Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-05 / 260. szám
1982. november 5. ^ÜÉPÜJSÀG 3 Szigor és figyelmesség A mnnlsrmrn is ember? A kérdés egy ÍÍIUIII\UCÍU áruházi dolgozó panasza nyomán jütött eszembe, miszerint az egyébként tapasztalt, szakmailag kiváló vezetőjük a legkisebb mulasztás esetén is durván, gorombán beszél beosztottjaival, de jó szava azokhoz sincs, akik lelkiismeretesen dolgoznak. S ha ezt szemére vetik, azonnal kész a válasz- szal: „A dicséret is, a figyelmesség is kinek- kinek benne van a borítékjában. Azért, mert valaki eleget tesz a kötelességének, miért járna köszönet?" Való igaz: elképesztő káosz, rendetlenség származna abból, ha a fizetés, a munka- viszony önmagában nem kötelezne tisztességes, sőt tudásunk, képességünk szerint ellátott munkára. Ha mondjuk egy esztergályos; vagy akár középiskolai tanár, a teljesítménye feltételeként — a mindennapi dicséretadagot — a vezetők szívélyes mosolyát is kiköthetné magának. E kétségtelenül groteszk példán túlmenően azonban inkább maradjunk a kötelességeknél. Hányszor hallunk ugyanis arról, hogy az általános munkaerőhelyzetre hivatkozva egyes vezetők szemet hunynak a lazaságok, a fegyelmezetlenségek fölött. „Ha lelkiismeretes munkát követelnék - mondják -, mind to- vábbállnának tőlem az emberek." Nyilvánvaló, hogy aki belép egy munkahelyre, aki felveszi a fizetését, annak a jogai mellett számolnia kell a kötelességeivel, a munkával szükségképpen együtt járó fegyelemmel is. S mint a jogok, a kötelességek sem lehetnek függvényei a „főnök", avagy a beosztott személyes természetének, hangulatának. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala... A vezetők, az irányítók és a beosztottak viszonya attól vált igazán bonyolulttá, hogy szocialista-kommunista társadalmat építünk, ennek mielőbbi megvalósításán fáradozunk, vállalva és teljesítve a vele járó összes konzekvenciát. Azokat is, amelyek a vezetők és a beosztottak viszonyára vonatkoznak. Nemcsak más, de lényegesen egyszerűbb is a helyzet a kapitalizmusban. A tőkés országok állama, a monopóliumok, a kis és nagy részvényesek, a hivatalnokok, a milliós példány- számú újságok, a tulajdonosok szolgálatában álló hatalmas hivatali apparátusok, a pénzért elkötelezett, vagy jóhiszemű, de félrevezetett értelmiségiek, tudósok, művészek, próbálják leplezni, humánusnak álcázott bölcselkedéssel elhomályosítani az osztályellentéteket. A kizsákmányolok és a kizsákmányoltak valóságos viszonyát. A helyzet énnek ellenére sem változik: az egyik oldalon áll a tőkés tulajdon és tulajdonos, a másikon azok, akiket kizsákmányolnak, akik ennek a tulajdonnak a szolgálatában állanak — akár kényszerűségből, akár lelkesen, őszintén, vagy bármilyen módon. Ott, alapvetően ez határozza meg a vezető és a beosztott viszonyát, még akkor is, ha bizonyos szinteken a vezető szintén a kizsákmányoltak sorába tartozik. A munkaerő fogalma itt egyértelmű: valaki, illetve valakik eladják a munkaerejüket, valakinek vagy valakiknek. Túlzott leegyszerűsítés? Inkább a lényeg kiemelése a viszonyok szövevényéből. Más kérdés persze, hogy a kizsákmányoló társadalmaknak ez a „lényege" ma olyan körülmények között érvényesül, amikor létezik és egyre erősödik a szocialista világrendszer és a tőkés országok munkásmozgalma ; amikor a tömegek kommunista, szocialista képviselőket is beválasztanak több kapitalista ország kormányába, a parlamentbe. Amikor a haladó, antiimperialista erők — némely gyarmati országban még a nemzeti burzsoázia is - mindinkább a baloldalban, a kommunista pártokban látják a maguk érdekképviselőit. Ezek a tények - enyhén szólva - alaposan megnehezítik a kizsákmányoló osztályok helyzetét; azt a törekvését, hogy csakis a „lényegre" szorítkozva bánjanak a dolgozókkal, a kizsákmányoltak millióival. De kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz. Nálunk is elsősorban a tulajdon- és osztályviszonyok megváltoztatásával kapott új tartalmat a vezetők és a beosztottak viszonya, s vált egyszersmind bonyolulttá. Mert itt is szükségszerű az alá- és fölérendeltség : a szó- . cialista állam sem mondhat le a szervezett- ségről, a feladatok teljesítésének, az utasítások, a rendeletek számonkéréséről, sőt esetenként a büntetésről sem. A hatalom gyakorlásában mindenütt szükség van a munkát, a közéleti tevékenységet, a társadalmi együtt-, élést szabályozó mechanizmusokra. Mégis: aki csak ezt látja, aki csak ezt az oldalt veszi tekintetbe, az akarva-akaratlanul a mi társadalmunk lényegét és egyben a szervezett munka legfontosabb célját téveszti szem elől. Nevezetesen például azt, hogy a dolgozók — beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül — az állami, a szövetkezeti tulajdon birtokosai. S ilyen minőségükben ; valamennyiünk joga, sőt sok tekintetben kötelessége is a beleszólás, az állampolgári és egyéb jogok gyakorlása, a szocialista tulajdon védelme, gyarapítása, a munkahelyi és társadalmi viszonyok formálása. Ebben az összefüggésben már távolról sem tekinthető személyes ügynek a vezetők világnézete, politikai-erkölcsi magatartása, vagy akár figyelmessége, érzékenysége a dolgozók mindennapi, akár személyes gondjai iránt. S az ilyen vezetői megnyilvánulás éppen úgy nem nélkülözhető, mint például a szakmai hozzáértés, a feladatok ellenőrzésének következetessége és szigora. Ilyen összefüggésben lehet szerepe — és kell is, hogy legyen! — a jó szónak, a figyelmességnek, a dicséretnek. Alaposan téved tehát az a vezető, aki mindezt alábecsülve, csupán „boríték"-ügynek tekinti az erkölcsi-emberi elismerést. A vezetés tevékenységének leszűkítése gazdasági folyamatra, különféle gazdaságossági meggondolásokra, előbb-utóbb minden szempontból károssá válhat. A vállalatok gyakran szóvá teszik, hogy munkaerő híján nem képesek kihasználni termelőberendezéseiket. Kétségtelen: a munkaerő-ellátás- jelenlegi helyzetének javításáért, a belső tartalékok hasznosításáért, a tudatosan irányított munkaerő- mozgásért sokat tehetnénk szervezeti változtatásokkal, az érdekeltségi rendszerek javításával, a munkaerőképzés meggyorsításával, a munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesítésével - tehát gazdasági jellegű intézkedésekkel. Csakhogy ez és ennyi elegendő-e? Adatokkal bizonyítható, hogy sok vállalattól elsősorban azért mennek el a dolgozók, mert rossz a munkahelyi légkör, a vezetők, csalhatatlannak tartván magukat, elhanyagolják az üzemi demokráciát, a dolgozók véleményét, javaslataikat. PpHÍO az e3VŐni, sőt a vállalati-közösségi C'J,ö gondok is jobban elviselhetők ott, ahol a vezetők tájékoztatják, mi több, beavatják a dolgozókat: ahol a beosztottnak nemcsak a munkaerejére, dé az eszére, a szivére is számítanak. Ahol a munkaerőn nem statisztikai fogalmat, hanem gondolkodó, az országért, az üzemért felelős embert értenek. FÖLDESI JÓZSEF 9 Olajkályha helyett széntüzelés A Gazdasági Bizottság határozata értelmében ki 'kell váltani az olajtüzelésű fűtő, melegvíztározó és eg/éb eszközöket. Ennek értelmében a Tolna megyei Tanács elkészítette az olaj- kályha-kiváltás programját. Eszerint 6160 olajkályhát kell „kiváltani", helyettük más fűtési megoldást bevezetni, illetve javasolni a tanács felügyelete alá tartozó vállalatoknál és intézményeknél. Az olajtüzelésű eszközök kiváltása természetesen nem történhet egyik napról a másikra. Hiszen meg kell teremteni az új fűtési rendszereket, embereket kell keresni, eszközöket előteremteni és ezeket „beépíteni” a fűtési, költségvetési rendszerbe. Tehát, ha egy iskolából kivonják az olajkályhákat, akkor gondoskodni kell arról is, hogy a széntüzelésű kályhát megvásárolják, létesítsenek a széninek táipolóhelyet, és a fűtéshez embereket vegyenek fel. Mert mégiscsak komplikáltabb egy intézmény fűtése „lapáttal”, mint olajjal, s a kályha szenes üzemeltetésénél tetemes meny- nyiségű salak is keletkezik. A Tolna megyei Tanács illetékes osztályán elkészítették azt a tervet, mely szerint az áttérést olajtüzelésről szénre elvégezhetik. A tanácsi felügyelet alá tartozó intézmények összesen 6160 olajtüzelésű kályhát használnak. Az a cél, hogy ezeket a terv szerint, a humanitárius elvek alapján kiváltsák. így az egyes intézmények — szociális létesítményeik — majd a tervidőszak végén állnak át olajtüzelésről más technológiára. A terv szerint az átállás fokozatos, a tanács és az energiafelügyelet terve szerint történik. Tehát az idén 1045 olajkályhát vonnak ki a forgalomból, jövőre 1465-öt, majd 1815-öt és végül 1835 olajkályha üzemeltetését szüntetik meg. Ezzel egy időben a szakigazgatási szervek gondoskodnak arról, hogy a helyettesítő fűtő, meleget adó szerkezetek beépítésre kerüljenek, tehát felváltsák az olajkazánokat szénit ü zélés ű ékre. A Tolna megyei tanácsi szervek 11 pályázatot küldtek az e n e rg i a vá I tá ssa I ka pcsol a t bon illetékes szervekhez. Ezek közül nyolcat megvalósításra elfogadtak, s 4,3 millió forint állami támogatást kapott a megye, amelynek értelmében 188 olajkályhát lehet kiváltani 1982- ben. A decsi termelőszövetkezet darálója, az őcsényi termelő- szövetkezet szárítója, a faddi iskola és a bátaszéki közművelődési központ tért át az olcsóbb fűtésre, éppen a pályázat eredménye révén. Tolna megyében nem minden üzem tartozik a megyei tanács felügyelete alá. Érthető, ha nem tudnak minden gazdasági egységet befolyásolni arra, hogy az olcsóbb üzemű fűtő-, melegítő- eljárásokat alkalmazzák. Bár a szakminisztériumok és a különféle szövetségek befolyásolhatják az érdekeltségi körükbe tartozó energiahasználók tevékenységét, még mindig nem értek el olyan eredményeket, mint ahogy az kívánatos volna. Éppen ez adja az energia- gazdálkodásban az új tennivalókat: szigorúbban megkövetelni az energiagazdálkodás hatékonyabbá tételére tett intézkedések maradék nélküli, következetes végrehajtó sát.-PjJön az utánpótlás! A TÁÉV tanműhelyeiben háromszázötven fiatal tanul A másodéves hegesztők szakoktatójuk irányításával ajtókat hegesztenek A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál a sokéves hagyományokhoz híven az idén is, annyi fiatalt iskoláztak be, több mint egy tucat szakmába, hogy ne csak a saját utánpótlásukat biztosítsák. Az első éves tanulók száma 121. összesen 350 fiatalember tanul a vállalatnál, akik majd átveszik idős szaktársaiktól a szerszámot. Minden tekintetben jó helyük van a fiataloknak, hiszen akik távol laknak, munkás- szálláson kaptak helyet. Bőséges az ellátás, a vállalatnál lévő üzemi konyháról vacsorát is kapnak. A művelődést segítő különféle programok, szakmai rendezvények, televízió, sportolási lehetőség áll a fiatalok előtt. Ki is használják a lehetőségeket, és amikor szakmunkásbizonyítványt kapnak, jó részük akkor is megmarad a vállalatnál —, mert a felnőtt munkásoknak is jó kereseti lehetőséget tudnak adni. Idén nyáron hatvan fiatalember végzett, szerzett szakmunkás-bizonyítványt, közülük negyvenhaton a vállalat kötelékében maradtak. Az olyan fiatalok maradtak le társaiktól, akik a megye távolabbi részén laknak, s ott termelőszövetkezetben, költségvetési üzemben, vagy ipari szövetkezetben találtak munkát.-Pj-BjAz ügyesebb asztalosok - szintén első évesek - már szalagfűrésszel is dolgozhatnak Az első éves szerkezetlakatosok ismerkednek a satupaddal, a szerszámokkal
