Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
io Képújság 1982. december 11. >4 fellebbezés IRODALMI no* n © « * A Fapadosban ültek, a kiskocsmában. Régi emberek, régi történetek forogtak elő a gyerekkorból. Kész legendák, ahogy mondani szokás.- Nagybátyám a legnagyobb ramsic volt messze vidéken — kezdte Nagyalásonyi. - Sose tudták rajtakapni a vadorzáson, pedig több hurkot rakott ki az erdőben, mint az egész falu. Az efféle tekergős örömöket semmi másra nem cserélte volna. Például a tiltott pálinkafőzést. Följelentették. Kijönnek a fináncok, bűzlik a ház, rotyog a szilvalé, csurog a rézalja. A legsimább tettenérés. Fölveszik a jegyzőkönyvet. A pálinkafőző - a legjobb rézből, a legjobb mester kezéből — megsemmisítésre ítéltetik. — Most pedig üstöstül betolja a községházára, Nagyalásonyi úr! — mondja neki a finánc. - Megtenném én, persze, hogy megtenném, tudom, hogy vétettem a törvény ellen, de meg se tudom mozdítani a derekam. A doktor eltiltott az emeléstől — nyöszörög neki a nagybátyám. Végül a fináncok tolták be talicskán a rezet a községházára „rokkant- nyugdíjas” nagybátyám kíséretében. — Megérkezett a papír a büntetésről. ötszáz forintra ítélték - rengeteg pénz volt az ötvenes évek elején. — Nagybátyám természetesen nem hagyta annyiban. Szerényen megfellebbezte: „Én, Nagyalásonyi Márton, a tiltott pálinkafőzést valóban elkövettem. Konokul nem tagadtam, sőt a tényálladék megfogalmazásában erőmből tellően magam is közreműködtem, ezen túl a felszerelést a községházán vonakodás nélkül beszolgáltattam. Vétettem a törvény ellen, igaz, de a szükség vitt rá. Rokkantnyugdíjból élek, egyéb jövedelmem nincs, ezzel akartam magamon lendíteni. A fentiekre hivatkozva kérem a tisztelt hatóságot, hogy a kiszabott egyszeri 500 forint erejű büntetést akképpen megváltoztatni szíveskedjék, hogy 1. - azaz egyforintos részletekben való törlesztése engedtessék".- Már az új rézelejét szürcsölgette, amikor az 1, - azaz egyforintos részletekben való törlesztésről is lemondott az állam —, fejezte be Nagyalásonyi, aztán kiment a vécébe, előre- hátra billegve nézegette a kagyló fölötti rézcsövecskét, s alája csurgatott. Pálinkaszagot érzett. Ekkor még nem tudta, hogy két esztendeje lejárt a személyije. Igazoltatták és följelentették. Két hétre rá megérkezett a hatósági papír: szabálysértésért ötszáz forintra büntették. Leült, hogy megfellebbezze: „Azzal a kéréssel fordulok a Tisztelt Hivatalhoz, hogy személyi igazolványom lejárta miatt hozott szabálysértési határozatát megváltoztatni szíveskedjék. Kérésem indoklásául a következőket tudom előadni: személyi igazolványom adataiban az elmúlt öt esztendőben semminemű változási nem történt, emiatt a határidő elkerülte a figyelmemet..." - s így folytatta egészen az utolsó mondatig: „A fentiekre hivatkozva kérem a Tisztelt Igazgatási Hivatalt, hogy a szabálysértésre kirótt egyszeri 500,- forintos büntetést 1,— azaz egyforintos havi részletekben történő kifizetésre változtatni szíveskedjék”. Elolvasta, aztán kihúzta a végét. Újrakezdte: ....a szabálysérté sként kirótt egyszeri 500,- forintos büntetést, 10,— azaz tízforintos részletekben történő.." Áthúzta, a tízforintos tétet megemelte, fölvitte százig. Túl soknak találta, erre elölről kezdte a méricskélést. Végül elhagyta a pénzösszeget, havi részletet se kért, csak fellebbezett. Fellebbezését nem fogadták el. Az ötszáz forintot nyolc napon belül kellett befizetnie. A harmadik napon éppen ráért, hát föladta. Alig maradt pénze egy jó hideg nagyfröccsre. Nemsokára elfelejtette az egészet, de nagybátyjáról még sokszor elmondta a híres történetet. GYŐRI LÁSZLÓ AiipiEegttniir karára A koróra sunnyogva vonult végig a piacon. Az alkalmas pillanatot várta, hogy megcsillogtassa krómozott csatját, és hurutos hangján suttogja:: — Svájci'. Háromszázért. Vízálló. Egy finom bőrkabát utánaszólt. — 'Digitális nincs? A karóra lemondóan pöcögtette másodperc- mutatóját, és néhány percet késett. A piaci' zsivajban egy karton Marlboro integetett felé. A karóra felocsúdva, energikus ketyegéssel surrant a cigaretta közelébe. Későn érkezett. A Marlboro ikapásabbnak bizonyult. — Hej, ha ezt megérte volna szegény öreg ! — sóhajtotta magában a kairóra. — Talán meg se értené az én nyomorúságomat! Ő, aki zsebóra volt, színezüstből, dupla fedéllel. Micsoda világ ! De nem is maradt több ideje ezen tűnődni, mert egy zsíros kesztyű kérdezősködött. — Ez magának három kiló?! — kopogtatta a karóra számláp jót. — Kérem, ebben stopper is van! — Bóvli! — mondta o zsíros kesztyű, és totóvá bbsodródott. A karóra egykedvűen nézett utána, és közben arra gondolt, hogy könnyű neki1, mármint a marha bőrének, könnyű neki, mert kesztyű, de ő kar-óra. Ha kar-tyű lenne, biztos, hogy nem így viselkedne! A karóra lassan ott tartott, hogy senki nem tudta őt igazán felhúzni. Kezdett mindenről lekésni. Minden olyan messzinek tűnt. A harminckilences férfitrikó, aki ott sürgölődött körülötte, és messze harsogta, hogy lengyel', hogy ingyen van. Minden olyan távolinak tűnt. — Fa ! - spriccelte le egy desodor. — HiFi erőlködő! — recsegte egy rozoga Tesla, miközben felborított egy Rhilipset. A Philipsnek se kellett több, rögtön begerjedt. — Egy kilóért tessék! - löttyent középre egy félliteres jugó pálinka. A karóra körbenézett. Krómozott csatján megtántorodott a( délutáni bágyadt napfény, és lecsordult a kutyapiszkos járdára. Az italboltban még egyszer magához tért, majd egy hosszúlépés társaságában megállt. örökre. A piac pedig egykedvűen feketedett tovább. SZŰCS MARIANN TANIDORI DEZSŐ: PÁKOLITZ ISTVÁN: Kislányok Van ez a fű, látni a járdaszélen, gyepágy-szegélyen, néha madarak kisebb raja csap föl belőle éppen — ibelébújtak, -hogy falatozzanak — : virágszeme kisebb, mint a verébszem. És akkor nő, olvastam, ha tapossák; főleg akikor, meg hát egyáltalán: ahogy annyi minden, kétféle sorsát mutatja így ez is, s nem mondanám, nem ismertetném, ha valami akság nem fűzne össze vele. Tévedés azt hinni most, hogy hasonlat e fű, ellenkezőleg: valóság - egész szatyorral 'hordom, természetszerű házi kiképzéshez : kal i tka rész kaiUtkorészre zöldül általa, örvendezésére madarainknak, járdaszélen hajlongok, hogy haza minél szebbet vigyek, és meg nem ingat ótlépkedő lényeik kis csapata: turistáké, okik rendeltetésem nem tudják, s — futva nézők — nem kutatják, afféle múló furcsaságnak érzem alacsonyságom, mennek, odahagyják így magukat is, kitaposva, félben. A park végében kopott kőszent, fején, vállán gerlék, galambok; napszúrástól védik a lombok, — viszonzásképp ő a park csősze. Avittas pádon csücsül három cicsirtélő kamasz-pacsirta, ki álmait egekre írta: csámpázik a sok ákombákom. \ Feledve lázas kamaszságom, fölényesen mosolygok, várva, hogy a kőszent fejét csóválja a szakajtónyi bolondságon. Centenáriumi kiállítás A legműveltebb poéta emlékére A debreceni Református Kollégiumban Arany János halálának 100. évfordulójára rendezett kiállítást fél esztendőn át tekinthetik meg az érdeklődők. „Milyen jó, hogy a nagy- könyvtárban nyílt meg az a ki. állítás — mondta megnyitó bev Iszédében Bottyán János, a1 bemutató kitűnő 'rendezője. — Szép jelképe ez annak, hogy Arany tudását, amiért kortársai a legműveltebb poétánOik nevezték, főként könyvtárakból, az iskoláik és professzorai könyvtárából szerezte." Megilletődve haladtam felfelé a kollégium kitaposott lépcsőin. Nemcsak Arany nyomait járva, hanem azért is, mert itt volt diák nagyapám, Bencsiik István (és még mennyi más rokonom!), okit később már minit ref. esperest, zsinati képviselőt ez a főiskola az egyházkerületi tanügyi tanács tagjává választott Éppen Arany János vejével egy időben, ahogy azt a Főiskola 1895—96- os évkönyve közli. Nagyapám egyébkén Arany Jánosnak após- társa volt, mert Arany János Júlia leányát Széli Kálmán ref. lelkész, nagyapám, Bencsik István Júlia leányát Széli György íref. lelkész vette feleségül. Nagynéném és nagybayám így sógornője és sógora volt Arany Juliskának. A k'iállítóterem középső falán Arany János arcképe fogad. A festmény a hajdúnánási gimnázium tulajdona. 1923-bain festette ifj. Kovács János debreceni féstőművész. A kép alatt nem- zetiszínszalagos babérkoszorú. Az előtte lévő tárlóból Arany János leánya, Juliska — R. Hirsch Nelli eredeti festménye néz ránk. A terem oszlopsora között 16 üveges tárló mutatja Arany János életútját. Az elsőben mind. járt szalontól emlékek láthatók. Köztük Arany szülőházának rekonstruált képe, Petőfi Szalon- táin készült rajzai: Arany János, a csortkatorany, majd szalontai régi iskolájának rajza és a mai iskola, falán Arany emléktáblájával. Kisújszállásról Arany kéziratos feljegyzéseit tótjuk. Például 85 tanítványának név szerinti felsorolását. Rendkívül érdekes eredeti kéziratban megőrzött levelezése professzoraival. A debreceni íróknak, kutatóknak — köztük Barta Jánosnak — a költőről írt munkái is itt sorakoznak. Nagykőrösön, ahol irodalmat és görögöt tanított, írta meg Arany Magyar Irodalomtörténetét, amelyet Papp Károly debreceni professzor rendezett sajtó alá. Az a tárló, amelyben Arany Lászlónak Arany betegségéről írt utolsó híradása is látható, 0 tulajdonomban lévő gyűjte. mény 30 egynéhány darabját őrzi. Itt vannak az Arany család korabeli fényképei, leánya tinta tairtája; csontfaragó sós felállítható kis tükre, Arany László- né szalontai földből készült kain cső jói, Fáy Andrásnak a kiadó áltail Arany Jánosnak dedikált könyve, stb. Látható Arany János eredeti kéziratában a Gsaba legenda. Ezt Arany Lászllöné ajándékozta1 a kollégiumnak. Zsoltá.ros könyv, amelynek 150 zsoltárát Arany János kívüliről tudta. A nagyszalontai templom képe, ahol keresztelték, eskették, alhol veje, Széli Kálmán pap volt, s ahonnan lányát is temették. Itt van végül az az érdekes minikönyv is, Fery Antal szép fametszeteivel, amelyet erre a centenáriumra Bottyán János, a Confessio szerkesztője írt. Végigkíséri egész életét, a sírjára emelt emlékműig. Nemcsak egy nagy költő, hatnem egy igaz ember életét is bemutatja nekünk a debreceni kiállítás. Ahogy Gyulbi Pál, a temetésén mondta: „Egy nagy költő és egy jó ember huny el benned; nagy elmédet csak nagy szíved múlta fölül. A költő és az ember egy volt benned." Ez a centenáriumi kiállítás ilyen példaképet állít az emberiség, a mai fiatalok, a jövő nemzedéke elé. Rolla Margit Vadász Endre kiállításáról A szegedi születésű Vadász Endre (1901—1944) festő és grafikus műveiből nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, Vadász Endre Heller Ödönnél, Fényes Adolfnál, majd a Képző- művészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál tanult. Párizsban — ahol a Nemes Marcél'l-féle utazási ösztöndíjjal járt — ismerkedett meg a japán fametszetekkel, amelyek nagy hatást gyakoroltak művészetére. Bravúros rajzait, rézkarcait, fa- és linómetszeteit 1931-ben a Zichy Mihály grafikai díjjal tüntette ki a Szinyei Társaság. Képeink a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott műveiről készültek. Ponte Vecchio Akiok, kukoricagórék KÁRPÁTI KAMILL: Szerelem, merénylet Lehetetlenebb soha nem volt a szerelem, mint mikor lesújtott. Holddal hasában, nagyobb csend a tengeren. Hurokba kötött éveim, most hova bújtok? Hajnal terjed - merénylet nyoma — fehér ingemen. ■< Halászok Távírópóznák
