Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
1983. január 22. Képújság 5 Lesznek iskolagalériák? Sokait lehet mostanában arról hallani, hogy növekszik a művek száma, egyre nehezebb az elhelyezésűik, sok a jobb sorsra méltó alkotás raktárakban, műtermek magányában temetve várja a pillanatot, hogy találkozhasson közönségével. Valóságos ez a gond, hiszen éppen művészeti életünk, művelődéspolitikánk eredményeként vált olyan tempójúvá a fejlődés, hogy a Művészeti Alap négyezer bejegyzett képző- és iparművésze immár ritkán és nehezen juit kiállítási lehetőségekhez. Márpedig az évekig tartó várakozás a legtöbb esetben árt a festői, szobrászi, Spair- művészi tehetség kibontakozásának. Tény azonban az is, hogy a jelentkező nehézségek leküzdésére a megoldást célzó lelemények egész sora születik. így vált például megszokottá, hogy Vácott, Kerepestaircsáin, Salgótarjánban kórházakban és Érden, Hatvanban vasúti állomásokon, Százhalombattán, Viseg- rádon vendéglőkben, Sajóbá- bonyban, Csepelen, Martfűn üzemekben, Kötesd en és a megye valahány nagyobb településén, továbbá Hódmezővásárhély környékén művelődési intézményekben rendeznek időnként jól megrendezett, megszervezétt kiállításokat. S nyilván másutt is. Mindez növeli a közönség létszámát, az eddig szokatlan kiállítóhelyek szaporodása1 tehát hidat épít mű és az ember között. Van azonban más nagy lehetősége íis a kortárs képzőművészet bemutatkozásának, és ez az iskolagalériák szervezése. Az utóbbi időben — mint azt hallottuk, láttuk is az egész országban terjedni kezdett ez a módszer, hozzájárulva az íz- lésifejlesztéshez, az esztétikai neveléshez. És ami nem utolsó szempont: az iskolagalériák olyan ifjú művészbarátokat nevelnek, akik felnőtten már mű- éntőlk is lesznek. Az isikolagalériák szervezése már nem csupán ötlet, nem elmélet, hanem sok helyen élő, mi több, igen élénk érdeklődéssel övezett gyakorlat. Tudomásunk szerint a debreceni Tóth Árpád, a kiskunhalasi Szílódy Áron és a ráckevei Ady Endre gimnáziumban rendeznek rendszeresen tárlatokat, utóbbiban adományozott műtárgyaikból állandó gyűjtemény is létesült. A tokaji gimnáziumban Bakalfár József mozaikja, a kecskeméti szakmunkásképző intézeben Óvári László nagyméretű murá- llis munkája fogadja a tanulókat, köszönti őket a képzőművészet, s jó közérzetre serkent. Ilyen szempontból kiemelkedő ö gödöllői Agrártudományi Egyetem épülete, ahol DomaSokcé/űság Belépve a békési kisközség, Kétsoprony modem kultúr- házába, a látogató valami oda nem illőt vesz észre, a látvány furcsamód vonzza a szemet. A tágas moziterem egyik falát az iskolai tornatermekben honos bordásfalak borítják. Hogyan kerül a csizma -az asztalra? A magyarázat egyszerű: a kultúrház délelőttönként zárva, a terem kihasználatlan, miért ne tornázzanak a gyerekek itt. Igaz, ha rendezvény van este, a széksorokat vissza kell álltiani a helyükre. Ez még mindig kisebb munka - és főleg olcsóbb -, mint tornatermet építeni. Hiszen sokkal nagyobb létesítmények, a Budapest Sportcsarnok, a többi nagyvárosi csarnok is egyaránt szolgál kulturális és sportcélokat. Ha amazok megtehetik, egy falu válassza a drágább megoldást? A sokcélúság f- amely új követelmény községi létesítmények kihasználását illetően — örvendetesen elterjed. A Pest megyei Nagykovácsiban olyan iskola épült, amely a község kultúrháza, könyvtára, szabadidő-központja is egyben. Budapesten az erzsébetvárosi úttörőházat kerületi szabadidő- központtá fejlesztették, még tanuszodát is elhelyeztek benne. Vannak tehát kezdeményezések, de ezek egyelőre csupán példák, világitó jelzések. A többség, a tengernyi kulturális, oktatási létesítmény igen nagy követési távolságot betartva mozdul csak nagy lassan a jók után. Még nagy úr a saját porta, a saját vár szemlélete. Van ebben persze jó is, az objektum féltése, a rend fenntartásának igénye, megbocsátható. Csakhogy olyan időket élünk, amikor kevesebből kellene többet, jobbat nyújtani, a szűkösebb anyagi viszonyok miatt nagyobb ésszerűséggel, jobb szervezéssel kielégíteni a jogos igényeket. Lehet? Új módon kell ehhez gondolkozni. A művelődés- és oktatás tárgyi eszközeinek jobb kihasználása csak egyik lehetősége a javításnak. Van ahol ezen túllépve a tartalomra is ügyelnek: arra, hogy az iskolai oktatás és a szabadidős művelődési tevékenység egymást kiegészítve, gazdagítva céltudatosabban hasson a gyerekekre, fiatalokra a falun is. Néhol úgy akarják ezt elérni, hogy az iskolát és a művelődési házat közös igazgatóság alá vonják, egy kézbe adják így a tanítás, a közművelődés ügyét. De nem kötelező Így tenni. Hogy a Iművelödési ház programja igazodjon a tanrendhez, a tanárok magyarázataikban pedig felhasználják a kultúrházi vetítések, a TIT-elő- adások élményeit azt két, jó kapcsolatot tartó intézményi vezető is elérheti. novszky Endre, Fajó János, Pát- zay Pál, Fóth Ernő, Borics Pál szobrai, mozaikjai teremtenek magas színvonalon szervezett környezetet. Ehhez társul hamarosan Amerigo Tot bronzfala. Tolna megye néhány okiffitási intézményében is otthonossá vált a kortárs képzőművészet néhány alkotása vásárlás útján. Kölesd például országos viszonylatban arról nevezetes évek óta már, hogy ott az óvodások és iskolások egy izgalmas képzőművészeti kísérletezés alanyai Baranyai László népművelő jóvoltából, aki társaival nemcsak kiállításokat szervez. Gyűjteményt lis létesítették a községi művelődési házban, s mellette igen gazdag dia- és hanganyaggal is segítik a látás- és ízléskultúra alapozását, kibontakozását. Legutóbb Dunakeszi vállalt figyelmet érdemlő szerepet azzal, hogy az intézmény rendszeresen fogadja a képző- és iparművészek kiállításait, zene- és irodalmi műsort is szerkeszt a megnyitókon. Hogy mindez visz. szahat az egész tanulóifjúságra? Magától értetődő, iitlt mérhető is, amennyiben az iskola képzőművészéti szakköre sikeresen működik. Az intézmény meszelt falai' a program hatására néoesültek be az elmúlt évek során színes gyermekrajzokkal. De, hogy tovább fűzzük a szót.,., Csepelen is három éve dolgozik az iskolagaléria, litt ismét újdonságot tapasztalhatunk. Egyrészt következetesség.ét: folyamatosan mutatják be a csepeli gyerekeknek és egyre inkább a szülőknek, azaz a fell- nőitt lakosságnak o magyar képzőművészeti műhelyeik muzeális értékeit. A legutóbbi esztendőkben megismerhették a szolnoki, vásárhelyi, fővárosi festők, különböző stílusok reprezentánsainak művészetét, idősebb mesterek és fiatal képzőművészek alkotásait A hatás egyre áitha- tóbb, aimli abból is adódik, hogy ismert művészeltltörténészék nyitják meg a .tárlatokat, ők írják a katalógusok bevezető szövegeit. Hem nehéz megjósolni, hogy az liskolagaiiérióik fényes jövő élőtt állnak, ment máir a jelenük is biztató. A továbbfejlődés útja, menete abban jelölhető meg, hogy váljon honossá egyre több tanintézetben ez a mozgalom. S ami szintén járható, követendő irány: jusson a mai magyar képzőművészeit terméséből egy_ egy mű minden iskolába, vásárlás és adományozás révén, Ez az a sarkpont, mely növeli, növelheti a művészetbarátok táborát és megszünteti azt a ránk nehezedő terméketlen állapotot, hogy a képek, szobrok raktáraikban rostokol ja nak. — a — Asszonyok az üzemben Sok tonna súlyt emel a bakdaru Fűrészüzemben A hét elején igen nagy munkában voltaik a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság pörbölyi rakodó- és fafeldolgozó üzemében: két, Jugoszláviából étkezett szerelő vezényletével a helyére állították a kisméretű, Bratsvo típusú fűrészgépet. Óriási farönkök, nagy gépek, Fülsiketítő zaj - ez az, amit a kívülálló legelőször észrevesz a hatalmas üzemcsarnokban és környékén. A gazdaság három ilyen jellegű üzeme közül a pörbölyi a legnagyobb. Az erdőgazdaságban kitermelt lágy lombos nyár és fűzrönkökből készítenek itt fűrészárut. Ebből a szegedi fafeldolgozóban bútorlap lesz, a kábelgyárban rögzítőgerendaként használják, de gyártanak kitámasztó éket, tá.mfát és rakodólaphoz paflettacsúszót és palettadesikát is. A nagyméretű jugoszláv rönlkhásító szalagfűrész már két éve dolgozik, s egy-két héten belül a másik is üzemel, amellyel a kisebb átmérőjű rönköket vágják majd szét, s ezzel jelentősen megnő az alapgép kapacitása. Az aprítógép egy éve működik: a hulladékanyagból forgácsot készítenek, és szállítják Mohácsira, a farostlemezgyárba, valamint a dunaújvárosi papírgyárba. Az elmúlt év novemberében helyezték üzembe a rönk- kérgező gépet. Az idén ebben az üzemben 18 500 köbméter fát dolgoznak fel, 500 köbméterrel többét, mint az elmúlt esztendőben. Fotó: BAKÓ JENŐ Hagyományos gatterral is fűrészelnek Gyűlik a fűrészáru Jugoszláv szakemberek szerelik jaz új fűrészt Fizikai munkát takarít meg a fakérgező gép Készül a parkettánakvaló Az üzem belső képe
