Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-05 / 260. szám

A NÉPÚJSÁG 1982. november 5. Tudósítóink írjak Munkavédelmi kiállítás Okulás és megelőzés Balettest Bonyhádon A balesetek hallatán az em­ber mindig összerezzen: tör­tént személyi sérülés is? Borsó­zik a hátunk, mikor a mentő­autó szirénázik. Tragédia tör­tént? Különösen nagy a döbbe­net, ha egy-egy munkahelyen, üzemnél, vállalatnál a figyel­metlenség, emberi felelőtlenség vagy éppen műszaki hiba kö­vetkeztében terjed futótűzként a hír: üzemi baleset... Roko­nunk, ismerősünk, barátunk, munkatársunk az áldozat? A balesetek megelőzését, a már megtörtént balesetek fel­idézésével a jobb odafigye­léssel és csakis így lehet tel­jes a kép — a korszerű munka- védelmi eszközök 'bemutatását szolgálja egy-egy (munkavédel­mi kiállítás. ' Ezen a héten — november elseje és ötödiké között — a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szekszárdi központjá­ban a munkavédelmi osztály is­mét megrendezte immár ha­gyományos kiállítását. Okulás­ként, s az újabb balesetek megelőzése érdekében már évek óta, az ősz folyamán vár­ja látogatóit - tablókkal, ké­pekkel, eszközökkel - a bemu­tató. Körben a tablókon a megtör­tént balesetek, illetve a balese­ti helyszínek dokumentatív jel­legű fotói, mellettük tábláza- tók, diagramok jelzik, bogy mennyi baleset volt, milyen ezeknek a havonkénti, napon­kénti megoszlása, milyen a sé­rülések jellege, mennyi volt az üzemi balesetekből adódó táp­pénzes napok összege. S nem­csak a tragédiák dokumentál­ják aç emberi felelőtlenséget, hanem azok 'a fényképek is, melyek a hanyagságot, gon­datlanságot jelzik egy-egy munkahelyen, melyekből bekö­vetkezhetett volna a baleset. A szomorú, megrázó doku­mentumokkal éles ellentétben - 'mintegy a színekkel is kife­jezve - a terem közepén hó­fehér hasábokon, üdítő zöld vi­rágokkal övezve láthatók azok a korszerű munkavédelmi esz­közök, melyek a dolgozó em. bér védelmét szolgálják. Jog­gal kaptak helyet a kiállítási tárgyak között a munkavédelmi kiadványok is. Néma szemlélői a tárlatnak a hegesztő- és a gázálarcos mentőruhába öltöz­tetett bábuk. A kiállítás egész ideje alatt filmvetítés is folyt, megtekinthe­tő volt többek között a Baleseti Múzeumról készült több részes, valamint a Büntetlen bűnösök című film. TÓTH LÁSZLÓ Az árnyalt megvilágítású színpadra öt táncos lép, egyi­kük viirágkosarat hoz. Az elő­térbe helyezi, csengettyűt emel emel ki belőle, háromszor csen­get. A hangfalaikból Dvorak F- dúr quartettje hangzik fel, s a táncosok kecses mozdulataival kezdetét veszi a balettest. A bérlettulajdonosok és ér­deklődők Bonyhádon a Pécsi Balett vendégjátékát láthatták, melynek második jelenetét Ja- nacek Kreutzer-szonátájára komponált szerelmi tánckölte­mény alkotta. Az est legsikeresebb darab­ját a befejező részben előadott három Suppé-műre — A szép Galathea, Pique Dame, Költő és paraszt — írott Beugrás cí­mű kép jelentette. A vidám, bohókás zenéhez remekül illett az ötletes, tréfás koreográfia. A tánc, szerelem, komédia hár­mas egységére épített előadás méltán zárult a közönség tap­sával. RITZEL LÁSZLÓ Borjádi Istvánné, a munkavédelmi osztály dolgozója segíti az eligazodást a korszerű közegészségügyi műszerek között Előtérben az audiométer, az érintésvédelmi műszerek, de ki­próbálható volt - mint képünkön is látható - a porszintmérő. Beugrás Életét a közutakon élte Csak néhány hónap telt el azóta, hogy Bukovics József, a Volán 11. sz. Vállalat közúti fő­ellenőre nyugdíjba ment. Ma­gam is kíváncsi voltam, hogyan él és telik annak az embernek az élete, aki, gyakran reggeltől késő estig úton volt, aki jófor­mán betegség nélkül 43 évig dolgozott mindig szolgálatra készen. Zombán jól ismerik. Érdeklő­désünk után hamar megtaláltuk a kis házat, ahova mindennapi fárasztó munka után szívesen tért, a család szeretete haza­várta. Éppen a kertben dolgozott. A kutyák ugatására elénk jön és betessékel a néhány történelmi korszakot átélt házba, ahol a példás rend a ház asszonyának munkáját dicséri. Kávéval, üdí­tővel kínál, közben előkerül az egyik fiók mélyéről egy kötegnyi megsárgult, régi papírlap, ami segít felidézni oz elmúlt idők emlékeit. — Cselédként dolgoztam már 11 évesen, majd kűműves szak­mát tanultam — kezdi Józsi bá­csi a beszélgetést. - Gyermek­éveimre inkább a több munka, mint a játék volt jellemző. A második világháború nekem is keserű éveket jelentett, az iga­zi megújulást én is a felszabadu­lásnak köszönhettem. 1945-ben 23 évesen kerültem a KRM-hez, útőrként dolgoztam. 1951-ben a miskolci Volánnál végeztem kü­lönböző megbízatásokat, voltam kirendeltségvezető, de az ellen­őri feladatokkal is itt ismerked­tem meg. — A Volán 11. számú Vállalat­tal hogyan került kapcsolatba? — A feleségem révén kerül­tem Zombára. A szekszárdi Vo­lánhoz áthelyezéssel jöttem elő­ször mint kalauz, majd oszlop­vezetőként láttam el 10—15, gyakran ennél is több gépkocsi munkájának irányítását. Áz el­lenőri, majd főelienőri megbí­zatást 1962 óta végzem. — Milyen az elJenőr munká­ja? — Ha őszinte akarok lenni, annak idején nem szívesen vál­laltam ezt a beosztást. Megpró­báltam igazságosnak és erélyes­nek lenni. Nem a „lebuktatás” volt a célom, hanem az embe­rek becsületes, lelkiismeretes munkára késztetése. — Milyen a jó ellenőr? — Elsősorban jó emberisme­rőnek kell lennie. Jómagam már félszemmel is megállapítottam, ha a csalás gyanúja fennállt - valahogy a „levegőben érez­tem” -, gyakran az ellenőrzött személy arcának mozdulásából észrevettem, hogy szabálytalan­ságot követett el, hamis jegy ki­adásával vagy a menetokmá­nyon történt manipulálással akarta megkárosítani a válla­latot. Az ellenőrnek persze a műszaki és szállítmányozással kapcsolatos ismereteket is ala­posan tudnia kell. — Milyen érzéssel gondol vissza a 30 évre, amit a Volán- vállalatoknál töltött? — Soha nem rettentem meg, ha új feladatot bíztak rám, hisz ebből éreztem, hogy számítanak rám. Ezt bizonyítja azoknak az el­ismerő okleveleknek és kitünte­téseknek a sokasága, ami az üveges vitrinből előkerül az előttünk lévő asztalra. Az autóközlekedést a legele­jétől végigkísérni, amikor még ponyvás teherautó volt az „autóbusz", csengőt ráztak, ha elindult vagy megállt, már tör­ténelem. Az árutovábbítást lo­vas kocsikkal bonyolították le. Mindezt a ma technikájához, a gyors árufuvarozáshoz, a kultu­rált személyszállításhoz hasonlí­tani álomszerűnek hat már har­minc év távlatából. — A 43 év melyik időszakát elevenítené fel szívesen? — Életem nagy állomásai kö­zé többek között Sárospatak, Gyula, a Bodrog és a Hármas- Körösök vidéke, valamint Báta tartozik. A sorrend talán nem is érdekes, ezeken a helyeken a megáradt folyók, felelősség- teljes, emberfeletti munkát ad­tak a Volán gépkocsijainak, ve­zetőinek. Napokon át fáradtsá­got, éhséget és álmosságot nem ismerve építettük a gátat, men­tettük az embereket, az anyagi javakat. — Társadalmi megbízatásokat is végzett. — Már 1945-től részt vállal­tam a mozgalmi életben, az építőmunkában örömmel vet­tem részt. 1951 óta vagyok tag­ja a pártnak, a szakszervezet­nek 1949-től. Munkakörömhöz kapcsolódóan 1965-től önkéntes rendőrként is segitettem első­sorban a közlekedésrendészet munkáját. A szemem közben az okleve­lek és a kitüntetések sokasága között keresgél. — Melyikre a legbüszkébb? Háromszög alakú, kopottas, eredetileg bordó színű zászlót emel fel az asztaliról. — Ezt a vándorzászlót az elsők között kaptam a legjobb forgal­mi vezetőként, még a miskolci Volánnál. Senki nem tudta tőle elnyer­ni, örökre nála maradt. De lát­ható itt a szakszervezeti mun­káért kitüntetés arany fokozata, amit az árvizeknél való helyt­állásáért kapott. A Volán 11. sz. Vállalatnak is háromszoros ki­váló dolgozója volt. — Mit tervez a nyugdíjas éveire? — Ha egészségem engedi, unatkozni nem fogok. Három állami gondozott gyereket ne­velünk, még általános iskolások. Nagyon szeretem őket, most több időm lesz velük foglalkoz­ni. A kertbe invitál, a ház előtt két sorban a magas rózsábok- rok a hosszú ősz ajándékaként még mindig pompáznak szebb­nél szebb színeikben. Az ólakban nyúlok, a házte­tőn galambok, az udvaron pici törpetyúkok és kakasok szalad­gálnak, hogy kitöltsék a nyug­díjas éveket. BOGNÁR CECIL Iskolai diáknapok a Garay Gimnáziumban Itt már az értékelés folyik A Garay Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola KISZ- szervezete a szekszárdi városi KlSZ-bizottság felkérésére diák­napokat szervezett a város diák­iifjúsága számára. A rendez­vény célja a szabadidő hasz­nos eltöltése, a különböző is­kolák diákjainak egymással való ismerkedése volt. A megnyitó, Illetve a prog­ramismertetés után a várost el­árasztották a városismereti ver­seny résztvevői. Minden zug­ban találhattunk stencil lapokat •lobogtató vagy izgatottan jegy­zetelő diákokat, de azért ma­radtak a gimnáziumban is fia­talok, hogy a csehszlovákiai és bulgáriai jutalomtúráról tartott élménytbeszámoIót meghallgas- sák. Nagy sikere volt a diák­diszkónak, melyet a városi KISZ- bfzottság szervezett, tahol 600 diák és nem diák szórakozha­tott. A természetjáró akadály- versenyre — sajnos - kevesen szánták rá magukat, pedig a sötétvölgyi túrára érdékes fel­adatokat átlőttek ki a rendező negyedikesek. Volt ott madár­felismeréstől kezdve a Tarzan- lengésig sok minden. Ekkor zaj­lottak a kispályás födi meccsek is b városi sporttelepen 10 fiú- és 3 leánycsapat részvételével. (Ez volt az egyetlen verseny­szám, ahol nem a garaysok •nyertek, innen a „rózsás" fiúk vitték el az első díjat.) A já­tékos sportvetélkedőn pedig már kevesebben jelenték meg, (pe­dig igazán érdékes versenyek voltak. S hogy ne csak a fizikai, ha­nem b szellemi „erőnlétről” is tanúbizonyságot tehessenek a fiatalok, politikai vetélkedőre lis sor került. Erre a város 8 középiskolájából 5 csapat ne­vezett. Az izgalmas és tanulsá­gos versenyen az első hely sor­sa holtverseny után a Garay és az 505-ös között dőlt el a Ga­ray javára. összesített versenyben a „pál­mát" és a legjobbnak járó hi­degtálat a Garay Gimnázium vitte el. legközelebb november 19—20-án találkoznak a ver­senyző kedvű fiatalok az 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet által rendezett diák­lapokon, amire már talán g Bezerédj Szakiközépiskola fia­taljai is eljönnek. Ugyanis ők egyedül nem vettek részi a hangulatos néhány nap ren­dezvényein. ARATÓ ZSUZSANNA, MOLNÁR ANIKÓ Fotó: Pesti Gyula Finn és NSZK-beli fiatalok a Szekszárdi Hisipari Vállalatnál Finnországból és az NSZK- ból érkezett egyetemisták láto­gattak az elmúlt napokban Szekszárdié. A városismertető programok keretében hétfőn el­látogattok a Szekszárdi Hús­ipari Vállalathoz is. A vendége­ket a gazdasági és társadalmi szervek képviselői fogadták, majd Maflok János termelés­technológiai csoportvezető tartott tájékoztatót a vállalat­ról. Ezt követően a fiatalok üzemlátogatáson vettek részt. Elsősorban a marhavágós'or munkája, illetve az állatok egészségügyi vizsgálata érde­kelte őket. A látogatás után kérdéseket tehettek és tettek fel a vállalat munkájával kap­csolatban. TAMASI ANNA ...és .itt a győztesek járó hidegtál a tulajdonosoknál Bukovics József

Next

/
Oldalképek
Tartalom