Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

1983. január 23. NÉPÚJSÁG 3 Gondolatok vezetésről, vezetőkről Társadalmunk figyelme ™baf ^ 'népgazdaság gondjainak megoldósára irá­nyul. A legfőbb kérdés a szocialista gazda­ság erőisítésp, a nagyabb hatékonyság, a jobb minőség, az ésszerűbb munka, a nem­zetközi versenyképesség javítása. A fejlődés­nek olyan szakaszában vagyunk, amikor szi­gorúbb, az eddigekné'l magasabb színvonalú követelményeknek kell eleget tenni. E feladatok megoldásához jól felkészült, a kor követelményeinek megfelelő vezetőikre van szükség. Ahhoz viszont, hogy egy vezető ma jól ellássa a feladatát, olyan viszonylag áj ve­zetői tulajdonságokra is szüksége van, mint a változó kereslethez igazodni tudás, a gyors, rugalmas alkalmazkodó- és kezdeményező­készség, az új iránti fogékonyság, a felelős vállalkozói széliem, hatékony munka- és üzem­szervezési képesség, széles körű figyelem, amelyben vezető szerepet játszik a munkaerő-, az energia-, és az anyagfukarékosság. A Központi Bizottság káderpolitikái határo­zata közel tíz éve felhívta a figyelmet arra, hogy a vezetők kötelessége szakmájuk hazai és nemzetközi eredményéinek ismerete, az azokkal valló lépéstartás. Ezt most - akár gon­dolatban, akár a valóságban - piros ceru­zával kell aláhúzni, hiszen a tudományos-mű­szaki élet változatlan, vagy még helyesebben szólva: fokozódó sebességgel 'halad előre, így azók a vezetők, akik a korábban megszer­zett szakmai felkészültségüket - amit több­nyire egyetemi, főiskolai diploma igazol - egyszer, s mindenkorra elegendőnek tekintik a beosztásukhoz, élőbb-utőbb képtelenné vál- nuk feladataik megoldására. A megújuló technikához, technológiához, az új, jobb megoldások alkalmazásához hozzá­értő, kezdeményezni tudó vezetők kellenek. A műszaki, a biológiai, a társadalomtudo­mányok fejlődéséből további gyorsulásra lebet következtetni. Ez tovább növeli a vezetőkkel szemben támasztott igényt, egyszersmind még parancsol óbban 'követeli meg az előrelátó, tervszerű, tudományosan megalapott személy­zeti munkát; más oldalról megközelítve: a vezető kádereik, szakembereik képzésének, to­vábbképzésének, információjának korszerűsí­tését. A növekvő feladatok feltételezik, 'hogy a vezetői munkában új hangsúlyt kapjanak bi­zonyos - eddig is jelen lévő, de nem ilyen súllyal jelentkező - elemek. Például a szo­cialista demokratizmus, mint a vezetői mun­kamódszer alkotója. Ez egyrészről feltételezi az önálló, felelős, kezdeményező siti üst, amely a döntéseik előkészítése során él a demokra­tikus fórumok nyújtotta lehetőséggel, igényli és ébren tartja munkatársai alkotó közremű­ködését, a munkahely demokratikus légkörét. A jó vezető feltárja az irányítása alatt dolgo­zó közösségiben rdjiő alkotó energiát. Ám erre osa'k akkor alkalmas, ha ő maga is képes saiját tartalékainak mozgósítására. Az viszont már a káder- és személyzeti munkáért felelő­sök feladata, hogy az egyes vezető posztokra az oda alkalmasak közül a legjobb kerüljön. A vezető kiválasztása most — amikor az em­berek érzékenysége, tenni akarása, a gazda­sági helyzeten való javítási szándéka külö­nösen magas fokú - hatványozottan nagy fe­lelősséget jelent, hiszen a vezető szinte min­den rezdülésével hatással van a tórsadalmi közérzetre, adott esetben és helyen akár a párt tömeglkapcsöíatómak alakuláséira is. Ha a személyzeti munka elvszerű, követke­zetes és ennek nyomán a vezetői tisztségek­be az arra legaillkiailimasábbak, személyükben példának tekinthetők kerülnék, alkkor ott erő­södik a szocialista gondólkodás, magatartás, cselekedet, az alkotó légikör lesz a jellemző, így a személyzeti tevékenység közvetve bár, de nagyon lényeges módon részt vesz az anya­gi, szellemi értékeik termelésének növelésében, a gazdasági feladótok megoldásában. A szo­cialistától idegen szamélyiiségj'egyék esetében viszont a vezetőből sugárzó példa ellentétes hatású, fékezi, lassítja a kívánt irányú ha­ladást. A vezetőik kiválasztásánál fontos szempont, hogy az újonnan kinevezésre kerülő személy tartósan oldja meg az irányítási poszt betöl­tésiét. Ezéitt életkori, egészségi, munkabírás! kritériumoknak is meg kell felelnie. Ha a ki­nevezése utón derüli ki, hogy mégsem képes meglbirlkózni a nehézségekkel, az megviseli a vezetőt, az irányítása alatt álló kollektívát, de rombolja a kinevező tekintélyét is. Az még cSaík tovább bonyolítja a helyzetet, ha a funk­ciójára alkalmatlan vezető foggal-körömmel ragaszkodik a pozíciójához és emiatt - vagy egyéb okból — túlságosan elhúzódik a szüksé­ges Intézkedés. Általános tapasztalat, hogy a felkészültség hiánya vagy más miatt alkalmat­lanná váltak rendkívüli módon felerősítik sze­mélyi kapcsolataikat. Ismerik a célokat, han­goztatják a különböző intézkedések helyessé­gét, de saját területűikén a rajtuk kívül álló nehézségek jelentőségét, hatását eltúlozzák, „objek'tivizálják", admliinisztratíve — olykor jo­gilag - lefedezik magúikat. Anyagi és erköl­csi elismerésüket elavult szemléletű összeha­sonlításokkal — amelyben az ő szerepük „ter­mészetesen” kiemelkedő — provokálják. ,,Jó- pofáslkodó”, „atyáskodó” pózban tetszelegnek, olcsó népszerűségiét hajszolnak ahelyett, hogy a rendelkezésükre álló erőforrásaikat ésszerűen mozgósítanák, egységük lehetőségéit maxi­málisain kihasználnák, energiájúikat a gazda­ságii feladatok megoldására fordítanák. Igein jelentős viszont azoknak a vezetők­nek a száma is, akik a feladatok megoldásá­ból erejűiket meghaladó mértékben veszik kJ a részüket. És itt még csak nem is azokról van szó, akik nem osztják meg a vezetési terhe­ket. Azokról van itt szó, akik a felelősségteljes gazdaságii munkáljuk mellett különböző társa­dalmi tisztségeket is betöltenek. Ám ez önma­gáiban még nem baj, sőt, tiszteletre méltó. A goind ott jelentkezik, Ha eközben arra szok­tatta a partnereit, az együttműködésben részt­vevő szervezeteket, hogy ólyain részletkérdé­sekben is ragaszkodjanak a szernélyé'hiez, ami­kor mások - a részletek ismeretére hivatottak - hatékonyabban, gyorsabban intézkedhetné­nek. Az ilyen vezető a jó szándék áldozata lesz, felaprózódik, illetve abból aiz időből kell pó­tolnia a munkavégzésihez szükséges órákat, amit egyébként pihenésre, felfrissülésre, testi- szellemi megújhodásra, más szóval: muinka- erejénék újratermelésére kellene fordítania. Az ilyen vezetőikre tör rá hirtelen a betegség, az ilyen ember dől ki idő előtt a sorból, pótol­hatatlan veszteséget okozva a csal áldjanak és bizonyos fokiig más értelmezésben, de a tár­sadalominak is. A káder- és személyzeti m,u,n­--------------------------------------------í--------- lkáért f elelősök figyelmének erre is ki kell terjednie és a vezetők munkájának értékelésekor szóvá kell tenni, ám a figyelmeztetés megtagadásá­nak ellenőrzésével nem biztos, hogy jó a kö­vetkező minősítésig várni. Mert tény, hogy gondjaink homlokterében a gazdaságii felada­tok megoldása áll, de a mi tó rsad a I műnk ba n az is az embereikért történik! FEJES ISTVÁN Tizenkétmillió szőlioltvány a Matraaljarol A mátraaljai történelmi bor. vidéken megkezdték a szőlősvi­dékek jellegzetes nagy téli munkáját, a szőHőoütvá'nyok ké­szítését. A tervek szerint csak a termelőszövetkezetekben mint­egy 12 millió vadalanyt párosí­tanak az idén nemes vessző­vel. A legtöbb oltvány a nagy- rédei Szőlőskert, az abasári Rá­kóczi, valamint a markazi Mátra völgye tsz-ben készül. A mátra­aljai oltványok eljutnak az or­szág minden tójára, körülbelül 50 százalékukat pedig külföldön értékesítik. A termelők tapasztalatai sze­rint a későn érő szőlőket ha­zánkban az utóbbi években gyakran súlyosain károsította a szélsőséges időjárás. Éppen ezért most már minden ütt a nagyüzemi művelésre is alkal­mas korai és középérésű fehér borszőlőfajták telepítését szor­galmazzák. Érthető módon az oltványkészítésnél is előtérbe ke­rültek az íilyerv fajták,, de bizo­nyosnak látszik, hogy a mátra- alijáin hagyományos leányka, tramini, riziling és hárslevelű sem szorul ki a vidék szőlős- kertjeiből. Az oltványkészítők szem előtt tartják azt is, hogy egyre ke­resettebb külföldön is az egri történelmi borvidék híressége, a bikavér, ezért mind nagyobb táblákon telepítenek kékszőlő fajtákat, s ehhez az idén nagy mennyiségű oltványt készítenek. Ugyanígy az étkezési és borá­szati célra egyaránt alkalmas saszlóbál, amely az utóbbi évek­ben külföldön is erős érdeklő­dést keltett Csaknem 160 ezer látogató ’82-ben A névadó Vörösmarty - a név kötelez Ifjúsági és művelődési központ Bonyhádon Az intézmény hétköznapokon használatos oldalbejárata Az idén lesz három éve, hogy átadták rendeltetésének Bony­hádon — úgyszólván a város kapujában és a lassan újuló régi városközpont küszöbén a művelődési központot, mély Vörösmarty Mihály nevét vette föl. Jó memóriával rendelkező olvasóink föltehetően vissza tudnak emlékezni arra az idő­szakra, amikor a Völgység vá­rosiasodé központjában élők még csak álmodoztak egy min­den igényt kielégítő művelődé­si intézményről. Emlékezni már csak azért is érdemes, mert mind a város lakói, mind pe­dig a járás településein élők hozzájárultak anyagi, szellemi, fizikai vállalásaikkal ahhoz, hogy a művelődési ház elké­szüljön és szolgálatába álljon mindazoknak, akik Bonyhádon és — a járás megszűnése óta — a városkörnyék községeiben él­nek. Azt már csak a tulajdono­sok, az alkotásban összefogá­suk révén érdekeltek idézik né­ha, hogy amint közeledett a városi tanács I. sz. épületével srégvizavi elhelyezkedő létesít­mény építése a befejezéshez, a jó munka fölött érzett örömbe elkezdték csepegtetni az ürmöt a szkeptikusok. Hogy „minek ekkora; ilyen parádés: táton­gd ni fognak az ürességtől a termei és kiisebb-nagyobb szak­köri helyiségei; tönkremegy a berendezés, ha válogatás nél­kül akárki akármikor betér­het . .- Volt, aki azt jósolta, hogy a rendkívül elegáns büfé, mely igen borsos áron szeszes italo­kat is forgalmaz, kocsmává zül­lés ztí az előteret — mesélte a minap János Jeromos, a városi pártbizottság első titkára, aki nem kis elégedettséggel közöl­te, hogy a jóslat nem vált be. Az „árpolitika” miatt, mert míg büféáron 'kaphatók az üdítő italok, édességek és a kávé, a szesztartalmúak kedvelőinek fö­löttébb mélyen kell a zsebükbe nyúlniuk, S ami igaz, az igaz, az intézményt nem krőzusok lá­togatják. — Nagyon nagy dólognak tartjuk, hogy három év alatt mit sem változott az induló színvonal. S mellétté kiteljese­dett a művelődési központ éle­te itt a székhelyén csakúgy, mint szélesebb működési terü­letén, a városkörnyéken. Nem is lehet mór többet és jobbat követelni? Szó Sincs ön- e'légedettségröl. De erről már Paksi András, az intézmény igazgatója biztosított bennün­ket egy ólyan estén, amikor azt hittük, hogy csak a napi ügye­leteseket találjuk meg és iinvi- tól'hátjuik egy kis beszélgetésre. Az igazgató „túlórázó tóinak” ezen a napján a nyitásra ké­szülő hőgyészi művelődés ház vezetőivé! tárgyait. Arról neve­zetesen, hogy a felújított hő­gyészi művelődési ház gálaest­jének szereplői közül kiket tud­nának fogadni. Magyarázatra várni a tárgyban? Fölösleges! A társulást a művészek szorgal­mazzák, hogy jobban „megér­je” nekik lemozdulni „a vidék­re”. Míg folyik az egyeztető eszmecsere, van idő körülnézni, s az jut eszembe, amit a párt- bizottságon hallottam. Hogy a város és környéke párt-, állami, gazdasági, társadalmi életének minden eseménye otthonra ta­lált a művelődési központban, s legutóbb a mua'kásművelődé- si napok rendezvénysorának nemcsak hasznos, parádés és emlékezetes momentuma is volt az a fórum, aminek témája a liászprogram kapcsán a bányá­szat jelene és jövője volt. Jár­tam már jó néhány intézmény- vezető rezidenciájában. Sok olyanban 'is, am'it csak amo­lyan látogatót szédítő köszönő- szo'ba'ként „üzemeltetnék”, s amiben a munkára alig vall valami. Ez (itt más. Ez, dolgo­zószoba. Megjegyzem, a mun­katársaké se mutat más képet. Nügy az igénybevétel, pardon nincs. Az intézmény dolgozói­nak létszáma 27, két álláshely üres. S ez nem kis gond. A ti­zenegy népművelő képesítéshez kötött álláshelyen 6 a képesí­tettek, 3 a képesítés nélküliek száma. Igaz, hogy a háromból egy rövidesen megszerzi a mun­kájához szükséges diplomát. Az átlagkereset alig valamivel van háromezer fölött, aki pe­dagógus képesítéssel rendelke­zik, szívesebben tanít, mert úgy 5-600 forinttal keres többet. „S bár az 'iskolai lekötöttség se lebecsülendő, legalább családi feszültségek nem támadnak amiatt, hogy mór megint csak a késő esti órákban csinál fáj- rontot valaki.” Itt ez szükség- szerű és bizony belezavar a normális családi életbe a sok távoliét. Minek erről ilyen hosszan beszélni? Mert Paksi András igazgatót nem akárkik és igen sokszor vádolták meg azzal, hogy „szökteti” az emberekét. Becsületére legyen mondva, nem tér ki a kérdés elől. öt év alatt, 1976 óta valóban tizen­heten váltak meg az intéz­ménytől. A szakképzettséghez kötött álláshelyeket tízen hagy­ták ott. Indok? Magasabb be­osztásba 'kerültek ketten. Ugyanannyian nem értettek egyet az intézményvezetés kon­cepciójával. Többeknek nem si­került bejutniuk arra a főisko­lára, amelytől a munkájukhoz szükséges diplomát remélték megszerezni. Akadt olyan is, aki nappali tagozatra nyert föl­vételt. Nem kell szakembernek len­ni annak fölismeréséhez, hogy ahol a szükségesnél keveseb­ben vannak a munkához, ott a „fedélzetén” lévők megterhelé­se növekszik, amiből hosszú távon feszültségek is adódhat­nak. A Vörösmarty Mihály városi ifjúsági és művelődési központ Banylhádon nemcsak helyi, ha­nem területi munkát is végez. Segíti a városkörnyéki települé­sek közművelődési intézményei­nek munkáját, főleg különböző szolgá Itató sok b iztasításá va I, módszertani bemutatókkal, szakmai ajánlások készítésével, továbbképzés jéllegű tapaszta­latcserék szervezésével. Tevelen és Kakasdon máig emlegetik, m'in't megismétlésre érdemes szenzációt, a művelődési köz­pont „kitelepülését". Hozzátéve persze, ami Ka'kaisd és Tevel kulturális életének személyi, tárgyi feltételeiből adódik, hogy „sok szépet, okosat láttunk, de nálunk az inem megy”. Van benne igazság, bár egészen kis leleménnyel sok minden való­sítható meg a közművelés szol­gálatában szerényebb körülmé­nyek között is. Van vonzereje a művelődési központnak? Van, s hogy ez ne hasson úgy, mint egy kinyilat­koztatás, nézzük az elmúlt év, 1982 működési adatait. Az in­tézménynek 1982-ben 153 783 látogatója volt. Huszonkét mű­vészeti csoportjában dolgoztak csbkinem négyszázan, tizenhá­rom klubjának munkájában részt vettek közéi nyolcszázan. Hetvennyolc műsoros estjükön részt vett több, mint 29 ezer ember, tizenhárom színházi elő­adásuknak négy és fél ezernél több látogatója volt. ötven'hét kiállításukon, illetve egyéb ren­dezvényükön jelen voltak 23 400-an. A felsorolás nem teljes, tartok ugyanis attól, hogy a számokat nem egyfor­mán szereti mindenki. De azt azért még az intézmény vonz­erejének érzékeltetése címén ide írom azt, aimi különösen ör­vendetes. Tavaly 381 ismeretter­jesztő előadás gazdájö volt az intézmény és ezéken vendégül látott több, mint 14 ezer tár­sadalom- és természettudomá­nyos ismereteit gyarapítani szándékozót. Az egyéb ismeret- terjesztő rendezvények száma 27, ezek közönségének a szá­ma pedig 17.362 volt. Itt kérek még egy kis túróimét, mert viisszapergetem riporteri idő­gépemet. 1975-ben Bonyhádon nem volt színházi előadás. Szekszárdira és Pécsre jártaik a színházbarátok. Be kellett ér­niük 49 ismeretterjesztő elő­adástól és mindössze 3 kiállí­tással.- Az intézmény össztevékeny- ségébem egyértelműen kimutat­ható a mennyiségi és minőségi fejlődés — mondta a városi pártbizottság első titkára, aki azt is elmondta, hogy a párt­ós állami vezetés egybehangzó értékelése alapján most már a területi, módszertani munka in­tenzitásának növelését várják a művelődési központtól. A „ház" téhát félnőtt, a benne alkalmazott nyitott ház elve bevált. A látogatók évi lét­száma pedig jól mutatja, hogy a művelődési központ nemcsak a bonyhádiaké. de a városkör­nyékieké is, akik szívesen jár­nak be a nekik legrokonszen­vesebb rendezvényekre. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: KAPFINGER A. Óvodás korúak balettórája. Nem táncművészek, kulturált moz­gású felnőttek lesznek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom