Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-14 / 215. szám

A "népújság 1982. szeptember 14. Moziban Juda Ben Hur A film híre közel két évtized­del megelőzte ideérkezését. Tudtuk, hogy magyar rendez­te a tömegjeleneteket, a két­ségtelenül látványos és a kasz­kadőröknek számtanán bravúrra lehetőséget adó nagyjelenetét, a kocsiversenyt, és azt is, hogy a film zenéjét is hazánk egyik távolba szakadt fia, Rózsa Mik­lós szerezte. Hallottunk a tizen­egy Oscar-díjról is és a Ben Húr külföldi sikeréről, diadal- körmenetéről. Csak éppen a filmet nem láthattuk. Az 1959- es elkészülte óta sok víz lefolyt a Dunán, míg a MOKÉP-nek lett annyi pénze, lehetősége, hogy ezt a filmet is megvegye. No, persze nem kell félni, hogy ráfizetéses lesz ez az üz­let, mert a szekszárdi nonstop vetítések is nézőrekordot hoz­tak és bizonyára így iltesz ez másutt is, szerte az országban. Az amerikai polgárháború egy­kori vezérőrnagya, Lew Walace, amikor öregkorára regényírásra adta a fejét, nem sejtette, hogy története ekkora vihart kavar majd. Mert a regényként is világsikerű történet számta­lan megfilmesítése során min­dig, mindenütt a film forgal­mazóinak pénztárcáját gyara­pította. A Palesztinában, Jézus születésével kezdődő történet a Golgotáig vezet. Persze, a Bibliából ismert dolgokat itt alaposan kiszínezik, megspé­kelve Ben Húr kalandjaival, szenvedésével, és a szerelem sem maradhat ki a történetből. Termézsetesen a végére min­den jóra fordul, egy utolsó Is­teni csoda folytán még a lep- rások is meggyógyulnak, Ben Húr pedig a zsarnok elleni harc helyett a megbocsátást (kinek?) választja. Természetesen minden meg­van ebben a vadromantikus, nem egyszer a giccs határán is messze túlcsúszó történet­ben, amit a filmművészet ok­tatói a nézőcsalogatás eszköz­tárában felsorakoztatnak. Lát­ványos nagyjelenetek, szép nők, izgalmas kalandok, no és az akkor még fiatal Charlton Heston, hol könnyes, hol ha­ragtól szikrázó, nöbolondító te­kintetét is hosszú percekig szemlélhetjük a filmvásznon. Több dolgot nem értek a film kapcsán. Nem értem, hogy miért kapott tizenegy Os- car-díjat, nem értem a kissé elkésett film fergeteges közön­ségsikerének okát, és nem ér­tem a MOKÉP vezetőinek dön­tését sem, hogy miért kellett ezért azt a horribilis összeget kifizetni, amikor a film árá­ból három-négy igazán jó fil­met is vehettek volna. TAMÁSI JANOS Következő heti filmjegyzetünket a Karatézó Cobra című film­ről írjuk A150. Zrínyi- emlékiinnepség Fekete csillagok Cigányfolklórest Akiket a sors valamikor ar­ra ítélt, hogy elhagyják ottho- t núkait, hogy életük során ván­doroljanak., örök kisebbségbe kárhoztattak. Kultúrájuk zár­tabb, értékeiket árnyékban, őr­zik. ígiy van. ez az V. és X. szá­zad között Indiából kivándorolt inda-európai nomád nép — a cigányok — életében is. Közép- Euróipáiban a XV. századiban te­lepedtek le. Olyan foglalkozá­sokat űztek, amelyek a ván­dorló élettel együtt jártaik. Zené­szek. házalók, lókupecek, ková­csok, teknőifaragák, vályogve­tők, jósok nagy számban vol­tak közöttük. Hazánkban jelen­leg 190—200 ezer cigány él. Nyelvűidben, ruházatukban, szo­kásaikban megtalálhatók még az ősi, potriordhális kultusz maradványai. ’ iAz életűiket bemutató rendez­vényisorozatát zárta szombaton a Babits Mihály Megyei Műve­lődési Központ a. Fekete csilla­gok című fo lk lores tte,|. „...Sokon várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok réz'kra-j- cá rjoiwal meqajá nd ékozzato k !” Ezzel a Bari Károly gondolattá! indította a műsort Konrád l.m­A bogyiszlói zenekar ismerős­ként lépett a közönség elé. Jól válogatott, szerkesztett műsoru­kat a cigányzenekarok eredeti hangszereim szólaltatták meg, tehetséggel, autentikusan. Szabolcs—Sz at már megye jel­legzetes diigánydolaiit és -tán­cait ismertette meg Varga Gusztáv és együttese, a Kaiy Jág: a Fekete Tűz. A ,.Népmű­vészet ifjú mestere" címet 1979- bem, az ŐRI működési engedé­lyét 1980-^0 kapták meg. Az általuk előadott szatmári bo­toló, pergető, haílqató a cigány­ság zenei együtteséinek sajátos előadásmódját tükrözte. A rög­tön zőkészséglbőt, a dallamok, dús cifrázó sálból kialakult kö­tetlen ritmusú, tempójú rubato a közönségre is nagy hatással volt. Balogh Gusztáv szálótán- cához hasonlóan. Az énekék, táncok köziben felhangzó. Osztój'kán Béla Vil­lámok feltámadása és Baloglh Attila Numero XIX. című versei olyan, sirámok, melyek az ősök elszenvedte erőszakos intézke­dő se kű koncentrációs táborok, társadalmi kiközösítések szü'löt­re. Olyan cigányembereket lát­tunk színpadon, akik a minden­napok zenéjét, táncait mutat­ták be. A döbröközi és a szek­szárdi csoporték aíkailmi össze­áll lása — határozott irányítás mellett — színvonalas társulat­tá alakulhat. tei. A megyei művelődési központ ezzel a rendezvényével lehető­séget teremtett azoknak, akik az előítéleteket tehetséggel, szorgalommal igyekeznek le­győzni. decsi­Sziqetváron vasárnap meg­emlékeztek az 1566-os hősi vár- vsdelem évfordulójáról. A vár sáncárkában — a hagyományok szerint — mozsárágyú dörgése idézte fel az ostrom napjainak vészterhes hangulatát. Az utol­só ágyúiövést követően, katonai tiszteletadással emlékeztek. Zrí­nyi Miklósra és vitézeire az úgynevezett belső várban. 'Ez volt a drámai esemény szín­helye: innen, indultak utolsó ro­hamra a várvédők, akik életü­ket vesztették a török túlerővel vívott hardban. A városi vezető testületek és a lakosság képvi­selői megkoszorúzták Zrínyi Mik­lós szobrát. Hazánkban ez a legrégibb, világi tartalmú emlékünnepség. A Himnusz költőije, Kölcsey Fe­renc kezdeményezte a reform­korban, hogy minden év szep­temberében — Szigetvár elesté- nek és Zrínyi halálának év­fordulóján. — tartsanak hazafi­as megemlékezést a dunántúli váörósbaa. Zrínyi ifjú zászlótar­tójának, Juranics Lőrincnek egy kései leszármazottja azután 1833-ban alapítványt tett Szi­getvár védőinek emlékére és azóta a. hősök tiszteletének szentelik az évfordulót. Az idén immár a 150. ol ka lommal tartot­ták meg az emlékű n nepséqet. A mostani évifordulóihoz egy­hetes eseménysorozat kapcsoló­dott, amelynek tiszteletére Zrí­nyi-Újságot adtak ki. A várba­ráti kör - emlékülést tartott. Megkoszorúzták Szigetvár egy­kori védőjének, a horvát szár­mazású Horváth Stánosics Márk várkapitánynak a szobrát és a Zrínyi téren, álló híres oroszlá­nos emlékművet. Pege Aladár Tolnán Helyszíni tudósításunkat Ko- lozsváry Kende műsorvezető- szerkesztő felkonferálásával kezdjük: Tolnán véget értek a nyári esték — jelentette, s tegyük azonnal hozzá: termé­szetesen mindannyian csupán az 1982. évre gondolunk e be­jelentés kapcsán I... És ha már nyakunkban az ősz, a ter­mésbetakarítás időszaka, ké­szítsünk mi is rövid gyorsmér­leget a látottakról, halottak­ról. Lehotka, Sziklay, a Benkó- dixieland, Fővárosi Nagycir­kusz. Augusztusban Zeke La­jos, Beamter és Pleszkán, ope­rettest, majd zárásul Gergely és Pege. Mintegy megkoronázását is tekinthetjük e két utóbbi al­kalomban a tolnai nyári es­téknek, mert a gerincet képe­ző két fővonalnak, az orgona­est-, ill. jazzhongverseny-soro- zatnak a méltó befejezései voltak. Egyszer-másszor álmélkodva tettük fel a kérdést: Hogy ke­rültek ezek ide? Hisz tudjuk: egyik-másik művészünk feszí­tett külföldi programja még a hazai nagyobb városokban való fellépésük elé is akadályt gör­dít! A tények tények maradnak, miként a szeptember 12-i est is: Pege Aladár és együttese ott állt előttünk, teljes kor­puszkuláris és (ami ennél lé­nyegesebb) szellemi teljessé­gében, nagyságában. Pege lénye, tekintete, moz­gása, mint valami temérdek tengereket megjárt tengeri medvéé... Mingus dynasty — hirdette kék trikóján a felirat; Charles Mingusról pedig azt kell tudnunk, hogy minden idők koronázatlan bőgőskirálya. Ám úgy véljük, hogy többen, ti­tokban ugyanazt gondoltuk (amely feltevésünket a világ­ranglista-elsőség is igazolni látszik), nevezetesen, hogy rö­videsen megjelennek a „Pege dynasty” feliratok is a hátul­ról jövő matrózok trikóin... Nagy művészetből sohasem hiányozhat a finom humor. Kü­lönösen rsndjénvaló a hely fölötti diszkrét . lengése, ha olyan technikai és művészi ma­gaslatokról van szó, mint amilyenekkel Pege bír. Nem véletlen, hogy kiemel­tük a „művészi" fogalmat, mert Pege zeneszerzői attitűdjéről is szó van, amelyről nem minden­ki tud: kompozíciós, szerves valamivé szerkesztő, a semmi­ből jelentős értékű újat alkotó készségéről. Ez értelemben nyu­godtan besorolhatjuk őt Dur- kó, Bozzay, Pendereczky, Bou­lez mellé. A tudatosság, fegyelem, szi­gor ugyanakkor páratlan szép­ségű drámává, lírává képes oldódni kezei között. Jelzik ezt saját hangszerelésű, saját szer­zeményű számainak címei is, sorrendben: Egy csésze görög kávé, Tükörkép, Fesztivái-blues, Nyári zápor, Zöld hullám, Ne sétálj, Alom előtt és Mister Bili... DOBAI TAMÁS Tévénapló Örkény hiánya Örkény István 1957-ben irta Glória című kisregényét. Nem hibátlan alkotás, mert a téma sokkal több lehetőséget kí­nált, mint amennyit föl tudott mutatni belőle, s nyilván ezért tért vissza az izgalmas történethez Sötét galamb című szín­müvével, majd — továbbra is érezve a témában rejlő, ki nem aknázott lehetőséget - tévéjátékot tervezett belőle, tervét azonban keresztülhúzta a halál. Örkény szándékának szel­lemében készítette el a forgatókönyvet Zsurzs Éva, ö is ren­dezte a darabot, a címszerepet Zsurzs Katira bizva. Mi lett Örkény visszatérő ötletéből, de előbb talán arra próbáljunk válaszolni: Mit sugall ez a szokatlan téma, s mit sugallt , 1957-ben? A Glória a védettségből kitaszítottság regénye, nem a magány, hanem a magárahagyatottság drámája, amikor leomlanak a biztosnak vélt Keretek, s aki addig a választott alárendeltségben élt, most kénytelen szembenézni mindaz­zal, amit a kinti világ jelent, ahol mindenkinek magának kell válaszolnia sorsa kérdőjeleire. Az időpont fontos: 1957- ben vagyunk, de örkény^pagyon is kiélezett szituációt vá­lasztott, ami egyszerre volt történelmi fordulópont és jel­kép. Glória nővért az apácarendek feloszlatása kényszeríti vissza a világba, s máról-holnapra egyre keserűbben kell éreznie magárahagyatottságát, mert egykori rendtársai most már tőle függetlenül próbálnak beilleszkedni az alap­jaiban megváltozott rendbe. Glória nővér ebben a számára valószínűtlen helyzetben is megőrzi tisztaságát és tisztessé­gét, nem bánja meg múltját, ami ugyancsak makulátlan, s ez is az Örkényi intelemhez tartozik, de felismeri azt is, hogy a régi módon egykori rendtársai között sem tud élni. Tulajdonképpen választhatná a valóság elutasítását is, de ebben az esetben számot kellene vetnie a céltalan ma­gánnyal, ahonnan utak sehova nem vezetnek. A hajdani Glória nővér a cselekvő szeretet mellett dönt, s azt hiszem, Örkény kisregényének 1957-ben ez volt igazi mondanivalója, Nem tudjuk, mik voltak Örkény „pontos instrukciói", még kevésbé, hogy ez az epikus jelleg taiálkoznék-e igazi szán­dékával, mert Glória nővér ebben a felfogásban egy kicsit már-már voltaire-i hős: miként Candide, végigjárja az élet esetlegességéit, abban a biztos tudatban, hogy minden na­gyon szép, minden nagyon jó, Ez a Glória nővér inkább amolyan falusi kislány Pesten, aki csetlik-botlik, folyvást csodálkozik, amit Zsurzs Kati fö­löslegesen alá is húz, űgyeiogyottsága inkább mosolyt kelt, mint megértést. Valószínűleg a rendező Zsurzs Éva is érezte ezt, ezért volt szüksége narrátorra, aki nemcsak az egyes eseményeket kapcsolja össze, hanem a változó szituációkat is igyekszik megvilágítani. A tévéjátékra kezdettől fogva Örkény hiánya nyomta rá bélyegét, néha úgy éreztük, tehetetlenül áll a háttérben s nem tud közbeszólni, hogy nem egészen így gondolta. Sok­szor csak árnyalatokon múlt, de a hatás titka legtöbbször az árnyalatok biztos érzékeltetése. CSÁNYI LÁSZLÓ Utazgatunk Szeretek utazni és az idegenforgalom nemrég közzé tett előzetes adatai bizonyítják, hogy ebbéli szenvedelmemmel aligha állok egyedül. Sajnos, nemcsak a Földnek, hanem Európának is egyelőre még azok az országai vannak több­ségben, melyekben nem jártam, azokkal szemben, ame­lyekben már igen. Tv-jegyzetem első két szavát igazság sze­rint igy is leírhattam volna: „szeretnék utazni", de ezt sok okból ritkábban tehetem, mint kívánnám. Amiben a pénz szerepe nehezen tagadható. A televízió műveltséggyarapitó, ismeretterjesztő műsorainak épp az az egyik nagy érdeme, hogy részben segít eljutni, ahová a valóságban sejthetőleg soha nem fogok, részben pedig egyik-másik hely megláto­gatására kedvet gerjeszt. A világ leghidegebb pontja, Verhojapszk és a Jakutföld aligha tartozik ezek közé - tázós vagyok. Ettől függetlenül a nyugatnémet Klaus Bednarz szombaton bemutatott ilyen témájú filmje érdekes volt és tudást gyarapító. Már ami a fényképeket illeti. A feltett kérdések viszont már suták, eről­tetettek, amiben sejthetőleg a gyatra szinkronnak is lehe­tett némi szerepe. A hét, sőt az előző hét mindettől lügget- „ lenül bővelkedett tévébeli „utazgatásokban". A közelmúlt­ban a Pamirba juthattam el csehszlovák alpinisták segítsé­gével, ami szép volt és érdekes. Csak azt lehetett bajosan megérteni, hogy miért éppen egy baráti ország ilyen film­jét tűzte műsorára a tévé, amikor épp a közelmúltban ér­kezett meg egy magyar stáb — na honnan? — a Pamírból. Az elmúlt héten még az UNESCO kalauzolta a nézőket (szerda) az Iwaki folyóhoz, pénteken a pécsi stúdió a finn­országi Lahtiba és útifilmként is felfogható az angolok más alkalommal már említett sorozatából a vasárnapi, „A nor­mann kővárak" című. Egészében: — a televízió útifilmjeinek sora sikeres és hasznos. Itthoni tájakon is, mely utóbbiakon alighanem akad még kiaknázatlan lehetőség. O. I. Könyv Mika Waltari kisregényei Rádió ssSüVSis A fenti tömör címmel sugár­zott vasárnap emlékezetes rii- portjrnűsort a Rádió Húszas Stú­diója. A kijelentést a riport fő­szereplője akkor tette, almikor az orvosok közölték, hogy ter­hes, de a magzat kihordásai, megszülése esetleg az életébe kerülhet, mert ólyan daganata van, almi szinte lehetetlenné te­szi számára a szülést. Hegyi Imre riporteri mikrofon­jával végigkísérte ennek az asszonynak o terhességét. Hall­juk az utolsó mondatokat, ame­lyekké!: férjétől búcsúzik a szü­lőszoba. ajtajában, halljuk az orvosok egyimás közötti beszél­getését szülés köziben és hall­juk az újiszűlötték — mert minit köziben kiderült ikerszülésről volt szó — első sírását és a feli­ébredő anyai boldog szavait, könnyes hangú megihatott val­lomását az anyaság semmihez sem hason!ítható boldog érzé­séről. Hegyi. Iim.re riportja -megér­demli ai do'kiuimenitumd.ráima. jel­zőt is, hisz a történet d rá mai­sága má r eleve adta. o lehető­séget, hogy drámai riportot ké­szítsen. Persze, adta annak a lehetősiégét is, hogy túlságosan érzéligős, pátoszteli történet le­gyen, de a szerkesztői olló., a riporter — nyilván későbbi — válogatása elkerülte ezt, még­ha néha. borotvaélen táncolva az érzelimesség és az érzelgős­ség határán is mozgott a közéi egyé rá s d okúmén tum -lö's sz eá li'i- tá.s. E sorok íróijának meggyőző­dése, hogy sok volt az egy óra, további vágássá! lehetett volna rövidíteni, még drámaibbá ten­ni a műsort, de megérti ai szer­zőt is, aki több .mint három, évig járt műsora ügyében, -annak szereplői után. így a nagy mun­kát természetesen terjedelme­sebb formáiban akarta hallgatói elé bocsátani. Ti. ­Jó lenne tudni, hogy milyen elterjedtségnek örvend hazánk­ban az Európa Kiadó nagy­szerű sorozata: „A finn iroda­lom könyvtára". Abból ítélve, hogy Mika Waltari négy kis­regényét több, mint 40 ezer példányban tartották érdemes­nek megjelentetni, remélhetőleg nagynak. Sürgősen bocsássuk előre, hogy aki nem rest 40 forintot fizetni ezért a tisztes­séges kiállítású, 350 oldalas kötetért, jól jár veié. Mika Waltari — aki nálunk elsősor­ban kitűnő történelmi regé­nyéről, a „Szinuhe, az egyip­tomi" címűről ismert — nem­csak jő, hanem nyugodtain meg merjük kockáztatni azt a véleményt is, hogy nagy író volt. Ebben a kötetben négy, egyszerű eszközökkel megírt kis remekmű található. A „Vi­rágzik a föld” finn egyetemis­ta hőse tanulmányi szabadság­ra utazik haza, ahol kiderül róla, hogy menthetetlen : — rákos. Kétségbeesés, küzdelem az életért, majd belenyugvás az elkerülhetetlenbe, szinte idő előtti eggyéválás a természet­tel. „Sirt-siratta mindazt, amit el kell veszítenie, siratta azt, hogy olyan boldog, hogy sze­ret. A fűszagú levegőt betöl­tötte a pinty derűs éneke, *ő a földre nyomta arcát, s jól érezte magát". A következő kisregény, a „Ne legyen többé holnap" hőse egy frontokon elembertelenedett, önmagát kőkemény lelkűnek hívő volt tiszt, a síelő vadászok egykori kapitánya. Véletlen, vétlen gyermekbaleset okozója, aki végül is feladja önmagát, mert senki nem liehet felelőtlen az emberi élet iránt. Ez az önfel­adás a kötetet záró másik kri­mi szerű történetben, az „Arany- hajú”-ban is felbukkan. Ez is, az is egyes szám első sze­mélyben íródott, de ez az utóbbi esetben nagyobb tel­jesítmény. Itt ugyanis a férfi író egy embertelen körülmé­nyek közt prostituálódó nő sza­vaival szólal meg: — meste­rien. Végül az Aranyhajú is gyilkol, tette rejtve marad, de szintén önként jelentkezik. Szinte szürrealista az „Ez meg nem történhet” című kis­regény, egy meg nem nevezett háború ismeretlen hadszínterén kényszerleszállást végzett re­pülőgép utasaival, akiknek a sorsában az író megsejti, hogy rövidesen a hihetelten dolgok is megtörténhetnek az emberi­séggel'. Ami a második világháború­ban bebizonyosodott. . . ORDAS IVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom