Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

1982. december 4. NÉPÚJSÁG 7 Zomba régi épületei új szerepben Srép fekvésű községekkel ta­lálkozik a Szekszárd—Siófok között utazó. Egyik ilyen tele­pülés Zomba. Közigazgatásilag a szekszárdi járás része. Alsó fokú körzetiközponttá nyilvání­tását nagysága és a Szekszórd- dal jó közlekedési kapcsolata természetessé teszi. Az átutazó­nak is szembetűnik a községre jellemző zöld felület sokasága. Ezek egykori kúriáikat övező ős­parkok. A régi épületek ere­deti funkciójukat veszítve — Antlifinger Adóm Zomba esetében szerencsésnek mondható kezdeményezés révén — új szerepet kaptak. — Itt voltak az elhagyott épületek. Új építésére nem volt lehetőség. Az intézménye­inket a lakossági igények alap. jón fejleszteni kellett. Az isko­lák körzetesítése is sürgetővé vált. Megoldásnak látszott az épületek szerepcseréje. A járási hivatal és a megyei tanács szakigazgatási vezetői megte­kintették a helyszínt. majd anyagi támogatásukkal elfo­gadták javaslatunkat. Saját erőből is sokat kellett tennünk azért, hogy a jelenlegi helyze­tet elérhettük — kezdi a be­szélgetést zombai sétánkkor Mátis Ferenc vb-titkár. Az öreg épületek tövében kísért a múlt megtudni még többet azokról, akik itt telepedtek le, akik örö­kül hagytak valamit, ami az újabb nemzedékeknek is jól szolgál. A község a török hódoltság idején elpusztult, 1725-ben te­lepítették újjá északnyugat-ma­gyarországi magyarokkal, né­hány év múlva pedig németek­kel. A protestáns magyar la­kosság egy része — földesúri kényszer miatt — a tiszántúli Orosházára költözött 1744-ben. így Orosháza alapítóivá lettek. Emléküket ma Zornbár» az Oros. háza utca, Orosházán pedig Zombáról elnevezett utcák őr­zik. Krupai János jegyző 1829- ben Zombán kelt feljegyzései között ezt olvashatjuk: „A Hely­ségben Falusi oskolán kívül semmi nyilvános Intézetek, Fáb- rikák, Posta, Fakereskedés nin­csen . . . Közönségesen az osko­lába 206 gyerek jár télen, nyá- ron sokkal kevesebb." Az élő emlékezet azonban több érdekességet rejthet a so­kat mondó bár, de holt papír­nál. Ennek reményében keres­tük Antlifinger Ádámot, a járás utolsó, de még élő községbiró- ját. — Minden lében benne vol­tam, nem akarok már magam­ról beszélni. A község élén állt az elöljáróság, ami a felsőbb hatóságok rendeletéit, a törvé­nyeket hajtotta végre. Három évenként volt a biróválasztás. Három évig német, három évig magyar bíró volt. Én mint né­met, de mogyar anyanyelvű, négy ciklusban voltam bíró — tudtam meg a többi közt — Antlifinger Adómtól', aki az ismeretek terjesztése terén is érdemeket szerzett, igazolja ezt a fél évszázada kelt oklevél is, melyet egy téli gazdasági tan­folyam szervezésekor kapott. Zombán nyolc olyan épületet tartanak számon, amely új sze­repet kapott. Valamennyi épü­letről az adott terjedelem ese­tén nehéz szólni. A bölcsőde épülete az egyik legszebben karbantartott ház, 30 férőhellyel, Valamikor a szomszédságában lévő malom tulajdonosának a lakóháza volt, 1901-ben épülhetett. — Négy évenként tatarozásra szorulnak ezek oz épületek, közben persze valami apró kor­szerűsítés is történik bennük. Az elmúlt évi felújítás a bölcsődén 65 000 forintba került — kalau­zol a bölcsődében Mátis Ferenc. A