Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

1982. október 30. ^fepÜJSÀG 11 Utak, keresztutak 7. Mozgás,dinamizmus Képzőművészeti irányzatok az impresszionizmustól napjainkig Moholy-Nagy László: Olvasó férfi (1919) és lényeges követel menye egy­,,Minden mozog, minden szá­guld, minden sebesen forog. Egy alak sohasem mozdulatlan előttünk, hanem szüntélenül megjelenik, majd eltűnik. A képnek a szemhártyán történő megragadása miatt a mozgás­ban lévő dolgok megsokszoro­zódnák, átalakulnak, s rezgés 'benyomását keltik a térben, amelyet befutnak. így egy-egy 'futó lónak nem négy lába van, hanem húsz és azok mozgása háromszögletű. Az egész művé­szet konvenció, és a tegnap igazságai ma számunkra tiszta hazugságok. Még egyszer le­szögezzük, hogy az arckép, ha igazi műalkotás akar _ lenni, egyáltalán nem hasonlít a mo­dellre, és hogy a festőben ben­ne élnek azok a tájak, melye­ket teremteni akar. Ahhoz, hogy lefessünk egy figurát, nem kelt élőállítanunk: meg kell te­remteni a légkörét" — olvassuk a futurista festészet egyik kiált­ványálban, 1910-iben. Egyik ki­áltványukban, mert valamennyi század eleji művészi irányban ők bővelkedtek leginkább kiált­ványokban, s furcsa módon, miig a múzeumi művészet elten az utca művészetéért harcoltak, elszigetelődtek, sőt az anar­chizmus, később a fasizmus szó­szólói lettek. A századforduló Olaszorszá­génak, a forradalom előtti cári Oroszországnak megmerevedett ’bürokratizmusa, áporodott pro­vincializmusa, a hivatalossá bé­lyegzett művészetekben elural­kodó akadémikus naturalizmus, de a nem hivatalosan cégjel­zett művészek valóságtól való elfordulása (szimbolizmus) ép­pen élég televény talaj volt ah­hoz, hogy a Marinettik, Maja­kovszkijok költészetében a futu­rizmus bőséges tápot s társa­dalmi indítékot kapjon. S ha már a felsorolásnál tartunk, említsük meg a festészet, szob­rászat területéről Umberto Boceionit, Carlo Carrât, Giaco­mo Ballát, Gimo Severinit. A futurizimus hatása érvényesült az iparmüvészetre, főleg a ke­rámiára és fémművességre is. A tagadásnak, ami a futurista műVészéket atyáik ellen sora­koztatja fel, társadalmi kiváltó­ja az állalmihatalom árnyékában terpeszkedő akadémizmus, mű­vészi serkentőjük más megelő­ző művészi mozgalmak ered­ménytelensége vagy megmere­vedése. A futurizmus megközelítésére Vét utat választhatunk. Ha a futurizmus kiáltványai felől in­dulunk el, aligha jutunk célhoz, mert a gyakorlatban keveset sikerült megvalósítani abból, amit élsősorban Marinetti és Boccioni követelt a művészeik­től, s általában: kiáltványok és önvallomások nem feltétlenül azonosak a vallókkal, azok ma­gatartásával. Helyesebb tehát mindjárt az alkotáshoz fordul­nunk. A futurizmus alapvető öntetűen felismerhető bennük: a mozgás. A mozgás valamifé­le megjélenítésében minden futurista művészet rokon. Ahogy ’Majakovszkij írja: „A formai el­járások területén van össze­függés az orosz és az olasz fu­turizmus között. Közös a nyers­anyag kidolgozásának módja”. A nyersanyag, tehát a tartalom rendkívül sókféle, változatos elemből áll, az első világhábo­rú sürgetésétől a szabad sze­relemig, a földek szocializálá­sának előkészítésétől az anfi- Iklerilkülízmusig, nem is szólva az orosz futu-risták szocialista követeléseiről. Amikor Marinetti 1909-ben kiáltványában azt mondja, hogy „le alkarjuk rombolni a múzeu­mokat, a könyvtárakat, az aka­démiák minden fajtáját" ... mert „a múzeumok, a festők és szobrászok lehetetlen vágóhíd­ijai" - ezt nem annyira konkré­tan, inkább jelképesen értette. „ Az életellenes megállapodott- ság ellen veszi fel a harcot a jövőért (futures, futura, futu­rum = jövő; olaszul futero) a múlt ellen, a statikus megmere­vedés ellen a mozgásért. A mozgás nem egyéb, mint élet, mert az élet lényege: a moz­gás. Mindeddig a futurizmus igazolt is. A valóságból indulni az elmélet felé, szétbontás he­lyett az összefüggéseket keres­ni, megáliapodottság helyett a mozgást, lassúság után a se­bességet — ez nemcsak a futu­rizmus kívánalma, nemcsak a XX. század parancsa, hanem az egyénekre bomlott társadalom, a valóságtól elszakadt művé­szetek, az életből kiszakadt em­ber létérdeke is. D. H. Lawrence-nek, a bátor szellemű angol írónak van egy kitűnő novellája, amely arról beszél, hogy az embert miiként szorítja ki saját életéből a fel­gyülemlett holmija, s ez a Hol­mi — Marinetti következtetésé­vel - minden olyan tárgy, gon­dolat, csélekVés, mely a tegna­pé; nem hagyja szabadon ala­kítani a mát, megköt, megbék­lyóz, léhúz; nehezék, visszatar­tó erő életünkben. A múzeu­mok, könyvtárak, akadémiáik a XIX. század folyamán, megala­kulásuk táján, valóban a tudás központjai voltaik, az eleven, gyűjtő, rekonstruáló, emlékezte­tő élet gócai, de a századfor­duló Olaszországában már az óvatos maradiság bástyái: aka­dályai a változó, fejlődő, hala­dó életnek. A futurizmus - minden gyen­géje ellenére - termékenyítőén Is hatott a művészeteikre. Sant’Elia olasz építész száza­dunk elején a mai nagyváros képét álmodta meg, Maja­kovszkij verseinek erőteljes for­mái újra éledtek. De ha mo- solygunik is Boccioni vagy Giacomo Balia képén, melyen a lónak vagy kutyának oly sok lábat festenék, mintha egymás után megállított filmkockákat ’rögzítenének, állóképbe sűrítve az állat mozgását, gondoljunk a filmek hasonló trükkjeire, a lassú felvételekre! És ha Boc­cioni egyik 1911-ből való ké­pének Az utca erői címet adta, megnevezhetnénk - mondjuk — Bartha Lászlót, aki hasonló dinamizmussal, mozgással fejezi ki az alumíniumgyár 'belső fe­szültségét vagy a pályaudvarét. A neveket ne szaporítsuk, Boc­cioni nál maradva: szobrainak mozgást jelző lendületétől nem érezzük idegennek az ugyan távolabb eső, egyszerűbb és tisztább, mai kiváló szobrá­szunk, Kiss Nagy András mun­káit. Félre ne értsük, nem érté­kelni vagy hasonlítani akar­nánk, hanem csak jelezni, hogy bármilyen távolinak tűnnék ki­áltványokban és éveikben a századelő művészei, letisztulva tovább élhetnék, s kísérleteik észközei lehetnék a ma monda- nilva lóinak. (Következik: 8. Kockák, görlök, hengerek, kúpok) KOCZOGH ÁKOS lM|imt az ördög a tömijénfüst- t őíl, úgy fé lünk mo stan óiban a művészi kísérletezés lehetőségé­nek, indokoltságának az elis­merésétől. Akii teheti, taigadijta művészeink k’öíül,, hogy ő ma­ga — vagy az áltállá is fémjel­zett alkotóműhely - kíséVletezik, a Nemzeti Színház új művészeti vezetájté’üil a, televízió fialta! mű­vészek stúdiójának egylilk veze­tőjéig (hallott például e,z utób­bi műhelyben a — pozitív irá­nyú és eredményes — kíS’éirlé- tezé’s ténye bizonyítható). S a közöhség is fölöttébb óvatos, néha, meg tüire'lmetten, elutasí­tó e kérdés megítélés ében. iPédlig az MSZMP művel’ődéts- poillitiilkláljánaik irányelvei (1958) szettemében a kísérletezés az alkotó munkáinak korántsem valamiféle szégyenletes, ellllep- lezendiő mozzanata. „A művé­szetek fejlődéséhez szükséges erkölcsi és amyöigi támogatás mis’!,tett - fogalmazza me<? a dolkiumenítulm — messzemenő szabadságot biztosítunk a népet szolgáló művészeknek: a téma­választásban, a, feldolgozás módiiá bon,, a’z i rányzatok, a for- makiísiénletek kérdésében.” Az 19ó1-|ben kiadott Értelmező Szó­tár ez iménti megfooa'imazás- nalk megfelelő jelien,tésáimyallla- tot nem tartalmazza, vagy in­kább: homályoson és pcintat'O- nuil utal’ val'álm,i ilyesmire. „Va- liamieiv író, művész bizonyos irányú törekvése, valamely mű- fai’ihon. műiben,, tólnayblam tett próbá'kozóisa, első alkotása” — olvashatjuk benne. A zavar eléggé régi keletű. Mór Goethénél1 is mintha dsu- pán a,z idősebb, beérkezett mű­vészek kiváltsága volna, a kí­sérletezés, az új utak keresése; a, fila,fallak ékjeik be a rájuk ha­gyományozott örökség követé­séivel, nagy fába, pedig, sem­miképp se válqijók a fejszéjüket. Hioiiott a művészeit, a művész sosem elégedhetik meg. a ké- szenlka'Dcitt eredményekkel, foly­ton új tartalmaikat, formák,ah módszereiket kell fölkutatnia. íGsOklhogy az olyasfajta kísér­letezés, amely hlatáirozótt mű- végzi céClt nem képvisel1, amely tehát a,z öncélú pröbál'kclzá's- ba,n, netán a kollégák, s a kö­zönség eUkélpesztésében merül ki asujpáln,, s folytaithátó eredmé­nyeikre nem jut, valóban indo- ikoliatllain ; fölösleges rá’ szellemi, s ainylalgi energiát vesztegetni. Akaidnak például1 úgynevezett kísérteti fil!lmtí|pu!sok — htalulnlk „Iké pzőművészeti iirtdlílttaltó sú strukturális" fűimről, „Ikognitív- megiiíslmerő”, azaz „egy-feltéte- les kíváncsi” fűimről; divatozik a „szabad filmezés”, a „filme­zés tefliilímezése", a „vetítés Ite- fiilimezése" —, almelyék önmaguk köreiből1 nemigen képeseik, tán nem, is akarnák kitörni. / íNemegyszer a, műgond hiái- n.yla, a sziemlléibfbeil'i olcsóság búvik meg a kísérletez és femm- köilt programja mögött. Rajnai András tévésorozata: - példáiul — valaha csakugyae az elekt­ronikus képrögzítés technikai tehetőségeinek léteimén,yes liai— próbálója volt, idővel azonban — almikor e kísérletezés eredmé­nyeit kéltett volna magasabb minőségire váltani, bzaz kama­toztatni —, lfbntáz]iátíla,ni, fakó munkák füzérévé degradálódott. Ugyanakkor a — sízinténi a tele­vízióiban, működő — fiatal .művé­szek istúldiilója pénz- lés szerve­zeti g ondokkal 'kiűzd1. Hányszor jelentkeztek az éll- múlt évtíizedlbieoi Ikülön,féle alko­tó műhelyek úgynevezett „rend­hagyó” vállllallkozásokikal1, ame­lyek jó részéről' aztán, kiderült: nem, többek divaitjetenségéknéli! Tehát a kísérletezés mint célki­tűzés sokszor csak közöinség- csallogaltló ánuvédjegy volt. Bonyolult a, Ikérdlés, mert — másfelől, — az átgondolt, felelős kísérletezés is járhat 'kudá'rccaí. Nálunk ózonban a, művészi bu­kás — a szocialista, művelődés­politika védőrendszere folytán — ritkán, érzékelhető a maga tiszta és egyértelmű lényege szerint, s még initká bbain, jár a művész pályáját, anyagi hely­zetét érintő következményekkel. Ez — ha tetszik — áfllaimipoJlgórí értelemben' föltlétiten víwmiá ny, biztonság, ám, 'művészi lé'rtetemi- bem a, művészet, s végső soron a társadalom, érdekét tekintve : káros. Mindenre a, XIII. pártkong­resszus, 'kritikusan úgy utalt, hagy helytelen az a gyakorlat, amely a, (jót, s o kevésbé jót egya­ránt eltartja. Ma, almikor az előtétbe ke­rült gazdaság szféróijálbain la társadalmi érdek egyre inkább megkeresi ,s meg 'is találja az érvén,yesüii'ésénék: megfelelő ke­reteiket, művészet és társadalom kölcsönhatásába,m, kapcsolat ­rendszenéiben is erre kellene tö­rekednünk . IMb, a, kockáztatni merő, vállalkozó ernbér a,z esz­mény o Isteniünket-jövőnket megható rázó gazdaság terüle­tén; a művészetiben is ez a tí­pus kellene, hogy uralkodjék. S Van ilyen irányba mutató hagyományunk. Eizensteiin, o szocialista filmművészet szov­jet kiláss,zikusa, nem' látott el­lentmondást la tömegigény ki­elégítése és 0 művészi 'kis érile- térés között. 'Romokba, dugnék stnuodkénlt a fejünk et, h a inelm verne ők tekin ­tetbe: jelien, iga,zdlaiságii körüllmé- nyeiiink joggal, keltenek veszély- érzetet a kultúra, a- művészet munkásai, alkotói,, dó fogyasz­tói köréiben, lis. 'Eminek imég, ak­kor iis, van, lalllaipjla, Ihia Ijóí tud­juk: a politikai vezetés szilárd elhatározásai, hogy nem enge­di •veszendőbe menni la kultu­rális forradalom eddigi vívmá­nyait. Kétszeresem fontos tehát, hogy a demagóg — b gazdasá­gi 'helyzetre egyollallúbin, utaló — óvatosikodás:, a, látszóHagos takarékoskodás ne válhass,éik a művészi alkotó tevékenységi gát­jává. Jói1 hangzik, csak, éppen nem, igaz, Ihia valaki így fogal­maz: „mó mem olylam időket élünk, hogy teret engedhessünk holmi 'művészi ikiísérletezésnek”. Ugyanis étték'téten,, .rossz imű gyakorta születik olyankor its, ha a, Iműlvésznék esze ágában, sincs kísérletezni. A giicast, O: isüllány tömegáru nemi íiigléinyel1 fárado­zást,' kísérletezést, s mellesleg igen jól' ijiövedéiimez „Olllkotójá- malk". Mi nem. Ihalladihatuinlk eb­be az irányba semmiféle gazda­sági megfontolás GÍimén. Atálr- sadtallom alklkor já r jak ha az ér- ’tőkés művészetnek ad, nagyobb támogatást, s a, tömeg,íz,lés szín­vonalának kétségtelen emelke­dése l(üimely érzékelhető példá­ul az Űlltözlködié'sbeni, a llakáskull'- itúrábain). már ma i,s segít egy ilyeni fejllő|dési folyamlatot. Visszatérve a INemzeti Szín­ház kísé r létezést mein, vál'lialó programjára!, itallá Ihatunk ilyes­mire indoklást 1924-ibőlll. iNeim kisebb személyiségi, mint Heve­si Sándor mondta cikkor, a Semzeti Színház iKiaimiairtaisziínihá- zártak ajtósán.: „lEz nem új színház, nem kísérteitli állomás, nem különlegesség, hlaneim ma­ga 0. Nemzeti, Színház." Moteg- aláibb Ta kliisebb alkotóműhelyek- ’így a ikialmainaszínlházak — kí­sérletező Szerepét inem Vitatjuk, de — példa tói Honvaii István nyila,tikoziata — nagy színház is (ia Vígszínház) programul’ tűz­heti a hagyományőrzés és a Ikí- sétnletez'és szempontjának dia­lektikus érvényesítésiéit. Am imia,- go Hevesi Sándor is eljutott odáig,, hogy korábbi Méterményét árnyolltaibibra^ s meggyőzőbbre yáltta. S miikor? 1931-lben, ép­pen a nagy világgazdasági vál­ság tetőfokán: „A színháznak mindig g művészet és üzlet tel­jes egyensúlyát kell elérnie ah­hoz, hogy megmaradhasson. így wo lit ez a múltban és így vorn ez a jellemben.. Gsialkihogy a, múlt nem ismerte 0' jelennek béke utáni gazdásági 'problémáit, amelyekkel szemben ezt a, mon­dott egyensúlyt ÿziimte lehetetten megtalálni és főként megőrizni. Még, az 0 — néha jogosult — vád lis, hogy a színházaik ima nem, eléggé ibótraik, mem eléggé merészek, S jobbam húzódoznak münden, művészi 'kísérletezésitől, mint azelőtt, Végeredménybe ni a gazdásági 'helyzetre ihá ruí, amelynek ibeteg és mérgező hat­tá sa nem küszöbölhető Iki a, mű­vészi tevé'kenyséqibőili.” £ sorok- megváltoztatva a megváltoz­taltamdiókat — Ima különösen, nem érdekitel'enék. Van, miit okulnunk belőlük. KŐHÁTI ZSOLT r Allatszobrok műtermében Vairgla Imrén,ék a pesti Viga­dóban rendezett kiállításán fe­dezhettük fel’ egy régi portréját Samu KbtOilli,nrólli, az iparművé­szeti faiskola, zugligeti kertijé­ben egy kiutyasziobor látható : aiz egykori főtiisikiolós Samu Ka­talin munkája1. Mindez rádöb­bent airtai, hagy kiilsslé elfelejtő­dött egy számottevő tehetség,, az egyik legnagyobb magyar ál- latszo-bráSz : Samu Katalin. IPedlig küllőin antológia szobor­ból mintázott álfatseregtete : fekvő borjú, fekvő csikó, mura­köz« ló, miaidkó, medvék, bika éb birkák, tehén, maillac, bivaly és kutyáköiyölk, puli és lovat ve­zető fiú.1 Amikor csengettek hódmező­vásárhelyi portóján, keoslkeme- kegés, kutyaugatás, malocvlisi- tó's, jérceríkoltós, birka’bégetés kíséri lépteit. HáeOinépe is kö­szönt. Samu 'Katallliln 'barátaliinak tartja, az álltatokat, o létezés tirövényeit az 6 közeg,ükben éli át, Aliig,hímnem, a,z egyetlen ma- gybr szobrász, aki asszony lé­tére, állatokkal társalog, miiköz­ben mintólzzai őket. „Hali a for­rása ennek" — kérdeztem tőle. így válaszolt: „Tanyán álltém g yerimelklko romban, na g ys z üíle ­imnél, Rettentő sok egyedüllé­tem, volt állatokkal. Kutyámmal mentem éjlszOlka, beszédles csenldiben voltaik társaim. Ne­kem szinte emberinek szóim,itat­tak, hiszen Gabi kutya, Gsuti 16 valósággal személy volt a szívemben.” £gy szó, mint szá'z: Salmu Ka­talin állatai ábrázolás,úk együtt­Samu Xatalin: Játszó mackók érző intenzitásában, valóban személyek. Kis baaijla is sokkol­ta inkább gyermek, mint borjú. E kettős egység Samu Katalin csontot rágó komondora. Tud­juk, hogy Derkovits és Szőnyi llstvá'n boirjiújjlai, Aba-lNoválk tehe­nei az álllatábrázolás maigosía- tót jelentük,, de Samu Katalinéi más meg,fogiaillmaizáls,úak: a,z ál­lattal emberi állapotot is tük­röz, fiatalságot, a gyermekség harmatos tisztaságát. Mintegy az állat természeti törvényeit éri tetten, szobraiban az embe­ri lélek mély együttérzésével, a gondolat hatékonyságával. Alkotásai mentesek minden pnaktilkáltáll, akár az élete. Gaz­daságot vezet, állatokat tart, megélhetését napi munkával biztos,iltjO. Az alkotás, a szobrá­szat n,alpjainak másik műszakija', este', éjlszakia kerít sort rá. ’Nem­csak vallja, hanem gyakorolja mestere, Bq rsos Miklós intel­mét: „iNe nyúzzuk, ne fárasszuk az anyagban az elképzelést, hanem fni’ss szellemi erővel tá­masszuk fel a szoborban a go ndolatot." Samu Katalin nem fá rasztja az eszmlét, hanem'tel- szikiráztatlja' és megvailiósitja, mű­vészetében. LOSONCZI MIKLÓS Művészi kísérletezés Antonio Sant'Elia: Vázlat a jövő városához (1912)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom