről, Szegedről, Vácról gyors ütemben folytat­ták a politikai elítéltek komá­romi összevonását, majd Né­metországba deportálását, hogy ezzel is tovább gyengítsék a munkásmozgalmat, hogy a Du­nántúl, az északi iparvidék, a Viharsarok forradalmár harco­sai ne érjék meg Magyarorszá­gon a felszabadulást. Szeret­ném hangsúlyozni, hogy a né­metekre haragudni még nem vált ellenállás!- Tudományos életünk fontos feladata lesz az antifasiszta nemzeti ellenállás történetének teljesebb feldolgozása, a nem­zettudatunkat ily módon is gaz­dagító ismeretterjesztő munka széles körű kibontakoztatása. I- Társadalmi mozgalma­ink, közművelődésünk, a művészetek miként segítik, segíthetik ezt a nagyon fon­tos, sürgető munkát?- Igen sok dicséretes kezde­ményezésről adhatunk számot az utóbbi évtizedből, de még sok a hiány is. Mindenkinek megvan a maga leckéje. Egyet­len perc haladékot sem viselhet el például a még élők vissza­emlékezéseinek összegyűjtése. Sok, nagyértékű emléket őriz­tek meg az antifasiszta ellenál­lásról a budapesti múzeumok, a megyei közgyűjtemények. Ugyanakkor gond, hogy az el­lenállási emlékhelyek megjelö­lése közel sem egyforma igé­nyességgel folyik. Csak sajnál­hatjuk, hogy sok régi települé­sünkről eltűnnek a munkások fillérjeiből épült egykori mun­kásotthonok. A fasizmus elleni harc hősei és a fasizmus áldo­zatai emlékének megőrzésével kapcsolatos nemzeti kötelessé­günknek teszünk eleget a köz­ponti ellenállási emlékmű fel­építésével. Nagyobb gondot kell fordítani a jelen és a holnap történelemtanári generációinak felkészítésére, szemléletére. Nemzeti történelmünk fenti idő­szakának feldolgozásában és megőrzésében még nagyobb szerepet kell vállalnia a széles körű társadalmi tekintélyt élve­ző népszerű honismereti moz­galomnak.- A fasizmus fél évszázad­dal ezelőtti hatalomra jutása borzalmas történelmi tény. Min­denütt a legnagyobb tiszteletet és megbecsülést kell biztosíta­ni mindazoknak, akik tették el­lene. ÁGOSTON LÁSZLÓ Krónika Szerdán kezdődött a televí­zióban Sára Sándor dokumen- tumfilm-sorozata, amely a II. magyar hadsereg pusztulásá­nak, történetének, drámájának túlélő szemtanúit, szenvedő hő­seit szólaltatja meg. Juhász Gyula történettudós így ajánl­ja ezt a nagy vállalkozást a televíziónézők figyelmébe: „E hadsereg történetét mondják el Sára Sándor filmjének vissza- emlékezői, a maguk szemszö­géből. Katonák és tisztek, volt tábornokok és túlélő munka­szolgálatosok. A visszaemléke­zések mozaikjából meglepő pontossággal kerekedik ki, ami történt. Bizonyítva, hogy az ér­tő, szuverén művész kezében a szóbeli források is képesek tör­téneti valóságot feltárni . . . Bizonyítva, hogy a „kibeszélés- tő;l” nem kell félnünk. Hiszen nem új legendákat szül, hanem görcsöket old. Ennek a filmso­rozatnak ez a legnagyobb ta­nulsága." Amit nézőként a tudós törté­nész végiggondoltan figyel­münkbe ajánl, eleve érdeklő­dést kelthet, ezért kérdeztük hát a rendezőt a munka kulisz- szatitkairól, szándékairól.- Azért fogtam bele ebbe a munkába, mert úgy éreztem, hogy nem hallgathatunk erről a rettenetes katasztrófáról, amely, nem véletlenül mondják, máso­dik Mohácsnak is tekinthető történelmünkben. Szakkönyvek, történeti elemzések szóltak már róla, de a tévé nyilvánossága előtt, mintegy az egész ország közvéleményének figyelmétől kí­sérve szeretnénk elérni, hogy a nemzet ezeket az elpusztult tö­megeket, napszámosokat, zsel­léreket, munkaszolgálatosokat, néptanítókból lett tiszteket a saját halottainak tekintse. Amikor a munkához kezdtem, azt képzeltem, kétrészes mozi­film készülhet belőle, de ha­marosan rájöttem, hogy az anyag oly hatalmas, hogy ilyen rövid keretben összefoglalha- tatlan. Nemcsak azért, mert egy-egy vallomás eleve olyan volt, hogy önmagában is kerek egészet alkot, mint például Zelk Zoltán, Boldizsár Iván, Fa­zekas György és mások vallo­mástétele, de ahogy egyre több emberrel beszéltünk, a fölvett anyag annyira lenyűgö­zővé vált, hogy éreztük, csak a televízió segítségével tudjuk ‘kompozícióba rendezni. Még­pedig televíziós sorozatként. Ezért fordultunk Sylveszter And­ráshoz, Hanák Gáborhoz, s létrejött a filmes-tévés kopro­dukció, amelyből elkészült az­tán egy zártabb szerkezetben a moziváltozat is. — Szívesen nyilatkoztak a túl­élők? — Szinte mindegyik nyilatko­zat hallatán átélhettem, meny­nyire kötelességüknek érezték, hogy elmondják, mi is történt velük. Senkihez sem mentünk ismeretlenül, eleve megterem­tettük a vallomásjelleg atmosz­féráját, sikerült is minden eset­ben a nyilatkozók bizalmát el­nyerni, s azt hiszem megérez­ték, hogy őszintén érdekel az ügy, mindaz, amit tudnak, mind­az, amit a nyilvánosság számá­ra közlendőnek tartottak. Sem­mi riporteri agresszivitást nem érezhették, mert mindenkitől csak azt akartuk filmre venni, amit el akart mondani. Sokan vezettek naplót azokban az iszonyú időkben is. Nagyon fon­tosak ezek az akkori reflexiók, mert kerülni akartuk a mai szemmel való értékeléseket, de izgatott bennünket, hogy ők, a dráma szereplői mikor, mi­lyen felismeréshez jutottak el, mikor jutottak el például ad­dig, hogy leírják: ezt a hábo­rút elvesztettük. Ezek a vallo­mások, felismerések annyira a halál közelében születtek, hogy akár írásban, akár szóban, örökre beleégtek a nyilatkozók tudatába, évtizedek múltán sem torzultak el. — Az elkészült filmet hogy fogadták a nyilatkozók? — Bizony számomra megren­dítő napok voltak, amikor a huszonöt részt egymást követő napokon levetítettük előttük. Együtt voltak a vetítés alatt hajdani munkaszolgálatosok, idős néptanítók, vagy akikből a néphadsereg mai tisztjei, fő­tisztjei lettek. A résztvevők szin­te az egész ország közvélemé­nyét képviselték, még típusok­ban is, hiszen jelen volt itt du­nántúli parasztember, tiszaháti tanító, palóc agrárszakember, és egyszerre, együtt részesei le­hettünk annak, hogy közösen elfogadták hiteles képnek, tár­gyilagos látleletnek mindazt, “amit a részletekben saját sze­mükkel és saját sorsukkal meg­fogalmaztak. — Gondolom nemcsak az igazság drámai ereje, de a részletek különössége is hitele­síti az ilyenfajta vállalkozáso­kat ... — Valóban, a történetekben leghitelesebbek talán a belső történések. Annak a paraszt­nak a története például, aki lovas kocsival jött haza a Don- kanyarból, s közben tíz-tizenkét embert hozott és élelmezeft ezer kilométeren keresztül. Vagy a leleményességnek olyan példái, amikor a hidegnek és az elha- gyatottságnak kitett emberek rájöttek arra, hogy nyúlnyomon kell haladni, mert az bevezet a faluba. A nagy tanácstalanság­ban, a túlélésben valami hihe­tetlen lelemények segítettek, no és azok az áldozatos orosz asz- szonyok, akik a legnagyobb szűkösségben is - a hazafelé igyekvőket élelemmel segítet­ték. Sókan tanúsították, nem osztották volna meg ezekkel az elveszett magyarokkal az utolsó falatjukat, ha kifelé menet csak rossz tapasztalatokat sze­reztek volna velük kapcsolat­ban. — Filmes szempontból milyen műfajba sorolható ez a vállal­kozás? — A téma természetéből kö­vetkezően a film sokféle formai eszközével nem lehetett élni, én ezt a filmkészítést filmszociog­ráfiának tekintem. A nézőktől azt kérem, ne rettenjenek meg attól, hogy egy-egy részletben az emberek hosszan beszélnek, mert kiderül majd, hogy olyan dolgokról szólnak, amire érde­mes odafigyelni. — Mit vár a film hatásától? — Azt, hogy talán ezzel is si­kerül visszaadni ennek a nem­zetnek természetes önbecsülé­sét. Mert nem véletlen, hogy amikor a halálból hazatérőket itthon nem ünneplés, hanem karantén várta, akkor az azért is történt, hogy ne csak egész­ségügyileg, hanem szellemileg is elszigeteljék őket. Hogy ne adhassák át annak a kemény iskolának a tapasztalatait, amit végigjártak. Arra gondolok, hogy igaza van annak az öz- veqyasszonynak, aki megszólal a filmben és azt mondja, férjét várja haza ma is, őrzi emlékét, ment jó ember volt. Igen, mél­tók arra, hogy megőrizzük i>z emléküket, mert jó emberek le­hettek volna ... ILLÉS JENŐ m * m §B| w 1 WBk ‘fff' uf' 1m m m' í ti mtm I ÁHki ÍSm ÍR Mjyi 0k á j.Sk. Wmm m ;íKr w "IBr Nagybaconi Nagy Vilmos hadügyminiszter a fronton egy munkaszolgálatos egységnél, 1942 novemberében. (Jobb szélen Jány Gusztáv, a 2. hadsereg parancsnoka). Most jelent meg Építőipari Statisztikai Évkönyv, 1981 Az új évkönyv tartalmát te­kintve a korábban nagyobb időközönként megjelent építő­ipari adattárak folytatásának tekinthető, táblázatai azonban szakágazati és tárcarészletezést is tartalmaznak. összefoglaló fejezete módot nyújt a visszatekintésre, az 1981. évre vonatkozó részletes táblá­zatai pedig az építőipar tevé­kenységének, szerkezetének át­tekintéséhez biztosítanak adat­bázist. Helyet kaptak a kötet­ben a termelési, munkaügyi, gé­pesítési, gépkihasználási, pénz­ügyi, anyagfelhasználási stb. adatok, valamint az építőipari árak alakulására és a befeje­zett építményekre vonatkozó mutatók is. A kivitelező válla­latók és szövetkezetek eredmé­nyein túl számot ad a tervező- intézetek, a „házilagos" és a magánépítőipar tevékenységé­ről is. Az évkönyv részletes és teljes körű adatai hasznos segítséget nyújtanak az építőipar vezetői és szakemberei számára, egyút­tal elősegítik a közvélemény széles körű tájékoztatását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom