Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
IOÍníÉPCJJSÁG 1983. január 29. Dimitr Bezsanszki: Mint a mesében — Apu, miért volt a király meztelen? — Azért, mert valami csirke- lógók félkész terméket adtak el neki. Legközelebb jobban figyelj, és ne tegyél lel buta kérdéseket! — És miért nem mondta meg valaki rögtön neki, hogy meztelen? — Azért, mert. .. Honnan tudjam, hogy miért?! Jobb lenne, ha kimennél játszani! Ez vasárnap történt, meséket olvastunk a fiammal, és megbeszéltük a bennük lelmerült problémákat. Hétfőn az igazgatónk értekezletet tartott, ülök az értekezleten, hallgatok, jegyzetelek. Egyszer csak leesett a töltőtollam a padlóra. Lehajoltam, hogy lelvegyem, és hirtelen azt látom, hogy az igazgató mezítláb van! Abszolúte! Cipő nélkül, sőt, zokni nélkül! A parkettára rakta meztelen lábát, és az ujjait mozgatta. Nem hittem a szememnek. Pislogtam, megnéztem még egyszer - úgy van! Mezítláb! Meglöktem a könyökömmel Draganovot. — Draganov - súgtam a fülébe -, nézd meg, mi van a főnök lábán. Draganov szó nélkül ledobta a ceruzáját a padlóra, és bemászott az asztal alá. Néhány másodperc múlva kimászott, és rám nézett. Arca sápadt volt, mintha egy dinosaurust látott volna az asztal alatt. Odasúgja nekem: — Olasz cipője van. Az olaszok tudnak ilyert könnyű kis átlátszó cipőket csinálni. Valószínűleg akkor hozta, amikor legutóbb Olaszországban járt. Igen, úgy van, olasz cipő ez... Az értekezlet véget ért. Ebéd után kihívták valahová az igazgatót, Draganov meg én szaladtunk utána a kijárat felé. A földszinten értük utol, amikor Panajot bácsival, a portással beszélgetett. Miután biccentett az öregnek, elindult a kocsija leié. Télikabátban, fején sapka, kezében diplomata- táska. . . És mezítláb! Odakint havazik! Legalább öt centiméteres a hó, de ő fittyet hány a hóra, lassan, kényelmesen megy. Mögötte pedig ott látszottak mezítelen lábának nyomai, mint nyáron a strandon. Megragadtam Draganov kezét. — Draganov — mondtam — ez nem olasz... — Mi van? — úgy tesz, mintha mit sem értene. — A főnök cipője. Nem Hollandiából hozta?... — Hollandiából vagy Olaszországból — mit számit az! — felelte Draganov. — Igen, valóban — helyeseltem neki - a főnökünk nagyon ízlésesen öltözködik... Otthon a fiam újra nekem szegezi a kérdést: — Apu, miért nem mondta meg valaki a királynak mindjárt a legelején, hogy nincs rajta ruha? Ekkor nem bírtam tovább türtőztetni magam, és lekevertem neki egy olyan nyaklevest, amitől rögtön elhallgatott, és elment lefeküdni. Hogy néha mennyire tudják molesztálni az embert ezek a gyerekek! JUHÁSZ LÁSZLÓ fordítása z a két ünnep közti éjszakba baljóson kezdődött. Fényes nappal elszürkült az ég, köd szállott állá. Hamarabb bealkonyult, mint máskor. A fácánkakalsók már délután rikoltozitak az'erdő felé való futtu'klban. Vollt okuk rá, hogy siessenek éjii szállásukra. Lámpa gyújtáskor a szél azonnal tá'miadt, s viharos érövéi. Keresztülhúzott a házon, és kísértetiesen himbálta a karácsonyfáin árválkodó díszeket, cukrokat. Tanyám ablakának redőnyei az északi oldalon hideglelősen rázkódtak. Jól befű- töttem alkonyaikor: a szárlzi'k- kévé'k parazsán egy rőziseköte- g et i s el érj ettem, de a bú bos nem győzött annyi meleget adni, amennyit el ne tékozolt volna az ablak rései közt garázdálkodó szél. Én azelőtt sose féltem a haláltól. Most jutott eszembe először, s tudatosult is elmémben azonnal, hogy mi, emberek halandók vagyunk. Én is: bármikor, bármely píildnallban ... E szorongásban hallgatni a zörgést, a süvö'ltést, a szél tutu- Jását a kéményben, nagyon rossz érzés volt. Be akartam 'hívni a macskámat, de most nem toporgott az ajtó előtt. Nyomált sem láttam a sekély porhóban. Hívtam, nem jött. A kutyát is 'hívtam, az sem jött hozzám közel, mint máskor, hogy egy jó csontért pitizzen. Orrát a Vak. éjszakáiba fúrva vonyí- tott. Sohasem csinálta ezt azelőtt. 'Nagyra nőtt bennem az el- hagyotottság. A viharrá erősödött szélben cserepek zörögtek a fejem fölött. Rossz sejtéseim elűzésére felhajtottam egy kisüstit: nem a pálliinkáspöhárból, hanem a borosból. De hetykeségemet, „sosem volt még úgy, hogy ne legyen valahogy”, tépte, cafatolta az orkán, míg le nem bunkózott az ital. Két csuklás közt nagy erővel béleíújtam a lámpa rostélyába. Fejem elnehezült. Végire újból a régi illúzióban hintáztam, s ezúttal ágyastul: sosem volt még úgy, hogy valWhögy ne legyen. •i Ebben a házban harmadéve meghalt egy hozzám hiasan’ko- ■rú öreglegény. Valaki álmáiban vágta el a torkát. Némelyek szerint a pénzéért, mások szerint azért, mert elszeretett egy asz- szonyf. De ez csak szóbeszéd volt. A tanyaiak nem adtaik .támpontot a nyomozásnak. A vállakat vanogattták: ők, úgymond, nem tudnak semmit. A gyilkos személye ismeretlen maradt. Énróltam lerítt, hogy nincs kuporitott pénzem. Vigyáztam arra, hogy senki asszonyát el ne szeressem. Ezt tudták. És azt is tudták, hogy éjjel-nappal nyitva az ajtóm. Ezért aztán majdnem megállilott bennem az ütő, amjilkor arra ébredtem, hogy vaZám Tibor: Hóban, hidegben laki rázza a vádiam, és szemem vakítja elemes lámpájával. A hirtelen józainodás rettenetében ültem fel, arcomra terített kézzel. „Szerkesztő úr!", hallottam egy ismerős női hangot. Aztán még egyszer: „Ébredjen, szerkesztő úr!” A váratlan vendég volt a legközelebbi szomszédom. Éppen egy kilométerre laktunk egymástól. Ez a szorgos-dolgos öreglány - inkább közelebb a hetvenhez, mint a hatvanihoz - nem tudni miért, pártában maradt. Az idő elszál- Iott fölötte, csak a fiatalkori becenevét hagyta meg. Ebbe is ■beletörődött. Talán még rosz- szallta volna is, ha nem úgy szólítják, hogy Birike. Kikászálódtam az ágyból, lámpát gyújtottam, Fél három volt. Birikét meg se kellett kérdeznem, miiért jött, mert belerogyott a székbe. Ez a lányasszony, vagy asszony-lány tavasszal még úgy kapált a téesz szőlőjében, hogy a férfiak sem különbül. Most lelógott a karja. 'Kicsomózitam s levettem fejkendőjét. Haja csapzottan lógott, összecsomózta valami hideg verejték, ami arcának árkaiban. is fénylett. öklendezésbe menő köhögési rohamok rázták a testét. Ilyenkor a mellkasában iis újra kezdődött valami szorítás, feszítés, nyomás. Balkeze fájt. „Ez a reumától is lehet" mondta, „a tenyerem meg olyan, mintha ezer tűvel szarkáinak”. „Máskor is volt már ilyen?” „Nem, nem volt”. „Le kellene talán feküdnie.” „Ügy még rosszabb." De amikor a díványon takaróval, párnákkal megmaigásítottam a főaljat, segítségemmel mégis át- kuporgott. „Azonnal kórházba viszem mdgát.” Megrázta a> fejét. „Hál nem azért jött, hogy bevigyem?” Erre igent bólintott. „Hát akkor?” Eres kezét feltartotta, leengedte. „Tessék kinézni.” Felrántottam a gumicsizmáit, mentem. Az ég kitisztult, míg aludtam. A hideg szikrázású csillagok alatt egy tömbben állott a hideg: a kontinentális tél. Az udvaron, a fasorban, ameddig elláttam, mindenütt összedermedt porhó: buckásan, de inkább tarajosán. A harmadik lépés után szárközépiq merültem benne. Tehetetlenségemben szidtam, átkoztam, le is köptem ezt a. fogva tartó fehérséget. iBiriiike hol jobban lett, hol rosszabbul: izzadt és vacogott egyszerre. Rátettem a dunnát, friss levegőt engedtem be, de légiszom,ja ettől sem szűnt. Kapkodta a levegőt, de közben köhögött iis. „Szerkesztő úr, a létráról tán meglátná, hogy jön-e Andriska?” „Hogy 'kerülne most ő ide?" „Neki van kiadva a hóeke”. Gyorsain elfordultam, hogy ne lássák rajtam, mennyire utálom Andriskát. Ez a fiú, isten tudja, hányadik gyermek volt egy olyan családiban, ahol egyik szülőinek sem volt ki négykerékre. Amikor már napszámba se kellettek sehova, meg a rendőrség .is nyaggatni kezdte őket tolvajfásaik miatt, valahova elhurcólkodtalk. A legkisebb fiú azonban itt felejtődött. Birike találta meg a kicsi, magatehetetlen, csúszó-mászó korú fiúcskát. Etette-itatta, beszédre tanította, tókólába járatta. Amikor a fiú traktoros lett a téeszben, összeszedte 'a cokin altját és elment. Azt se mondta, hogy papucs. Pedig Birike úgy szerette, mintha ő szülte volna. „Az én Andriskám így, az én Andriskám úgy . .." A fiú egy idegen nővel él együtt, akit Pestről tolonoalfaík ki. iPaoér férfiúik, gyanús kupedíélék, ikoes- maítölteliékék járnak hozzá. Háromszáz forint nála a taksa. Andriska örül neki, hogy a. nője mással is. Ha van pénz, van dínom-dánőm meg ihaj-csuhaj. f" ' egyed szer kapaszkodtam N íel a Létrára. Már víiirradt, : amikor végre meghallot------- tam a traktor hangját: erőlködve, fel-felbődülve jött. A fényjeleimre fényszórója villog- tatásával válaszolt. „Jó hír — futottam be, — jön. Jeleket is adott, erre tart!” Biriikén nem látszott, hogy örül. Túl van a kríriesen, gondoltam, mert nyugodtan feküdt. Egy pertlivel átkötött, újságpapírba csomagolt valamit nyújtott felém: „Ez Andriskának az öröksége. Télik belőle egy tokira". Ebben a világban kevés iskolát jártak az emberek: sokan csak o pénzt tudják megolvasni. A személyautót azonban így tisztelik: taxi. Tűnődve forgattam a.z impozáns csomagot Elképzeltem Andriskát, hogyan feszít majd a „taxi"-ban, aminek ez az öregasszony gürcölte össze aiz árát... Átadjom, ne adjam, et- küldjem egy árvaháznak, szociális otthonnak, vagy letétbe helyezzem?... Arra lettem figyelmes, hogy Birike naigyon hallgat. Arca mész'fehér volt, szeme csukva, szája nyitva. Karját megemeltem. Élettelenül hullott alá. Pulzusa nem volt. Hiába ráztam erősen, nem ébredt, A szája elé tartott tükröt nem párázta már be a lélek. Akkor átlósan ösz- szehöjtott kendőjével felkötöttem az állát. Kicsiny, murVkától, kortól aszott testét tiszta lepedővel takartam le. A párolgó dunnát és párnákat kiterítettem a tornácon. A hóeke széles sávban, túrta szét a fasorban a havat, s az udvaron is ment egy tisztelet- kört hogy kiállhassak a „taxival, ha menni akarnék valahova. Andriska hanyag mozdulattal gyűrte zsebre a piros bankót: mintha ötpercenként kapna egyet. Indult volna is nyomban, mert — mint mondta — késésben vain. Daj-daj volt náluk az este, s ő elszundított egy kicsit. Az elnök leharapja a fejét, ha megtudja . . . Felléptem hozzá, elfordítottam a slusszkulcsot „Gyere be" — mondtam. „Muszáj?” „Érdekes, hogy be- gyere”. A fiú lecövekelt a dívány előtt, húzódzkodott. Ö még sohase látott halottat „Hót akkor most látsz”. Felhajtottam a lepedőt. „Nézd meg jól” — ■mondtam -, ő csinált belőled embert. Nem rajta múlott, hogy csak... ilyennek sikerültél". Visszahajtottam a lepedőt. „Mi a szokás ilyenkor?" „Azt mástól kérdezd meg”. Nyújtottam a pertlivel átkötött csomagot. „Vegyél belőle egy taxiit.” Amikor mohón tépni kezdte volna a papirt, megjegyeztem: „Neked most börtönszagod van, fiú". Andriska meghúzta a derékszíját, a pénzt gondosan elrejtette a pufajikája alá, s kíváncsian nézett rám. Igaz, hogy a múltkor megfogták a kukoricásban, de az rendezve van. Ö, mondta; most nem csinált semmit. „Tisztái sor..." „Daj-dajoz- tál, késve indultál, cserben hagytad azokat, akiket rád bízott az elnök, és most itt van eny halott. A nevelő anyád. Tiszta sor. Ha ez nem minősül gondatlanságból okozott emberölésnek, akkor te burokban születtél, Andriskái’. A fiú topogott, töprengett, de nem sokáig. „Kinyírom, ha feljelent" — mondta szenvtelenül. DEÁK MÓR: A csend piacán tudtam én célgömb-pontosán hiába nem hagyom magam hiába harcolok tovább ez már egészen más világ: nincs vér ami nem alvadt még meg nincs iöldrengető dobbanás ereimen is számonkértem de szív sincs már csak dobogás ha volt hazugság volt az álom nekem csak ébredés maradt széttört mesék szilánkjain véreztem fel a talpamat sajtegerek rágcsáltak csonkig a magány lyukas holdjain csendet szakít belém a szó is átütnek rajtam verseim a csend piacán árulom őket kupacban mint az ószeres tücsök és ujjbegyszelíd álom na kinek kell ki veszi meg csak győztesekkel alkudozhat a mindig legkisebb fiú de mert a tücsök a barátja hogyan is lenne szomorú Szabó Iván szoborkiállítása Szabó Iván Munkácsy-díjas kiváló művész kiállítása nyílt meg a Vigadó Galériában. A művész szobrai, kisplasztikái, érmei és domborművei a legutóbbi néhány esztendőben készültek. Valamennyi anyaga — a képen látható, Kútnál címűé is - bronz, s a művek gyakran vallanak a 70 éves mester örök szerelméről, a táncról, amely egész életútját végigkísérte. Ezután én kezdtem el töprengeni, topogni, le s fel sétálgatni. Tudtam: Andriskától minden kitelik. Ezer és egy módon eltehet láb alól. Leüthet, leszúrhat, rám gyújthatja a tanyát. Vagy, hogy alibije legyen, társaságba megy, és egy másik akasztófavirágot bérel fél a piszkos munkára. Nyom nem marad, tanú nem lesz. A becsületes tanyaiaknak jól felfogott érdekük, hogy tartsák a szájukat. És ha én hirtelen meghalnék, ki nyerne azzal?... Az a harmadéve leszúrt öregl’egény vagy Birike feltámadna talán?... BelaizZaditalm a gondba. — Tízezer. — Nem vagyok kupec... Andriska. — Én meg nem Andriska vagyok. És palíimadár se vagyok. Mondja gyorsan, hogy mennyit akar... Szerkesztő úr. — Semennyit, András. — Kinyírom. — Az a fejedbe kerül. — Ne féltse maga az én fejemet. A sajátját inkább. — Ha áthozod a- sublótot, a kávé darálót, a sétálős órát, meg a Házi áldásos falvédőt... — ...meg a mozsarait, a csikó ■lábas tűzhelyet is hozom. A menyaszonyom úgyis kidobná azt a sok réa'i vacakot. — Hát akkor dülőztünk, And- rá s. — Jó’ van. A motor felbőgött, meglódult. A hóeke, véletlenül, vagy a kormánynál ülő ember fenyegető szándékosságával nem tudom: belekaszált portám díszébe, a fasor léckerítésébe. * Andriska állotta a szavát, de nem okult. Részegen taxizgat a cafkájaval, száguldozik, de hóeséskor mindig késésben va'n. Ezen a télen már a második fegyelmit akasztják a nyakába, de sokan reméljük itt, hogy a hurkot is a nyakába teszik mihamar. Bar tennék már hogy ne gyötörne lelki furdalás, amiért egy ilyen világ-szemetje tett. lakatot a számra, és ültetett félelmet a szívembe... Mert azóta hiába zárkózom be éjszakára, hiába készítem kezem ügyébe a kisboltét, félve alszom el, s mint barázdában a nyúl: riadok minden neszezésre. ár az is többször eszembe jutatt, hogy egy vak éjszakán rálesek Andriskára és elrekkentem. De lebeszéltem magamat, mert hiába pusztítanám el a közjó érdekében, nem nyugodhatnék meg. Birike támadna fel a lelkemben, és sírna, csak sírna szüntelen. Úgy sírna, hogy holtomig hallanám, TÖRŐ ISTVÁN: Hegymenet Csak szív legyen elég, lábak dobbanásait visszaveri a hegy, s csúcsok fénylenek - tüdőtartályok feltöltődtek, kell, ha kevés az oxigén, s csak lendit a lomha test, mi jól bírjuk .a hosszú hajtást, lassan dobjuk el különceink, s ha rézsűt megyünk is, balra — jobbra, de biztosan megérkezünk. KOVÁCS JÓZSEF: Zebra-házak Vörös és kék zebra-házak vannak a kispesti lakótelepen. Ezek nem olyanok mint az igazi zebrák, mert félig vörösek, és félig kékek. Fölül olyanok, mint régen, szomorú színűek, csak alul vörösek, és csak alul kékek. \
