Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-12 / 214. szám

1982. szeptember 12. * Képújság ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Utazáshoz - új típusú igazolvány Több olvasónk tette szóvá : a bérleten régi ár van, de újat kell fizetni. Ugyancsak többen kértek választ arra is: igaz-e, hogy az eddigi 80—20 száza­lékos teherviselés aránya a dolgozók terhére megváltozik? A kérdésre a Volán 11. sz. Vállalat illetékeseitől a követ­kező választ kaptuk : — A helyközi autóbuszjára­tok tarifáinak szeptember 1-től történt emelkedésével egyide­jűleg a Volán vállalatok kény­szerítő körülmények miatt át­meneti intézkedéseket vezettek be. Ilyen átmeneti intézkedés többek között az is, hogy a korábbi díjszabás alapján ki­állított laazo'ólapokra meg­emelt áron árusították a bér­ieteké:, de a bérleten még a régi ár szerepelt. Ez átmeneti intézkedés volt. Vj már meg­teremtődött annak a lehetősé­ge, hogy szeptemberben a dol­gozók havi, illetve félhavi bér­letjegyeire jogosító Igazolóla­pot kicseréljük. Az új típusú igazolványok a kiállítástól szá­mítva tíz évig érvényesek. Az igazolványhoz 4x4 centiméte­res, hat hónapnál nem régeb­bi fénykép szükséges. Az új igazolványt a régi Igazolólap elenében adjuk ki. Természete­sen a csere alkalmával a jogo­sultnak fel kell mutatnia a személyi igazolványát is, mert ennek a száma az új igazol­ványba is bekerül. — Az új igazolvány feljo­gosítja a tulajdonosát arra, hogy a rajta feltüntetett vi­szonylatra helyközi járatra ér­vényes havi, illetve félhavi bér­letjegyet váltson. Természete­sen erre az igazolványra a Vo­lán vállalatok által üzemelte­tett helyi járatokra is válthat egyvonalas, vagy összvonalas bérletjegyet. Az új igazolvány­Telefonszámunk : 12-284 nak előnye az is, hogy tíz évig sehol sem kell érvényesíttetni. Cseréltetni csak akkor kell, ha a benne feltüntetett helyett az igazolvány tulajdonosa más útvonalra kívánja igénybe ven­ni a bérletet. — A Volán szolgálati he­lyei a megyében felkészültek arra, hogy az igazolványok cse­réje zavartalan legyen. Ehhez természetesen szükséges az utazóközönség megértő, türel­mes magatartása is. A Volán dolgozói kérik, hogy az utasok legyenek partnerek a csere le­bonyolításában: hozzák maguk­kal a már említett fényképet, a személyi igazolványt. — Az igazolványok cseréjét pénztáraink szeptember 15-én az egész megyében megkez­dik. Az Igazolólapok cseréjét 1982. október 5-ig kell befe­jezni. Ettől az időponttól kezd­ve már csak az új igazolvá­nyokat fogadhatjuk el érvénye­seknek. Ezekhez természetesen már új és megfelelő értékű bérletjegyeket is árusítunk. — A viteldíjak felemelésé­vel egy időben mi is találkoz­tunk olyan megalapozatlan hí­reszteléssel, mely szerint a munkábajárás összegének 80— 80 százalékos teherviselési ará­nya a dolgozók terhére meg­változik. E híresztelés alapta­lanságára egyértelmű választ ad a KPM VI./7./1982. (ÁT. 35.) számú rendelkezésének az a része, amely a teherviselést szabályozza. Itt egyértelműen a következő szöveg olvasható: „A rendszeres munkábajárás céljára lakóhelytől munkahely­re és onnan történő visszauta­zásra szolgáló félhavi és havi bérletjegy árából a dolgozó egységesen 20 százalékot, a munkáltató 80 százalékot kö­teles téríteni." A részarány te­hát nem változik. Természete­sen az emelkedés következté­ben a dolgozók teherviselése abszolút számban növekszik, hisz a felemelt viteldíj 20 szá­zaléka több, mint amennyi a felemelés előtt volt. Kié a betétkönyvben elhelyezett pénz? Teljes névvel érkezett a le­vel. A levél íróját és a betét­könyvben elhelyezett pénz ösz- szegét azért nem közöljük, mert ezzel megsértenénk a be­tétkönyvek titkosságát. Az eset viszont mások számára is adhat eligazítást. Édesanyja levél­írónkra íratta betétkönyvét. Ezt be is jegyezték a betétkönyv­be. Akkor azt mondták: ilyen esetben nincs szükség végren­deletre. Most az egyik unoka követeli a betétkönyvben el­helyezett összeg felét. A kér­dés: jár-e neki és mennyi? A kérdésre dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész válaszolt: — Mindenekelőtt tudni kell, hogy betétkönyv lehet bemuta­tóra szóíó, vagy fenntartásos. Az előbbi esetben a betét­könyvben szereplő összeget annak fizetik ki, aki azt be­mutatja, függetlenül attóJ, hogy a betétkönyvben milyen név, illetve jeligére szerepel. A fenntartásos betétkönyvben szereplő összeget annak fizeti ki az OTP, okinek a neve a betétkönyvben szerepel. Ha a szóbanforgó betétkönyv a le­vélíró édesanyjának a nevén szerepelne, a betétkönyvben lévő összeg hagyaték tárgyát képezné s az OTP — a köz­jegyző rendelkezésének meg­felelően — fizetné azt ki az örökösöknek. — A leírtak szerint a levél­író édesanyja a betétkönyvet jóval a halála előtt átirattá, ami azonos azzal, mintha az abban szereplő összeget a levélírónak ajándékozta volna. Ebben az esetben pedig ez az összeg hagyaték tárgyát nem képe'zi, az örökösök — így az unoka sem — abból semmit nem követelhetnek, illetve eb­ből az összegből őket semmi nem illeti meg. Csapda macskáknak „Szekszárdon, a Kölcsey la­kótelep tíz éve létesült. Folya­matosan 1972-től költöztünk be az új négyemeletes panel- házakba. Itt korábban kis, földszintes Darasztházak vol­tak. E házak gazdái macskát is tartottak. És mint köztudo­mású, a házimacska nem a személyhez, hanem a helyhez ragaszkodik. Régi helyükhöz a macskák ma is ragaszkodnak. Rengeteg a kóbor macska. A városi tanácsnak bizonyára van olyan szervezete, amely a kör­nyéket meg tudná szabadítani e kóbor macskák veszélyei­től. .." — idézet a Kölcsey la­kótelep lakóinak leveléből. Szekszárd Város Tanácsának elnöke, Kovács János elismer­te: — A Kölcsey lapótelep la­kóinak panasza jogos, de a jelenlegi lehetőségeink nem adnak módot arra, hogy a macskák irtását, Illetve befo­gását hatékonyan meg tudjuk oldani. A Tolna megyei Állat­egészségügyi Állomás és a Tolna megyei KÖJÁL nem en­gedélyezi a mérgezéses eljá­rással történő irtást, mivel olyan helyeken kellene lerakni a mérget — lépcsőházak, ját­szótéri homokozók —, ahol a gyermekek könnyén hozzáfér­hetnének. — Más módszert kell tehát találni. Jelenleg már készülnek a védett állatok befogására alkalmas csapdák. Ezek kihe­lyezésével remélhetően megol­dódik a Kölcsey lakótelep la­kóinak problémája is. Ml VÁLASZOLUNK Botanikus kert Tevelen A címben nincsen semmi túl­zás. Tevel egyik mellékutcájá­ban nemcsak a fotóriporter állt meg, hanem a legkényesebb szakemberek is eljöhetnek ide gyönyörködni és tanulni. Avar János nyugdijos hosszú évek munkájával valóságos botani­kuskertet varázsolt az Alkot­mány utcába. Portáján a pél­dásan kezelt gyümölcsfák és pászit mellett 39-féle erdei-me­zei növény található, csak a pálrányfélékből 9 különböző. A szobanövényként ismert Golgo­ta-virágot (Passiflora) is sikerült a házfal mellett, védett helyen - és télen természetesen takar­va - a szabadban elszaporita- nia.-s. -n. Részlet a páfránygyüjteményböl u □ Gyümölcsfa és virág Golgota-virág Kertrészlet - macskákkal Egyes nyugellátások, baleseti nyugellátá­sok, a házastársi pót­lék, valamint egyes rendszeres szociális ellátások kiegészíté­séről szól a Minisztertanácsnak a Magyar Közlöny idei 49. szá­mában megjelent 32/1982. (Vili. 11.) MT számú rendelete, amely szerint a nyugellátások, a bal­eseti nyugellátások kisebb ösz- szegét, a mezőgazdasági szö­vetkezeti öregségi, munkakép­telenségi és özvegyi járadékok összegét, a növelt összegű öreg­ségi, munkaképtelenségi és öz­vegyi járadék, valamint a rend­szeres szociális segély alapösz- szegét havi 40 forinttal fel kell emelni. Meghatározza a jog­szabály, hogy mely további nyugellátásokat, nyugdíjat, se­gélyt, házastársi pótlékot kell havi 40 forinttal kiegészíteni, ki­mondja, hogy a havi 40 forintos emelés, illetve kiegészítés ugyanazon személy részére csak egy jogcímen jár, kivéve, ha e személy házastársi pótlékban is részesül, s hogy az emelést, il­letőleg kiegészítést — külön ké­relem nélkül - 1982. augusztus 1-től kell megállapítani. A Magyar Népköz'ársasáq El­nöki Tanácsának 1982. évi 17. számú törvényerejű rendelete az anyakönyvekről, a házasság­kötési eljárásról és a névviselés­ről szól, meghatározza, hogy mely eseményeket kinek és mi­kor kell az anyakönyvvezetőnél bejelentenie, rendelkezik a há­zasságkötési szándék bejelenté­séről, a nem. magyar állo.mpol- gár házasságkötése esetén kö­vetendő eljárásról, a családi és utónevek mikénti anyakönyvezé­séről stb.,_ megjelöli, hogy mi­lyen adatokat tort nv.ilván a születési, a házassági és a ha­lotti anyakönyv, ugyanakkor ren­delkezik az anyakönyvi adatok védelméről is, amikor kimondja, hogy: „Ha jogszabály^ másként nem rendelkezik, az anyakönyv­be és az anyakönyvi iratokba betekintés csak olyan állami szerv dolgozójának engedélyez­hető, aki személyre szóló meg­hatalmazással igazolja, hogy er­re hivatalos eljárásban van szükség." A törvényerejű rendelet a Ma­gyar Közlöny f. évi 50. számá­ban jelent meg, 1983. január hó 1. napján lép hatályba, rendel­kezéseit pedig a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A szociális otthonok és szo­ciális intézetek szervezete és működése tárgyában jelent meg — az Eaészséqüqyi Közlöny idei 15. számában — az egészség- ügyi miniszter 18/1982. Eü. M. számú utas ítása. amely szerint a szociális intézmények szervezeti és működési szabály­zatát az utasítás közzétételétől számított 5 hónapon belül el kell készíteni, a szociális intézmény vezetője köteles gondoskodni arról, hogy az intézmény dolgo­zói a szervezeti és működési sza­bályzatnak az őket érintő ren­delkezéseit megismerjék. A sza­bályzattal egyidejűleg el kell készíteni a dolgozók munkaköri leírását is. Az állami gondozottak neve­lőszülői részére fizethető gondo­zási díjról szóló korábbi rendel­kezést módosítja a művelődési miniszternek a Művelődési Köz­löny f. évi 16. számában meg­jelent 125/1982. MM számú uta­sítása, amely, szerint az ott fel­tüntetett gondozási díjakat 1982. július hó 1. napjával, havi 300 forinttal fel kell emelni. Nem alkalmazható ez a rendelkezés azokra a nevel őszül r!<-e, akik a gyermek után családi pótlék­ban részesülnek. Az új tanévnek a közelmúlt­ban történt megkezdésére is fi­gyelemmel utalunk a művelő­dési miniszter és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöké­nek 120/1982. MM-Á3MH szá­mú, a Munkaügyi Közlöny idei 9. számában megjelent együttes utasítására, amely a pe­dagógusok munkaidejéről, mun­kavégzéséről és díjazásuk egyes kérdéseiről rendelkezik, megha­tározza a kötelező heti óraszá­mot, kimondja, hogy a kötelező óraszámot a pedagógus taní­tással, valamint a gyermekek­kel, a tanulókkal, a növendé­kekkel, az ellátottakkal és az el­helyezettekkel, illetőleg ezek csoportjaival való közvetlen fog­lalkozással tölti el, rendelkezik a nevelő-oktató munkával kap­csolatos egyéb tennivalók (tan­menet, óravázlat készítése, dol­gozatjavítás, szertár- és könyv­tár gondozása stb.) tekinteté­ben, szabályozza az órakedvez­ményt, a túlmunkát és ennek díjazását, valamint a helyettesí­tést és díjazást, előírja à veze­tők óraszámának megállapítá­sára vonatkozó eljárás szabá­lyait is. Az utasítás megfelelő ismeretében számos vita, nézet- eltérés előzhető meg, küszöböl­hető ki. Dr. Deák Konrád a TIT városi-járási szervezetének elnöke Mester Attila: A kvarcóra Ma reggel, munkába igyekezvén észrevettem, hogy áll az órám. — Bocsánat! — lépek közelebb egy csillogó karórát viselő hölgyhöz a buszon. — Megmondaná a pontos időt? — Hét óra tizenöt perc, huszonöt másodperc — olvassa fel habozás nélkül az óráján látható számokat, s érdeklődéssel fi­gyeli, hogy szerencsétlenkedem fóliában, táskámmal térdem, s könyököm között, amíg beállítom öreg ketyegős Vosztokomat. — Miért nem vesz kvarcórát? —- kérdezi jóindulatúan a hölgy, míg a hirtelen kanyarban többször is nekiütődöm. — A ti- zedmásodperceket is mutatja, és sosem kell felhúzni. Ö, az órahúzás szertartása! Apám tűzhunytával felállt a nyi­korgó vesszőfotelból, leakasztotta a szögről ökölnyi zsebóráját, és prrr-prrr-prrr, mintha a tücsök ciripelne. Erre a hangra ra­gadt le minden este a szemem. Az időt is erről az óráról tanul­tam meg leolvasni. Ez a kismutató — magyarázta apám —, emez meg a nagy. öt óra, fél hat, háromnegyed hét. Ha így állna, mennyi volna? Most már ezt sem kell tanulni. A kvarcóra számokkal írja ki, hogy: hétóratizentötperchuszonötmásodperc. Tudok egy játékos kísérletet. Kérdezzék meg barátjuktól, mennyi az idő, közvetlenül azután, hogy megnézte az óráját. Meg­lepődve fogják tapasztalni, hogy újból megnézi, mielőtt vála­szolna. Bizony, bizony. Ha az ember a régi Vosztokjára pillant, nem fogalmazza meg, még gondolatban sem, hogy: hét óra tizenöt perc, huszonöt másodperc. Ehhez egy pillantás nem elég. Ahhoz viszont igen, hogy tudju, az a lány már nem jön el a randevúra, s lassan az utolsó vonat is elmegy. Mert tulajdonképpen soha sem arra vagyunk kiváncsiak, hogy hány óra van. Mindig csak arra: időben vegyunk-e még, vagy behozhatatlan késésben Im­már. Ezt pedig egy nagy-, meg egy kismutató (hol van már ró­luk a foszfor? és hol apám, aki először 'meqnevezte eket?) ha­marabb megmutatja, mint a digitális óra zölden villogó számsora. « És azok a megfoghatatlan tizedmásodpercek. Mi közöm ne­kem a tizedmásodpercekhez? Mit is kezdhetnék velük, amikor éveket fecsérlek el? — Bocsánat! — lép egyszer majd mellém is valaki. — Meg­mondaná a pontos időt? Én akkor még egyszer utoljára rápillan­tok az órámra (amit éppen az imént néztem meg), és nem szó­lok, mert akkor már nem lesz jelentősége az időnek sem a fosz- forjukhagyott öreg mutatók állásszöge, sem a digitális óra zölden kijelzett villogó számsora szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom