Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-17 / 270. szám
1982. november 17. NÉPÚJSÁG 5 Téliesítés, teleltetés. kusan bekövetkezik a télre való felkészülés. Az építőipar, a MÁV, a Volán, a KPM, a Fővárosi Köztisztasági Vállalat egyik legtöbb gondosságot igénylő munkája a felkészülés, illetve a téliesítés. Az építőipar csak megfelelően téliesített munkahelyeken tud dolgozni négy-öt hónapon keresztül. A mezőgazdaságban a teleltetés részben természetes: „Az őszi vetés a hótakaró alatt jól telelt”, részben feladat, munka: „Teleltet: jószágot télen át élelmez, eltart... A dália gumóit rendszerint pincében teleltetik”. (A magyar nyelv értelmező szótára) Nincs fagyszabadság A TÁÉV-nél 1967 óta nincs fagyszabadság. Azóta nem 'küldenek hazai pihenni senkit a téli hónapokra, bizonyos havi összeg kifizetése mellett, hanem biztosítják mindenki számára a munkát. lEzt persze nem könnyű megvalósítani olyan nagy vállalatnál, mint amilyen a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat. De komolyan veszik, alapos tervet készítenek a téliesítéshez évek óta, és így sikerül „átvészelni”, munkával tölteni a telet, a lehető legtermelékenyebben és legolcsóbban. Számokat is megtudtam erre vonatkozóan. Mindenekelőtt nézzük, mi is az a téliesítési terv a TÁÉV-nél. Storcz János termelési igazgatóhelyettes mondja, hogy az éves feladatnak legalább 18—20százalékát télen kell elvégezni. Nagy szám a 20 százalék, hiszen az éves termelési terv egymillióid 50 millió forint. Három megyében dolgozik a vállalat, a munkahelyek: Szekszárd, Paks, Dombóvár, Siófok, Komló, sőt most Pécsett is elkezdenek dolgozni, bekapcsolódnak a MÁV villamosítási programjába. Sok a munkahely, és az építőipar természeténél fogva olyan, hogy nem lehet minden épületet tető alá 'hozni éppen a téli időre. Mindenesetre amit lehet, sőt zárttá tehetnek, ablakokkal vagy csak fóliával, azt megteszik, hogy meleg legyen bent és ezekbe az épületekbe csoportosítják az erőket, mindezt pontos terv szerint. Sántha Zoltán termeléselőké- szítés'í osztályvezető mutatja a vaskos kötetet: a téliesítési tervét. A címlapján négy vezető aláírása, az igazgatóig bezárólag. A tervet ennek az osztálynak hat dolgozója készítette, az építésvezetők közreműködésével. Utóbbiak 'végezték az adatszolgáltatást 'és bizonyos mértékig a számítást is. Rengeteg adat kell, melyik épület milyen készültségi fokig juthat el november 1-re (akkor kezdődik az építőiparban a téli időszak és március végéig tart), mennyi és milyen munka várható, illetőleg milyen anyagokból mennyi kell az épület zárttá tételéhez és a fűtéséhez stb. Például Székszárdon, a Baktá'ban épülő házaiknál az 1/1-es építésvezetőség a téli időszakban létrehoz 34 millió forint termelési értéket, ehhez az átlaglétszám 188 fő és a téliesítés költsége naponta egy^ egy főre 33 forint. A költség - mondja Sántha Zoltán - ebiben az esetben mindössze 2 százaléka a termelési értéknek. Számításaik abban a vaskos kötetben szigorúak: ha 4 százaléknál több lenne a téliesítési költség valamelyik munkahelyen, azt már meggondolják, csinálják-e. Nagyon takarékoskodnak, ez szükséges. De van kiemelt munka, és az átlag meg is engedi, hogy például Dombóváron, a dízeljavító csarnok építésén dolgozzanak télen is, noha a téliesítési költség 4,8 százalékát teszi ki a termelési értéknek: Logikus műszaki szempontokat kell figyelembe venni, támaszkodni az előző évek jó tapasztalataira, akkor,jó az évenként elkészítendő terv. De nem elégednek . meg ennyivel a TÁÉV-nél. Menet közben ellenőrzik a végrehajtást. Volt olyan eset, hogy le kellett állítani a hőlégfúvó gépet, mert „rettenetesen meleg volt" az épületiben. Most, az egy-'kétnapos tél után ismét enyhe az idő, nincs szükség hőlégfúvásra. Már van tartalékunk, mondja az osztály- vezető: ezzel az enyhe idővel sóikat megtakarítunk, illetve ha megint nagyon erős tél lenne, akkor ez a megtakarítás segíti kiegyenlíteni a szélsőségeket. Hőlégíúvó 36 van a vállalatnál, ezek közül két típus, a két Tájfun 40, illetve 70 ezer kaíó- riás, a legnagyobb pedig, az OTiM—160-as gép 160 ezer kaló- riás. Nem is tudják bevinni az épületbe,, mert nagy, ezért konténert készítettek a számára. Ez vállalati újítás. Korábban mindig kellett ácsolni, építgetni a fúvógép köré egy kis házat, a melegítendő épület egyik bejáratánál. A téliesítési gépek karbantartása mindig nyáron történik, nem várnak vele őszig. Természetesen kipróbálják őket még akikor. 'Érdemes megemlíteni néhány számot a TA ÉV téliesítéséről : egy szezonban kell 114,7 tonna tüzelőolaj, 129 tonno szén, 20 tonna koksz, bizonyos mennyiségű vásárolt gőz, 72 mázsa fólia és 2100 négyzetméter nádpadló. Az összes költség a téli munkák megvalósításához nem éri el a négymillió forintot, ez fél százaléka sincs az évi termelési értéknek. És mindenki végezheti a munkáját, mégpedig jó minőségben, akár vakol, akár fest, Vagy burkolóanyagokat tesz a helyére. Befőtt és kolbász Az éléskamrák teljesítése nyáron kezdődik, a megígy, a ribizli, a cseresznye érésekor, sőt, van, aki már földiepret is tesz üvegbe. Aztán így megy ez végig, a paradicsom és a paprika szedésével, az utolsó őszibarackok „dunsztolásáig”. Némelyik háziasszony polcai szemet gyönyörködtetően roskadoznak. Többféle savanyúság, sőt, lecsó, nem is beszélve a gyümölcsök, dzsemek színskálájáról. Egyik kolléganőmről tudom, hogy nyersen is sok mindent eltart, málnát például. Élvezet hallani, amikor ecseteli, hogy a gyerekek mennyit falnak télen a kamra kincseiből. A befőzés ősi szokás, a jelek szerint nem is megy ki a divatból, bármennyit kínálnak a boltok a konzervipar termékeiből. Sokan vannak, akik maguk szeretik megvá lógatni, összeállítani az ízeket, másrészt pedig olcsóbb is a házi készítmény, ahol megtermelik a kertben a nyersanyagot. Sok munka, sok vesződség, de a megtakarítás sem lebecsülendő. A családi házak kamráinak másik kincse, a kolbász, a háziszalámi és a sonka jelenti a téliesítés befejezését, de ez már a tél közepén történik meg, januárban. A füstölt húsok, töltelékek téli eledelnek számítanak, kivéve a szalámit, azt tovább kell érlelni, és tulajdonképpen nyárt—őszi koszt. Tarisznyába való vagy kézitáskába, íróasztalnál elfogyasztott reggelinek. Mivel kamrája nincs a legtöbb városi embernek, és a disznóvágás sem bonyolítható le paneles körülmények között, a szülők, nagyszülők háza a bázis, ahonnan el léhet hordani apránként a megfüstölt és csodálatosra érlelődött ennivalót. Láttam olyan falusi melléképületet, kamrának használt présházat, ahol a háziak, vagyis a szülők szalámija, sonkája mellett még három gyermekük töltelékei lógtak a jókora, gerendás mennyezetre erősített tudóikon. Természetesen mind külön helyen, más-más alakzatban. Haltelelő nyebb kifogni őket télen, taRózsatő, sírkő, szobor Az udvari temetőben jártam jó néhány évvel ezelőtt és nem a szép sírkövek látványa kapott meg — ez már természetes, sokat áldoznak, költenek a halottakra —, hanem az, hogy milyen sok itt a műtrágyás zsák, a vastag nejlon. Rózsatövekre, galy- lyakra húzták őket, védték a fagytól. Új dolog, hiszen régen csak örökzöldeket ültettek a sírokra és nyári—őszi virágokat. (Rózsát nem. Egyáltalán nem éreztem visszatetszőnek, hogy a sírdomboknál ilyen szöveg olvasható, például: Péti Nitrogénművek. A rózsát néztem, a megvédett kedves virágot. A módszer a házikertekben általánossá vált. Egyszerű, olcsó megoldás, hiszen mindig akad a ház körül műanyag zsák. Sőt, a fólia az értékes kövek megvédésére is jó. Néhol beborítják, bebugyolálják a sírköveket. Szobrok esetében ez általános. Budapesten például a Vörös- marty-szobrot minden félre gondosan takarják, nagy mérete ellenére is, de nem nejlonokkal, hanem esztétikusabb vízhatlan anyaggal, valamilyen jobb minőségű ponyvával. Így alussza téli álmát a Vörösmarty tér szoborcsoportja. A halakat télre nem azért rakják át kisebb tóba, vagyis teleltetőbe, mert ott jobban érzik magukat, például hogy ott nem fáznak, mert összebújhatnak a viszonylag kevés vízben. A haltelelő, tehát a szabályos alakú mesterséges „medence" tulajdonképpen tároló. Ide rakják a piacra kerülő halakat, egyrészt azért, mert innen sókkal könyvasszal es eladni, másrészt ide kell kerülniük, mert a nagy tóra szükségük van a kisebb halaknak a nevelkedéshez, gyarapodáshoz. Tehát a halak „téliesítése” nem humánum, inkább célszerű, szükséges lépés a gazdálkodásban. De az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a telelőben jobban tudnak ügyelni a halaik egészségére, épségére. Biritón, a paksi Vörös Csillag Halászati Termelőszövetkezet tógazdaságában 10 haltelelő van és bennük 14 vagon hal: nagyrészt ponty, továbbá süllő, harcsa, busa, amur. Már megtörtént az átrakás. Tavaszig folyamatosan értékesítik az árut a Duna-parti bárkánál és egyéb módon, például exportszállítással. Amíg nem volt divatban nálunk a magasművelésű szőlő, addig bizony minden ősszel be kellett kapálni a tőkéket, betakarni földdel', hogy meg ne fagyjanak. Ez az egyik legnehezebb munka. Aztán ta-vasz- szal, megfelelő időben következett a kitakarás. Manapság is van persze hagyományos tőkeművelésű szőlő, és ahol lehet, besegítenek a takarásban géppel, lóval. Képünkön is szántás látható: az eke odaforgatja a földet a tőkesor mellé. Sík terület, házikert, ráadásul homok, elbírja egy ló is az ekét, és így szépen befér a sorok közé. Egy ember vezeti a lovat, a másik meg az eke szarvát fogja. Középen meghagyják a barázdát, sőt mélyítik egy újabb húzással, oda rakják a szerves trágyát. Nagyüzemekben, ahol több száz hektár szőlő van, nem tudnák megoldani a takarást, de erre nincs is szükség. A magosművelésű szőlő töve, illetve „fája” nem fagy el. Csak az ültetéskor és az első évben kell védeni, utána már bírja a mi telünket. Nem kell téiiesíteni. Csámpa-pusztán Fábián István betakarja a magasmüvelésü szőlőjét — ekével Szabadtartás !Ma mór nem téliesítik az istállókat. Régebben elég sokat kísérleteztek, próbálkoztak mezőgazdasági nagyüzemek sza- büdtaftással, de a legtöbb telepen zárt istállók épültek, ezt tartották biztonságos megoldásnak. Ahol szabadtbrtás van, ott sincs szükség téliesítésre. A három oldalról zárt, elöl nyitott épületek megvédik a jószágot az esőtők hótól, a hideghez pedig hozzászokik. Megedződik. c Szabadban a Tamási Állami Gazdaság szarvasmarhái ] Kesztyíikirakat Székszárdon a Korzó Áruház Icirakatsorónak egy tekintélyes részén most klzárólbg kesztyűk láthatók. Érdemes lenne megszámolni, hány pár. ötven? Nyolcvan? Mind más, csak abban egyformák, hogy finom bőrkesztyű valamennyi. Kesztyű nélkül bajos átvészelni a telet és úgy látszik, igyekeznek a vevők kedvében járni a kesztyűgyárban is, meg a kereskedelemben is. Ruházatunk téliesítése elég sok gondot okoz egyébként. Pulóverből, blúzokból még csak akad választék, de szép, meleg férfinadrágot nehéz találni. Pontosabban olyant nehéz, ami meleg is, strapabíró is, szép is. Tavaly már volt: a brazil pamutfarmer. Ezt utánozza* valószínűleg jól, mert nagyon hasonlít hozzá, a magyar Trapper. Bizonyára sikeres lesz, már csak azért is, mivel a hagyományos farmer kevésbé meleg és unalmas is örökké abban járni. Purfix 'Nem tüdőm, létezik-e manapság olyan új faa'blak — szaknyelven: nyílászáró -, ami nem vetemedik meg, legalább egy kicsit. Sajnos, inkább erősen vetemednek ezek a szerkezetek, mint kicsikét. Megmagyarázzák, nem volt idő szárítani, hely sem lenne a tartós raktározáshoz: feldolgozzák a félig nyers fenyőanyagot és ter- rhészétes, hogy vetemedik az ajtó, az ablak. Ebből következően pedig az természetes, hogy megpróbálja az ember szigetelni az ablakait. A purfix nevű kis szivdcsszalag egy évnél tovább nemigen bír- ij'a, de beszerezni is nehéz sokszor. Kezd terjedni az a megoldás, hogy műanyagot spriccelnek rá az ablakkeretre, ez megszilárdulva tömít. 'Drága, de lehet, hogy megéri. Majd 'kiderül. Az oldalt irta és összeállította Gemenci József. A képeket Gottvald Károly készítette. Helyükre teszik az épület falpaneljeit, befedik a nyílásokat, aztán jöhet a meleg befúvása Szőlőtakarás Felújított, kimélyitett haltelelő Biritón. Éjjel-nappal kutyák vigyázzák.
