Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-19 / 15. szám

1983. január 19. Pályaválasztás (II.) Továbbtanulási lehetőségek Tolna megyében A pályávátaszítósi döntés min­denki életében nagyon fontos, hiszen nagyon sok múlli'k azon, hogy ki mivel foglalkozik felnőtt emberként. A munka azok szá­mára nem teher, akik megtalál­ják azt a foglalkozást, amely­ben érzik majd: dolgozni nem­csak kell, hanem dolgozni öröm. Ezekben a napokiban fontos döntést kél! hozniok azoknak a családoknak, amelyekben nyol­cadik osztályos tanuló van. Pon­tosan ezért, a döntés megköny- nyítését segítendő, beszélget­tünk Póla Károllyal, a megyei művelődési osztály vezetőjével és munkatársaival a pályavá­lasztás apróbb és nagyobb buk­tatóiról, a továbbtanulási tehe­tőségekről. * A szakemberek nem egyszer tapasztalják, hogy az általános iskolát befejező fiatalok közül néhányon azért nem az érdek­lődésükhöz, tehetségükhöz és szivükhöz legközelebb álló szak­mát választják, mert egyszerűen sem ők, sem szüleik nem isme­rik a továbbtanulási lehébősé- geket — legalábbis egyes isko­láik megyén belüli létezéséről nem ltudnak. S ilyenkor — mondván, hogy egy tizennégy esztendős gyereket nem küldök más megyébe tanulni, nem en­gedem szabadjára — jön a kényszermegoldás: felvételt nyerni valamelyik közelben lévő középfokú tanintézményben. Az ilyen esetek elkerülése végett, s a mosit időszerű tájékozottsá­got elősegítendő — csaknem címszavakban — felsoroljuk a Tolna megyéi továbbtanulási le­hetőségeket. A szakmali képesítést nyújtó iskolákban két-, ihletve három­éves képzés folyliik. Az első cso­portba a gépíró- és gyorsíróis­kolák tartoznak. Ilyen megyénk­ben Szekszárdon és Bonyhádon működik, s idén mindkét he­lyen 1—1 osztály indul. Ezután következzenek azok az iskolák, amelyekben hároméves képzés folyik: Szekszárdon mű­ködik az egészségügyi szakis­kola, ahová várhatóan 62 leányt — számukra kollégiumi elhelye­zést is biztosítanak — és 10 fiát vesznek fel. Megyénkben négy szakmunkásképző intézet van. A bonyhádi intézményben 13- féle szakmát oktatnak — fiúk­nak és lányoknak egyaránt, s itt korlátozott számban ugyan, de kollégiumi elhelyezés is biz­tosított, A tamásiba jelentkezők ötféle szakma közül választhat­nak, s ugyanezen intézmény si- montornyal tagozatán — itt kol­légium :is van — pedig négy szakma várja a jelenkezőket. Ugyancsak korlátozott számban biztosít kollégiumi elhelyezést a 17-féile szakmáit tanító dombó­vári iskola. A megyeszékhelyen lévő szakmunkásképző intézet­ben 35 szakma közül választhat­nak a1 fiúk és leányok, akiknek egyaránt kollégiumi elhelyezést is biztosítanak. Szintén folyik hároméves képzés a lengyel! Mezőgazda­ságii Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézetben, de itt négyéves oktatás is van. A tanulható szakmák: szőlő- és g y üm öl ostermes z tő, z öldség ter­mesztő, sertéstenyésztő, szarvas- marhatenyésztő, baromfitenyész­tő, növénytermesztő gépész. A lengyelihez hasonló jellegű pa- lánki intézetben pedig húsfel­dolgozó szakmunkásokat képez­nek, kollégium ugyancsak van. Szakácsok, felszolgálók és cuk­rászok lehetnek azok, akik a szekszárdi Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet tanulóiként végeznek. A Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet pe­dig azoknak a jelentkezését várja', akik különböző eladói szakmát választanak. A szakközépiskoláikban, a gimnáziumokban négyéves kép­zés folyik. Az előbbiekben fel­készítik a tanulókat a közvetlen termelőmunkára, a termelési részfö yamatok irányítására és a szakirányú továbbtanulásra. A szakmunkásképzési célú szak- középiskolákban a tanulók el­méleti és gyakorlati képzésben vesznek részt, majd érettségi és szakmunkásvizsgát tesznek. E csoportba tartozik a szekszárdi Rózsa Ferenc Finommechanikai -műszeripari és Gépészeti Szak- középiskola és a már említett palánki és lengyeli intézetek. A középfokú képzési célú szak- középiskolák a népgazdaság középfokú szakemberigényét hivatottak biztosítani. Ilyenek megyénkben: az Apáczai Csere János Vasútforgalmi, Postafor­galmi és Egészségügyi Szak­középiskola Dombóvárott, a már szintén említett szekszárdi kereskedelmi szakközépiskola; az ugyancsak Szekszárdon mű­ködő vendéglátóipari szakkö­zépiskolai, az Egészségügyi Szakközépiskola a megyeszék­helyen; ugyanitt a Garay Já­nos Gimnázium és Óvónői Szak- középiskola, valamint a bony­hádi közgazdasági szakközépis­kola. Az utóbb felsoroltakba je­lentkező vidéki diákoknak tud­nak biztosítani kollégiumi el­helyezést. Végül pedig felsoroljuk me­gyénk azon településeit, ahol gimnáziumok működnek: Báta- széik, Bonyhád, Dombóvár, Du- naföldváír, Paks, Gyönk, Szek- száírd, Tamási és Tolna. — hm — Ipar, kontra mezőgazdaság ? A magánbeszélgetésekben és a kabarémű­sorokban divattá vált nálunk az ipar és a me­zőgazdaság szembeállítása, s különösen az utóbbi leszólása. így történt például a televízió szilveszteri műsorában is, ahol - erre az egész ország emlékezhet - a következő mondat hangzott el: Ha nem lenne ilyen jó a mező- gazdaságunk, olyan ipari ország volnánk, hogy attól koldulnánk!. . . Szilveszter éjszakáján, mámoros állapotban persze senki sem áll neki statisztikai adatokat böngészni. De ha utána megteszi, s előveszi a Központi Statisztikai Hivatal 1981-es külke­reskedelmi évkönyvét (az 1982-es csak vala­mikor a tavasszal lesz készen), megint eljut a sokat hangoztatott közhelyhez: az iparnak meghatározó szerepe van a nemzeti jövede­lem termelésében. Tudniillik 1981-ben 613,5 milliárd forint volt a nemzeti jövedelmünk, s ebből az ipar 44,7, a mezőgazdaság pedig 18 százalékkal részesedett. (A többi az építőipar­ból, a közlekedés és hírközlésből, a bel- és külkereskedelemből, illetve az egyéb kategó­riából származott.) Nem akarjuk további számokkal fárasztani az olvasót. De ha valakit nem elégítenének ki a fenti adatok, netán úgy vélekedne, hogy félrevezető ez a statisztika, mert az iparhoz tartozónak tekintjük az élelmiszeripart is (ezt egyébként más országokban is Így teszik), az tovább búvárkodhat még az említett, nyilvá­nos évkönyvben, s meggyőződhet arról, hogy az iparnak még az élelmiszeripar nélkül is túlsúlya van mind a nemzeti jövedelem előál­lításában, mind pedig a számunkra különösen fontos nem konvertibilis viszonylatú exportban. Ez még akkor is igaz, ha a mező- és élelmi­szergazdaság a tőkés exportban jobban jeles­kedik. A keményvaluta-hozam tetemes része azonban még így is, az élelmiszeripar nélkül számított iparból származik. Szó se róla, ad­hatna többet is ennél az ipar (és kell is, hogy többet adjon), de hogy koldulásra szorulnánk miatta, az enyhén szólva eltúlzott. Ennyit arról a szilveszteri poénról. A külföld általában közepes színvonalúnak ítéli a magyar ipar legtöbb termékét, s a kö­zepesnél jobbnak a mezőgazdaságunkat. Ez­zel az értékeléssel a magyar közgazdászok is egyetértenek. Dicséröen beszélnek például ar­ról, hogy a világ élvonalába kerültünk a ga­bonatermesztésben (beleértve a kukoricát is), viszont megjegyzik, hogy a legfejlettebb or­szágokhoz mérve még magasak a ráfordítá­sok. Elismerően szólnak az autóbuszgyártá­sunkról (tavaly 13 ezer 200 busz gördült ki az Ikarus pesti és székesfehérvári gyárából), az orvosi műszereinkről, vagy pedig a gyógyszer- iparunk több termékéről, például a Cavinton nevű értágitóról, viszont nincsenek megeléged­ve például könnyűiparunk teljesítményével. Teljes az egyetértés abban, hogy az ipar nem fejlődhet a mezőgazdaság — az egyik legnagyobb felvevő piaca nélkül. Ugyanez ér­vényes persze viszont is. Minthogy a hazai ipar adja a mezőgazdaság gépszükségletének csaknem felét, a műtrágyaigényének 60 szá­zalékát, nem beszélve a növényvédő szerekről, a mezőgazdaság ipar nélküli előreszaladását feltételezni irreális. A rivalizálás helyett az egymásrautaltság­ra helyeződött a hangsúly. Mindkét nagy nép- gazdasági ág szakemberei sokat tanultak és tanulhatnak még egymástól. A mezőgazdaság 75 termelési rendszere például, amely az or­szág búza-vetésterületének immár 88 százalé­kát, a kukoricaterület 90 százalékát integrálta, nagyipari szervezettséget, fegyelmezettséget ho­nosított meg a földeken. Viszont a mezőgazda­ság kedvező- tapasztalatait, a tsz-ek a háztáji gazdaságok gyümölcsöző együttműködésének tanulságait is figyelembe vették, amikor a kisvállalkozások rendszerét kidolgozták, kiter­jesztették az iparban. Nem ok nélkül mond­ják: a kisvállalkozás az ipar háztájija .. . Legfőképpen azért sem okos dolog az ipart meg a mezőgazdaságot szembeállítani, mert az alapvető célok mind a két nagy népgazda­sági ágban azonosak: a nemzetközi verseny- képesség fokozása. Nemcsak az iparban mé­rik, hogy mennyi anyagot, energiát, élőmun­kát kell fordítani például egy hűtőszekrény el­készítésére. A mezőgazdaság is csak akkor fejlődhet, ha a legjobbakhoz hasonlítja ma­gát, ha például megnézi, hány kilogramm ta­karmányból állítanak elő egy kilogramm húst Dániában, Hollandiában, és mennyiből nálunk. Még a gondok is azonosak. Mind a két nagy népgazdasági ág ugyanis akkor jutott el az intenzív fejlődés szakaszába, amikor valóságos földrengések rázkódtatták meg a világgazda­ságot. S minthogy e földrengések hullámai nálunk a központi akarat közvetítésével, a so­kat emlegetett közgazdasági szabályozók út­ján jutnak érvényre, ma mind az ipari, mind pedig a mezőgazdasági vezetők gyakran úgy érzik, mintha már nem lehetne tovább húzni a „sróíot". A világgazdaságban viszont to­vább húzzák ezt a sróiot, s nincs más válasz­tás, mint alkalmazkodni, megújulni. Nem egymás ellenében, hanem egymásra támaszkodva és összefogva. MAGYAR LÁSZLÓ Épülő pedagóguslakások, építkező pedagógusok ______________________________________ “NÉPÚJSÁG 3 V ida Áron: Ott lesznek a könyveim.. nimumot venni. Elképzeléseinket testvérem - aki építészmérnök A lakásgazdákodási rendszer változásaival 1983. január 1-től megváltoztak a lakásépítési, vásárlási pénzügyi feltételek is. A változások alapvetően érin­tik a magán lakásépítés állami támogatási rendszerét, az ad­ható kölcsönök, hitelek össze­gét. Megváltoztak a pénzügyi támogatás elvei is. Megszűnt több olyan speciális .kedvezmé­nyes kölcsöntípus is, amelyet meghatározott foglalkozású dol­gozók élveztek — pedagógusok, egészségügyi dolgozók, taná­csi alkalmazottak stb. E köl- csönformák további fenntartása azért sem indokolt, mert az új, általános feltételek számukra is kedvezőbbek lesznek, mint korábban voltak. A legjelentő­sebb változások a családiház- épitők körét éfintik. Mindezekről Ványi Gyula, az OTP tolnai fiókjának vezetője és Mayer Márton hitelügyi cso­portvezető, kérésünkre részletes felvilágosítással szolgál. A tol­nai fiók körzetében az elmúlt — 1982-es — esztendőiben hét családi ház építésére folyósítot­tak - az akikor még életben 'lé­vő - pedagóguskölcsönt. Az építkezőik közül kettőt kerestünk meg, akik még a „régi" hitel- feltételekkel kezdték a családi fészek rakását... * Vida Áron és felesége Bács- Kisíkuin megyéből költöztek Faddra kulturált községet és a Duna-pantot keresve. A faddi nevelőotthon dolgozói. Két gyer­mekük van: hatéves a fiú és hároméves a kislány.- A fiam nagyon hasonlít rám - mondja Vida Áron, amint az épülő háza elé kanyaro­dunk.- Szereti az állatokat — foly­tatja. — A kertet, a virágokat. Magam is tizenkét évig lova­goltam. Városi gyerek vagyok, de azt szeretném, hogy a gye­rekeim olyan környezetben nő­jenek fél, ahol sok mindent megtanulhatnak - az állatgon­dozást, kocsivezetést, lovaglást, úszást, növények ápolását, min­dent, amit lehet. Az álmaimat itt falun szeretném megvalósí­tani. A beszédéből úgy tűnik, csak olyat mond, amit két kezével, saját erejével meg is valósít. Igazolás erre a telek, amin ál­lunk, a hatalmas földrakás a szuterénból, és a még tető nél­küli, de egyéni igényről árul­kodó falak.- Igyekeztünk a célszerűség mellett, a vonatkozó rendeletek betartásával mindenből a mi­A konyhába ideiglenesen már beköltözhetünk - mondja Fü- löpné Zemkó Mária. — vetette papírra. A gyerekek rezidenciája a tetőtérben lesz a háiófülkékkel együtt. Lent a sarokban a dőlgozószobám, ahol a könyveim meg a kis fegyvergyűjteményem kap he­lyet, nappali, télikert a növé- nyeinknék, konyha... Nem kis izgalommal, öröm­mel mutatja a dossziéból elő­került tervrajzom az álmokat hordozó vonalakat. — Azzal, hogy nem kaptunk szolgálati lakást, lehetővé vált, hogy pedagóguskölcsönnel sa­ját házat építhetünk - szálai meg a feleség, aki alsó tagoza­tos iskolai csoport vezetője. Az építési kölcsön szinte si­mán ment. A megyei tanács mű­velődésügyi osztályához kellett beadnunk igényünket és mi­után az építési engedélyünk is megvolt, a tolnai OTP-fiók fo­lyósította a hitelt - egyszerűsí­ti a dolgókat a feleség, köz­ben csitítja férjét, aki az idő­igényes bürokrácia miatt még dohog kicsit. — Ügy terveztem — mondja Vida Áron —, hogy harmincöt­éves koromra legyen saját „bi­rodalmam”. Most harminc va­gyok, remélem meg is lesz. Augusztusban kezdtük kollégá­im segítséglével. Ilyen összefo­gást még nem tapasztaltam. Mintha a sajátjukat építették volna. A jövő karácsonyt már ott szeretnénk köszöntem... * Fülöpné Zemkó Mária és fér­je faddiak. Nem is akartak el­menni a községbői. A feleség könyvtáros Faddon, a férj gép­lakatos, a 22. sz. ÁÉV-oál dol­gozik az atomerőmű építkezé­sen Pakson. — Mit csinál a falusi könyv­táros szabad idejében? — Kertészkedik - nevet Fü- Jöpné és közben két kislány ol­vasójegyére vezeti fel a köl­csönzött könyveket. — Harmadik éve „fóliázunk”. Salátát, tököt, ubofkát terme­lünk, amit Faddon, meg Szek- szárdon értékesítünk. — ...