Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
1982. december 4. Képújság 5 Nyugdíjasok a BHG-iifl Nem hiszem, hogy sóik ember akad, aki át lepvén ötvenedik esztendejét, ne vágyakozna a nyugdíjra, mondván, akkor menynyivel könnyebb, mennyivel nyugodtabb lesz az élet, nem törnek, nem zúznak a mindennapok tennivalói, nem nyom a felelősség, és nem kell rettegni attól, mit rontottam el tegnap, amiért ma felelősségre vonhatnak. Meg egyáltalán, a magam ara leszek, nincs főnököm és nincs beosztottam, gazda vagyok a magám akármilyen kicsi „szemétdombján". iNem hiszem, hogy sok ember akad, aki átlépve ötvenedik esztendejét, ne félne attól, hogy vészesen közeleg a nyugdíj. Nyugodtabb, ám de sivárabb lesz az élet, nem lesz miért izgulni, na p mi nt nap, a kutya se kérdezi : „Te ezt hogyan csináltad volna?” Nem lesz, aki eligazítson búrriban-bajomban, de az se lesz ám, akinek én adhatók okos, vagy kevésbé bölcs tanácsot. Úr leszek - így igaz, a magam portáján -, de egyáltalán érdekel valakit ez az urasság? Nos, ezzel a legutóbbival elértünk a dolog lényegéhez, amely — mit tagadjam — engem is felettébb izgat. Vannak, akik azt mondják, a nyugdíjasok kiszorulnak a társadalom perifériájára. Valami igazságuk föltétlenül van, még akkor is, ha nyugdíjuk összege viszonylag magas, tehát megélhetési gondjaik nincsenek. Vannak, akik azt mondják, könnyű a nyugdíjasoknak, hiszen maszekolhatnak, művelhetik a háztájit, sétáltathatják az unokáikat és semmire, de semmire sincs gondjuk. Egyikben is, másikban is van igazság. Pontosabban egyik vélekedés sincs igazság híján. Hanem egyikben is, másikban is van igen-igen sok tévedés, amit csak azok éreznek, akik már élvezik (?) a nyugdíjaslét öröméit, az aktív dolgozók legfeljebb elméleteket gyártanak, amikor a nyugdíjasakról készítenek különböző tanulmányókat. Az elmélkedésből — úgy hiszem - ennyi elég is. Lesz, aki egyetért egyes megállapításokkaI, lesz, aki nem. Hitem, meggyőződésem azonban - arait ma már a gyakorlat is igazol -, hogy véleménye mindenkinek lehet és a vélemények, az álláspontok ütköztetése sem baj. Sőt, inkább hasznos. De ezzel már messze túlmennénk a nyugdíjaskérdésen, maradjunk csak helyben. Sőt, annyira helyiben, hogy egy szekszárdi vállalat ilyen irányú tevékenységét vázoljuk föl, részben bemutatásul, részben okulásul, ahol nem így mennek a dolgok. Több helyen érdeklődtem, hói találok jó példákat a nyugdíj jósokkal való kapcsolattartásra. (Nem azért kerestem föltétlenül jó példákat, mert amolyan mindenáron fejbólintó akarnék lenni, hanem azért, mert serkenteni szeretném a „rosszakat" is a jóra.) No de a magyarázkodásból elég, megnevezem hót az üzemet, amelyről sok helyről a legjobbakat hallottam. Amelyet úgy említettek, mint az egyik, ha nem „a” legjobbat Tolna megyében. A BHG híradástechnikai vállalat szekszárdi gyáráról van szó. Hé'jus Jánossal, a szakszervezeti bizottság titkárával beszélgetünk. Elmondja, hogy az üzemnek mintegy ezeregyszáz dolgozója van, ugyanakkor a nyugdíjasok száma százharminc. Tehát több mint tíz százalék. Ezt akárhogyan nézzük, társadalmi gond. Amennyiben az üzem gondot csinál belőle. És a BHG szekszárdi gyára azt csinál. Adjuk át a szót Héjus Jánosnak. — Élő a kapcsolat a nyugdíjasaink, a társadalmi szervek vezetői és 0 Vöröskereszt aktivistái között. Rendszeresen megkeresnek bennünket volt dolgozóink, ahol tudunk, segítünk is nékik. A továbbiakból kiderült, hogy mit is jelent a nyugállományba vonultaknak a kapcsolattartás az üzemmel. Kapnak üdülőjegyét, segélyt, szociális ellátást, ha kéll. Arra is vólt példa, hogy tűzifát adtak egy igencsak rászorulónak, és azt lakására is számították. De nemcsak erről van szó. Ez a dolog egyik oldala. — Tavaly fordított volt a helyzet - mondja az szb-titkár -, már csak amiatt is, mert az évet az ENSZ az öregek évének nyilvánította'. Nem ők jötték hozzánk, hanem mi mentünk hozzájuk. Szinte minden nyugdíjasunkat meglátogattunk. A párt, a szakszervezet, a Vöröskereszt aktivistái és két szocialista brigád tagjai vették részt az akcióban. — Ajándékcsomagot is vittünk mindenkinek, de nem ez a lényeg, hanem fölmértük, hogyan is élnek nyugdíjas dolgozóiak. Akikor itt most álljunk meg egy szára. Az újságírónak feltűnt az szb-titkár megfogalmazása, miszerint „nyugdíjas dolgozóink". Hát erről van szó, ohól így tekintik a nyugdíjasokat - akár béjárnak még egy-két órára termelni, akár nem -, ott jogos a , föltételezés, nékik az ember nemcsak addig kell, ameddig termelőerő, hanem a magukénak érzik nyugalomba vonulása után is. — Az elkészült statisztika szériát nyugdíjasaink többsége jó körülmények között él. Nyugdíja is elég magas, meg az egyéb körülményei is fci'elégítöék. Egy lényegesen kisebb hányad azonban támogatásra szőrül, például az alacsony nyugdíj- , összeg miatt — Ezen segíteni nem nagyon, lehet... — Valamelyest azért léhét. Az idén, például, szerveztünk egy kommunista szombatot. A dolgozók bérük egy részét — 35 ezer forintot jelentett ez - fölajánlották a nyugdíjasok megsegítésére. Differenciáltan osztottuk el a pénzt, sőt, hozzáteszem, volt ahol nem is pénzsegélyt adtunk, hanem az összegért tartós fogyasztási cikkéket vásároltunk. Egy nyugdrjasunknak a lakását hozták rendbe a trnlk dólgozói. Ott éppen erre volt szükség. — Ezek anyagi kérdések. Biztos vagyak benne, hogy rendkívül fontosak, de a kapcsolattartóSban ennél többről van szó. — Természetesen. Például egy volt dolgozónk ma szociális otthoniban van. Egyik szocialista brigádunk patronáltam rendszeresen látogatták, ami — mondanom se kell - jóleső érzés volt oda és vissza. — És a találkozók? — Biztosan nem Véletlenül kérdezte, hiszen az idei nyugdíjas- találkozónkról a 'Népújságot is értesítettük. Igen, miilnden évben találkozunk nyugdíjasainkkal, ahol a gazdasági és a társadalmi vezetés tájékoztatást ád a Végzett munkáról, az üzem helyzetéről és kikéri az öregek véleményét. Működik - nem is rosszul — o nyugdíjelőkészítő 'bizottságunk, és jövőre már kirándulásokat is szerverünk volt dolgozóinknak, vállalati 'költségből. IA hösszú bevezető után rövlid befejezés: bárha mindenütt így csinálnák. Mert ne felejtsük el, ml is leszünk ám nyugdíjasok... LETENYEI GYÖRGY Markotrics Pál Markovics Gyula % Ereszalja Lukács Ferenc Szabadkéményes konyha Lakószoba Kocsiszín Méhes „Gondolkodószék" Múlt századbeli gyermekjáró
