Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-22 / 248. szám

4. NÉPÚJSÁG 1982. október 22. Segítségnyújtás elmulasztása vagy cserbenhagyás ? Az idős emberek közúti baleseti helyzetének alakulása A modern közúti közlekedés hatalmas előnyei mellett a bal­esetveszélyek fokozódásával, a környezetszennyezettség növe­kedésével hátrányokkal is jár. A különböző korú embercso­portokat a motorizáció kedvező és kedvezőtlen hatásai nem azonos mértékben érik. Az idő­sebb korosztály (a 60 évnél idő- sébb személyeket soroljuk eb­be a kategóriába) utazás iránti igénye csökken, így az előnyöket általában kevésbé élvezi, míg a baleseti veszé­lyeztetettsége a gyerekekkel együtt jóval magasabb az átla­gosnál. Mivél a népességen belüli részarányúik jelentős (a legutóbbi népszámlálás ada­tai szerint a lakosság több mint 17 százaléka volt hatvan éven felüli), feltétlenül célszerű fog­lalkozni a közlekedési helyze­tükkel. Megyénkben az elmúlt öt év során közúti közlekedési bal­eset következtében a hatvan év feletti személyek közül öt­venkilenc fő vesztette életét, százötvennyolc fő súlyos, míg százharmincnégy fő könnyű sé­rülést szenvedett. örvendetes, hogy az utóbbi két évben összességében jelen­tősen csökken a részvételük a balesetek során, sajnos azon­ban a meghaltak és a súlyosan megsérült személyek száma az átlagosnál lényegesen maga­sabb. A hatvan év felettiek az élet­korukból eredően lényegesen sérülékenyebbek, mint a fiata­labbak, náluk mindennemű bal­esetnél nagyobb a valószínű­sége a halálesetnek és a sú­lyos sérülésnek. A balesetet szenvedettek közül hatvan év felettieknél több mint három­szor annyi tragédia következett be, mint az egyéb korosztályok­nál. A forgalomban betöltött sze­rep szerint vizsgálva, megállapít­hatjuk, hogy elsősorban gya­logosként válnak a balesetek résztvevőivé, illetve okozóivá. A gyalogos balesetek egyötödé­ben van szerepe az idősebbek­nek, ami magasabb mind a la­kosságon belüli részarányuk­nál, mind pedig a közlekedés­ben való részvételüknél. Érde­mes megemlíteni, hogy a gya­logos balesetet szenvedők fe­lénél személygépkocsi, több mint harminc százalékánál mo­torkerékpár volt a sérülést elő­idéző jármű, nagyobb jármű (autóbusz, tehergépkocsi) e korosztály gyalogos balesetei­nél igen ritkán fordul elő. A balesetstatisztikai adatok­ból az is megállapítható, hogy az idősek nem hibásak gyak­rabban a balesetek előidézé­sében, mint más korosztályok. Éppen ezért a járművezetők felelősségét külön meg kell em­lítenünk, nemcsak a gyerme­kekre kell fokozottabb figyel­met fordítani a közlekedésük során, hanem az idősebb kor­osztályra is. Az idősebb embe­rek mozgása lassúbb, bizony­talanabb, így az úttesten való átkelésük az átlagnál lényege­sen hosszabb Időt vesz igény­be, a megfelelő átkelési idő­pont kiválasztását egy sor, az öreqedéssel járó változás ne­hezíti meg az idős emberek számára. A gyalogos balesetek zöme — az országos tendenciával ellentétben — nem a városok kijelölt gyalogátkelőhelyein fordult elő, hanem a községek bel- és külterületén. A községi belterület) baleseteinek döntő többsége a következő helyek megközelítése során fordul elő; boltok, orvosi rendelők, autó­busz-megálló helyek. A községi autóbusz-megálló­helyeknél az elmúlt évben igen sok baleset fordult elő. Az idő­sebbeknél az álló jármű előtt vagy mögött való áthaladás lényegesen gyakoribb, mint az egyéb korosztályoknál, e ve­szélyhelyzetre külön is felhív­juk a járművezetők figyelmét. A hatvan évnél idősebb jár­művezetők által okozott bal­esetek közel száz százalékát férfiak idézik elő. Járműfajtán­ként vizsgálva megállapítottuk, hogy a kerékpárosok mutatnak a legnagyobb veszélyeztetett­séget. A kerékpáros balesetek mintegy hetven százaléka a szabálytalan balra kanyarodás miatt következett be, mindez arra utal, hogy az idősebb kor­osztály a KRESZ idevonatkozó szabályait csak felületesen is­meri, illetve nem ismeri, vala­mint arra is, hogy az esetek nagy részében nem tudják fel­mérni a zavaró körülmények veszélyességét. Tudatosítani kell — nemcsak pro pagan da­rn unkával — a hozzátartozók felelősségét is, ma a felgyorsult forgalom valamennyi jármű­vezetőtől iqényli a közlekedé­si szabályok ismeretét, s a ke­rékpárvezetése is járművezetés­nek minősül. Ez évben ez ideig öt esetben voltak balesetokozók idősebb kerékpárosok, az öt kerékpárosból három fő het­ven év feletti volt, de volt kö­zöttük nyolcvankét éves is. A tragédiák elkerülése ér­dekében mindenképpen tuda­tosítani kellene e korosztály­ban — hiszen ők ismerik leg­kevésbé a közlekedési szabá­lyokat — olyan alapvető sza­bályokat, hogy „álló jármű előtt vagy mögött” fokozott óvatossággal kell közlekedni, va'gy, hoqy a kerékpárosoknál a balra kanyarodás előtt meg kell győződni annak veszélyte- lenséqéről. A tudatosítás vala­mennyiünk érdeke, gyalogoso­ké, járművezetőké, hozzátarto­zóké egyaránt. ANDORKA ÁRPÁD A segítségnyújtás elmulasz­tása és a cserbenhagyás jo­gunkban hosszú ideig azonos magatartást, lényegében a bal­eset áldozatának a cserben- hagyását jelentette. A jogal­kotó e két megjelölést egy­mástól elkülönítette és 1979. július hó 1. napjától a segít­ségnyújtás elmulasztása és a cserbenhagyás két különböző bűncselekmény. A segítségnyújtás elmulasz­tásának bűncselekményként történő üldözésére a magyar büntetőjog 1948. óta ad lehe­tőséget. Ez az intézkedés a jo­gi parancsnak az erkölcsi pa­rancsokhoz való közelítését je­lentette azzal, hogy a vétkes közömbösség egyik esetét bűn- cselekménnyé nyilvánította. A jelenleg hatályos jogsza­bályaink szerint is mindenkitől megkövetelhető, hogy a sérült, Illetve az életet vagy testi ép­séget közvetlenül veszélyeztető helyzetbe került személynek tőle elvárható segítséget nyújt­son. E bűncselekmény megálla­pítása szempontjából közöm­bös, hogy a veszélybe kerülés baleset, vagy egyéb ok követ­kezménye. Ilyen bűncselekmény megállapítása ra kerülhet sor pl. akkor, ha a gyalogos, vagy az utas, illetve a balesetet ész­lelő személy nem nyújt tőle el­várható segítséget a sérültnek, vagy olyan személynek, akinek az élete, vagy a testi épsége közvetlen veszélybe került. Az elvárhatóságnak a fenn­forgását a bíróságok az eset összes körülményére figyelem­mel mérlegelik és ennek során a szocialista erkölcs elveit is szem előtt tartják. Ebből is kö­vetkezően attól, aki a veszély­helyzetet méga idézte elő, az a maximális segítség várható el, amelynék kifejtésére képes. A saját élet kockára tétele más megmentése érdekében azon­ban csak attól várható el, aki­nek az ilyen veszély vállalása foglalkozásbeli vagy hivatásbe­li kötelessége. Mindig és minden körülmé­nyek között a fő szempont a maximális segítségnyújtási kész­ség, s az önzetlen segíteni akarás. A fentiekből is követ­kezik, hogy mindenki olyan módon és mértékben köteles a segítségnyújtásra, ahogyan az személyére és helyzetére tekin­tettel tőle megkívánható. Eb­ben a tekintetben számos sze­mélyi tulajdonság is figyelem­be veendő. Egészen más a se­gítségnyújtás elvárható módja és mértéke pl. az orvosnál, vagy a szakképzett elsősegély- nyújtónál, mint pl. a teljesen képzetlen utcai járókelőnél. Ha a segítségnyújtásra kötelezett személy szakképzettséggel ren­delkezik, akkor megfelelő or­vosszakértői vélemény beszer­zésével könnyen tisztázható, hogy az általa végzett tényke­dés kielégítő volt-e, illetőleg, hogy tőle több volt-e elvárha­tó, mint amit tett. Nehezebb a kérdés elbírálása a „laikusok" ténykedéseinek megítélésénél. Itt ugyanis a szubjektív jászán- dék, a segíteni akarás és az objektív eredmény gyakran el­tér egymástól. Előfordulhat, hogy a jószándékú „segítés” többet árt, mint használ. Szak­szerűtlen mádon az azonnali elszállításra való törekvés to­vábbi károsodást eredményez­het. A baleseti sérült számára az azonnali kórházba szállítás csak akkor megfelelő segítség- nyújtás, ha ez számára további ártalmat nem okoz. Egyértel­műen megállapítható, hogy a mentők közvetlen hatókörében azok értesítése mindig egyet jelent az élvárható segítség- nyújtással, kivéve természete­sen azt az esetet, ha a segít­ségnyújtásra köteles személy­től éppen szakképzettségénél fogva a helyszíni beavatkozás is megkövetelhető. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a mozgásképtelen vagy láthatóan súlyosabban sérült személyhez a mentők, vagy az orvos kihí­vása akkor is kötelező, ha a sérült abba nem egyezik bele, illetve a sérült a felajánlott se­gítséget kifejezetten is vissza­utasítja. Külön kell szólnunk arról, hogy közúti balesetnél a jármű utasait mennyiben terheli fele­lősség a segítségnyújtás elmu­lasztásáért. A jármű utasa a jármű megállítására közvetle­nül befolyást nem tud gyako­rolni. Ebből következően az utas felelősségének megállapí­tása szempontjából különbsé­get kell tenni két lehetséges változat között. Más az elbírá­lás ugyanis akkor, ha a jármű vezetője meg sem áll, bár a balesetet észleli, és más olyan­kor, amikor megállás és tájéko­zódás után következik be a se­gítségadás elmulasztása. Az első esetben — tehát amikor a jármű vezetője a bal­eset észlelése után megállás nélkül folytatja útját - a jár­mű utasa a segítségnyújtás el­mulasztása miatt akkor vonha­tó felelősségre, ha a jármű­vezetővé! szemben utasítási jo­ga van és a megállásra törté­nő utasítást elmulasztja, illet­ve a továbbhajtásra ad utasí­tást. Utasítási hatáskörrel nem rendelkező utas is elkövetheti e bűncselekményt, ha a jármű­vezetővel egyetértésben aktív magatartásával hozzájárul a segítségnyújtás elmulasztásá­hoz. így pl. a jármű vezetőjét továbbhaladásra biztatja, vagy menet közben eltakarja a rendszámtáblát stb. Más a helyzet az elbírálás szempontjából akkor, ha a jár­mű ténylegesen megáll és az utas a jármű vezetőjével együtt a helyszínen észleli a segítség- nyújtás szükségességét. Ilyen esetben az utas is - mint min­den más jelenlévő - önállóan felel. Elköveti tehát e bűncse- lékményt az az utas is, aki a segítségnyújtás szükségességé­ről történt meggyőződés után a járművezetővel együtt a jármű­be visszaül és továbbhaladnak; aki a sérült járművezető he­lyett nem gondoskodik a se­gítségnyújtásról; akii bár szak- képzettséggel rendelkezik, nem avatkozik be és eltűri, hogy a sérült szakszerűtlen, kevésbé kielégítő segítségben részesül­jön. Az eddigiekből kitűnően 0' se­gítségnyújtás elmulasztása nem köalékedlési Ibűinqseleíkmény, ugyanis e bűncselekményt bár­ki elkövetheti, aki nem nyújt tőle elvágható segítséget sérült, vagy olyan személynek, akinek az élete, vagy testi épsége köz­vetlen veszélybe került. A fentiekkel szemben a cser- benhaigyás kifejezetten közle­kedési bűncselekmény. E bűn- cselekményt a közlekedési bal­esettel érintett jármű vezetője aiklkoir követi él, hla a helyszínen nem áll meg. Illetőleg onnan eltávozik, mielőtt meggyőződ­nék arról, ihogy valaki megsé- rűllt-e, avagy az életét vagy tes­ti épségét 'közvetlenül fenyege­tő veszély 'miatt segítségnyúj­tásra szorul-e. lEz a1 bű mesé l ek- mény tehát akikor vallásul meg, ha megállás, illetve 'meggyőző­dés! kötelezettségének teljesí­tése nélkül távozik el a helyszín­ről a közlekedési ibaiésettelérin­tett jármű vezetője. Amennyi­ben sérült, Vagy életét 'és. testi épségét közvetlenül fenyegető veszélybe került személy marad a helyszínen, természetesen nem ez a bűncselekmény kerül megállapításra, hanem 0 Sú­lyosabb büntetéssel' fenyegetett segítségnyújtás elmulasztása. A cserbenhagyás vétsége tehát akikor valósult meg, Iha. a hely­színen sérült, vagy egyébként segítségre szoruló személy nincs. A Ibalesettel érintett jármű vezetőjének fogalma alatt a baleset okozóját és a baleset sértettjét is érteni kell. Szólni kieilll orról lis, hogy e bűncselekmény megállapítása szempontjából miit kell Iközleke- diésii balesetnek tekinteni. A köznapi érteleimben ugyanis közlekedési 'balesetnek tekinte­nek minden, a közlekedés nor­mális menetével ellentétesen ki- aillalkiullft közvetlen veszélyhelyze­tet, járművek ütközését, őzök rongálását, vagy személyek sérü­lését. Így pl. olyan esetet is, amikor valaki üresen 'parkírozó gépkocsinak csúszik és abban kárt okoz; vagy az olyan esetet is, amikor valaki a járművel' va­lamilyen tárgynak ütközik, az úttestről lecsúszik, stb. A cser- benlhagyás szempontjából1 azon­ban csak az olyan balesetet kell ebbe a körbe vonni, amely­nél a személyi sérülések lehető­sége, mások közvetlen veszély­be kerülése fennáll. E 'bűncse­lekmény megállapítására akikor kerülhet sor, ha a 'baleset ható­körében más személy, vagy más személyék 'is voltaik. 'Végezetül hangsúlyozni kí­vánjuk, hogy a baleset folytán megsérült, völgy veszélybe ke­rült személynék történő segít­ségnyújtás mindenkinek és el­sősorban a járművezetőnek leg­alapvetőbb emberi kötelessége. A segítségnyújtás elmulasztása embertelen, megvetendő, éh fel­háborító magiatartás. Az ilyen tett elkövetőjének a társadalom erkölcsi megvetésén túlmenően súlyos 'büntetőjogi ikövetkezmé- . nyekkel is szó mol nia kell. t­DR. BODONY ISTVÁN ■Has uezetes _ A z elmúlt hónap egyik tanulságos balesete ittas vezetés mi­att következett be. A szekszárdiSió-csárda térségében egy bu­dapesti IFA-szerelvény az árokba borult, mert a gépkocsive­zető ittas volt. A szerencsétlenség anyagi kárral járt, személyi sérülés nem történt. A Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya ejárásra az ittas vezető ügyét a fővárosi kapitányság illetékes osztályához továbbította. Esy kis statisztika iTolina megye Útijain 1982. első kilenc hónapjában hu­szonöt halálos, százharminc - Iháirom 'súlyos, százharminc- négy könnyű sérüléses közúti baleset fordult elő, kilencven­öttel (huszonnégy és fél szá- zalléklkö!) kevesebb, mint egy évvel korábbon. A baleseteik következtében huszonhét em- iber meghbllt, százhatvainkettő súlyosan, kétszázhuszonhárom pedig könnyebben m egs érült, összesen százitizenhá rommal' kevesebb, mint tavaly. A múlt évii adatókhoz ké­pest az ittasain kairaimbolozók száma, 'is csökkent. Forgalomirányítás Szekszárd kapujában Az 56-os számú fő közlekedési út szekszárdi bejárójánál felszerelték a forgalmat irányító jel­zőlámpát. Két hét múlva bekötik az irányítórendszert, tehát éjjel és nappal egyaránt bizton­ságosabbá teszik Szekszárd kapujában a forgalmat. A lámparendszer a benzinkúthoz, illet­ve Palánkhoz teszi biztonságosabbá □ behajtást, ugyanakkor növeli az 56-os út átbocsátó­képességét is. Tolnai utakon m&mm i mm , w ...i-----tih i ■■!!! i ■n—n »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom