Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

1982. november 13. ^ÊPÜJSÀG A szociálpolitikai főelőadó esetei Szeciális célikra több mini 14 millió Felnöttgondozás Bonyhádion 6a környékén tinié, hatóság, de előadói ívei Októberiben kelt a megyei ta­nács egészségügyi osztályának az a leirata, mely közölte a szakminisztérium főfelügyeleté­nek Tolna megyében végzett vizsgálatának megállapításait a szociálpolitikai munkáról. Az áll a megyei tanács szakigazgatási szervének levelében, hogy a nemrég Végzett főfelügyeleti vizsgálat „kiemelten jónak ta­lálta a Bonyhád városi Tanács V. B. egészségügyi osztályának szociálpolitikai munkáját, első­sorban a hatásági és intéz­ményirányító tevékenységét.” Mi sem természetesebb, mint az, 'hogy a címzettek örültek munkájuk elismerésének, mert abban éppen úgy nincs semmi látványosság, mint bármely má­sikban, amire ráillik a 'hangya- szorgalom jelzőként. A siker ezen a szívet sokszor megfájdí- tó, a lélek békéjét eseteivel rendre fölborító területen leg­többször lassan érik be, s van, hogy jótéteményét a lehetséges sietség ellenére is csak rövid ideig élvezik az ügyfelek. Azok tehát, akik koruk, szociális helyzetük, rossz egészségi álla­potuk, csalódta la nságuk, vagy családon 'belüli elárvultságuk bajaira a szociálpolitikától kap­ják a szükség szerinti segítsé­get, védelmet. Nem ragozom tovább. Ha nekem kellene ülnöm Pukli Já­nosáé, a bonyhádi Városi Ta­nács Városkörnyéki hatáskörrel is felruházott szociálpolitikai fő­előadójának a helyén, valószí­nű egyszer és mindenkorra „ki­szeretnék” az emberekből, s elveszíteném azt az optimiz­must, ami gondolom nemcsak nekem, másnak is élni segít ne­héz helyzetekben. Az ő munká­jához nem elég az értő, érző szív, alapos szakmai fölkészüit- ség. Erősnek is kell lennie, gyöngéd szavúként is kérlelhe- tetlenségig határozottnak. Puk­emberi gondoktól, bajoktól élők és én nem csodálkozom azon, hogy amikor a tanács pénzügyi vonaláról 1977-lben mostani he­lyére került, nehéz hónapokat élt át. Tanácsakadémiát vég­zett, majd megszerezte a szo­ciálpolitikai munka végzéséhez szükséges szakismereteket is. 'De, mint tőle tudom, kezdetben percre se tudott szabadulni az első „esetek” hatása alól. — Anyu, te már soha nem fogsz vélünk másról beszélget­ni', csak ilyen lelombozó dol­gokról? - lázádt föl két lá­nyuk közül Edit, aki azóta el­került hazulról Pécsre, tanítani.- Muszáj volt — enyhítendő a bennem fölgyülemlett fe­szültséget — mesélnem otthon esténként. Nem azért, mert ta­nácsokat vártam a férjemtől, aki szintén tanácsi dolgozó. Afféle 'hangos gondolkodás volt az, ami ma is előfordul vélem, üe ma már álmomban csak el­vétve viaskodom a megoldandó problémák hőséivel. 'Edit kifakadó sa inak időszaká­ban volt egy olyan nem is hu­szadik századba illeszthető ügye, amihez elkészítendő a környezettanulmányt, a helyszí­nen rosszul lett. Az idős asz- szonyt, akit a lánya ólnak se való nemtudommiben tartott, hiába utalták később soron 'kí­vül szociális otthonba, meg­óvandó eltartásra köteles lánya veszélyeztetésétől. Meghalt a néni, mielőtt a gondoskodással el lőhetett volna feledtetni ve­le az átélt szörnyűségeket. Ak­koriban éjjel-nappal üldözték azok a képék, amilyeneket az­óta nem látott másutt, bár az ügyek száma ma sem csekély. A városi tanács B-épületének bal szárnyára nyíló folyosón az első ajtó mögött dolgozik a szo­ciálpolitikai főelőadó. Hivatala olyan parányi, hogy a netán dühbe guruló ügyfél, a gond­jaikba kívánkozó idős korúak hozzátartozói közül, semmikép­pen se tudná Pukli Jánosnéra borítani az 'íróasztalt. Kétszer két és fél méteres alapterületű a szociálpolitikai -főelőadó re­zidenciája sarokba szorított két fotellel, asztalkával. De nem panaszkodik. Kint a várakozók számára székeket állítottak. Aki ide 'belép, csak neki panaszol­ja, mi gond késztette a kopog­tatásra. Legtöbbször sok álmat­lan éjszaka után. Különösen azok jönnék ide néhezen segít­ségért, védelemért, akiknek a gyerekeikre nézve szégyenteljes dolgokat kell elmondaniok. Ez az utolsó megoldás. Mégis rá­kényszerülnék. Részben ez ma­gyarázza, hogy évről évre nö­vekvő a városi tanács egészség- ügyi osztálya által indított szü­lőtartási perek száma. Ebben az évben három fejeződött be, de egynek folytatása kell legyen, mert a nyolc gyerek közül - egy se él rossz körülményék kö­zött! — csupán kettő fizeti be­teg édesanyjának a szülőtartás címen megítélt havi 200 forin­tot. — Most kezdeményezünk egy újabb pert. Annak a néninek se mondanám a nevét, akinek érdekében így határoztunk. A pellengérezést nem azok ven­nék a szívükre, sínylették meg, ák'i'k legelemibb kötelességei­ket hanyagolják el, idegennél is idegenebből viszonyulnak szüleikhez, vagy beteg hozzá­tartozóikhoz. Na Szóval, ezt a nénit minap sokadszorra verte meg ágy a lánya, hogy orvos­hoz került — Normális az a lány? — Annak látszikr bár nem állt meg a verésnél. El is üldöz­te édesanyját abból a házból, ami felerészben az idős asszo­nyé. Hogyan derül fény a beavat­kozást sürgető szociálpolitikai esetékre? Jönnek, legtöbbször csá'k szociális segélyért folya­modva, a magányos, vagy „el­felejtett" öregék. Sájtónak, rá­diónak, televíziónak is köszönhe­tő, hogy tudják az idevezető utat. Jól tájékozottak egymás­tól is, hogy mikor, hova kell fordulni. Aztán, a területi szo­ciális gondozás apparátusa, a város és városkörnyék három főhivatású gondozónője, mellet­tük a tiszteletdíjas és társadal­mi gondozónők, vöröskeresztes aktívák, tanácstagok jelzőrend­szere is jól működik. Szinte el­képzelhetetlen, hogy rejtve ma­rad olyan ügy, ami eljárást kö­vetel. Milyenek azok, akik idézés­re ülnek a „gyónószobának” is nevezhető irodács'ka valamelyik - számukra nem vendégmarasz- taló foteljában? Alkattól függő. Van aki szemrebbenés nélkül hazudik, magyarázva, egyben mentegetve is mulasztását, szé- pftgetve lelketlenségét. — Én? Dehogy zárom én be a mamát! Rosszul tudja d gondo­zónő !- A járókelők, szomszédok is, akiknek ablakon át panaszko­dott az édesanyja?- Kérem, mi elmegyünk dol­gozni. Anyám fél, azért zárkó­zik be.. . Szó szóra és egyszeresek jön a nagy fordulaté persze, hogy rá kell zárni az ajtót, mert kü­lönben nyitva minden, akárki bemehet. Meg aztán ... ne szomszédoljon a mama, mert a hozzá hasonlókkal csak a csa­ládot pletykálja. — Van gyereke? Igen, kettő is. A lehetőség megemlítésére, hogy esetleg el­tanulják tőle, hogyan „kell” bánni az idős, beteg szülővel, kicsit elsápad. Esküdözik... Nem biztos azonban, hogy változtat a „kalii'tkás szülőtartáson.” Vannak aztán furcsaságok Is. A szülő, aki halottnak mondja segélyért folyamodván távol, de nagyon is élő, mi több, az át­lagnál sokkal, sokkal jobban élő gyermekét. S kiderül, hogy fia, a mérnök úr dühös ember. Mert miért nem hozzá folyamo­dott a mama?! Más... önhibájából rokkant asszony, alig túl az ötvenen. So­hase dolgozott, írni viszont na­gyon tud. Jön, állandó szociá­lis segélyt kér. Kap és mellette beutalják az öregek napközijé. be is. Kétezer forintot jelentene ez havonta juttatásban, de az asszony eltűnik. S „visszatűnik” szabálysértési eljárás alanya­ként, mert eljár koldulni a szomszédos megyébe. Az jöve­delmezőbb. * Pukli Jánosné szereti az em­bereket, pedig jóval többet tud az emberről mint az átlag. Őt ez a sokszor lehangoló tudás nem zavarja meg abban a mun­kájában, amit — mint mondta — jó csapattal végez. S igazán nem szűkmarkúan mért anyagi­akkal gazdálkodva. Bonyhódon és környékén ebben az eszten­dőben már több mint 14 milliót szerepeltethettek a tanácsok a szociálpolitika költséghelyén. Csak Bonyhádon 11 millió 800 ezer fordítható a három szoci. ális otthon, a két öregek napkö­zije fenntartására és a segélye­zésekre. Utószó jogón egy megjegy­zés: az állam bőkezűbb gon­dolkodó, mint némely vér sze­rinti hozzátartozó. Azok közül sok jómódú sem restellt felleb­bezni nemrég az új szociális otthoni és öregek napközi ott­honi gondozási díjak meghatá­rozásakor 70, 100, 150 forintok miatt. Ház—nyaraló—gépkocsi- tulajdonosok is. Sőt! A módo­sabbak közül kerültek ki a leg­szorgalmasabb fellebbezők! Nem kommentálom! Kom­mentálja az olvasó... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Czakó Sándor Rejtvény fejtökkel Lengyelországban Különös szervező a véletlen: ezúttal úgy esett, hogy a Ba­bits Mihály művelődési központ keretében működő szekszárdi rejtvénykedvelők klubjának tag­jai jóformán ki sem pihenhet­ték a jugoszláviai Zvorni'kban tett útjuk fáradalmait, máris új, még hosszabb útra készülőd­hettek. A lengyelországi Jaslo város testvérklubja várta őket az évente megrendezésre ke­rülő baráti vetélkedőre. Ez már a negyedik találkozó volt, és az évek során kialakult hagyományos napirenden a Lengyel o rszá g'ba n i d őközbe n bevezetett szükségállapot elle­nére sem esett csorba. A két klub rejtvényfejtési versenyét ezúttal is az ország nevezetes­ségeinek a megtekintése gazda­gította, tette még emlékezete­sebbé. Vendéglátóink már a cseh­szlovák-lengyel határon vártak bennünket. Első közös utunk a Zakopane szomszédságában lé­vő híres tengerszemhez, a Mors- k'ie Okóhoz vezetett. 'Meglepőd­ve láttuk, hogy a parkolóhelyen azon a hétfői napon is milyen sok lengyel autóbusz állt, ame­lyek főleg iskolás gyerekeket és nyugdíjas korú felnőtteket hoz­tak kirándulni. A legnagyobb benyomást az Auswitzbán (lengyel nevén Os- wiecim) található emlékhely, az egykori hírhedt koncentrációs táborban létesített emlékmú­zeum megtekintése tette ránk. Az eddig csak filmekről, köny­vekből, elbeszélésekből ismert borzalmak itt szinte megeleve­nedtek. Felejthetetlen az a ret­tenetes környezet, amely a hit­leri fasizmus vadállati termé­szetét itt dokumentálja. Hatal­mas, huszadik századi halál- kombinát volt itt, amely ger­mán precizitással szervezetten „üzemelt" 1940 és 1945 között. E '„nagyüzem” össztermelése ez idő alatt 4 millió halott volt, közülük 400 000 a magyar. A népirtásnak, a haladó gondol­kodású hazafiak tervszerű meg­alázásának, kínzásának és el­pusztításának ez a pokoli szín­helyét döbbenten és szótlanul jártuk végig. A környezet által kiváltott szorongást és rettegést alig enyhítette áz a tudat, hogy ml csupán turistákként vagyunk itt, s a Magyarországra szökött és szerencsésen megmenekült idegenvezetőnk tört magyarság­gal elmondott, e!-elcsukió sza­vait halljuk, nem pedig az SS- őrö'k vagy a kápák ordítását. A szobákba bezsúfolt három- szintes fapriccsek, a különleges éheztető- és büntetőcellák, az agyonlövéses kivégzések halál­fala, a fürdőnek álcázott föld alatti gázkamra és a mellette lévő krematórium — szavaknál hangosabban vádoló bizonyíté­kok a fasizmus ellen még ma is •folyó perben. Kevés és béna a szó kifejezni azt a rettenetét és borzalmat, amelyet ez a hely megőrzött, de mégis látni kell Auswitzot, mert a per foly­tatódik. Nem a már meglakolt hóhérok ellen, hanem a fasiz­must újjáéleszteni kívánók és a fajelimélet hívei ellen. S azok ellen is, akik akárcsak az iker- gyermekekkel itt „kísérletező" Mengele doktor, még mindig nem nyerték el büntetésüket it­teni gaztetteikért. S azért is illik eljönni ide, hogy lerójuk tiszteletünket a mártíriu mot szenvedett milliók, köztük honfi­társaink emléke előtt. A szörnyűségek emlékhelyé ről utunk Katowicébe vezetett. A szép és gyorsain fejlődő két­milliós világvárosnak azonban ezúttal csak átutazó vendégei voltunk. Késő este értünk oda, s a város nevét viselő modern szállodában eltöltött éjszaka után is csak kevés időnk volt a másnapi indulásig, hoqv ismer­kedjünk Katowicével. Siettünk, mert a lengyel történelem leg­híresebb emlékvárosa, Krakkó volt a következő 'úticélunk. Itt aztán akadt bőven látnivaló, gyönyörködtünk is a híres tör­ténelmi emlékékben, épületek­ben. 'Felkerestük a volt királyi várat, a Wawelt, a Mária- templomot, a híres piacot és a város több más nevezetességét, többek között Báthori István er­délyi fejedelem, későbbi közös magyar—lengyel király szarko­fágját is. Krakkóból még aznap este vendéglátóink városába, Jósló­iba érkeztünk. Lakosságát te­kintve szekszárdnyi nagyságú, mert 36 ezer ember lakja, de a városközpont kivételével — lengyel szókás szerint - itt is távolabb épültek egymástól a házak, ezért kiterjedése jóval nagyobb a mi városunkénál, üzemei közül a legnevezete­sebb éppen vendéglátóink klub­jának fenntartója, a Ghemik ©amrat nevű műanyagfeldolgo­zó gyár. Mintegy 3000 fős kol­lektívája több mint ezerféle műanyagterméket állít elő évi 5 milliárd zloty értékben. Nagy­sága és jelentősége miatt most ez a gyár is katonai ellenőrzés alatt áll. Mi is láthattuk a mintegy rajnyi katonát a bejá­rat melletti ébédlőben. De nem ők ellenőrzik a portát, s az üzem életébe közvetlenül •nem is szólnak bele. Az ismé­telten idelátogató szekszárdi réjtvényfetjök csupán egy vo­natkozásiban szerezhettek tudo­mást a katonai ellenőrrésről: az üzemi étkezdében ezúttal nem szolgáltak fel vodkát... A szeszes italok bevitelét és fo­gyasztását ugyanis a szükség- állapot bevezetése után a gyá­rakban, üzemekben általánosan eltiltották. Azt viszont nem til­totta meg a helyi katonai el­lenőrzés, hogy a működésében felfüggesztett ágazati szakszer­vezet helyett most maga a 'Ghemik Gamrot gyár vállalja a 'szekszárdi testvérklub vendég­látásának költségeit. Ahogy a gyár gazdasági igazgatója, Grabowsky elvtárs a Jaslo— Sze'kszárd páros nemzetközi rejt­vényverseny vasárnapi megnyitó ünnepségén mondotta: — A mostani nehézségek ellenére is arra törekszünk, hogy a kultu­rális élet fejlődése ne álljon meg, különö'sen, ha az egyben a hagyományos lengyel—ma­gyar barátság ápolását is szol­gálja. Még a verseny előtt, vasár­nap reggel a Jaslöhoz közeli Krosnóba rándultunk ki. Ott a híres lámpamúzeumot, valamint a lengyel munkásmozgalom tör­ténetét 'bemutató vándorkiállí­tást tekintettük meg. A világ minden tájáról összegyűjtött szebbnél szebb lámpák között örömmel fedeztük fel, hogy többet közülük a múlt század végén Budapesten gyártottak. iMaga a r ej tvé n yf ej t öve rse n y egyébként - első ízben a ko­rábbi három találkozó után — a helyi csapat elsőségével vég­ződött. A hagyományoknak megfelelően, ezúttal is a varsói Rozrywka, valamint a budapesti Füles rejtvényújság készítették a versenyfeladványokat és sze­mélyesen Stanislaw Biszla, il­letve Nagy Balázs látták el a zsűri feladatait. A második és a harmadik hely lett ezúttal a szekszárdi két csapaté. A ver­senyt Vacsora, majd zenés ba­rátsági est követte, amely az­tán hajnali két óráig tartott. 'Hazaérkezve lengyelországi utónkról elmondhatjuk, hogy előzetes aggodalmaink jórészt feleslegesnek vagy túlzottnak 'bizonyultak. A magunkkal vitt útravalót szinte érintetlenül hoz­tuk haza. Arról is meggyőződ­hettünk, hogy nemcsak nekünk, vendégeknek jutott ennivaló, hanem a lengyelek sem éhez­nék. Igaz, jegyre adják a húst, a dohányt, a szappant, a cipőt, a vodkát (vagy hélyefte a cu­korkát), de adják. A hentes­üzletekben nem volt akkora vá­laszték, mint idehaza, de marhahúst, sertéshúst, kolbászt, virslit még a szombat esti zárás előtt is láthattunk a katowicei boltokban. Jó termést hozott az idén az alma, s ez a hazaihoz hasonló árakban és a bőséges kínálatban is tükröződött. A szabad szomlbatot és a vasár­napot ottjártunkkor is sokan töltötték kirándulással. A busz­költség nem drága, mégis elég sokan a saját autójukkal túráz­tak. A havi 45 literes benzin- adagból, úgy látszik, beosztás­sal erre is futja. Sok az új és a most épülő ház városon és fa­lun egyaránt. Ugyanakkor a mi múltunkat megelevenítő fur­csaságnak tűntek az utakon a lovas kocsik, a lóval, vagy két tehénnel szántó-vető egyéni pa­rasztok. A templomok mindenütt igen látogatottak voltak, nem­csak a vasárnap délelőtti két- Ihárom istentisztelet idején, ha­nem délután - az októberi li­tániák miatt — is. A városok­ban járva csak néhol láttuk a kerítésen vagy a házfalon, hogy ott valószínűleg valamilyen fel­iratot festhettek ót, bizonyára a „Szolidaritás” valamelyik jel­szavát. 'Egyébként már sok üzemben, így a jóslói Chemik gyárban is megalakult az ú’j szakszervezet előkészítő bizott­sága, országosan, a munkások 5 százaléka kérte addig felvé­telét ebbe az újjáalakuló szer­vezetbe. Vendéglátóink egy­öntetű bizakodással szóltak a kon szol idá ció el őreha la dó sáról. A lengyel emberek - bármerre lis jártunk - mindenütt nagy szeretettél és barátsággal fo­gadtak bennünket, mihelyt megtudták, hogy magyarok va­gyunk. Jóslóból hazatérve úgy érezzük, hogy népeink barátsá­gának hosszú történelmi lánca most egy újabb szemmel gya­rapodott. PALKÓ LÁSZLÓ A telefon sűrűn cseng, az asztal csak éjszaka üres... Képeslap Jaslóból Munkában a szekszárdi versenyzők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom