Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
1982. november 6. Képújság 5 Munkaterv a veszteség ellen Az első félévet <0 Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat egymillió-háromszáznyolcvankétezer forint veszteséggel zárta. A tény ismeretében hagyjuk el a csodálkozást, mivel elképzelni 1sem tudjuk, hogy ;o yendéglátásban — a inai árak mellett — hogyan Tehetséges veszteséggel gazdálkodni. Fogadjuk el: a Tolna [megyei Vendéglátóipari Vállalat rácáfolt a képzeletünkre. Tárjuk fel a tényeket. Miből adódott ez 'a millión felüli összeg? Csökkent a haszonkulcs. A húsvásárlás óta nem emeltek a vendéglátósok árakat, pedig sok minden drágább lett. Csak párat említünk: olaj, benzin, kávé, sör. Sőt, még az abroszmosás is. Ez nem elhanyagolható tétel, hiszen egyetlen egy abrosz mosásáért ]manapság elkérnek 6-8 forintot is. Ugyanakkor a [kávé áremelésekor egy adag ára öt forintról hétre emelkedett, elvileg — azt hisszük - a vendéglátóé a két forint, de nem, ,mivel 47 százalékos adó érvényes a lkávéra. A gyermek- és a tmunkahelyi étkeztetés... Az első háromnegyed évben az ételforgalmuk nagyrésze — '22,8 millió forint — ebből 1alakult. Mint tudjuk, a gyermekétkeztetés — kötött volta miatt — |nem a leggazdaságosabb üzletág. A munkahelyi étkeztetés sem aranybánya. Ezen a területen 31 ,százalékról 29 százalékra esett az árrés, ami elég nagy különbözet, mivel kiesésként jelentkezik. Ehhez még párosul, hogy egy év 'platt ,’majd négymillió forinttal emelkedett a forgalom, s //yen esetben több a szállítási költség, tehát ismételten nem lett nagy 'üzlet a gyerek- és a munkahelyi étkeztetés. Ezen a téren még külön okok is közrejátszottak. A dunaföldvári és paksi egységek egyértelműen veszteséget mutattak az első félévben, mivel nem használták ki a kapacitást. A szerződéses boltok... Az ember azt hinné, hogy az évközben kiadott szerződéses boltok csak hozzák a pénzt, miután a veszteséges üzleteket adták ki, is az új „tulajdonos" tiszta nyereséget fizet a vállalat kasszájába. Ez nem így van. Tudniillik üzletet csak akkor lehet kiadni, ha az rendben van. Tehát pz év első felében 35 egységet kellett valamilyen tormában tatarozni, felújítani, rendbe tenni. Olyan egységeket, amelyek várhattak volna még egy-két évet. A gépi könyvelés... Erről sok mondanivaló nincs. Jelen pillanatban több a kiadás ez ügyben, mint a haszon. A munkaszervzés... Erről csak ennyit. Már csak azért is, mert a vendéglátó vezetőivel való beszélgetés során ezt említették utoljára. És itt van a legnagyobb tévedés! Álljunk meg egy pillanatra. Az országban sok száz üzem, gyár, gazdálkodóegység működik. Az áremelések és a köz- gazdasági megszorítások mindegyikre érvényesek. A vendéglátásban is dolgozik egy-két vállalat. Tehát bizton mondhatjuk; rájuk is Vonatkozik az előbb felsorolt okokból a legtöbb. S itt van az óriási bökkenő. Ők miért nem veszteségesek? ló, fogadjuk el azt a magyarázatot, hogy ők emeltek árakat, azaz velünk fizettették meg az áremelésből ránk, azaz rájuk eső részt. Ha ez Így van, akkor dicsérjük meg a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalatot. Csak eszünkbe jut, hogy alig két bete Kecskeméten 36 forintért ebédez- tünk, s kitűnő minőséget kaptunk és bőséges mennyiséget. Hát akkor ők hogyan csinálják? Térjünk át a veszteséget felszámoló tervhez, mert természetesen készítettek ilyet ,a vállalatnál. És okkor említsük még egyszer az első félév veszteségszámát : 1 382 000 forint. És nézzük az /—///. negyedévet: 200 ezer forint veszteség. Tehát gyakorlatilag a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat három hónap alatt lefaragott a veszteségből több mint egymillió forintot. Úgy, hogy közben nem emeltek árat! És akkor térjünk át a veszteséget felszámoló dokumentumhoz, illetve az intézkedési tervhez, ahhoz a tervhez, ami már eredményes: Először is megszüntettek Pakson egy konyhát. Pontosabban összevonták az egységeket. így a Béke-étterem — amely nem volt kihasználva - most teljes kapacitással dolgozik. Felmérték, hogy Dunaföldváron is jelentős többletkapacitással rendelkeznek. Itt is felszabadítható egy konyha, úgy hogy közben !az iskola két plusz tanteremhez jut, s a Várétterem konyhája ezután teljes leterheltséggel működik. A továbbiakban felülvizsgálták a szekszárdi cukrászüzem választékát. Az étteremben esti menüt is árusítanak, hogy ezzel is növeljék az ételforgalmat. A költséggazdálkodást kiterjesztették az egységekre is. Szabályozták a központi fűtés 1mértékét, a túlórakeretet és csökkentették1 a fogyóeszköz-vásárlást. Tarthatatlan volt az a helyzet, hogy például a TOTÉV-konyhában, ahol évente tartottak két-három lakodalmat, ugyanolyan felszerelés legyen, mint azokban az egységekben, ahol rendszeresen tartanak nagyobb rendezvényeket. Most összevonták ezeket az eszközöket, s ezután az az egység használja, amelynek éppen szüksége van rá. Megvizsgálták a tmk szerepét is. Egy-egy veszteséges üzletnél ezután közgazdász-team vizsgálja a veszteség okát. Minden egységnek meghatározták, hogy mennyi villamos energiát, vizet és olajat használhat fel. Mindezekből kitűnik, hogyha valahol felismerik a munka- szervezésben rejlő erőt, akkor ott át lehet - egyébként kell is — vészelni a szigorúbb gazdálkodási körülményekből fakadó nehézségeket. Csak. egy óriási hiba van. Mint említettük, a veszteség okai között csak az ötödiknek szerepelt a munkaszervezés, pedig elsőként kellett volna. Végül rájöttek arra is, hogy a hálózatban dolgozó vezetőket nemcsak a nagyobb forgalomért kell premizálni, hanem a gazdaságosságért is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy szabadabb lesz egy-egy üzlet vezetője, de ugyanakkor nagyobb lesz a felelőssége is. Mint már mondottuk, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat a veszteség elleni tervvel már tud úgy gazdálkodni, hogy év végére eltűnik a veszteség, sőt, a számítások szerint a forgalom egy százaléka már nyereségként fog jelentkezni, ami nem kis összeg, hiszen évi forgalmuk több mint kétszázmillió forint. Térjünk vissza a vendéglátó-vezetővel való beszélgetésre. Egyértelműen megállapították, hogy a baj lő oka: nem készültek fel időben a költségváltozásokra. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ez a vállalat több száz egységből áll. Eddig a rosszul gazdálkodó üzletek is nyugodtan tudtak „élni", hiszen a nyereséges üzletek árnyékában meg lehet bújni. Az új helyzet azt kívánta volna, hogy elsőként megvizsgálják ezeket, s megfelelő intézkedésekkel megszüntetni a veszteségeket. De csak fél évvel később ébredtek a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalatnál. Több mint egymillió forintjuk bánja. Pontosabban több mint egymillió forintunkat dobták ki az ablakon. Mert abban egyetérthetünk, hogy a pénz a „miénk" — mindannyiunké volt. H. J. Teherautó, daru ps ikörös-körül emberek p tó környékén. Az első lehalászás érdekfeszítő mozzanatai zajlanak a bonyhádi (tsz tavaly épített széptölgyesi halastavánál. Tíz férfi, fsat asszony, \megannyi érdeklődő figyeli a tóba fektetett, parafával jelzett, hálóval bélelt úgynevezett „halágyat", amelyből szinte röpködnek a szorult helyzetüket érző \busák. Néhány percre tmegáll p ímunka, speciális halászszerelésben lévő férfi ladikkal a tó közepéhez siklik, hogy {megkeresse Ip „gubancot", kiszabadítsa az elakadt hálót.- Naponta 30-40 mázsa busát |és mintegy 20 [mázsa körüli piaci pontyot „fogunk". Persze, ez a szállítókapacitás függvénye. H° megrendelőnk, a Bikali Állami Gazdaság teherautója többször is jön, úgy [mi is tovább dolgozunk — mondja Geisz György brigádvezető. Közöben az elakadt hálót sikerül kiszabadítani, s máris nekiveselkednek p férfiak |ps asszonyok a kötélnek, és húzzák rendületlenül )o zsákmányt a kitaposott part felé. A darukezelő nyomban indítja a fnasinát, s a meghosszabbított gémre rászerelt kosárból máris a válogatóasztalra teszi a zsákmányt, Imelyet szorgos asszonykezek 'szortíroznak fajta (és fnéret szérint. Hamar a speciális tartálykocsiba kerül p tiz fnázsa körüli (mennyiség és irány a feldolgozó! Nehéz iterep a leeresztett tóban LEHALÁSZÁS Asszonyok is húzzák a hálót Daru emeli a zsákmányt Gépesített halászat Válogatás Pontyok