falu középpontjában áll a gyógyszertár. Patinás bútorza­tának értékét emeli a fehér fal­ra helyezett szürke márvány­tábla, melyen ez áll: „Rozsnyói Mátyás Zamba gyógyszerészé­nek emlékére, okit az íztelen kinin előállításáért 1869-ben Fiúméban nagydíjjal tüntettek ki." A több mint százéves gyógy­szertárépület mai képét ezelőtt 5 évvel kapta. A vezető gyógy­szerész szolgálati lakása is itt van. A gyógyszertár előtti térség­ben a KPM 1977—78-ban vég. zett útkorrekciója nyomán egy régi épület alapjaira bukkan­tak. Megállapították, hogy templom maradványai. Felte­hetően az Orosházára költözői­tek egykori szertartásainak he­lye volt. A téren szemben találjuk a községi tanács — Antlifinger Adóm bírósága idején, 1927- ben emelt — épületét. A vala­mikori jegyzőség helyén a köz­ség tanácsi feladatait ma 7 em­ber végzi. Ebből kettő gyesen van, a1 tanácselnök nyugdíjba ment, a maradék pedig univer­zális tevékenységet folytat. Az épület felújítása, a tető átrakása, külső tatarozása, a vízrendszer átépítése, a vb-te- rem padlózatának cseréje most fejeződött be. A munkák mű­szaki átadására még nem került sor. A tervezett költségek meg­haladják a 300 000 forintot. Az emeleti részen fogorvosi szolgá­lati lakást alakítottak ki, mellet, te a tanácsterem. Lent hat iro­dahelyiség, a vb-terem és a hi­vatalsegédek szobája található. Siófok irányába haladva, az út jobb oldalán, a volt apáca­kastély épületében nyoma sincs az áh'itatos csendnek. A park közepén álló épület az állami gazdaság dolgozóinak lakása1 volt, mielőtt a napközis qyerekek vették volna birtokuk­ba. ú­— Az úttörőcsapatnak keres- tünk' Ötthont, amit itt a kastély alsó szintjén meg is találtunk és társadalmi munkával kiala­kíthattunk — mutatja be az épületet Ábrahám Béláné, a napközis munkaközösség veze­tője. an A gyógyszertár évszázados bútorai sebb munkáit, azt elvégezzük' - köszönt el Ábrahám Béláné.' Ú9 Mivei nagyarányú fejlesztési lehetőségek a körzetben nem várhatók, a meglévő intézmény- hálózat a jelenlegi, lakosság- számmal nagy jh vonalakban egyensúlyt tart, külöhösebb fel­adatok nem jelentkeznek. A mai helyzet ennek ellenére nem mentes bizonyos kényszerű1 és ideiglenes megoldásoktól. Prog­ramot készítettek, a község ren­dezési tervét, ami egyértelműién meghatározza a műemléké rés községképvédelmi feladatokat is. A község központ építészeti arculatának védése-(tellett kü­lönféle körségfejlesztési feloda- tokát is meg kell oldani. DECSI KISS JÁNOS Fotó: Schöck Gyula. A napközis otthon tanulóifjú­sága, nevelői munkaközössége és konyhai személyzete 1975. szeptember elején vette birtok­ba a Dőry báró egykori kasté­lyából felújított, átalakított emeletes épületet. Az alsó szin­tet az ebédlő, gyülekező és a korszerű konyhai részleg — gáz- zsámolyokkal, hűtőládákkal, kü­lön húselőkészítővel — foglalja el. A felsőn a tanulószobák, mosdó, játékszoba található, Négy felsőtagozatos csoport éli itt mindennapjait. — örültünk az épületnek. A tsz az első gyermeknapra ját­szóudvarral lepett meg bennün­ket. A környezet nagyon ideális, a régi park fái megvannak, de védetté nyilvánításukra volna szükség. Amit a gyerekekkel meg tudunk tenni, a bozótok ir­tását, a palik gondozásának ki­Miért a honismeret? Tévéitől távol, teveliként... Öntudatunk alapja az emlékezet Az év elején mutatta be a televízió azt a nyolcpences ri­portfilmet, amit a pécsi körzeti stúdió Éppel János nyugdíjas állattenyésztőről készített. Ahogy még igen sokan, én sem lát­tam ezt a műsort, de nemcsak, hogy tudtam ennek a különös embernek a létezéséről, örültem is néki, mert alrrtatőrként fölöt­tébb nagy fáiba vágta a fejszé­jét. Tiszteltem is a vállalkozásá­ért. S ez utóbbin, mármint a tiszteleten az sem változtatott volna, ha a megyére szólóan minden esztendőben meghirde­tett helytörténeti, honismereti pályázaton (ebben a főbivatá- súa.k együtt méretnék az ama­tőrökkel), .nem szerzett volna előbb őszinte elismerést, majd pedig — második pályaművével - első díjat 1981-ben. De szer­zett, mi több, várhatóan még szerezni fog további munkáival, hiszen kutatási programját nem fejezte még« be. Amikor a megyei könyvtár helytörténészeinek biztatására pályázott a már említett pá­lyázaton Tevel község történeté­ről szóló munkájával, — mely­ben az 1701—1720-ig terjedő két évtized betelepítési eseményei­vel foglalkozott, dr. Rosner Gyula, a megyei múzeum tu­dományos munkatársa nemcsak kimagasló teljesítménynek, ke­vés korrekcióval publikálásra ér­demes munkának nevezte a pá­lyaművet. Leírta azt is, hogy megyénk — így a német telepí­tés — történetében az ezerhét­százas évek első két évtizede az, melyről egyrészt igen keve­set tudunk, másrészt marxista történeti szemlélettel megalko­tott művek alig állnak rendelke­zésünkre. A díjnyertes műben már Egy jobbágyfalu harca íöl- desuraságával (1730-1743) cím­mel a tevelieknek — az első, né­metekkel tartósan betelepített Tolna megyei község lakóinak — pereskedését írta le Éppel Já­nos. A tévéitek a fent jelzett időben a betelepítő — Dőry — földesúr utódaival „kötöttek" tengelyt de a későbbiek során se mutatkoztak megadóaknak. Ha 'kellett, évente akár többször is vitte a küldöttség a teveliek petícióit egészen a koronás fő­kig, majd mentek a vármegyé­hez akkor is, ha sejtették, hogy Simontornyára hajtják őket „tömlöcleakére”, azaz megta­nulni a (elsőbbség békén ha­gyásának számúikra meg ta nul- hatatlan „leckéjét”. — Miért éppen Tevel múltja az, ami miatt kutatni kezdett? A kérdés minap Öcsényben, a Bartók Béla utca 1-ben hang­zott el, ahol Éppel Jánosék él­nék. — Az a szülőfalum — hangzott a felelet a barátságos nappali szoba meghittséget sugárzó csendjében, már a fénymásolt levéltári anyag paksamétája és a pályaművek szerzői példányai felett. — De itt él, a felesége itt tanított! — Itt is — igazít helyre. — Ál­lattenyésztő vagyok, az ország­ban és a megyében úgyszintén sok helyen fordultunk meg. De Tevel maradt, ami volt: a szülő­falu, ahova haza megy az em­ber. — Tudja, hogy lokálpatriotiz­musának gyöngéd érzelmessége ritka? Persze, hogy tudja. Azt ha­sonlóképpen, hogy a magyar- országi németség történetének feldolgozá sa mi nd má ig hiá nyos, noha az egy haza közös múlt­jában a nemzetiségi múlt is bennefoglaltatik. Éppel János nyolc esztendő­vel ezelőtt ment nyugdíjba. Dip­lomát Keszthelyen szerzett, utol­só munkahelye állattenyésztő­ként az Alsótengelici Állami Gazdaság volt. Ö is, felesége is, aktivan pihenő nyugdíjasok. A tanító néni megtartotta könyv­tárosi megbízatását, férje pedig a Pécsett székelő MERT-nek dolgozik elismert szarvasmaiha- spéoialistalként. A Tolnia és Ba­ranya megyére szólóan műkö­dő Minőségi Ellenőrző RT a me­zőgazdasági exportra szánt ter­mékeket hivatott szemmel tar­tani. így ennek a nagyközönség számára ismeretlen szervezetnek a megbízott szakemberei olyan utazó emberék, akik soros ex­pozíciójukat távirati úton kap­ják. — örültem ennek a lehetőség­nek, mert megmaradhattam a szakmánál és változatlanul ta- láikozhatom azokkal a szakem­berekkel, akikkel állattenyész­tés címen korábban kapcsolata­im voltak. — Fontos a kapcsolattartós? — Nagyon fontos. Tevelre is azért járók haza szívesen. A rokon és ismerős egyre ke­vesebb pedig: szüleit és atya­fi ságát kitelepítették. Hogyain és miért kezdte ku­tatni Éppel János Tevel régmúlt­ját és ebben a betelepítés tör­ténetét? Nem sokkal azután, hogy nyugalomba vonult, uno­kabátyja kérte: nézze meg a levéltárat, hátha rá lehet lelni az első teveli bevándorlók ne­vére. A szépen kért névsor ösz- szeállítása — eddig még — nem sikerült, helyben se volt kezdetben akadálytalan a ku­tatás. Ment hát Éppel János a szükséges ajánlás birtokában Budapestre, egyszer, kétszer, sokszor. Előbb a Nemzeti Mú­zeumba, majd az Országos Le­véltárba, ahol hihetetlenül gaz­dag iratanyagra talált, ötven oldalnyi, fénymásolt dokumen. tummal tért haza, hogy aztán itthon — azoz Öcsényben — a feleségével együtt lásson neki a latin, német és magyar nyel­ven írt okiratok megfejtésének, feldolgozásának. Hát valahogy így született a két „publikáció­ra érett" tanulmány, s döbbent rá Éppel János, hogy ami csak rokoni szívességtevésként' in­dult, azt nem lehet abbahagy­ni. Azért nem, mert a múlt tu­datosítása minden nemzet és ezen belüli nemzetiség termé­szetes és jogos gondoskodása önmagáról. Mit is mondott er­ről Babits Mihály, akit keve­sebbszer idézünk, mint kellene? Hetvenkét esztendővel ezelőtt, 1910-ben ezt: „Az emberi ön­tudat alapja az emlékezet, a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet". Ez utóbbi szolgálatába állt Éppel János, aki Tárkánypusztá- ról 18 éve költözött Öcsénybe, ott is közel a vasútállomáshoz vásárolt házat. Többért, mint a kényelemért, inkább azért, mert az élet színeit, ízeit adó kap­csolatokért menni kell, tenni kell, s akkor még nem volt ko­csijuk. Fia és lánya diplomát szerez­tek, külkereskedelmi vonalon dolgoznak mindketten, s ha-, vonta hazajárnak. Kérdezetlen is tudom, hogy büszkék az, édesapjukra. A teveliek is azok, már akik német származásuk ellenére ottmaradtak a II. vi­lágháborút követően. S várják, ami Éppel Jánostól várható, hogy kikutassa, megírja még ezután, hogy milyen volt Tevel a tömeges te'llepítések időszaka-! ban és milyen szerepet játszott a hazai németség a 48-as sza­badságharc alatt. A programja olyan, hogy fai' hivatású kutatónak, történész-, nek se lenne könnyű megvalósít, tani. Mégis bizonyosak lehetünlc abban, hogy amit elhatározott, azt véghez viszi. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR " Az egykori malomlakás ma bölcsőde Ezt nem lehet abbahagyni Két tanulmányt irtom ... Tevel a szülőfalum ... A tanácsház felújitott homlokzata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom