Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

io Képújság 1982. október 30. A győztes ora IRODALOM % m • • ILLYÉS GYULA: A tél ellen örök forradalomban Látom a lelkem: itt a fagy: szemmel látom a telkemet, ahogy mellemből ki-kicsap. Kardként küzd értem, úgy szeret. Töményebb lettem, igazibb, hogy a lény s meleg itthagyott. Minden szervem viaskodik. Szüntelen diadal vagyok. ölni akart? Éltet a Tél! Rám rontott? Hátrál a Halál! Kard volt? — Most — ha nő a Veszély! — tűzkigyót vet az orr, a száj. Egész szivemmel dohogok és forrongok és porolok. Mint a teleirt szalagok, szentek szájából libegők, dől belőlem az érv örök melegért, mihelyt vacogok. És páncéltoronyként forog szivem a'há és jég fölött isten-jussunkért, emberek: ne haljon sose meg, ki egyszer a világra jött. ILLYÉS GYULA: Dőlt vitorla Recseg, megdől a rúd, a hosszú vitorlarúd, kaszálja szinte a habot, míg a bárka — fut! Árboc s vitorla, nézd, élőre mikor repül leggyőztesebben? Amikor leg­mélyebbre dűl! Az froid,ateimtöríténetineki küllőin térképe van, mellyen a helyine­vek ,fontosságait nemi lélekszá­múk, vagy kiöziigazgnitási szere­pük hatârroœzta még'. Európai }Bélr- kép'én Itönmyeo imegitalíóihj'uik Pá­rizst, de közeliében hiába keres­sük Ozorát, pedig szomszédo­sak, a szeltem jogán minden­képp. iRáoegresit iMlagyairország térképen se felijük, én liis Európa országútijain ibolypingva jutottam e'l ide. Unn'epélyes alkalom voit, kétszeresen is, mert Illyéssel jár­tam először iRáicegrese'n. IA pusztáiról eddig csalki iro­dalmi emlékem, volt, az is mind olyan, amit tőille oüvaistalm-. Ami­kor megálltaink a Ihlaijdanti „Skíiis- köistiély” telőtf, rögtön eszembe jutott, Ihogy »Itt fordította Mo- liélre-t; la nyelv öilítögétöen g(ú- nyos Les ifemimes savantes vi­dám sorait. Vállfámra tette ke­zét: — Hoontan tudod? — Olvastam. Köziben az Bbétd a kastélyban imé.g arra is figyel­meztet, jó tanáccsal szolig áilvp, hogy imíiikéinlt IkeWP távol tartani a Hegyeket, almáikor nyári hős-ég­ben dblígciziunk egy szobában. — igen — mondta tűnődve —, valóban litt fordítottam Mo­lière-t. — 'Sürgős munka voit — tette iho-zzá mellékesen, én azon­ban inikább árra, gondoltaim, íme o töltői reailiizimus bizony­sága, midőn- egy eleven. bekez­dés felviililiamtiva az önmagában jelentéktelen éplüllieitet, amiOkiü'll, hogy visszaélne a couleur local tetszetős lleiheitőtségévek o tollat fogó 'kéz mozdiullaitát idézi fel. Egy kicsit 'Illyés titkát is imbigá- bain íoglblta ez a pSlîunat. A tény, a valláság megírná sít)h!a- tatlafv (jelene kilépett 'léte di­menzióiból s a loróiklai azonos­ság egy Id-őbe'lli egylbeesés tár­sául1 szegődött, mert most már a tény nemcsak a iM okié ne-It fordító 'kezének szorgos imozdiu- Ibtát jelenítette, ih'aném másít is, többet lis; 'Molière pi magyar pusztán lépett á't egy másik nyeV és kultúra világába, alhol a itény helyszíne, egy önmagó1- bíain jellentéktefen épület, törté­nelmi 'jellkiépplé vált, miközben magunk is résztvevői tesztünk jeltetninek és 'miűllltnalk. lEz is Illyés tiitkiai, a szellem jeilbnvai'áságának varázslata, reiköziben1 a tudás nők a- pusz­tán, a mladiZiaiggiaJ' sltabBüzá'lit aj­tó fánycsióvájába kényszieríteitt legyek ellenére lis megszöltaftnialk. A kép közben ismét giazdago1- dlilki, 'mert a Mtolléire-inek otthont adó pusztai épültet az egyik leg­szebb magyar könyv lápjairól vált személyes emlékemmé', de a 'megidézett valóság rögtön vissza is mutait n® Időben, s az emlékezés imár ;a történelem­nek is szóHi [Nevezetes nap volt a puszta életéiben, 60. születsénaipjáit ün­nepeltük, s Rácegresen ezen p napon gyulladt ki a villany, Illyés Gyula pedig a hlaijidlairai tante remiben1, ahol' valaha ma­ga .is tanult, szavalta1 vilHliamyt sürgető versét, melynek tréfás fordulatain1 jóikat derűit a pusz­ták népe. Illyés gyakran .megfordult Tolnában, a, háború Után is; a kutatók dolga lesz megállapíta­ni 'itteni időzéseinek ppn.tos dá­tumait. Babits Halála után a szekszárdiak legkorábbi emlé­ke az első ünnepség, 1948-lbain, melyen, itt volt Babits özvegye is. Álbbain áz. lildőbeo 'Pécsett él­tem, s ai frissen alakullt Batsányi Társasáig ils képviseltette magát a tudós iVárkotnyi iNáindonna'l az élen, is úgy emlékszem, iff volt Csorba Győző és Bordást Né­meth János Is. Nem tudtam el­jönni, már lazít sem tudóm, mi tehetett iaz oka. 'Jávát később jártam először Szék szár dón, ahova akikor azzal a tudattal élrkteztem, hogy múló epizód' tesz életemben. Nem így ’lett, de ez mát eigy 'másik történet. Illyést egy futó pécsi találko­zásunkat 'leszámítva, itt láttam Pusztai harangláb először. Féjá Géza akkor gyűj­tötte az adatokat a Sarjjaidás- hoz, s naponta együtt voltunk. Egy délelőtt, 'az Okikor még vi­rágzó sétatéri cukrászdában várt róm, s 'megteipetá'sülnkne betoppant Illyés, aki Rácéig rés­ről hazatérőben MüiszJay 'Pista é- ka,t kereste fel. Nevekkel1 is szol­gálnom llce.ll1, a hütellesség ked­véért. Ázniap estiére Dánná Pi­roskái pincelátogiatásra1 hívott bennünket, s Illyés szívesen csatlakozott hozzánk. Együtt ballagtunk Csatár felé az is­meretiéi szőlőbe, de a remény­teli pinceszer, melynek későb­bi részleteit fedje homály,, ked­vetlen vollt, s llllllyés, me li á n ös z- szefont ’karokkal, sűrűn hallga­tott. Géza., aki eltenálil'hatatlan társalgó volt, s tán a bor is tü­zelte, amit’ derekasan kedvelt, megpróbálta áttörni ezt a ked­ve tiens éget, tréfá s tön.ténetek kel kísérletezett, de pajzán vidám­ságai is tön niaikadtalk a közöny hálóíján, míg végül elővette jós­lód am árnyát, s elsőnek Gyula bátyánk tenyerét vizsgálta, 'min­denkit meggyőző szakértelem- mell- Gyulám. — kiáltotta, hosszú karjait a moga's'ba lökve —. .száz évig fogsz élni! —, de mielőtt a vonalak titkába avatott volna bennünket, 'Illyés jókedvűen megszólalt: — Isten beszéljen belőled ! Fa lyitait'h at nőm az anek do tóikba íllllő emilékeket, hisz 'Illyés Gyulá­val kapcsolatban1 minden szó­nak jeiénítősége lehet, de miig ezeket ai sorokat rovom1, foly­ton arra gondolok, ihogy fonto­sabb, amlilt a,z ő szavai sugaílll- malki, a klasszikusok biztonságá­val és időtlenségéivel. Emléke­ink mündig' la percnek szállnak, hliyaIkodálsiutnk múlandóságainak, de az alkalmak véletlenjei fö­lött - Babitsról i.s 'száll jó né­hány történteit, nem egy jellltem- ző lis - a mű áll, aimi az idő sodrában változtathatja jelén,ét, de valósága kiikezd.bete'tlien. Mindennék, áimi múltandó, el­le nsíége az idő, mert — niéha nagyon gyorsan — lekoptatja róla az aktualitás felhámját, s átmeneti tetszetőssége is éllé ne fordul, miig a remekmű az 'idő szövetségese, 'jefentőséae és ér­telmezhetősége állandóan nö­vekszik, tegyen szó .Balassiiról, Zrínyiiről', Aranyról1. Vagy lllllyés- ről', mert az liidő mindennek ki­jelöl! végleges helyét, aimiilkor a mű önmagát 'Igazolja, s nincs szükség a kortárs tanúságára. A tárgyak is társa ihlki, s mindaz, ami ezen'a gazdag ki­állításon látható, meggyőzőén szemlélteti a magyar múlt egy szakaszát, s közelebb visz ia század együk leggazdagabb életművéhez is. A tárgyi és a személyes emlékeken kívüli van maradandóbb emlékünk is, ámít ne!m kezd ki a „hamar idő",, s a fontoskodó szándék vagy a szerepelni vágyó önzés sem színezi. Nekem a „győztes árai" is emlékeim, ahogy Való­színűleg min árnyaljunknak a je­lenlét időtlen emlékét jeltenfi, mert ami Í943-|bar\ a vers ke­letkezésekor imái Illyésnek lis emlék volt, 'jelemmé és jeHemil ét­té változik az el nem halvá­nyuló varázslat fényében. De m.agydrázat és imtagya rázkódás helyett szálljon maga a, vers, Illyés iBalbiits Miilhá.lyt idéző kö!'- teméinye : Álltunk Mihállyal a hegyen, a szőflőkben Szekszárd felett, hajunkat hűvös szél dobálta, s elnéztünk a síkság felett, az idő lelett, mely alattunk folyt a Dunával, a Sióval, aztán lejöttünk s mi is folytunk az időkkel és a folyókkal, de az időből egy darab föntmaradt a hegyen örökre, lelkünk jobb része föntmaradt, de a völgybe az sose jött le; mint hadvezérek a lutó ellenség falai lelett i álltunk Mihállyal a hegyen, frissen minden folyók lelett; lent népek, országok bomolnak, eltajtékoznak nemzetek,. szolga telek szennybe csurognak, jön a szabadság-kikelet, mint őrszemek, rendíthetetlen állunk a kőkereszt lelett egy ifjú nővel s kisleánnyal s bajunk már semmi sem lehet. 'Ho felnézek a hegyre, .jsz.oli- ga teltek" fagyaiban lis látom', mindig látom a. lkoké,reszt felett álló két őrszemet, s most már én is ott áffiok mellettük, ahogy mindnyájam, aikik hiszünk ab­ban, hogy „telkiünk jobb felle" kéredzlkedett hozzájuk, s azt is tudjuk, ’hogy ,,’az időiből egy daróíb" örökre főn tímárod a he­gyen, s bármi történjék fis, ők ketfen rendíthetetlenül vigyáz­zák a tájait, azt országot, Euró­páit. CSÁNYI LÁSZLÓ Elhangzott a szekszárdi múzeumban rendezett Puszták népe, puszták vilá­ga cimü (kiállítás megnyitóján. Illyés Gyula nyolc évtizede Illyés Gyula írói pályája és munkássága ma már irodal­munk egy egész korszakát je­lenti. Mint költő, regény-, drá­ma- és tanulmányíró, s mint szerkesztő, irodalomszervező egyaránt beírta nevét a magyar irodalom történetébe. Munkás­sága nem köthető irodalmi mozgalmakhoz és stílusirányza­tokhoz, noha valamilyen módon huszadik századi szellemi éle­tünk minden fontosabb mozgal­mával és irányzatával érintke­zett. Indulásakor szürrealista verseket írt, Kassák Lajos avant- garde-jához állott közel, majd a Nyugat mozgalmához csatla­kozott, és József Attilával, Szabó Lőrinccel együtt az Ady utáni magyar 'költészet egyik kiváló alkotója lett. Ugyanakkor veze­tő egyénisége volt a népi írók mozgalmának, munkásságában ennek legjobb törekvései kap­tak hanqot, és szoros kapcso­latban állott a szocialista moz­galommal is. Nehéz föld című első kötetére még a szürrealisták lázadó in­dulata és szabad képtársításai hatott. Sarjúrendek című kötete hozta a fordulatot: az irodalmi népiesség hagyományait újítot­ta fel, de őrizte az avantgarde vívmányait is, mindenekelőtt a képzelet merészebb szabadsá­gát. Az új költői népiesség irányzatához csatlakozva első­sorban közéleti célokat követett. Párizsból hazatérve, úgy ítélte, hogy a magyar progressziót, miután az ellenforadalam szét­verte a forradalmi munkásmoz­galmat, a parasztságra kell alapozni, a magyar költészet­nek pedig a népi hagyományok révén keli megújulnia. A szük­séges társadalmi reformok el­odázása miatt, majd a terpesz­kedő fasizmus hatására söté­tebbé vált költészete, mindin­kább a veszélyeztetett nemzeti léttel vetett számot. Továbbra Is kifejezte hűségét a dolgozó nép iránt, ébresztgetni próbálta a forradalmi hagyományokat, mé­gis miind magányosabbnak érez­te miagát. Válságokkal kellett megküzdenie. Hangjának ko­rábbi közvetlenségét merengő rezignáció és keserű irónia vál­totta fel. Költészete intellektu­ális irányban mélyült el, súlyos történelmi tapasztalatait ele­mezte, a morális helytállás fel­adataival vetett számot. Az ön­vizsgálat jegyében kezdett pró­zaírással foglalkozni. Epikus munkái (Mint a darvaik, Kora­tavasz) ifjúkorának eseményeit beszélték el1. Nagy szerepet vállalt az iro­dalmi életben. Közírói tevé­kenysége, esszéi és tanulmányai széles 'körben hatottak. 1934- ben részt vet a szovjet íróikon­gresszuson. Oroszország című könyvében, számolt be élményei­ről. Puszták népe című önélet­rajzi elemekkel átszőtt művé­ben az irodalmi szociográfia műfajának klasszikus példáját alkotta meg. Petőfi című élet­rajzával a mozgalom irodalmi elveire hatott. Magyarok című kötetével a népi ideolóqia ki­alakításában vett részt. A nem­zeti függetlenséget védelmezte, a szociális és demokratikus át­alakulásban látta e független­ség valódi zálogát. A német megszállás idején bujkálni kényszerült. A felsza­badulás után egy ideig a Nem­zeti Parasztpárt képviselőiéként vett részt a közéletben. 1946— 1949-ben az újjászületett Válasz szerkesztője volt. 1945-ben je­lent meg Egv év című kötete, a buidosás és a felszabadulás verseivel. Ugyanebben az év­ben adta ki Honfoglalók között című riportkönyvét, amelyben a földosztás eredményeit mutatta be. Műveiben ekkor az ország új életét, a nagy történelmi újrakezdést ábrázolta. Ezt kö­vetően azonban — Válogatott versei kivételével — hosszú időn át nem jelentek meg költemé­nyei, csupán történelmi drámái­val szerepelt a nyilvánosság előtt. Minc^több bizalmatlan­sággal figyelte a „személyi kul­tusz" korának politikáját, til­takozása ritkán megszólaló köl­tészetébe is beszűrődött, de közben rendületlenül dolgozott tovább. A nehéz évek termése 1956-ban látott napvilágot Kéz­fogások című verseskönyvében, amely új fordulatot hozott: a számvetés könyve volt. A későbbi verseskönyvek a lélek egyensúlyát mutatták. Az Új versek és a Fekete-fehér cí­mű kötetek az alkotó élet derű­sebb (ihletérőltanúskodtak. Illyés gazdag reaCiizImussal és me­ditativ erővel idézte fel a múl­tat, számolt be köznapi tapasz­talatairól. Alkotótársait ünne­pelve szólt a művészet hivatá­sairól és felelősségéről, s nagy ívű költői szimfóniákban tett hitet a munka, a teremtő élet mellett. Az atomháborús fenye­getés kísértetét is az emberiség teremtő erejére támaszkodva űzite el. (Az éden elveszítése). Prózájában ugyancsak az ott­honosság érzése uralkodott. Ebéd a kastélyban című köteté­ben a dunántúli puszta meg­újult emberi világát festette le, ironikusan búcsúzott a nehéz múlt emlékeitől. Kháron ladik­ján című esszéregényében az „öregedés tüneteiről" számait be, s az alkotó, tevékeny élet­ben találta meg az idő múlá­sának ellenszerét. A békés egyensúly mögöttes terében azonban újabb nyug­talanság 'lappangott, 'amelyet az új verseskötetek : a Minden le­het, a Különös testamentum és a Közügy tártak fel igazán. Illyés számot vetett a nemzeti tudat zavaraival és a határo­kon túl élő magyarság helyze­tével. Ugyanakkor szembe is fordult riasztó élményéivel, a közösségi tudatot próbálta erő­síteni. A történelmi tapasztalatok­nak és a költői világképnek az a változása, amely a lírai élet­műben megmutatkozott, a drá­máikból is kiolvasható. Illyés Gyula munkássága a nemzeti drámairodalom külön fejezetét alkotja. Az ötvenes években in­dult meg történelmi drámáinak sorozata, amelyben az „új fo- galmú hazafiság nagy magyar példáit" akarta életre kelteni, hogy erősíthesse a közösségi érzést, a nemzeti tudatot. Az Ozorai példa a szabadságharc első népi győzelmét mutatta be, a Fáiklyaláing a világosi vereség tanulságait kereste, a Dózsa György az 1514-es paraszthá­borúnak állított emléket, egy­szersmind az ötvenes évék sö­tét közérzetét fejezte ki. A Malom a Séden a magyarság második Világháborús felelőssé­gét vizsgálta. A Teleki László nyomán írt Kegyenc és a Teleki tragédiájáról szóló Különc a hatalom és a morál viszonyát elemezte. A Tiszták az albigen- sek tragikus bukásában a nem- zetihiaílá li kom'or vízióját festette te. Alkotó munkában teltek el Illyés Gyula írói évtizedei, s alkotó munkával védekezik ma is az idő múlása, az öregség gondjai ellen. Szavának mesz- szehangzó ereje van, egy egész nép figyel rá, de sökan hallják az ország határain kívül is. Mit kívánhatunk neki nyolcvanadik születésnapján? Azt hiszem ked­vet és erőt a munkához: ez a kívánság nemcsak az ő javát szolgálja, a miénket is. Pomogáts Béla Illyés Gyula. Lengyel Gyula rajza. S?ohnhf^l^n n hnirlnni vidéki Irnctélvhnl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom