Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-02 / 283. szám

2 Képújság 1982. december 2. PANORÁMA Folytatták tanácskozásukat a HATO-országok hadügyminiszterei A Rogers-tervről tanácskoznak Brüsszelben a NATO-államok hadügyminiszterei A NATO egyesített katonai szervezetéhez tartozó 13 ország hadügyminiszterei szerdán megkezdték a katonai tervező bizottság ülését. Ez a testület a katonai szervezet legmaga­sabb tanácskozási fóruma, s évente kétszer ülésezik minisz­teri szinten. Előző nap a miniszterek a nukleáris tervező csoport ülé­sén megerősítették, hogy a jö­vő év végén megkezdik a Nyu- gat-Európába szánt 572 új kö- zépjhatótávolságú atomeszköz telepítését, ha addig nem szü­letik megállapodás a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon e rakétákról. A kétnapos miniszteri tanács­kozás középpontjában Bemard Rogers tábornok, a NATO eu­rópai haderőinek főparancsno­ka előterjesztése áll. A Rogers- terv lényege: fejlessze a NATO az elektronika és más legkor­szerűbb műszaki eredmények tömeges alkalmazásával a ha­gyományos fegyverzetet, ami — szerinte — elkerülhetővé tenné az atomfegyverek alkal­mazását, vagy késleltethetné bevetésük pillanatát, s emelné az atomiküszöböt. Elektroniká­val, lézerrel és infravörös suga­rakkal nagy pontossággal és nagy távolságra célra irányít­ható fegyverekről van elsősor­ban szó. Washingtonnak a nyugat­európai amerikai katonai je­lenlét fokozására irányuló szán­déka az európai feszültség erő. södését vonja maga után, alá­ássa az európai állomok közöt­ti bizalmat — állapítja meg a TASZSZ szovjet hírügynökség. A szovjet kommentár azzal kap­csolatban foglal állást, hogy a jelenlegi amerikai kormányzat az 1983-as pénzügyi évben nö­velni szándékozik a Nyugat- Európában állomásozó ameri­kai csapatok létszámát. így a légierő személyi állományát csaknem 10 ezer, a NATO fő­parancsnoksága alá rendelt amerikai haditengerészetét mintegy 13 ezer fővel kívánja kiegészíteni. A Szovjetunió 1979-ben biza­lomerősítő intézkedésként egy­oldalúan 20 ezer katonát, 1000 harckocsit, valamint más hadi- technikai felszerelést vont ki az NDK területéről. Ezt a szovjet lépést nem követte hasonló szellemű amerikai válasz, sőt — mint a mostani amerikai szán­dék i-s mutatja — az Egyesült Államok nemhogy csökkentené, hanem éppen ellenkezőleg, nö­veli Európában állomásozó haderőinek létszámát — írja a TASZSZ; A hírmagyarázat emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagál­lama messzemutató, jelentős javaslatokkal igyekezett kijut, tatni a zsákutcából a Bécsben folyó iközép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalá­sokat, amely éppen az Egyesült Államok és NATO-beli szövet­ségesei miatt immár 9 éve egy helyben topog. A kölcsönösség és az egyenjogúság elvének hiá­nya kizárja azonban az egy­más iránti bizalmat — hangsú­lyozza végezetül a TASZSZ. BUDAPEST Az MSZMP Központi Bizottsá­gának meghívására szerdán este a pártküidöttség élén - Bu­dapestre érkezett Paavo Vöyry- nen, a finn Centrum Párt elnöke. A delegáció tagijai: Erja Tikká nemzetközi titkár és Seppo Saarland főszerkesztő. A Cent­rum Párt elnökét Szűrös Mátyás, a 'Központi Bizottság tagja, a külügyi osztály vezetője fogad­ta a 'Ferihegyi repülőtéren. * Gábor András ipari miniszter- helyettes vezetésével küldöttség utazott a Kínai Népköztársaság­ba, a kétoldalú műszaki-tudo­mányos együttműködés eredmé­nyei neik értékelése és a továb­bi együttműködési területek ki­jelölése céljából. VARSÓ A katowiczei vajdaság egész területén egynapos gyászt ren­deltek el a Dimitrov kőszénbá­nyában hétfőn történt súlyos szerencsétlenség miatt, amely­nek következtében 17 ember vesztette életét. A mentőosapa- tök tíz tagját égési sérülésekkel kórházban ápolják, közülük négynek az állapota súlyos, de már nem életveszélyes. A bányá­ban folytatódik a küzdelem a tűz megfékezésére. WASHINGTON Az MX típusú rakétarendszer bevezetése veszélyezteti a nem­zetközi helyzet stabilitását — ál­lapítja meg az amerikai kép­viselőház megajánlási bizottsá­gához intézett levelében 13 ame­rikai protestáns és katolikus val­lási csoport, s arra szólítja fel a képviselőket, hogy tagadják meq a Reagain-kormánytól az első csapás mérésére alkalmas MX-rend szer fejlesztésére a je­lenlegi költségvetési évre elő­irányzott 989 millió dollár meg­szavazását. A megajánlási foi- zottsáq a napokban szavaz az MX 1983-ais előirányzatairól. BEJRÜT Nagy erejű robbanás történt Bejrut nyugati negyedében. A merénylet célpontja Valid Dzsumblaitt, a libanoni drúz kö­zösség vezetője, a Haladó Szo­cialista Párt elnöke volt, de ő csak megsebesült, amikor ko­csijával egy parkoló gépkocsi melllett elhaladva az utóbbiban elrejtett pokolgép felrobbant. A merényletnek azonban több ál­dozata Van. Francia gondok A munkanélküliek hierarchiája Baracs Dénes, az MTI munkatársa írja: A karikatúra a Le Monde-ban, a tekintélyes francia polgári lapban jelent meg. A „Munkanélküliek biztosítópénztára" feliratú ajtón overallos férfi nyit be, de az ajtó mögött fal állja útját: egy­szerűen befalazták a bejáratot. A falion cédula: „Legyünk realis­ták, öregem!” A raj-z a maga tömör nyelvén a francia munkanélküliek leg­újabb dilemmáját foglalja össze. 'Hiszen éppen őket, a gazdasági válság első számú áldozatait sújtja most a krízis legújabb fordu­lata. Biztosítópénztáruk egyszerűen csődbe jutott és így helyzetük általános bizonytalanságához most még a munkanélküli segély fo­lyósító sánők. vagy legalábbis mértékének kiszámíthatatlansága is hozzáadódik. Természetesen nem az a veszély — ezt ők magúik is jól tudják —, hogy egyik napról a másikra minden segély megszűnik. Erre vonatkozólag Pierre Mauroy miniszterelnök ünnepélyes kötelezett­séget váltóit azt követően, hogy a francia gyárosok képviselői megszakították a tárgyalásokat a szakszervezetéit megibízottaival a biztosítópénztár deficitjének kiküszöböléséről. A kormány már dol­gozik azokon a rendeleteken, amelyek kötelezni fogják az érde­kelteket, a munkáltatókat és az alkalmazottakat, a megfelelő be­fizetésekre. Ez azonban nem változtat azon, hogy a válság elsöpörte a munkanélküli segélyek eddigi gyakorlatát és felülvizsgálatot tesz szükségessé. Amikor a rendszer alapjait kidolgozták, a francia gazdaság munkaerőhiánybon szenvedett és százezrével vonzotta a vendégmunkásokat külföldről. A munkanélküliség jáblbára átme­neti vagy különleges állapot volt. A hetvenes évékre viszont tö­meges jelenséggé vált, évtizedünkben pedig a hivatalosan bejegy­zett munkaikeresők serege elérte a kétmilliós határt. Ilyen körül­mények között az az összeg, amelyet eddig résziben maguk a dol­gozók, részben a tőkések, részben pedig a 'kormány fizetett be az UNEDIC, a munka nélküliek biztosítópénztára finainsízírazásána, már egyszerűen nem vált elegendő a kiadásaik — a segélyek - fedezé­sére. Pedig — ellentétben a közhiedelemmel — nem is minden mum- kakereső részesül segélyben. A „chômeur” — a munkanélküli — meghatározás nagyon sokféle helyzetet takarhat. A hivatalos sta­tisztika azokat tünteti fel, akik bejelentik a munkaközvetítő hiva­talban, hogy állást keresnek és kéthetente újra lepecsételtetik m u nka nélküli - iga zalvá n yukat. Ki ne látott volna filmet, fotót a munkaiközvetítő hivatalokban ,,pointage"-ra, igazolványok felülbélyegzésére váró egykedvű mun­kanélküliekről? Ez a kéthetente ismétlődő, banális, de kötelező és ezáltal megalázó művelet a különböző segélyek előfeltétele. Sokan, akik ugyan szívesen dolgoznának, de jól tudják, hogy a jelenlegi helyzetben tényleges esélyük aligha van kedvűikre való, képzettsé­gűiknek megfelelő állásra, így fel sem iratkoznak — különösen ak­kor, ha számottevő segélyre amúgy sem lennének jogosultak. Kik nem jogosultak segélyre? Két véglet van: azok, akik még egyáltalán nem voltak állásban — és azok, lakik már olyan régen nem dolgoztak, hogy elvesztik minden jogúkat a támogatásra. Az óriási többség az első kategóriáiba tartozik, javarészt olyan fiatal, aki nem rendelkezik szakképzettséggel. A válság súlyosbodásával nő azoknak a tábora is, akik ugyan elvégzik iskóláilkat, szakmai tudással rendelkeznek — de nem találnak, vagy csak több hóna­pos keresés után találnak első állást. A csekély kisebbség viszont már kimerített minden lehetőséget, mivel több mint két éve nem tudott szakmájában elhelyezkedni. Az elmúlt években ez a tábor is egyre gyarapodott. A kormányok gondja lett, miiként nyissanak még egy kisíkaput, biztosítsanak valamiféle jövedelmi forrást szá­mukra . A kétmillió hivatalosan nyilvántartott francia munkanélküli kö­zül a biztosítópénztár csődje pillanatában mintegy másfél millió kapott valamilyen segélyt. Ez az összeg az abszolút létminimumtól a jelentős,' bár ideiglenes jövedelemig terjedhet - attól függően, hogy ki miért lett munkanélküli. Más elbírálás alá esik az, aki maga mondott fel, vagy saját elhatározásából hagyta abba a mun­kát '(például anyák gyermekszüléskor, mivel a gyes intézménye nem ismeretes Franciaországban), megint más alá az, aki „gazda­sági okokból" került az utcára, aki tőkés nacizás áldozata, vagy egy gyár bezárásakor maradt állás nélkül. A munkanélküliek hierarchiájában az utóbbiak voltak a leg­kedvezőbb helyzetben, mivel1 korábbi jövedelmük 90 százalékát kapták meg. A többiék - a nagy többség - sokszor be kellett, hogy érjék a hajdani fizetés 30—40 százalékával. Most a munkanélküliek biztosítópénztárénak csődje szüksé­gessé teszi, hogy mintegy 13 milliárd frankot lefaragjanak az ed­digi kiadásokból. lEz azt jelenti, hogy mind a „gazdaságiak”, mind a többiek össze kell, 'hogy húzzák a nadrágszíjat. Pedig a munka­nélküli-segély eddig sem ellensúlyozhatta az állásnélküli ség de­moralizáló 'hatását, azt a nyomasztó érzést, hogy „a társodalom- ndk nincs szüksége rád", s a segély sem változtatott azon, hogy a korábbi jövedelemre épített egész életformát fel kellett adatok azoknak, akiknél ez az állapot tovább tartott néhány hétnél, hó­napnál. Márpedig éppen ez volt az utóbbi évek legaggasztöbb tapasz­talata: míg azelőtt az átlag' néhány hét, egy-ikét hónap volt két állás között, mostanára meghaladta a fél évet. Átlagszámról lévén szó, ez százezreket jelent, okik egy-két éves, vagy tartósabb állás- kereséssel, illetve időszakos munkák vállalásával immár egy új — szűkösebb — életformáiba csöppenték. A biztosítópénztár szanálása pedig nem lehetséges másként, mint a segélyezettek körének szűkítésével, az összegek lefaragá­sával. A Mauroy-kormány olyan, realista megoldást keres, amely leginkább figyelembe veszi az érintett rétegek érdekeit. Ám a Le Monde karikatúráján a frissen húzott falra függesztett cédulát bámuló munkás arca meglehetősen komor. Nem könnyű realistá­nak lenni, ha valaki már eddig is a maga zsebén érzékelhette a gazdasági válság realitásait. Magyar vezetők üdvözlő távirata Laosz nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Losoncai Pál1, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke és Apró Antal, a Magyar Nép- köztársaság országgyűlésének elnöke Laosz nemzeti ünnepe alkal­mából az alábbi táviratot küldte Kaysone Rhomviíhane elvtársnak, a Laoszi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárénak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság milnlSzterelinökének és Szufanu- vong elvtársnak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnöké- - n'eik, a Legfelsőbb Népi Gyűlés elnűkénék Vlemtiaméba : Kedves elvtársak! A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának hetedik évfordulója a lka Imáiból, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, országgyűlése, valamint dolgozó népünk nevében testvéri üdvözletünket küldjük önöknek, a Laoszi Forradalmi Nép­párt Központi Bizottságának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság 'kormányának, legfelsőbb népi gyűlésének és az egész laoszi népnek. A szocializmust építő magyar nép nagy figyelemmel kíséri, őszintén üdvözíti azokat az eredményeket, amelyeket a laoszi nép marxista-leninista élcsapatának, a Laoszi Forradalmi Néppártnak a vezetésével a forradalom győzelme óta a népi haltalom megszi­lárdításában és megvédésében, a társadalom és a gazdaság szo­cialista építésében elért. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a pártjaink, országaink és népeink testvéri barátsága és együttműködése a marxizmus—leni- nizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján napról napra erősödik a két nép érdekeinek, a szocializmus, a haladás és a béke ügyének szolgálatéiban. Nagyra értékeljük és támogatjuk a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság erőfeszítéseit a délkelet-ázsiai térség békéjéért és biz­tonságáért, a népek barátságának erősítéséért. Dolgozó népünk szolidáris a laoszi néppel 'hazája függetlenségéért, belső vívmá­nyainak megőrzéséért, pártjuk 111. kongresszusa által kitűzött fel­adatók megvalósításáért folytatott harcukban. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk Önök­nek, a testvéri laoszi népnek hazájuk felvirágoztatása, békéje és biztonsága érdekében kifejtett nemes tevékenységükhöz. • Az évforduló alkalmából a Hazafias Népfront Országos Taná­csa, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban fejezte ki a jókívánságait a laoszi partnerszenvezetnék. (MTI) Bolgár nyilatkozat A Bolgár Népköztársaság el­leni szándékos politikai provo­kációnak minősítette a Balkán légiforgalmi vállalat római kép­viselete helyettes vezetőjének letartóztatását és fogva tartá­sát Bóján Traj'kov, a BTA bol­gár hírügynökség vezérigazga­tója szerdai szófiai sajtóérte­kezletén. Az olasz hatóságok a bolgár állampolgárt egy héttel letartóztatása után változatla­nul vádemelés nélkül tartják fogva, s a bolgár szerveket minderről hivatalosan nem érte­sítették. Az olasz tömegtájékoz­tatási eszközök azonban annál nagyobb nyilvánosságot szen­telnek az ügynek és a II. János Pál pápa elleni, másfél évvel ezelőtti merényletben való „bűnrészességet” tulajdonítanak a letartóztatottnak. — A mostani bolgárellenes támadások részét képezik a szocialista országok elleni el­lenséges propagandakampány­nak. Bulgáriának semmi köze sincs a pápa elleni merénylet­hez, a nemzetközi terrorizmust elítélő álláspontja pedig köz­ismert — mutatott rá a BTA vezérigazgatója. Lengyel kultúrpolitikai intézkedések A lengyel kormány kultúrpo­litikai céljainak megvalósítása érdekében átszervezést hajtanaik végre Varsó néhány kulturális intézményében. A kulturális és művészeti miniszter teljhatalmú megbízottat nevezett ki „Köztár­sasági Színház” nevű állami in­tézmény létrehozására. Varsó 'polgármestere január 1-i hatállyal leváltotta a Varsói Nemzeti Szrniház éléről Adam Harruszkiewiczet és helyébe Jerzy Krasowskit, a krakkói szín­házak jelenlegi főigazgatóját nevezte ki. Az intézkedések nyilvánvalóan összefüggésben vannak azzal, hogy a varsói színésztársadalom egy jelentős része továbbra is bojkattá'lja a rádióban, de fő­ként a televízióban Való szerep­lést. A lélektani terror eszközei­től sem visszariadva mintegy ki­közösíti azokat a színészeket, akik szerepet vállalnak a rádió­ban vagy a televízióban. Szerdán a poznani Cegielski Gépgyár pártaktívája — több kisebb üzem pártszervezetéhez hasonlóan — határozatban ítél­te el a lengyel színészek egy részének úgynevezett bojkottak­cióját. Figyelemre méltó, hogy Józef Glemp érsek, Lengyelország prímása a keresztény kuitúra -hetének befejező rendezvényén, amelyet egy varsói templomban tartottak, alig félreérthető mó­don arra szólította fel a művé­szeket, hogy „térjenek vissza oda, álból tenniük kell”, s a kö­zelgő karácsonyi ünnepekre utalva a televízióban való sze­replésre is ösztönözte őket. Reagan Brazíliában A Ronald Reagan amerikai elnök kedden ötnaipas latin- amerikai kőrútjának első állo­mására, Brazíliáiba érkezett. Az amerikai elnök megérke­zése előtt három ellenzéki párt szervezésében több száz ember tüntetett Rio de Janeirábaa Reagan látogatása ellen. A megmozdulás egyik szervezője elmondta, hogy a három párt az ország egész területére ter­vezett tüntetéseket. Az amerikai elnök szerdán tárgyalt vendéglátójával, Jaao Baptista de Figueiredo tábor­nőkkal, államfővel. A két állam­fő megvitatta a brazil—ameri­kai kapcsolatok alakulását, a két ország gazdasági együtt­működését, valamint áttekinti az amerikaközi rendszer jelenlegi helyzetét. Reagan Brazíliában találko­zik majd a kormánypárt és az ellenzék kongresszusi képvise­lőinek egy-egy csoportjával is. Dél-Amerika legnagyobb or­szágában utoljára 1978-ban járt amerikai elnök, Jimmy Carter személyében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom