Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
io Képújság 1982. november 6. Fejlődőképes szülők ■■M kis Elza egyik reggel IX odaállt a mamája elé J és irulva-pirulva bejelentette : —• Mamuskám, a Pista tegnap megkérte a kezemet és én igent mondtam neki. Ugye megengeditek, hogy összeházasodjunk?! — Jesszus Máriám! — csapta össze a kezét Globácné — legalább az iskolaév végéig várnátok... — Nem lehet, anyukám, sürgős... — vetette rá Elzácska ártatlan szemét. Erre aztán Globácné az éppen jókor érkező férje karjába ájult, aki lefektette áléit nejét, megdörzsölgette a szíve táját, vizes borogatást rakott a homlokára, Elzának adott két atyai pofönt, aztán fütyörészve elindult a hivatalába. Mikor délután hazaért, a felesége éppen a fotelban ülve sírdogált. — Képzeld, apa: Elzácska megszökött, itthagyott bennünket! — Micsoda? Hálátlan kölyök, majd én ellátom a baját! Azonnal értesíteni kel} a rendőrséget, tűzoltókat, mentőket... meg a válóperes bíróságot. A rendőrség körözési parancsot adott az eltűnt kiskorú felkutatására. Az újságok címoldalon közölték a fényképét és arra kérték a lakosságot, hogy aki tud valamit Globác Elzáról, azonnal jelentse a legközélebbi rendőrőrsön. A becsületes megtalálónak tisztes jutalmat ígértek. Válogatásunknak ez a darabja rendkívüli, mondhatni királyi munka. A szó legszorosabb értelmében, hiszen Nagy Lajos dorgáló, feddő, gúnyos levele ez, amelyet uralkodótársához, IV. Károly német-római császárhoz és cseh királyhoz írt, A levél valóságos kis mestermű. A kegyes tiszteletadás, a levélbeli kötelező udvariassági formulák közé rejtett fölcsapó gúny, komikus degradálás, ironikus — tehát ellenkező előjelű dicséret. A nagyhatalmú uralkodó magabiztos fölénye nyilatkozik meg a szarkazmusban, amely az egész levelet átlengi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy IV. Károly nagy műveltségű, Prágáért és Csehországért sokat tevő uralkodó volt, aki elhanyagolta császári föladatait, s jóformán csak Csehország föl- virágoztatásával törődött. Pártfogolta a tudományokat, a művészeteket, a bányászatot, az ipart, a kereskedelmet. A levélben emlegetett sértés azonban igaz volt, amiért Nagy Lajos, szövetkezve a német fejedelmekkel, haddal indult ellene. Károly végül is 1362-ben Krakkóban találkozott a magyar királlyal és megbékítette. Napjainkig divatozó műforma Galeotto Marzio vándor olasz humanista írása Mátyás királyról. Anekdota, amely oly népszerű volt nálunk, hogy legalább háromszáz avűjteményben, nyolcszáz kötetben szerepel. Galeotto Mátyás udvari tudósa volt Bonfinivdl együtt. Az ő anekdotáik alapozták meg a nagy király sok évszázados hírnevét és népszerűségét. I. I. I. Nagy Lajos király levele IV. Károly német-római császárhoz. Lajos, Isten kegyelméből Magyarország (királya) annak, aki császárnak és Csehország kiráEgy hétig senki se tudott róla. A szülők a kezüket tördelve járkáltak fel-alá a lakásban. Árgus szemekkel lesték a telefont, és naponta háromszor összevesztek. Amikor már mindkét kezüket összetörték, következtek a tányérok, poharak, vázák, hamutartók, ablaküvegek. — Te vagy az oka mindennek, mert goromba disznó vagy a gyerekhez! — fuvolázta Globácné. — Én? Ha nem hagytál volna rá mindent, nem szökött volna meg két atyai pofon miatt — dörögte a férj. — Igenis, te rontottad el az állandó dédelgeté- seddel, kényeztetéseddel...! — Ha nem vagyok jó neked, válj el tőlem, de ha hazajön az én aranyom, akár a házasságába Is beleegyezem! Holnap reggel az lesz az első dolgom, hogy elmegyek az ügyvédhez és beadom a válópert. ' — Nem is rossz ötlet. — lelkendezett Globác. — Hogy is tudtam húsz évig együtt élni egy ilyen hárpiával? — Én hárpia? Ó, te lúdtalpas aktakukac, te... te bürokrata családszomorító! Te, te aldi az egyetlen lányod boldogságát is adminisztratív eszközökkel kívánod meggátolni... — Hát ide figyelj, Eufrozina! — mondta ki Globác az utolsónak szánt szót. — Én már csak ilyen régimódi vagyok. Inkább adok két adminisztratív pofont annak a büdös kölyöknek, mint hogy szülői méltóságomhoz méltatlan pótcselekvésként hisztériás ájulásba menekülnék.:.. — így is jó — csapta falhoz az asszony a legutóbbi nyugat- európai körútjáró} hozott eredeti álkínai porcelánvázát. — Végképp bebizonyítottad, Globác Tihamér, mennyire alantas az érzelemvilágod, méltatlan vagy családunk emelkedett lelkületélyának nevezi magát, a megérdemeltnél szívesebb üdvözléssel. Nem méltó a tiszteletre az, aki a tisztelet eredetére támad, uralkodásra sem méltó az, aki nem képes eszének parancsolni. lyliért nevezed magad uralkodónak és császárnak, s akarsz, parancsolni az egész világnak, ha eszedet sem tudod kormányozni, s becsmérlő nyelvedet sem megfékezni? Milyen az a császár, akinek érzékein a bor uralkodik, annyira, hogy gya- lázza azokat az úrnőket, akiket az egész világ nem győz magasztalni? Ha meggondolnád, hogy úrnő tisztességes mé- hében születtél, ez nem ócsárlásukat eredményezné, hanem az erény megbecsülését. Ha Téged is erény hozott volna a világra, édesanyám őfelségét nem sértegetted volna ócsárló szavakkal magadon kívül, borgőzös állapotban. De ezek a szavak azt bizonyítják, hogy ez a cselekedeted nem annyira szülőanyádból, hanem a te vadállati természetedből fakad, s ez számunkra minden időben fájdalmat okoz. Épp ezért meghagyjuk és a legszigorúbb intéssel tanácsoljuk Néked, hogy édesanyánkat rágalmazó szavaidat minél gyorsabban vond vissza, s oly szenvedéllyel gondoskodj dicséretéről, mint amilyen gya- lázkodással igyekeztél meghur- colására jelen szavaiddal. Mert különben anyám és magam becsületének megvédésére a megtorlás sírást kiváltó ostorával fogunk Rád és Tiéidre lesújtani, jobban akarván oltalmazni magunkat mindenek szeme láttára. (1361) (Fordítás latinból.) hez. Menj, menj a magad útján, ne is olvass bele a modern pszichológiába! Legközelebb a válóperes bíróság folyosóján találkoztak. Giío- bácné, született Kovacsevics Eufrozina megvetően pillogott a szemközti pádon ücsörgő Globác Tihamér alperesre, aki utólag végtelenül sajnálta, hogy nem az asszonynak keverte le azt a két pofont. De most már mit tehetett? Ha most pótolná, bizonyosan súlyos testi sértéssel vádolnák... Legalább nyolcvan kilót nyom az asszony... Míg emígyen tűnődött magában, nyílt az ajtó, s Elzácska lépett ki rajta egy bozontos üstökű ifjonc társaságában, önfeledt, gyűlölködő pillantásokkal méregették egymást, majd fintorogva megszólalt a lány: — Mennyire utállak!... — Az első találkozásunk óta tudtam, hogy simlis vagy — kedveskedett a fiú —, de nem gondöltam, hogy ennyire... És ekkor Elzácska meglátta a szüleit és sírva borult a nyakukba. — Drága anyukám, édes apukám,, olyan boldog vagyok, hogy végre elvált asszony lehetek... — és örömkönnyek csorogtak végig ártatlan, hamvas arcán. — Jól van, no, ne sírj, kislányom — ölelte át Globác. — Díj csak le a padra egy kicsit. Egy óra múlva mi -is elvált emberek leszünk. y Izácska arca sugárzott a P boldogságtól, hiszen mé- giscsak nagy öröm az, ha az embernek ilyen fejlődőképes szülei vannak. Galeotto Marzio: Mátyás király találó, bölcs és tréfás mondásairól és tetteiről. Egyszer Mátyás király meglát fekete ruhában, hosszúra eresztett, gyászos szakállal egy bizonyos embert, akinek kapzsiságát és fukarságát már több alkalommal kitapasztalta. Ez az ember ugyanis elhalálozott fi- testvérei miatt volt ekkora gyászban, akinek javait örökösi jogon már birtokba is vette, noha, míg élték, a király előtt hosszasan pörösködött velük. Magához hívta a király ezt az embert, és azt színlelve, mintha nem ismerné a gyászruha okát, megkérdezte, miért van olyan igen fekete bánatban? Könnyezve válaszolt amaz: „Fivéreim halála miatt.” Erre a király: „Mondd, kérlek, lassan, vagy hirtelen ért a gyász?" „Lassan” - felelte az. A király erre így szólt: „Magam is így gondolom. Mert te azt szeretted volna, ha már rég meghalnak, hogy előbb birtokolhasd javaikat. De téged az kínoz, az dönt hosszú szakállas gyászba, hogy bátyád birtokait ily soká kellett nélkülöznöd . . ,” Erre az elszégyellte magát, és megszüntette álzokogásait. Gyakran mondogatta Mátyás király, hogy többek között három olyan dolog van, ami nem kívánatos: a fölmelegített mártás, a kiengesztelődött barát és a szakállas feleség. A fölmelegített mártásban mindig van valami ízetlen, a kibékült barátban marad valami a régi ellenséges indulatból, a szakállas asszonyban meg ki nem hiszi, hogy nincs valami férfias? Ez ugyanis természetellenes, mert a bűnre való férfiúi vakmerőség gyanúját kelti. (1485 körül.) (Fordította: Kardos Tibor.) Sz. K. Korunk politikai plakátjai IA nagy történelmi sorsfordulók egyénéktől és tömegektől a felgyorsult időben világos látást, helytállást, társadalmi aktivitást és forradalmi tetteket ’kívánnak. A lenini „mónumen- tális propaganda” 'követelményét, a tömegeket a párt politikájának végrehajtására azonnal mozgósító, tudatosan elkötelezett, osztályharcos, közérthető művészet szerepét maradéktalan hatásfokkal a politikai plakát műfaja valósítja meg. A plakát tömeghatását már a század eleji politikai tömeg- mozgalmak felismerték. Magyarországon is a szerveződő munkásmozgalom teremtette meg a művészi színvonalú politikai plakátot, elsősorban Bíró Mihály tevékenységével, aki a magyar forradalmi mozgalmak plbkátmüvészetének vezető mestere, egyben az 1919-es Tanácsköztársaság plakátművészetének szervezője is volt. Vezetése alatt a rövid életű Magyar Tanácsköztársaság sokszínű plakátművészete a forradalmi tartalmat forradalmi formával ötvözte egységbe, ezáltal a magyar politikai plakát a nemzetközi plakátművészet élvonalába került. 1919 megszakadt hagyományát a felszabadulás lendülete élesztette fel. Az új nagy nemzeti összefogás, az újjáépítés, a választások, a stabilizáció, a tervgazdálkodósra áttérés lendülete bábáskodott a magyar politikai plakát újjászületésénél. A gondolkodást, az érzelmeket egyaránt drámai erővel felkavaró műfaj agitatívan kapcsolódott az ország gazdasági, társadalmi átalakulásának nagy küzdelmeibe. Hangja friss volt és ‘újszerű; a két háború közötti időszak hazai és nemzetközi illegális pártharcai formálták tartalmi mondanivalóját, jelképteremtő rendszerét, a korszak legújabb művészeti törekvései, elsősorban a konstruktivizmus alakította ki formanyelvét. Az ország akkori mostoha gazdasági-technikai lehetőségeit tükröző, ros'sz papírra, gyenge festékekkel, rossz nyomással készült plakátok máig eleven átütő erejükkel bizonyítják, hogy a világnézeti szilárdság és forradalmi lendület a művészetnek is hatalmas motorja. Bortnyik Sándor és Ko- necsnyi György vezetésével rangos művészek egész sorának (Bánihídi Andor, Gábor Pál, Káldor László, Rohonyi Károly, Sándor Károly, Tómássi Zoltán kiemelkedő plakátjai az új magyar politikai plaká'tmüvészet mérföldköveivé váltak.) A fordulat éve után a dog- matizimus időszakában a politikai óíckátművészet elvesztette lendületét. A hatvanas évek elején azonban Konecsnyi György szárnyai alatt felnőtt nemzedék tagjainak, a műfaj mai derékhadának (Balogh István, Darvas Árpád, Görög Lajos, Máté András, Papp Gábor, Sinka Mátyás, Ernyey Sándor, Szilvássy Nándor, Zala Tibor, « Zelenák Crescendo) plakátjain a korszakváltással együtt a stílusváltás is megtörtént. Plakát- művészetünk a nemzetközi eredmények átvételével néhány év aiatt újjászületett. < Korunk egyre bonyolultabb, ellentmondásos társadalmi valóságának tükrözéséképpen a politikai plakát műfaja formai- képi megoldásaiban sűrítetteb- bé, elvontabbá-, stilárisan korszerűbbé, jelrendszerében pedig összetettebbé vált. A győztes társadalmi forradalom során a politikai plakátok mondanivalója is átalakult, az eszmei sűrítés magas szintjén új tartalommal telítődött. Régi jelképek aktualizálódtak, megváltoztak, az új élet követelményeihez idomultak, így a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepének szimbólumköre is kitágult. A forradalom szimbólumai, Lenin aromása, a sarló és kalapács, a vörös lobogó lángnyelvekből kialakított vörös betűkkel, a forradalom eseményeiből^összeállított foto- montázsos ábrázolásokkal és a nemzetközi szolidaritásra utaló jelképekkel bővültek. Napjaink magyar politikai plakátjai a lényegre törő, frappánsan közölt mondanivaló, az új európai művészeti törekvéseknek, a szürrealizmusnak, a pop- artnak, és a sci-fi ábrázolásoknak a hazai adottságokon átszűrt kifejezésmódja jellemzi a „derékhad" és az utolsó tíz éviben hozzájuk felsorakozó fiatalok (Mayer Gyula, Helényi Tibor, Kemény György, Kál- máncbey Zoltán, Balta Margit, Szyksznian Vanda) műveit. BRESTYÄNSZKY ILONA T. Ágoston László A magyar múlt mosolya A középkor humorából
