Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-18 / 297. szám

1982. december 18. Képújság 3 Pártcsoportok a Simontornyai Bőrgyárban Elismeréssel szólt a vezetőség beszámolója a bőrgyóri össze­vont taggyűlésen a tizenkilenc pártcsoportról. Élénk, politizáló légkör van ezekben a kis kol­lektívákban, nem ritka az olyan pártcsoport-értekezlet, ahol va­lamennyi résztvevő felszólal. Mint a beszámoló megállapí­totta, „magas a vitakészség a pártcsoportokban, tanácskozá­saik hangulatát helyes lenne néhány gyengébben sikerült párttaggyűlésre átmenteni — elképzelhető lenne, hogy a pártcsoportvezető a csoport vé­leményét a taggyűlésen kifej­tené.” A pártcsoportok a politikai munka „első vonalában” küz­denek a párt politikájának meg­valósításáért. Nem „kis alap­szervezetek" a bőrgyárban sem, nem is akarnak azzá válni, ám egyre jobban segítik alapszer­vezetük munkáját. Nevelik sa­ját tagjaikat, informálják a gyár életéről, a munkahelyi fel­adatokról őket és a munkate­rületükön dolgozó pártonkívü- lieket, megvitatják a közvetlen munkahelyen felmerülő terme­lési problémákat, jelzik az eset­leges hibákat „fölfelé". Tevé­kenységük már rég túlnőtt azon, hogy csak beszedje a bizalmi a tagdijat és taggyűlésre mozgó­sítsa a csoportot. Egy példa: Az év első felében napirendre ke­rült a vixos üzemben egy nagy horderejű technológiai újítás bevezetése. A lényege: jobb minőségű a bőr, ugyanakkor munkát és vegyszert, anyagot lehet megtakarítani. Jövő év­ben, amikor már egész eszten­dőben „fut" az újítás, 12-13 millió forint megtakarítást vár­nak tőle. Igen ám, de beveze­tése „felforgatja" a korábbi munkarendet. Embereknek, kell a megszokott munka helyett mást végezni, néhányuknak sokkal szigorúbb minőségi kö­vetelményeknek eleget tenni, tíz munkásnak pedig más területre menni. A pártcsoport ülésén Sárkány Ferenc részlegvezető — maga is tagja a pártcsoportnak - beszámolt a tervezett intézke­désekről, azok várható hatásá­ról, az emberekkel szemben tá­masztott új követelményekről. Alapos vita után alakult ki az egységes álláspont arról, hogy miként támogassa politikai fel- világosító munkával a csoport az új bevezetését. Sikerült meg­győzni az érintetteket, érdekel­teket, mindenki megtalálta he­lyét és - számítását. A pártvezetőség — az 1981-es beszámoló taggyűlésen hozott határozat alapján - úgy dön­tött, hogy ez évben megszerve­zi a bizalmiak továbbképzését. Szükség volt' erre, mert az el­múlt években kitűnt: a pártcso­portok munkája nem olyan, mint kellene. A vezetőség állí­totta össze a tizenkét — havon­ta egy — foglalkozás tematiká­ját, a titkár és a vezetőségi ta­gok az előadók. Az ez év már­ciusi nyitófoglalkozáson Csep- regi János pórtvezetőségi titkár a pártcsoport szerepéről, fel­adatairól tartott előadást és ter­mészetesen válaszolt a bizal­miak által feltett, a gyakorlati pártmunkával kapcsolatos kér­désekre. A következő előadást ugyancsak ő tartotta április 19-én „A pártbizalmi feladata a pártcsoport irányításában". A májusi előadás Varga Lászlóé, a pártvezetőség agit. prop, fe­lelőséé volt, „A bizalmi szerepe a párttagok eszmei-politikai képzésénél, feladatai a tömeg­szervezetekkel kapcsolatban". Varga László még egy előadást tartott - októberben, a propa­gandamunkáról, arról, hogy ho­gyan vesz részt a pártcsoport a párton kívüliek tájékoztatásában. Rovó Péter szervező titkáré volt a júniusi előadás „A bizalmi szerepe a béremelések, kitünte­tések adásánál, kapcsolata a gazdasági vezetéssel.” A követ­kező hármat - a júliusi, az augusztusi és szeptemberi — előadást ismét a pártvezetőség titkára tartotta, a pártcsoport szerepéről a taggyűlések, meg­mozdulások szervezésénél, va­lamint a pártcsoportbizalmi fel­adatairól a pártépítésben, majd a bizalmi szerepéről a pártmeg­bízatások teljesítésében, szá­mon kérésében. Novemberben Sitkéi Ferenc gazdasági felelős tájékoztatta a pártcsoportbizal- miakat a tagdíjbesorolással kapcsolatos feladatokról. Hét­főn lesz a tizedik előadás, ezt Dravecz Ferenc, a „B" alapszer­vezet titkára tartja, a pártcso- port-értekezletek megtartásáról, megszervezéséről. Az utolsó két előadáson a nyugdíjas, illetve a beteg párttagokkal való fog­lalkozásról lesz szó. A továbbképzés eredményes, az utóbbi hónapokban fellen­dült a gyári pártszervezetekben a pártcsoportok munkája. Kö­szönhető ez nemcsak az elő­adásoknak, hanem annak is, hogy e — havonta egyszer meg­tartott — foglalkozásokon széles körű tapasztalatcserére nyílt le­hetőség a bizalmiak között. Mint azt már április végén megálla­pította a vezetőség:, „Kezdet­ben kissé kételkedtünk módsze­rünk helyességében, kétségeink voltak, hogy a több éve funk­cionáló bizalmiak hogyan fo­gadják az üzemi pártvezetőség határozatát.«, ám az eddigi ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy korán voltunk kishitűek. Az összejöveteleken egyértelműen kitűnt, hogy milyen sok javíta­ni-, illetve tennivalónk van ezen a területen, és sok esetben mi­lyen gondokkal, problémákkal állnak szemben a bizalmiak, amelyekről nincs is tudomá­sunk". J. J. KISZÖV-küldöttközgyűlés Tegnap délelőtt Szekszárdon a KISZÖV-székházban az ipari szövetkezetek megyei szövetsé­ge küldöttközgyűlést tartott. Részt vett a tanácskozáson dr. Gyugyi János, a megyei párt- bizottság titkára, Tamás István­ná, a megyei tanács elnökhe­lyettese és Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese. A napirend első pontjaként terjesztette elő Fodor Tibor el­nök a megye ipari szövetkeze­tei 1982. évi terveinek várható teljesítéséről és az 1983. évi feladatokról szóló tájékoztatót és fűzött ahhoz szóbeli kiegé­szítést. Mint elmondta, a szövetke­zetekben dolgozó mintegy tíz­ezer ember döntő többsége ez évben is lelkiismeretesen vé­gezte munkáját, a szövetkezetek ennek eredményeképpen ösz- szességében jó évet zártak. A termelés megközelíti a két és fél milliárd forintot, az országos 1,5 százalékos növekedéssel szemben a Tolna megyei szö­vetkezetek termelése 7 száza­lékkal, a tervezettnél is maga­sabb mértékben nő. A differen­ciálódás fokozódott, három szö­vetkezet nem érte el az 1981- es szintet, tíz viszont jelentősen meghaladta. Az átlagosnál na­gyobb termelésnövekedés a bel­földi áruellátás javítását, a vá­laszték bővítését és a tőkés im­portot pótló termelést szolgál­ja. Ám a bázishoz képest mind­össze 1 százalékkal nőtt a tőkés export, a tervezettet nem érte el, annak ellenére, hogy a szö­vetkezetek minden eszközt meg­ragadtak az értékesítés foko­zása, sok helyütt a piac meg­tartása érdekében. Jelentős mér­tékű javulásra van szükség e téren a következő évben, a je­lenleg még nem exportáló szö­vetkezetek bevonásával, új kül­piaci kapcsolatok kiépítésével is. Intenzív beruházáspolitikát folytattak a szövetkezetek ez évben. Valamennyi szövetkezet gazdálkodása nyereséges. Az össznyereség 6 százalékkal ha­ladja meg az előző évit és a tervezettet. Szólt a szövetség elnöke a mozgalmi munkáról, amely nagymértékben fejlődött ebben az évben, újabb lendület követ­kezett be a szocialista verseny­mozgalomban. Az 1983. évi feladatokkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy változatlanul cél a külke­reskedelmi mérleg javítása, a termelés hatékonyságának és nemzetközi versenyképességé­nek növelése. Erőteljesen fokoz­ni kell a tőkés exportot, de igen fontos a rubel elszámolású ex­port növelése is az előbbinél a szövetkezeti ipar országos elő­irányzata 12—14, az utóbbinál 10—12 százalék növekedés, a megye szövetkezeteié összessé­gében 10 százalék, illetve szin- tentartás. Mint arra dr. Gyu­gyi János hozzászólásában rá­mutatott, a termelésnövelési előirányzatok a megye szövet­kezeteiben nincsenek arányban az export „megcélzott" növe­kedésével, ez megkérdőielezi a termelés tervbe vett növelésé­nek lehetőségét. Növekednie kell a szolgálta­tási tevékenységnek is 1983- ban, az építőipari termelésnél 3-4 százalékos növekedés vár­ható. A vitában többen szóltak a jövő évi várható nehézségek­ről, ezek leküzdésének lehető­ségeiről. Dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság elismeré­sét tolmácsolta az ez évi jó mun­káért és az 1983-as tennivalók­ról beszélt, Mészáros Vilmos az ország szövetkezeti iparának helyzetéről és jövő évi feladatai­ról szólt. Az előterjesztett határozati javaslat elfogadása után a kül­döttközgyűlés elfogadta a jogi iroda és az ellenőrzési iroda tevékenységéről, a felügyelő bi­zottság munkájáról szóló beszá­molót, az elnökség és a bizott­ságok munkatervét, a szövetség intézkedési tervét, valamint a KISZÖV, az ellenőrzési és a jo­gi iroda, a megyei szövetkezeti bizottság, a reklám- és propa­gandaalap 1982. évi költségveté­sének teljesítéséről szóló jelen­tést és az 1983. évi költségve­tést. Végül döntött két újonnan alakult kisszövetkezet felvételé­ről, több OKISZ-ajánlás elfoga­dásáról. Északi városkörzet A pártszervezet sokat foglalkozik a lakosság problémáival A szekszárdi északi városkör­zet! párta lapszervezet taggyűlé­sén a vezetőség beszámolója tö. mören és mindenki számára ért­hetően summázta ai pártalap- szervezet munkáját. Nem hall­gatta el az izgalmas, gazdasági témákat és a tényeket Képet adott a páirltvezetőség munká­járól, a politikai rendezvények látogatottságáról. Bírálta a hellyel-iközzel megnyilvánuló ér­dektelenséget, a szélsőséges né­zetekkel szembeni visszahúzó­dást. A pártiaillaip szervezet sajátos helyzetéből adódóan sokat fog­lalkozik a lakóterület problé­máival és — mivel a tagság­nak nagyobbik fele idős ember — a nyugdíjasok gondjaival. Ennek ellenére mind o be­számolóból, mind a felszólalá­sokból az csendült ki, hogy az eredményeket sem becsülik le. Kifejezésre jutott, nagyobb ösz- szefogásra é,s segítőkészségre lenne szükség a társadalmi és tömegszervezetek részéről, mivel helyileg is megold hatnának egyet s mást. A taggyűlésen Izsák Lajos, a városi pártbizottság tagja a végrehajtó bizottság jókívánsá­gait tolmácsolta, és mint szak­ember választ adott a kereske­delemmel kapcsolatban tett ész­revételekre. Pozsonyi Ignácné Gazdasági szervezetek Az elmúlt hónapokban Tolna megyében tovább bővült az új típusú gazdasági szervezetek száma. November 30-ig 2 kis­szövetkezet, 23 önálló gazda­sági munkaközösség, 62 válla­lati gazdasági munkaközösség, 22 szövetkezeti szakcsoport és 3 polgári jogi társaság jelentette be megalakulását a PM Ellen­őrzési Főigazgatóságnak Tolna megyei Igazgatósagán. HÉTRŐL I ! I hírre! hírről Az ünnepek előtti hangulatnak, azt hiszem, számtalan összetevője van. Egész biztosan más kedvvel néz az év vége táján törvényszerűen esedékes csúcsforgalom elé az a bolti eladó, akinek ilyenkor a megszokottnál sokkal több vásárló kedvét kell keresnie (higgyük, hogy ezt teszi és nem csupán megbirkózik velük!), és az, aki pénztárcája tartalmának bizonyos ré­szét készül az üzletekben hagyni. Vásárlások Csúcsforgalom a dombóvári Napsugárban Akár így, akár úgy, a vásárlások ilyenkor mindenkit foglalkoztatnak. Kissé átforgatva a közmondást, az a módszer is: miként nyúj­tózkodjunk a takarónk alatt, amíg az ér, hogy ugyanakkor mindenki érezze jól magát alatta. Mármint a családtagjaink, akik a magyar ál­lampolgárok jelentős százalékánál úgy van­nak nevelve, hogy ne az árát nézzék az aján­dékoknak, hanem az ajándékozó örömszerzé­si szándékát. Ilyesmire tett félreérthetetlen cél­zást szerdai számunk vezércikkének írója, ami­kor „Beosztással, takarékosan” cím alatt el­mélkedett egyről, s másról, e gondolatkörhöz tartozókról. A gyakorlott olvasó jól tudja, hogy a dolgok összecsengenek egymással. A kicsi­ben érvényes igazságok a nagyok függvényé­ben jelentkeznek. Ezekről a nagyokról pedig nyíltan, őszintén, nemcsak közérthetően, ha­nem félreérthetetlenül is szólt Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, úgy is, mint Ko­márom megye egyik képviselője az ország- gyűlésen. Alig hiszem, hogy akadt volna vala­ki, aki felszólalását ne olvasta volna el la­punk tegnapi számában. Mindettől független a vásárlás lehetőségei; áruellátás, fenyőfa, ezüstvasárnap, bőségesen szerepeltek lapunk hasábjain. Nem biztos, hogy mindig az olvasó örömére. Hiszen elv­ben tagadhatatlanul igaz, hogy bőségesen van áru, de az átlagvásárló érthetően önző módon arra kíváncsi, hogy azt a két-három- félét megtalálja-e, amire éppen szüksége van. Már-már ősz szakálla nő annak az évről év­re visszaköszönő témának, hogy karácsony előtt szinte vaskövetkezetességgel épp a játék- választékkal lehetünk konzekvensen elégedet­lenek. Hazai játékaink igen jelentős része öt- lettelen és közkeletű szóval minősítve, egész egyszerűen „bóvli". Ami persze ugyanakkor nem jelenti azt, mintha olcsó is lenne. Rubik Ernő jóvoltából a logikai játékok birodalmá­ban a világranglista élére kerültünk. Kpján- kodjunk egy kevéssé! Nem lehetne a játék­tervezés élére Rubik Ernőt kinevezni? Ez az oldal azonban nem a humornak van fenn­tartva. Beszéljünk komolyabb dolgokról... Az atomerőmű A legnagyobb hazai beruházásnak — mi sem érthetőbb ennél, hiszen Tolna megyében történik — mi vagyunk a leghívebb sajtó­krónikásai. Az olvasó évek hosszú során át ta* lálkozhatott lapunkban az atomerőmű épít­kezésével kapcsolatos beszámolókkal, szinte mindig ugyanazon két kollégánk tolla, illetve fényképezőgépe jóvoltából. Még szerkesztősé­gi belügynek se mondható, hiszen az én dol­gom,-de hadd áruljam el az olvasónak, hogy nem irigyeltem őket túlságosan. Persze én török a könnyebb ellenállás irányába, hiszen sokkal kevesebb fáradtságba kerül a változa­tosságot a megye minden szegletében keres­ni, mint állandóan ugyanott. Nem közönséges teljesítmény, hogy ez sikerült, sőt a fotóripor­ter esetében egy nagy feltűnést keltett, azóta már megyeszerte „vándorló" kiállítást is ered­ményezett. Irigységem azonban ezen a héten osztatlan és egyöntetű volt. Az atomerőmű kísérleti indításánál szemtanúnak lenni, ez pá­ratlan élmény lehetett. Cseppet sem érzem igazságtalannak, hogy erről az országos la­poknál is frissebben, bővebben számot adni épp a mi kollégáinknak adatott osztályrészül. Eszébe jut az embernek azonban minderről más is. Az idősebbek alighanem osztoznak vé­leményemben. Ott voltam, amikor az egykori perkátai, mezőfalvi, és rácalmási gépállomá­sok traktorai szántották azt a területet, me­lyen ma a 6-os utat, továbbá a vasművet a várostól elválasztó erdősáv húzódik Dunaúj­városban. így gazdag emlékeket őrzök az el­ső szocialista város építésének hőskorából, melynek voltak kalandregénybe kívánkozó részletei is. Azóta felnőttünk. Az atomerőmű építkezését semmivel se lehet mérni a hazai gyakorlatban. Mégis - összehasonlíthatatlanul „csendesebben” zajlott, noha amúgy mellé­kesen átalakult közben és várossá vedlett egy Duna menti nagyközség, Paks is. Semmilyen újságírói túlzást nem érzek abban a véleke­désemben, hogy a karácsonyi ajándékok kö­zé sorolhatjuk az atomerőmű létrejöttének e heti döntő fázisát is. Várospolitika A nagy szekszárdi bérházban, melyben la­kom, a közelmúltban megjelent egy kézírásos hirdetmény. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a lakások felmérése elkezdődött, szívesked­jünk 17 óra után otthon tartózkodni, mert ez­zel segítjük a felmérők munkáját. 72 család szíveskedhet és szíveskedik is minden bízony- nyal, hiszen ha van ami érdekli, ez azok közé tartozik. Mégis szívesebben vettem volna, ha a felmérők szíveskednek közölni érkezésük vagylagos időpontját és nem várják el, hogy egy kisközségnyi lakó ugrásra készen lesse jöttüket. Az ugyanis nem derül ki, hogy meddig szüneteltessük délutáni más irányú elfoglaltságainkat. A szekszárdi várospolitikai fórumról szóló híradásunkból végre megtud­tam, hogy „csak” február 28-ig, mert a fel­mérés addigra véget ér, tehát minden bizony­nyal ez történik nálunk is. Mindezt persze túlságosan kiéleztem, mert kínálkozó bizonyság annak igazolására, hogy a várospolitikának milyen sokféle összetevője van. Ha botcsinálta prókátor létemre definí­ciógyártásra kényszerítenének, alighanem va­lami olyasmit írnék, hogy a várospolitika az ott lakók jó közérzetének biztosítására irányuló tudatos tevékenység. Olvasom, hogy dr. Ferincz János biztos ér­zékkel választotta ki a legnagyobb közérdek­lődést kiváltó témát és a lakásügyi jogszabá­lyok módosításáról tájékoztatta a megjelente­ket. Az ilyen fórumoknak már szép múltja van és esküdni mernék rá, hogy haszna is. Foly­tatni kell és jó, hogy folytatni tervezik. Még­hozzá a lehető legalkalmasabb helyen, a köz­gondok megvitatásának parlamentjéül egyre inkább kínálkozó megyei művelődési központ­ban. Persze ugyanakkor nem tudok szabadul­ni attól a gondolattól, hogy épp ezert a hé­ten néhány fényképpel mi is megoldandó vá­rospolitikai feladatokra hívtuk fel a figyelmet lapunk hasábjain. A jó közérzetre sok min­den hat, ha nagyon ad abszurdum akarom gombolyítani a gondolatok fonalát, akkor azt is állíthatnám, hogy e téren talán nincsenek is apróságok... (Egyébként hadd nyugtázzam örömmel: a képek megjelenése napján a múzeum mellől eltűnt a törmelék.) ORDAS IVÁN Zsánerkép az Arany János utcából

Next

/
Oldalképek
Tartalom