Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-22 / 248. szám

1982. október 22. IRiiÉPÜJSÀG 3 Tambovi vendéglátósok Szekszárdim A sertésdagadó haraso! A konyha adagolópultjánál körbefogják Blejova Galina Pavlovna tambovi szakácsnőt. Kicsit mindenki tud pár szót oroszul, s így „nemzetközi” nyel­ven próbálkoznak a napi me­nü el m'agya rá zásával. Blejova Gallina Pavlovna fején nagy szakácstu-ibá-n, néha a homlo­kát ráncolja, papírra ír vala­mit. Lehet, hogy érti, mit mon­danak a többiek... Hét szovjet vendéglátós szak­ember tartózkodik már lassan egy hónapja a megyében a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat vendégeként. Szaká­csok, cukrászok és felszolgá­lók próbálják ellesni a magyar vendéglátós hagyományokat, az ételek készítésének csínját- b ínját. Szulcer Rajissza Joszifovna, a küldöttség vezetője arról tájé­koztat bennünket: a tanul­mányút célja az, hogy a Tam- bovban induló Tolna étterem :m u nkatá rsaiké nt szeret n é nek otthonos magyaros ételekkel, ízekkel kirukkolni. — Azt tudjuk, hogy a magyar 'konyha világihírű. Ezért amit itt látunk, mindent feljegyzünk, hogy otthon hasznosítani tud­juk a tanultakat. Nagy a vá­laszték a Garay étteremben. Itt találkoztunk először a zsíros­pogácsa, a fahéjas csiga készí­tésével. Természetesen ellessük, mert otthon is biztosan sikere 'lenne ezeknek a tésztáknak, ötvenfajta étel került a jegy­zetfüzetbe - mondja a küldött­ség vezetője. — A paprika? — a kérdést még be sem fejezhetem, már mondja is: — A magyarok szeretik a paprikás, zsíros ételt. Most már mi is. De, ha otthon ilyet aka­runk főzni, akkor gond lesz a paprika beszerzése, mert fe­lénk ilyen nincs, és a magya­ros étel „sója” a paprika. Egyébként azt is megfigyeltük, hogy nagyon sok zöldséget használnak, főleg különböző levesek készítésekor. — Mit tanult? - kérdezem Blejova Galina Pav’lövnától. — Húsleves, csontleves és krumplis tészta -készítését. — Mi a legfinomabb? — A füstölt hús és a halász­lé. A sertésdagadó meg ocseny Iharaso! A tambovi vendégek Szek- Szárdon, a Garay étteremben, a cukrászüzemben, Bonyhádon -pedig a Béke étteremben ta­nultak. E héten, szombaton pe­dig Székszárdon egy lakodalom vendéglátós lebonyolításában vesznek részt. H. J.-G. K. Napirenden: a kórház rekonstrukciója-ülést tartott a bonyhádi Vá­rosi Tanáas 'Végrehajtó Bizott­sága. Jelentés hangzott el a lejárt határidejű végrehajtó bi­zottsági határozatok végrehaj­tásáról dr. Hegedűs János ta­n ács©! n ök e töte rjésztésé ben, majd a kórház--rendeli Sintézet beindulásának -és rekonstrukció­jának tapasztalatairól számolt be d-r. -Váczy József -igazgató főorvos. Harmadik napirendként a szövetkezetiek és az egyesü­letek állalmi törvényességi fel­ügyeletének ellátásáról tárgyalt a testület. Miért a riadalom? Rendre ismétlődő — s egyre ingerültebb hangvételű - kérdések: „Mi lesz velünk, ha legjobb embereink sorra elhagynak bennün­ket, mert a tsz-melléküzemek, a különböző kisvállalkozások jóval kedvezőbb fizetési fel­tételeket kínálnak? Egyáltalán: miként lehet­séges, hogy egy kis kóceráj sokkal magasabb bért fizethet, mint egy szocialista nagyválla­lat?" Esetenként talán megfontolandó a gazda­sági alaptörvény: érték csakis munkával, több érték pedig csakis több - jobb, hatékonyabb, jól szervezett és gazdaságos - munkavégzés­sel állítható elő. S bár a kisvállalkozásokra érvényes bér- és jövedelemszabályozás sem­mivel nem liberálisabb (sőt), mint a nagyvál­lalatok esetében, a több és jobb munkával előállított értékből — az imént idézett alap­törvény logikája szerint - több juthat a sze­mélyi bérekre is. Miközben sokan értetlenkednek a tsz-mellék- üzemekben, vagy éppenséggel bizonyos kis­vállalkozásoknál elérhető — viszonylag — ma­gasabb keresetek miatt, sokkal kevesebb szó esik arról, hogy például e melléküzemágak jó részében - az átlaghoz képest — csak na­gyon alacsony keresetek érhetők el. Ahol vi­szont valóban magasabbak a keresetek — az összehasonlitható ipari és építőipari munka­körökhöz képest -, ott is figyelembe kell (kel­lene) venni, hogy általában alacsonyabb technikai felszereltséggel, sokkal rosszabb munkakörülmények között dolgoznak, és több­nyire olyan szükségletek kielégítését vállalják ezek az üzemek, amelyekre egyszerűen nincs más vállalkozó. Vitathatatlan : a tsz-melléküzemek, a külön­böző kisvállalkozások egyetlen, lehetséges mun­kaerőforrása az állami nagyvállalat. Csak­hogy: például a Iává rosi tsz-ek melléküzemei­ben mindössze 35-40 ezer budapesti illetősé­gű munkavállaló dolgozott 1980-ban, s bár ez a szám tavaly növekedett, a fővárosba tele­pült ipari létszámhoz képest a termelőszövet­kezetek ipari részlegeinél foglalkoztatottak aránya mindössze 2-3 százalék. A különböző „jogállású" kisvállalkozások ma sem foglalkoztatnak több embert, mint amennyivel az elmúlt két-három évben, spon­tán módon csökkent a nagyipari létszám. Ráadásul az új vállalkozási formák többnyire az úgynevezett „töredék-munkaidőt" haszno­sítják. Ily módon csak minimálisan érintik a főfoglalkozásúak munkaviszonyát. És mert e kisvállalkozások működésének központi szabá­lyozása korántsem olyan liberális, mint ahogy azt a közvélemény feltételezi, az érdeklődés a vártnál jóval csekélyebb e vállalkozási for­mák iránt. Akkor meg miért ez ö nagy riadalom? Emlékezzünk csak: annak idején, amikor a munkavállalók mozgását úgyszólván semmi­féle adminisztratív szabály nem korlátozta, mindenki a munkaerő-fluktuáció károsnak ítélt következményeit hangsúlyozta. Amikor szigorú adminisztratív rendszabályokkal próbálták „helyhez kötni" a munkavállalókat, akkor ugyanez a kórus e rendszabályok ellen harso­gott, mondván: mozdíthatatlan munkaerő­állománnyal aligha lehetséges rugalmasan változó termékstruktúra. S milyen lurcsa: az adminisztratív rendszabályok eltörlése már ön­magában is fölborzolta a kedélyeket; a kis­vállalkozások - magyarán: a versenytársak - létjogosultságát elismerő rendelkezések pedig úgyszólván „kétségbeesésbe" kergetik az ál-, lami nagyvállalatokat. S még furcsább, hogy e nagyvállalatok vezetői és munkaügyi szak­emberei, minden valamire való szakmai ta­nácskozáson rendre és feltétel nélkül elisme­rik; jócskán van imit javítani gazdálkodási módszereiken, munkaerő-gazdálkodásukon, szervezettségükön, hatékonyságukon stb. Ám úgy tűnik, hogy könnyebb és egyszerűbb minderről különböző szakmai tanácskozáso­kon eszmét cserélni, mint tudomásul venni e feltételek és követelmények szerint működő versenytársak jelenlétét. Ha jól meggondol­juk: ez a jó ideig „kényeztetett" állami válla­latok természetes reakciója; s ha az állami szabályozás netán fölhagyna e kényeztetéssel, akkor előbb-utóbb remélhető, hogy eddigi dé- delgetettjei végre-valahára rádöbbennek: ten­ni is kellene valamit annak érdekében, hogy legjobb embereiket megtarthassák. VÉRTES CSABA Lóárverés Szántód-pusztán-Miiért vesz va-la-kl pómilovat? Fuvarozni nem a legalkalma­sabb. Talán -hogy íjátsszana-k vele a gyerekek, tanuljanak lo­vagolni ? Elmentem az országos árve­résre Szá-n-tód-puisztára, a múlt szombaton. -Korán in dúltunk Paksról Va-daíi Mihállyal-, a pó- n-iJovak „gazdájával '. -Ö mint az OTÁF bezzegpusz-tali teljesít­mény-vizsgáló állomásának igaz­gatója. a fölöslegessé vált pá­nik -eladásáról -úgy intézkedett, hogy a PEGAZUS tényé sz- és sportl-ó-értékesítő i-rod-a bonyo­lítsa le az árverést. Megvannak a ka-pcsola-ta-i „lóü-gyek-ben". A PEGAZUS meg is 'hirdette a-z árverést -rend-je-módja szerint az összes 'megyei újságban, -és az országos lapokból 'is értesülhet­tek ',az -érdeklődők', fenhették a fogatat egy-egy Szép paripára. Bezzeg-pus-z-tán, tehát a Tol-na megyei telepen -igen szép pánik nyairgalásznak, mint a-r-ról nem­rég hírt ‘és ík-épet adtunk egy riportban, de a Bezzeghez tar­tozó Szántódnak is jutott a ked­ves állatokból' -bőven. A -nyári balatoni -szezonban ihús-z-hu­szonötezer -gyerek lovagolt iitt kedvére, jóval olcsóbban, -mint amennyiért felnőttek űzhetik a pasls-z'iót Ikülölnlböző idegenfor­galmi -programok -jóvoltá bó-l, persze -nagyobb lovaikon. Az lélet rendje — a. tenyész­tés velejárója —, hogy selejtezni ke-lii. Fölöslegessé vált egy kii-s csapat pónli, családon 'belül nem szaporodhatott. Kalapács alá küldték. Izgalmas, várakozás előzte m-e-g a szántód! árverést, mert tudták u-gybin a szakem­berek, 'hogy a- -póni irá-n-t van ke­reslet, de az is tudott do-l'og: nem túlságosan- irége-n egy nagyilóárvenés teljesen sikerte­lennek -bizonyult Ollón. Koráin el-robog-tunik tehát Szántódra, hogy Vadai Mi­hály ellenőrizni, segíteni tudja a-z előkészületeket. Az árverést 11 árára tűzték ki, számítva-rá, hogy az ország távoli vidékei­ből is jönnek. Furcsa -ilyenkor a balOtoni út, -reggel -teljesen ki­halt ez -a- r-é-sz; is, ahol nyáron a legn-agyo-bb forgalom nyü­zsög: Siófoktól a- szán-tód-i -ré­vig. Csak -néhány magán-üdülő előtt álltaik -a-utók, házépítő- ja-vító e-mbe-rek kocsijai. -Egyéb­ként -csönd, nyugalom.-Bőven jutott időm körülnézni a pusztán. Az érdeklődő turis­tának -remek szórakozás, ha vé­gigjárja !a- felújított, patinás épültetek kiállítási szobáit, a Tolna megyei embernek -pedig még ennél -is főbb: meglepő fölfedezés. A szépen restaurált, volit cs'e- lédház egyik kiállítási anyaga a- bu-latonend-rédi -csipke. Ren­geteg, sokféle csipke -között egy dekoratív oklevél. Legfölüil ez olvasható benne: „Isten áldd meg a tisztes ipart!” Legalul, ki-s betűkkel ez: „'Nyomatott En­gel- -Józsefnél Gyönk”. A Iköz-be- e-ső szöveg sem akármilyen : „Elismerő oklevél1. IBplatonen-d- ré-d-i iháziiiipair számára a Gyön- kön 1921. -december löitól’ 28- ig ta-rtott kézműipari 'kiállításon k iáliliíitott cs-ipkeverés m-u-nlká ért. A bíráló bizottság". -Nyolc alá­írás. A több mint 60 éves doku­mentum kifogástalan állapot­nak örvend, -a gyömiki nyom-dósz tisztes munkát végzett. ­Az -épület-ben a csipkéken kí­vül látható a -rév története, Pá- lóczi Horváth Adóm emlékszo­bája, jó -néhány szőlőművelés! és borászati eszköz a- -régmúlt­ból és egy cselédihózi szo-bO- konyiha eredeti 'berendezése. A szó nitódpusztaii „főépület", a nemesi kúriákhoz hasonló szép kis kastély ugyancsak múze­um. Alul, a piincekiáMűtős fotói között ott van az őcSlényi va­dászházról -készült kép, továbbá kettő 'Geme-noről-, 'Keselyűsről- és égy a lengyefi kastélyról. A ki­állítás címe: Agrártörténeti em-- J’ékek védelme a Dunántúlon. A házban csinos és tágas termek adtak helyet az amatőr gyógy­szerész művészek munkái­nak. Itt megtalá-lltlam Gse- miczky István ozorai gyógy­szerész fából- fa-rago-tt gyö­nyörű sakk-készletét és fa­szobrait. 'Más helyen népművé­szeti értékű, g-ondosságú -hímzé­sek pompáznak, ezek többségiét -Tolna -megyei gyqgy'szerésznők készítették : M'ayte-r Klóira, Sági Ilona, Szlan-yli Vendel-né és Vár- -da Szl-vio Szekszándról!, Papp Feren-cn-é -Ftoldd-ról', -Ulri-dh 'Má- tyásné Bátá-ról' küldött remek látnivalót. Csaik a teljesség ked­véért említem, ha már beszá­mollak 'Szántódról : a- -belső te­remben -RipplJRóna-i József 17 és Csant-vá-ry IKosztlka Tivadar 3 festményét nézegetheti a ven­d-ég. 'Kilenc órakor már népes tár­saság 'musttá Igatta a pánikat a nyitott oldalú -istállónál'. 'Minden -rend-ben : van 'katalógus, -meg­felelő szóm a lovaik feje fölött, kézzel magas-ra nyújtható -lici­táló tábla, izgatott 'és higgadt szemrevételezés. Teljesen laiku­sok és nagyon hozzáértőik töme­ge ihúilámzilk óráikon át a szép kis lovak mögött. Pontosain 1‘1-lkor föllép a -pó­diumra — kötelekkel körülzárt, viszonylag kites! térség szélén — -Hecker Walter, a -PEGAZUS irodavezetője. Személyesen ő árverez. Az asztalon húskiopfo- lóhoz hasonló, -jó faika-lapács. Vezetik az ehő lovat. Nem póni. — A .r-inglben- önö-k előtt sétál Alpár, bábáinál -szürke mén... Kikiáltási óra 28 ezer forint. •Nem veszik -meg. Még két ilyen, átlagosnál kisebb terme­tű „nagyiavat" vezetnek fei, de semmi érdeklődés. Hanem amikor ibetámcoi az első póni, föl csillámnak a sze­mek. -Ettől kérdve feszültség van a levegőben. 'Nagy vetélkedés tanúi vagyunk-, megtörténik, hogy a 14 -ezerért kikiáltott egy­éves. csikó 29 ezerért talál' gaz­dára. iMás esetben is fölmennek — 500 fo-rli-ntonként — a kétsze­res összegig-. Bárdos György fo- gafhajfó-Mi'lágibajnok is -meg­vesz egy lovat. A llegszívósab- ba-n egy fiatal, szakembernek látszó, jól' -öltözött férfi, meg egy vi bőrkabátos öregember nyújtogatja a számtáibláját. Mindegyik megszerez három lá-va-t. Hecker Walter mem győ­zi kiüibáínii az összegeket és hogy először, másodszor, me­gint először... Néhány, kisebb összeggel 'induló IH-ditó lásmá! öten-hatain is próbálkoznak, de hainminaezerné! abbahagyja k. Az áiryerés utón -megkérdez­tem- egyiküktől, a szél cserzette arcú a'szonyitól, boay miiért vett volna ipán'it, bta isiikéről'. Szomor­kásán á llít egy ideig az iroda - ■ba-n, ahol a vevők sorakoztak szerződlést köt-nii és fizetni. Azt mondta a ZalOi 'megyéből valló asszony: — A gyerekeknek szerettem volna,. Vannak ilava-im-k, elfért volna, egy póni fis... A vilha'rkabátos öregember vonakodott a válaszadástól,-üz­leti 0'kokiból. -Gsak ain-nylif árult el, 'hogy Jászberénybe visz! a három lovat. Egy sánta, jó ke­délyű férfi viszont szívesen be­szélt : — A -nevemet pe írja le, csak annyit, hogy a szama-ras. Min­denki -így ismer Szék-kutason. Szamarakkal' fuvarozok munka ■utóin. ÍTsz-tag vagyok, a szabad időmben fuvO-rozok. Van már otthon egy -pánim-, ez lesz a párja, ez a- fakó -kanca. — Mennyiért is vetté? — Huszoaaégyezeré-rt. A szál­lítás 'is -pénz'be ke-rü'l, -messze van Székkutas. Hódmezővásár­hely és -Orosháza között. Később, a puszta hatalmas udvarán ismét a 'közelébe ke­rültem, a szállítású manővere­ket figyelve. A Győri Húsipari Válllláilat állatszállító teherkocsi­jára könnyén fölvezettek ik-é-t pá­nit, aztán Imég egy „maszekot” is, -mert a vevő 'helye útbaesik. De a személykocsii utánfutóját nagyon igazgatták, miagasít- gaitfálk, akik valahova- 200 kilo­métere készülődtek a, zsák­mánnyal1. A széklkutasi embert megszólította egy -maszek te-her- taxi-s, fölajánlotta szolgálatait. Oda-viBsza összesen 500 kilomé­ter, az annyi mint ’négyezeröt­száz forint. Nem jött tétre az üzlet, így máig sem tudom, ho­gyan é's 'mennyiért került a tá­voli Alföldre a fakó kanca. A jól öltözött fiotalem bér, Oki szívósain licitált és végül -három szép lovat „megszerzett”, d,r, Illés István Mosonmagyaróvár­ról', a La-jta-Ha-nságii 'Állalmi Tangazdaság első kerületének igazgatója. 'Ketten jöttek a gaz­daságból ipóiniit vá-sárolni, te­nyésztési loéllOll! IDir. Réti József á'llatte-nyésztésii főosztó lyvezető ellmondta, hogy a 22 ezer hek­tár -szántófölddé I rendelkező gazdaság- lovasiskolájá-ban 21 sportlövőt ta-rta-nok és most a pánik számát növelni akarják, hadid tanuljon lovagolni -miinél több gyerek, mert -ezt is korán kell kezdeni. A gazd’aság dol­gozóinak gyérekéi kiis 'pénzért ülhetnek pánira, a város többi gyereke -már valamivel többért, a turisták pedig a-n-nyi fizetnek, hogy gazdaságos legyen a lo- vasiskald tevékenysége. Remek szórakozás, sport és üz'le-t, Vadai Mihály ék számítása 1-s 'bevált, harminc százalékkal magasabb áron kelt el a pónii- csapat, mint amennyiért kikiál­tották. Tizennégy lovacskáért összesen 441 ezer forintot ho­zott a kalapács, GEMENCI JÓZSEF Schrick Jánossal, a Garay főszakácsával a konyhában, munka közben. Egy értékes, szép tenyészmén

Next

/
Oldalképek
Tartalom