Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

a Képújság 1982. november 17. Pannonok évszázada Fordulópont volt a 193. év Réeóta v°ratott kiadásra -----2------- Fitz Jenőnek, a Fe­jér megyei múzeumok európai hírű régész igazgatójának most megjelent könyve, mely a „He- reditas” archeológiái sorozat legújabb kötete, a Corvina Ki­adó gondozásában. A szerző a 193-től 284-ig terjedő időszak történetét tag­lalja írásos dokumentumok és régészeti források alapján. A 193. év fordulópont Pannónia történetében, Az utolsó Anto­ninus, Commodus császár meg­gyilkolása után kitört polgár- háborúból SeptimSus Severus került ki győztesen, aki a meg­tizedelt római uralkodó osztályt közvetlen híveivel, rátermett katonákkal egészítette kiJ Ez azonban kevéssé érintet­te Pannóniát, melynek senator! családjai ekkor még nem ját­szottak szerepet a birodalmi ügyek intézésében. Mégis a polgárháború és az új éra in­dította el azt a folyamatot, mely Pannónia különleges, III. századi szerepét kialakította. Az új császár nem felejtette el, hogy győzelmét nagyrészt a Pannóniái légióknak köszönhe­ti. A severusi változások követ­kezményei sehol sem voltak olyan mélyrehatóak, mint Pan­nóniában. Ugyanis a germánok elleni háborúk után nemcsak Pannó­niában, hanem az egész Római Birodalomban visszaesésnek vagyunk tanúi gazdasági téren is, amit a polgárháborúk még csak növeltek., Septrmius Seve­rus intézkedése, mellyel jelen­tősen megemelte a' légionáriu­sok járandóságát, váratlan jó­léthez juttatta a katonák tízez­reit : ennek következtében a Vindobonától (Bées) a Száva torkolatáig terjedő határsáv­ban évente 8—10 millió dena­ri ussal nőtt a pénzforgalom. Másik fontos tényező a gazda­sági élet fellendítésében a császár Pannóniát érintő láto­gatása 202-ben. A látogatás előkészületei alatt, illetve az ünnepségek során forgalomba került nagy mennyiségű pénz többsége helyben maradt, s új építkezésekre, igényesebb köl­tekezésekre ösztönzött. Pannónia gazdasági virágzá­sát azonban nemcsak az álta­lános konjunktúra teremtette meg, hanem a béke évtizedei is. Amikor a pannonjai városok legszebb évei kezdődtek, Itália legtöbb városa már túl volt vi­rágkorán. A kibontakozó fel­lendülés a colonia címet nyert Carnuntum és Aquincum váro­sokban volt a legnagyobb.1 A városok szinte átalakultak az új építkezések következtében : szentélyék,, középületek, ma­gánházak újultak meg vagy épülték újonnan. Míg a jelen­tősebb Helységekből nagyobb részéket ismerünk, addig — ásatások hiányában — a ha­tárzóna falusias télepüléseinék sorsa ismeretlen ébben az idő­ben, amikor is a provincia bel­sejében semmi sem akadályoz­hatta meg a nagybirtok ter­jeszkedését: A birtokok tulaj­donosai! 'luxusvilláikban laktak, melyek köziül az egyik legis­mertebb a ba'lácai. A gazdasági élet arányainak eltolódása következtében az ipari termelés és a kereskedel­mi forgalom csúcspontja' a- job­ban romaaizált városokból a határmenti településekre tevő­dött át. Az általános konjunk­túra hatására az igények azon­ban alacsonyabb minőségi szinten jelentkeztek, a műhe­lyeik a tömeges termelésre ren­dezkedtek be, aminek a hasz­nálati tárgyak uniformizálódá- sa lett a következménye. De a pannóniai áruk ennek ellenére sem jutottak -lényegesebb sze­rephez a pannóniai provinciák határain túl. Jelentős yá;!toz?.sok fsz‘ í _________ lelhetők a tár­s adalomban is. A romanizálás- ban a hosszú katonai szolgálat volt egységesítő erejű, és nem kis szerep jutott a pannon ön­tudat kifejlődésének. Legszem­betűnőbb a korábbi helyi jel­legek fokozatos eltűnése. A bennszülöttek kultúrája bizo­nyos idő után elvesztette önál­ló jegyeit, a bennszülött lakos­ság társadalmi és gazdasági befolyásából is sokat veszíthe­tett. A társadalomban végbe­menő kiegyenlítődés, a katona- és bennszülött tömgek összefo­nódása, a gazdasági megerő­södés tovább erősítést kapott a római polgárjog kiterjesztése révén Caracal la uralkodása a fait. A vallási élet vizsgálatában is az átalakulás jelenségei a fontosak.. A gazdasági és tár­sadalmi viszonyok átalakulása a vallási elképzelések új meg­fogalmazásával járt együtt. A tudatos római magatartás nem tudott ikapcsolatot teremteni a kelta—'pannon lakosság régi szellemeivel, nem jött létre szintézis. Az itteniek műveltségéről már az I—II. században sem mondtak sok hízelgőt: „...sem a többi pannóniai . . .. nem ér­tett ..... a müveit világ' nyel­v én". A műveltség korlátái mi­att nem keletkezhettek mara­dandó kulturális értékek, a szellemi élethez a fellendülés legszebb éveiben sem járultak hozzá az itteniek semmivel. A helyi poétáktól sem telik több egyszerű közhelyeknél, akado­zó ritmusú sírverseknél. Pannónia kiemelkedő III, szá. zadi szerepéhez még egy ha­tármódosítás is hozzájárult 214-ben, amikor a katonai súly­pont keletebbre került. Erre volt szüksén ahhoz, hogy pannóniai részvétellel fejlődhessen ki a Duma-vidéki összetartozás tu­data. Az utolsó Severus alatt leál­doztak a béke és a gazdasági fellendülés napjai. A II. század közepe óta tartó Ny—K-i irá­nyú népmozgás hirtelen DNy- ira váltott, a gótok megindul­tak az Al-Duna felé. Ráadásul gazdasági válság is. gyöngítet­te a birodalom erejét. 235-ben a pannóniai légiók Severus Alexander holttestén átgázol­va vetettek véget a dinasztiá­nak is. Ezután több uralkodó is tett részben sikeres, de több­nyire tartós eredmény nélküli intézkedéseket a katonai és gazdasági stabilitás helyreál­lítására. 254-től a pénz érték- csökkenés meggyorsult, válsá­gosra fordult a katonai hely­zet is, melyen végül — hosszas háborúk utón — Gallienus császár lett úrrá, és 262-ben hozzákezdett Pannónia újjá­szervezéséhez. De a százszám­ra elpusztult településeken még évtizedekkel később is fű nőt­te be a romokat. Pannónia katoní,i ,szere­___________ pe Aurenanus u ralkodása alatt, ettől kezdve lett kimelkedő. Ugyanis a ró­maiak kénytelenek voltak fel­adni Dacia provinciát, és áten­gedni az ott élő gotoknak, vandáloknak és gepidáknak — ettől kezdve közvetlenül a Pan­nónia! limes volt kénytelen fel­tartóztatni a kelet felől táma­dó „barbárokat". DR. ZALAI-GAAL ISTVÁN aspiráns MTA Régészeti Intézet Minden végletet ismert. Volt agyonnyaggatott sztár és agyon­hallgatott sz'ínész. Volt korszak, amikor a neve egyet jelentett a nevetéssel - és volt korszak, a miikor tmegpróbálták kijátszani már-már elfelejtett komikus szí- nészecskék ellen. Volt idő, ami­kor szinte el sem tűnt a film­vászonról — és volt lidő, amikor a filmgyárban megkérdezték: „Mii van a Latabarral?...” A közönség, amely természetesen nem dőlt 'be a sznob esztétizá- lásnalk a humor „alacsonyabb- rendŐségéről" — fittyet hányt az éppen divatos véleménynek és ugyanúgy megtapsolta a hülye grófot vagy a kispolgári csö- kevényt kifigurázó színészt -, mint évekkel azelőtt. Latabár Kálmán ugyanis a nagy nevet- tetők — vagy merjük bevallani -, ta nagy, igazán nagy „bohó­cok" közé tartozott, aki képes volt mindennek meglelni a fo­nákját, mindenben észrevenni a mosolykeltés oly ritka alkal­mát... Mint kétbalkezes afrikai vő­legény, kötöznivaló bolond, szépreményű gavallér, ügye- fogyott tanár, szerencsétlen mondabeli király, megcsalt férj, óvatos orvos, gyáva idomár - új és Új arcok mögött láttatta régi önmagát, takln egyre több lett a ránc, s akit egyre inkább megjelölt a betegség. Mérnöki pontossággal megtervezett, százszor elpröbált rögtönzései frisseség ükkel alapozták meg azt a legendát, hogy az egyik szerző úgy vitte be legújabb nagyoperettjét a Nagymező ut­cai színházba, hogy bizonyos részeknél csak annyit írt: „Itt bejön a Latabár és jókat mond". És Latyi, ahoqy a fur­fangos cukrászinasTÓI alkotott gyerek darab óta egy ország becézte, csakugyan bejött és annál is ‘jobbakat mondott... lEmögött nemcsak egy nagy szí­nészdinasztia vérré vált szin- ptadismerete rejlett, rengeteg megélt tapasztalat, hanem egy a tehetség minden oldalát egyaránt 'edző folytonos mun­ka is, amelyben a test és szel­lem egyaránt megtette a ma­gáét. Fergeteges tánc- és ének- tudásához még valami társult, amit az úgynevezett „könnyű műfajban" nem szokás észre­venni, a remek dikció, hogy a néző értse, aimin nevet... libegős, mozgékony alakja már jó ideje nincs közöttünk, de a neve még ma is mosolyt csal az arcunkra. N. Gy. Latabár Kálmán a Hegyen-völgyön lakodalom című operett­ben Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Negyven éve, 1942. június 17. és 1943. február 2. között zaj­lott le a történelem legnagyobb ütközete, a sztálingrádi csata. Miiként fordult meg a második világháború sorsa az alatt a 200 véres naip alatt? Milyen hadá­szati megfontolások vezették a szembenálló erőket? Hogyan érintette a szovjet felet a nyu­gati front megígért, de elmaradt megnyitása? Szovjet hadtörté­nész és író, német hadvezérek és katonák, különböző pártál- Tású nyugat-európai közéleti személyiségiek megnyilatkozá­sainak tükrében tárulnak fel an­nak a fegyverténynek körülmé­nyei, amelynek emlékét a Vol­gograd! Mamajev-Kurgán őrzi. A kéz melege címmel Jevdo- kija Gorohova, a Jakut Auto­nóm Szovjet Szocialista Köztár­saság államfője folytat lírai han­gulatú beszélgetést a folyóirat munkatársával Idilli, mégis mo­dern képekkel indítják a szer­zők Kútásók és komputerek cí­mű riportjukat. Körvonalazzák, hogy a Moldáviai SZSZK — a mezőgazdasági, ipari és tudo­mányos erők egyesítésével — miként készül az országos élel- miszerprogromból rá háruló fel­adatok megoldására. Az orvosi rovat egyebek között arról a számítógépes bajmeg- álloDÍtósi módszerről szól, amellyel évente sok ezer mun­kaórát lehet megtakarítani az ellenőrző orvosi vizsgálatok so­rán. Az élő természet kínálta építészeti minták felhasználásá­ra irányítja a figyelmet A légy­szem és egyéb modellek című írás. Európa 'legnagyobb ilyen létesítményét, a 360 hektár te­rületű moszkvai Központi Nö­vénykertet mutatja be a Kaktu­szok a nyírfák mellett című cikk. A szőri-gibraltári törésvonalban a Vityaz Ikutatóhajó által felfe­dezett különlegesen érdekes vul­kánikus eredetű falmaradvá­nyokról ad hírt a Még nem az Atlantisz, de ... című informá­ció. Bakui benzinvegyészek, szer­számkonstruktőrök és a termé­szeti kincseket űrbéli megfigye­lések segítségével kutató szak­emberek berkeibe visz el az Azerbajdzsán tudományos mű­helyekben című összeállítás. Frans Hals, a kiváló holland fes­tő Ogyesszában előkerült eddig ismeretlen bibliai tárgyú képei­nek sorsába avat be a képző­művészeti rovat. Paganini és az orosz kultúra kapcsolatairól is ízelítőt kaphatunk A történelem lapjairól című rovatban. Oleg Szpasszkij, az ismert szakíró a szovjet és a külföldi jégkorong- sportban végbemenő nemzedék- váltás tényeit és okait Világítja meg Megfiatalodott együttesek című írásában. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok, Asszonyaik novem­beri száma sok érdekes anyag­gal köszönti a Szovjetunió meg­alakulásának 60. évfordulóját. Közli valamennyi szovjet köztár­saság címerét, ismerteti a szö­vetségi köztársaságok köteléké­be tartozó autonóm köztársasá­gok felépítését, az alkotmány rájuk vonatkozó előírásait stb. A 60. évfordulót köszönti Csin- giz Ajtmatav, a világihírű író szí­nes, lírai Ibongú írása is. A lop ismerteti a világ máso­dik női űrhajósa, Szvetlána Sza­vickaja életútját, űrrepülését. A Hagyolmányak, ünnepek, nép­szokások című sorozatból egy vi­dám, nyüzsgő, őszi ünnepet is­merhetnek meg az olvasók. Grú­zia minden vidékéről összegyűl­nek az emberek Tbilisziben, ok­tóber egyik vasárnapján, hogy megünnepeljék a betakarított termést, s a jól végzett munkát. Az ünnepről szóló hangulatos írást színes képek teszik még élvezetesebbé. Sok kép és egy írás mutatja be a Budapesten működő Szovjet Kultúra és Tu­domány Házának sokoldalú te­vékenységét. O. 'Kozapaljanszkij A mi vá­rosunk sem hitványabb a többi­nél című elbeszélése kedves tör­ténet egy fiatal férjről, aki vi­rággal szeretné foaodni a sark­körön túli városba étkező felesé­gét. A gát című Cikk az 50 éves áinyeperi vízerőmű építéséről, háború alatti sorsáról, helyre- állításáról, jelenéről és jövőjé­ről ad képet. A Pergő filmkoc­kákon című írás a szovjet film­hétén 'bemutatásra 'kerülő új fil­mekről ad előzetest. Orosz nyelvlecke és divatro­vat, mese és a nemzetközi fotó- pályázatra beküldött legjobb felvételek találhatók még a lapban, valamint a hagyomá­nyos melléklet. SZOVJET IRODALOM A novemberi szám közli Alek- szandr Csajkovszkij Győzelem című regényének egy újabb ré­szét, amely a Harminc év múlva alcímet viseli. A regény az utób­bi három és fél évtized két leg­fontosabb eseményéről, az 1945- ös potsdami és az 1975-ös hel­sinki konferenciáról szól. A fo­lyóiratban közölt részlet ez utóbbi eseményt írja le. Alap­ját Mihail Voronov visszaemlé­kezéséi képezik. Megtudhatjuk, hogyan készítették elő a törté­nelmi találkozót, hogyan foly­tak a tárgyalások, betekintést nyerhetünk a legjelentősebb po­litikusok felszólalásaiba. A re­gényrészletet Király Zsuzsa for­dította. Részlet jelenik meg Szavva Dangulov Hajnali mise iRapal- Jában című regényéből is Sop­roni András fordításában. Az író akárcsak korábbi regényei­ben, új művében is a diplomá­ciáról, a diplomaták életéről szól: a szovjet diplomácia egyik döntő fontosságú időszakát, a lenini iskola diplomatáinak ér- lelődését mutatja be. A regény­ben Csicseriné a főszerep, a nagy tudású, művelt, tehetséges diplomatáé, akinek révén sok mindent sikerült elérni az 1922- es genovai nemzetközi konfe­rencián. A többi felidézett tör­ténelmi alak — Kitaszin, Varovsz- kij, Litvinov — segít a kor teljes, hű képének megismerésében, és ezt erősítik a levéltárak mélyé­ről előkerült dékumeotumok, mindeddig ismeretlen mozzana­tok is. Tizenkét szovjet költő verseit olvashatják a líra rovatban. Közöttük olyanokét, mint Jevtu­senko, Rozsqyesztvenszkij, Cibin, Szimonov, Gamzatov és Tyiho- nov. A magyarul korábban meg nem jelent verseket Weöres Sán­dor, Hegedűs Géza, Rab Zsuzsa, Veress Miklós, Szentmíhályi Sza­bó Péter, Apáti Miklós, Bóka István, Györke Zoltán, Konczek József és Pór Judit fordították. Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójáról önálló ro­vatban emlékezik meg a folyó­irat. Breuer János Eleven kap­csolatban címmel Kodály Zol­tán és a szovjet zenei élet év­tizedekre telhető kapcsolatait elemzi, s dokumentum-összeállí­tást közöl Kodálynak a szovjet zenekultúráról tett nyilatkozatai­ból. A rovatban szovjet zene­szerzők vallomásai és Ivan Mar- tinov Találkozás Kodállyal cí­mű tanulmánya idézi végül a nagy magyar zeneszerző alak* jót. Mit tehet az író? címmel köz­li a folyóirat Fodor András, Föl­deák János, Garai Gábor, Gerő János, Hegyi Béla, Jókai Anna, Molnár Géza, Nemes György, Szabó Mtagda, Szentmíhályi Szabó Péter, Tamási Aladár és Vészi Endre válaszát a szer­kesztőség körkérdésére, mely az író szerepét takarja bemutatni a béke megőrzéséért folytatott harcban. szputnyik A nyitó anyag megemlékezik az 1917-es forradalomról, elem­zi a történelmi esemény egy-egy kimagasló állomását. A vezér­cikk az eredmények felidézése mellett kritikusan szól a múltban elkövetett hibáikról is, és óva int azok megismétlésétől. A szov­jet színipadi irodalom sokszor és különböző oldaláról mutatta be Lenint. Merőben új megközelí­téssel próbálkozott a Moszkvai Művész Színház, amikor siker­rel színre vitte az Így győzünk! című új darabot. Az előadás so­rán Lenin beszélget munkásem­berekkel, a nép véleményére fi­gyelve keresi az igazságot, s ha úgy adódik . .. nem fél beismer­ni: „Tévedtünk... Tévedtem." A folyóirat folytatja a Szov­jetunió megalakulásának 60. év­fordulójára elkezdett cikksoro­zat közlését. A sorozat utolsó rioortja az Oroszországi Föde­rációba kalauzolja el az olvasót. Gazdag és sokoldalú olvas­mányt kínál a folyóirat a tudo­mány témaköréből. A lap közli egy amerikai tu­dós és több szovjet szakember véleményét a rák elleni küzde­lem mai helyzetéről. A tanul­mány címe: „Onkológia: remé­nyek és lehetőségek". Húsz évvel ezelőtt láttak hoz­zá a szakemberek a Földön kí­vüli Civilizációk jeleinek véte­léhez. „Miért hallgat a világűr?” — teszi fel a kérdést azonos című értekezésében Dmitrij Bilenkin soi-fi író. A folyóirat kulturális és iro­dalmi rovata a többi között Nyinel Bejlina Születésap című elbeszélését, valamint Vaszilij Szuharevics Az első feleség cí­mű humoreszkjét közli. A köny­vespolc rovat Konsztantyin Ro- kosszovszkij marsall A nagy Vol­ga! csata című könyvéből közöl részleteket. Színes írást olvashatunk a bál­nákról Vidám tánc a vízen cím­mel, egy kis hírt pedig a mes­terséges an galoa ivadékokról. A világ egyik legnagyobb em­lékmúzeuma Jasznaja Pol jártá­ban található, ahol egykor a Tolsztoj család birtoka volt. Alla Kuznyecava riportjának a címe: Tolsztojnál, Jasznaja Poljaná- ban. A felsqroltakon kívül a többi között közli az 1983. évi szov- jetunióbeli nemzetközi kiállítá­sok naptárát. Országjárás nyereménnyel A téli turizmus fellendítése érdekében közös országjáró ak­ciót szervezett a Magyar Autó­klub és a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat. Az akció lényege, hogy azok a vendégek, akik március 18-ig a Pannónia 10 kijelölt szállo­dája — a zalaegerszegi Arany Bárány és Balaton, a tatabá­nyai Árpád, a nagykanizsai Centről és Pannónia, a tatai Diana Touring, a kaposvári Do­rottya, a szekszárdi Gemenc, a dobogókői Nimród és a viseg­rádi Silvanus szálló — közül há­romban legalább egy-egy na­pot éltöltenek, sorsoláson vesz­nék részi. A nyertes - 2 sze­mély — egy hétig a siófoki szál­lodasor egyik szállodájának vendége lesz 1983. nyarán. Aki 'mlind a 10 szállodában eltölt egy-egy napot, külön sorsolá­son 2 személyes, hatnapos kül­földi utazást nyerhet. Az érdeklődők speciális túra- füzetét kaphatnak a Pannónia- szerviziben, az IBUSZ-irodákban, vagy a kijelölt szállodák por­táin, ahol egyébként a füzet­ben igazolják is a szállodai tartózkodást. Az országjáró ak­cióban a Pannónia kedvezmé­nyes hétvégeinek vendégei is bekapcsolódhatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom