Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
1983. január 29. Képújság 11 A szegedi Móra Ferenc Múzeum A múzeumalapítás gondolata Szegeden a szabadságharc idején vetődött fel. El is készítették az akkori gyűjteményt bemutató szekrényeket, a forradalom bukása azonban elfojtotta a szép kezdeményezést. Az 1879. évi nagy árvíz utáni gátépítési munkák során tömegesen kerültek elő régészeti leletek; halaszthatatlanná vált bemutatásuk, egy közkinccsé tételükre alkalmas intézmény alapítása. A Somogyi Könyvtár Szegedre kerülése adta a végső lökést; megalakult a Városi Múzeum és a Somogyi Könyvtár. Az első kiállításon honfoglalás kori és őskori régiségeket mutattak be a harmincöt évvel korábban készült szekrényekben. A múzeum első igazgatója, alapítója, Reizner János, Szeged történetirója volt, aki hamarosan sikeres ásatásokat is folytatott Szeged környékén. Mint minden múzeum, a szegedi is elsősorban régészeti gyűjteményként indult, további fejlődését azonban vezetőinek szakértelme, ügyszeretete jelentősen meggyorsította. Tömörkény István a régészeti mellé megalapította a néprajzi gyűjteményt, mely a Szeged könyé- ki hagyományos gazdálkodás, népélet ma már pótolhatatlan emlékeit őrzi; a természettudományos képzettségű Móra Ferenc pedig a természetrajzi gyűjteményt istápoíta. Természetesen a régészet, az éremtan sem maradt mostoha gyermek. Ásatásaik híre messze túljutott határainkon. Mindmáig példamutató a múzeumügyet, a szűkebb haza szeretétét propagáló tevékenységük. A magyar irodalomban azóta sem született ennyi és ilyen színvonalú múzeumi tárgyú novella, tárca, karcolat, mint Tömörkény és Mára' tollán. A magángyűjtők adományai s a város vezetőinek nagyvonalúsága a század elején lehetővé tették a képzőművészeti gyűjtemény létrehozását is. Rendszeresen vásárolták a kiváló'hazai mesterek alkotásait. 1896-ban kezdték építeni a Közművelődési Palotát (Steinhardt és Lang tervezése), amelyben helyet kapott a múzeum. A gyűjtemény rohamos növekedése zsúfolásig megtöltötte a kiállítótermeket. A helyszűkén keveset enyhített az épület bővítése az ötvenes években, mégis ekkor nyílt1 először mód korszerű kiállítások bemutatására. A raktáraikban több mint negyedmillió tárgyat őrzünk, kiállításainkon ezek legjavát mutatjuk be. (A múzeumnak külső kiá'ílítóhélyei is vannak: o Nemzeti Történeti Emlékpark Ópusztcrszeren; a dorozsmai szélmalom, a szegedi vármaradvány; a szegedi képtár a Horváth Mihály utcában, s a Fekete-ház.) Az intézmény falai között jelentős tudományos munka folyik, melynek eredményei elsősorban saját kiadványunk, a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve lapjain válnak közkinccsé. A szegedi múzeum egyúttal a Csongrád megyei múzeumok központja is, kiállításaink nemcsak Szeged, hanem az egész megye muzeális anyagába is betekintést nyújtanak. A kupolacsarnokban Vágó Pál hatalmas festménye az 1879. évi árvíz emlékét idézi. Kissé eldugva, az oszlopok között, Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményének vázlatai függnek. A mester e képéhez Szeged környékén válogatta modelljeit. A kupolacsarnokban időszakos kiállításokat is rendeznek. Az első emeleti folyosón a múzeum törzsgyűjteményének legszebb festményei láthatók; a díszteremben az elhunyt szegedi mesterek alkotásai kaptak helyet. Közülük Károlyi, Nyilasy, Szőri, Dinnyés festményei emelkednek ki, bizonyítva, hogy a helyi képzőművészét lépést tartott Európa szellemi áramlataival. A mellette Hévő teremben a Lucs Fe- renc-gyűjtemény a hazai képzőművészet XIX. és XX. századi remekeiből ad keresztmetszetet. A múzeum leggazdagabb része a régészeti gyűjtemény, amélyből Hunok, avarok, magyarok címmel a Közép-Európa történetére igen nagy hatást gyakorló három sztyeppéi eredetű nép hagyatékát mutatjuk be. Hangsúlyozzuk mindazt, ami közös volt életmódjukban, de azt is, ami megkülönbözteti őket egymástól. A tártát kiemelkedő érdékességei: a sze- ged-nagysóstói aranylelet, mely az egyik hun király sírjából került elő; az előkélő avar és magyar viselet; a vallási élet maradványai, az államafapitás korából sTármazó farogványok, ötvöstárgyak. Állandó kiállításon mutatjuk be Buday György grafikusművész életművét, aki nemesük a magyar, hanem az egész európai grafika kiemelkedő egyénisége. Az épület másük szárnyának egyik nagy termében Csongrád megyei parasztbútorokat és népviseleteket láthatunk. Betekinthetünk egy Szeged környéki tanya belsejébe is, úgy, hogy még a padlásra is föl lehet menni. A kiállítások sorát a a természéttudományi kiállítás zárja, mely az Ember és környezete címmel természetes környezetünk védelmének fontosságára hívja fel a figyelmet, A múzeum mögötti vármaradványban a középkori kőemlékeket bemutató kőtár látható. Az épület belsejében Szeged múltja, jelene, jövője címmel építésztörténeti kiállítás van, amely nemcsak Szeged múltját, az árvíz utánli újjáépítést tárja a látogatók elé, hanem a város fejlesztésének távlati terveit és makettjeit is. TROGMAYER OTTÓ m ú zeum'iga zgató Nyilasy Sándor Kapás asszony című festménye a Szeged képzőművészete kiállításról* Koszta József; Leányfej a Lucs-gyüjteményből Saroktéka 1795-ből, a Csongrád megyei parasztbútorok című kiállításról Gottvald Károly kiállítása Éveken át együtt dolgoztam a Tolna megyei Népújság szerkesztőségében Gottvald Károly- ilyal, s naponta láthattam nemes igyekezetét, fáradhatatlanságát, de láttam azt is, ahogy napról napra újabb területeket hódított meg a fotóművészeiből. Hivatása szerint fotóriporter, tehát az a dolga, hogy megörökítse az élet mindennapi eseményeit. Igyekezete, ami művészi elhivatottsággal párosult, a fényképezés minden ágálban otthonossá tette, a napi kötelességek megújuló folyamatában is arra törekedett, hogy a tárgyak, jelenségek lényegét ragadja meg, ne csak ábrázoljon, hanem a kép, mint úíj valóság jelenjék meg, új élmény forrásává váljék. Régóta tudjuk, hogy a fényképezés bevonult a művészetek közé, jóllehet a múlt szárad közepén, amikor megjelentek az első fényirdák, vagyis fényképészeti műtermék, a festők úgy érezték, idejük lejárt, a technika elveszi kenyerüket. Még olyan nagy mester is, mint Borsos József letette az ecsetet s föl csapott fényképésznek. A riadalom azonban korai volt, mert a két művészet jól megfér egymás mellett, s ma már azt is tudjuk, hogy a fénykép önálló művészeti termék, s ha valóban mester kezeli a gépet, olyan hatások elérésére is képes, amelyék kívül esnek a képzőművészet területén. Ugyanakkor azonban megmaradt s mindörökre meg is fog maradni a fényképezés eredeti funkciója, személyek, tárgyak, események megörökítése, életünk dokumentumainak gazdagítása. Ez vezette Gott- vafd Károlyt is paksi sorozató nük elkészítésekor, de már akkor, midőn az erőmű alapjait rakni kezdték, kirajzolódott 'előtte a nagyobb feladót, hogy végigkísérje a hatalmas építkezés minden mozzanatát, a maga eszközeivé! megírja a legnagyobb magyar ipari vállalkozás történetét. Történefmef mondok, de ahogy végignézzük e képek sorát, érezzük, amint kitágul ez a történelem, mert nemcsak az építkezés krónikája, hanem az embereké is, akik Pakson dolgoztak. A képek hűségesen követik az építkezés menetét, de közben érezzük, hogy szívünket melegség járja át, aggódva és szeretettel figyeljük azokat, akiknek szorgalma és szaktudása létrehozta a magyar ipar történetében eddig páratlan alkotást. Gottvald Károly Paks krónikása, képeiből évszázadok múltán is rekonstruálni lehet az erőmű építésének teljes történetét, de a krónikás mellett ott áll mindig a művész is, aki együtt él és dolgozik az építőkkel, szívük egy ütemre dobban, s ez a titka annak, hogy a paksi erőmű története emberek ezreinek a története is. Gottvald Károly mögött, fiatal kora ellenére is, jelentős múlt áll, pontosabban mennyiségre és minőségre is jelentős tevékenység. Jó néhány termet meg lehetne tölteni képeivel, portrék, tájak, s nem utolsó 'sorban műalkotásokról készített 'felvételek bizonyítják felkészültségét, elhivatottságát. Eddigi működésének legnagyobb teljesítménye a paksi építkezésről készített sok száz képből álló sorozat, amelyben nemcsak az egyes képeket tudta megkomponálni, hanem azt sem tévesztette szem élői, hogy az egészet építi, s Így áll előttünk az első magyar atomerőmű regénye, ami egyaránt méltó a jelenhez és méltó a jövőhöz is. Azt is mondhatnánk, elsőrendű forrásművet nyújt át Gottvald Károly mindazoknak, akik arra a Paksra tekintenek, ahol 1760 megawatt szolgálja 'm'indennbpi életünket. Nékem most már csak egyetlen feladatom lehet, hogy figyelmükbe ajánljon ezt a történelmi és művészi értékeket egyaránt idéző kiállítást. CSÁNYI LÁSZLÓ (Elhangzott Gottvald Károly kiállításának megnyitásán, a tolnai Fonógalériában.)