és közben házat építe­nek. — Igen - mondja és ez az igen 'kopogásnak is szól, amire egy fiatal férfi lép a könyvtár­ba. Köszönés nélkül kérdi: — Si­került? — Igen — így a könyvtáros. — Gratulálok — és kezet fog­nak. — Most államvizsgáztam — magyarázza a kis jelenetet Fü­löpné. A Szombathelyi Tanár­képző Főiskola könyvtár-ma­gyar szakán végeztem. Arcán leplezetlen önöm. Mi­ikor feláll, gondosan eligazítja kismama ruhájának fedőit. Később új házuk teraszán áll­va meséli az építés történetét. — Férjemnek volt itt egy régi parasztháza, amit a néprajzi múzeum megvásárolt, hogy majd Szentendrén a szabadté­ren felépítsék. Hogy tudjunk hol lakni, amíg az új elkészül, épí­tettünk egy kicsit ott hátul. Hallottam, hogy közművelődé­si dolgozók is kaphatnak — kap­hattak — pedagóguskölcsönt, megkerestem a járási hivatal­ban a művelődésügyi osztály vezetőjét emiatt. Amikor esedé­kes lett, decemberben - 1981- ben - a faddi tanács is kapott fel mérőlapokat. Szóltok nekem is. Kértem, javasolták, meg­kaptam... - nyitja előttünk az új lakás előszobájának ajtaját. — A konyhába már ideigle­nesen beköltöztünk — mutat szét a lakásban. Frissen meszelt falak, az aj­tók ablakok lefestve, a felső szintre vezető lépcső még be­építésre vár, a konyháiban, ha ideiglenesen is, de már új bú­tort helyeztek él. Friss diploma, új, saját csa­ládi ház és április hónapban várják a kisbaba étkezését. A tegnapot, a régi világot csak az udvar közepén álló henge­res kút, meg az utcát elzáró kerítés őrzi. * Számoljunk! Egy négytagú család két gyermekkel családi házat épít. A lakás ára telek­kel együtt mondjuk 700 000 fo­rint. Szociálpolitikai kedvez­mény 60 000 forint. A nettó la­kásár 640 000. Kedvezményes hitel 300 000 forint, ami 3 szá­zalékos kamattal 35 év lejárat­tal, havi 1160 forint, Ifjúsági takarékbetét havi 400 forintos befizetése után járó kedvezmé­nyes hitel 28 000 forint, ami ha­vi törlesztésben 110 forintot je­lent. 'Munkáltatói kölcsön egy­százalékos kezelési költséggel 25 éves lejárattal 100 000 forint, havonta 380 forint törlesztéssel. Bankhitel 8 százalékos kamat­Fülöpné az új házuk teraszán meséli az építés történetét tál és 15 év lejárattal 84 000 fo­rint, ez havi 810 forint törlesz­tési részletet jelent. Saját erő, a saját munka készpénzértéké- kével legyen 128 000 forint. Az összes hitel így 512 ezer forint. A havi teher 15 évig 2460 fo­rint, 16-tál 25 évig 1650 és 26- tól 35 évig 1270 forint. Ha a család jövedelmének összegét 8000 forintban álla­pítjuk meg, és eltartottakat is tekintetbe veszünk, akkor indo­kolt a jelenlegi gyakorlat, a ha­vi törlesztőrészlet mérséklésé­nek engedélyezése, és így a ha­vi teher az első öt évben 2000 forintra csökkenhet. * (gy épülhet az „én házam, az én váram" saját erővel, állami támogatással. DECSI KISS JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom