Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-12 / 214. szám

1982. szeptember 12. Hangulatos családi beszélgetés Az ötödik osztályban Petőfi Sándor István öcsémhez című költeményét tanítottam. Az volt a házi feladat, hogy a gyerekek képzeljék magukat a költő helyébe, és mai nyelven, prózában írják át a költe­ményt, mintha levelet írnának. Az egyik kisfiú így kezdte: Gondoltatok-e rám az esti kajáláskor? A gyerek nem értette, miért támad nagy nevetés az osz­tályban, miért csóválom rosz- szallóan a fejemet. Csak éppen azt nem mond­ta: miért, nem így kell talán ezt írni? Sokszor elmondjuk, az álta­lános iskolai tanulók anya­nyelvi felkészültsége nem meg­felelő. Rossz a -helyesírásuk, gyenge a fogalmazási készsé­gük, az olvasási szintjük. Nem tudják összefüggően, önállóan elmondani a tananyagot. Mind­ezért gyakran a televíziót okoljuk, amely elveszi az időt az olvasástól. Korábban, ha megkérdezték a szülők, mit tegyenek, mindig azt ajánlottam: olvasson so­kat a gyerek. Ma már arra ké­rem a szülőket: beszélgesse­nek sokkal többet a gyerekkel. Hisz a legtöbb általános is­kolai tanuló reggeltől estig az iskolában van. Beszélgetésre szinte csak a társaival van le­hetősége, s ez a társalgás a fent bemutatott szinten zajlik. A felnőttel, a pedagógussal legfeljebb néhány percig tud szót váltani, hisz szorít a tan­anyag, nincs mód mindenkit meghallgatni. A napköziben meg az önálló tanulás és a kikérdezés miatt kevés a be­szélgetési idő. S a szülővel mikor van ide­je szót váltani? A reggeli ro­hanáskor legfeljebb tőmonda­tokra futja. Mire hazajön a gyerek a napköziből, már fél hat—hat óra van. A szülő fá­radt, de méq el kell végeznie a házi teendőket. A gyerek út­ban van. Beküldi a szobába játszani vagy leülteti a tévé elé, hogy ne zavaria. Pedig lehet­ne együtt is dolgozni, a qye- rek segítene a maga módján, s közben lehet beszélgetni is. Elmesélni egymásnak, kivel mi történt napközben. Minden gye­rek közlékenv, szívesén mesél, ha nem intjük le sokszor, nem szoktatjuk le róla módszeresen. S nemcsak a kisebb gyerek, méa a kamasz is, oedig őt a szakirodalom maqába aubód- zónak íria le, akinek alig le­het szavát venni. Jó, ha a gyerek mindennap elmeséli, mi történt az iskolá­ban az órákon, mit mondott a tanár. Pajtásaival kapcsolatban is sok mindenről beszámolhat. Ha kisgyerek kortól fiqyelünk rá, megszokja, szükségét érzi, hogy közölje otthon, mi történt vele, körülötte. A családi társalgásra nagy­szerű alkalom az esti nyugodt étkezés. Kár lenne a magyar ember evés közben nem beszél szólásmondás szerint cseleked­nünk, hisz a megváltozott idők szükségszerűen új tapasztala­tokat szülnek. De az iaazi alkalom a har­monikus, iá hangulatú együtt- létre a hétvége. Most, hogy felnőtt, gyerek egyaránt két pihenőnapot kap hetenként, talán kedvezően befolyásolja a tanulók beszédkultúráját is. Hiszen a helyesírási, nyelv- helyesséqi tudnivalókat ugyan az iskolában tanulja meg a gyerek, de az anyanyelv ízeit, a nyelv zamatát, hangulatát méqis a szülői házban szívja magába. ÄTÄNYI LÁSZLÓ Ha nem lehet ... Pozitív családtervezés. Minden bizonnyal kevesen ismerik a kifejezést, e két közismert szó különös párosítását. A Szegedi Nő- gyógyászati Klinika ambulanciáján a fenti felirattal ellátott ajtó előtt mindennap sokan várakoznak: gyermektelen házaspárok, akiknek évek sikertelen próbálkozásai után - fiziológiai okok miatt - nem lehet gyermekük. A gyermektelen házaspárok, férj, feleség együttes vizsgálatával és gyógykezelésével 1972-ben — a világon az elsők között — itt kezdtek foglalkozni. Az Egészség- ügyi Világszervezet szegedi bázisintézményének e területen vég­zett egy évtizedes munkájáról és eredményeiről beszélgettünk dr. Sas Mihály egyetemi tanárral, a női klinika igazgatójával. H kisiskolás — Évről évre növekszik a bio­lógiai okokból eredő gyermek- telenségi mutató. Milyen ténye­zők okozzák ezt? — A megtermékenyülési si­kertelenség valójában kortünet. A városiasodással, a civilizá­ció fejlődésével, a mindenna­pok számtalan — jól ismert — egészséget romboló káros ha­tásainak növekedésével párhu­zamosan nő a gyermektelen házaspárok száma. A terhes­ségmegszakítás, a krónikus pe­tefészek-gyulladás, a nemi be­tegségek vagy fertőzések, a bel­gyógyászati betegségek éppúgy gátjai lehetnek a terhesség létrejöttének, mint a túlhajszolt életvitel, o különböző élvezeti szerek mértéktelen fogyasztása, az altatók és nyugtatok rend­szeres szedése. — Mi indokolja a gyermek­telen házaspárok együttes ke­zelését, s hogyan, milyen mód­szerekkel történik gyógyításuk? — Közgondolkodásunkat év­századokon keresztül jellemez­te az a tévhit, mely szerint ki­zárólag a nő meddősége lehet oka a házaspár gyermektelen- ségének. Ebből adódóan azt tartották természetesnek, hogy csak a feleség forduljon orvos­hoz. Ma mór tudjuk, hogy a teherbeesés sikertelenségét ugyanolyan mértékben befolyá­solhatja a férj betegsége, mint a feleség esetleges nőgyógyá­szati problémái. A pozitív csa­ládtervezés vagy családgondo­zás pontosan azt a célt szol­gálja, hogy a férj-feleség együttes vizsgálata során kide­rítsük, melyiküknek van szüksé­ge — az esetek többségében mindkettőnek - a további gyógykezelésre. A megterméke- nyülés-megtermékenyités előse­gítése, időbeni meggyorsítása gyógyszeres kezeléssel, ritkáb­ban műtéttel történik. Azoknak a gyermektelen házaspároknak van szüksége az orvosi beavat­kozásra, akiknek két évig nem sikerült az utódnemzés. A fájdalommentes kivizsgálás - hormonvizsgálat, vérvétel és egyéb laboratóriumi vizsgála­tok - mindössze két hétig tar­tanak. Maga a kezelés azon­ban sokszor hónapokat vesz igénybe. A sikeres és eredmé­nyes orvos-beteg kapcsolat ki­alakításához, a megtermékenyí­tés sikerességéhez ezért a há­zaspárok részéről nagyon nagy türelemre van szükség. A teherbeesés után figye­lemmel kísérjük - és Közben is kezeljük - a kismamákat. Az esetek 90 százalékában ezek az anyukák itt, a szegedi klinikán szülnek, s így szerencsére mó­dunkban áll a megtermékenyü- léstől a szülésig figyelemmel kísérni és ellenőrizni a terhes­ség folyamatát. A vizsgálatok és a qyógykezelés folyamata rendkívül költséges. Az ehhez szükséges magas anyagi támo­gatást az Egészségügyi Világ- szervezettől kapjuk, melynek egyik európai bázisintézménye­ként dolgozunk.- Orvosi és gyógyszeres be­avatkozással segítik elő a meg­termékenyülést. Az egyébként természetes folyamat „művi el­indítása" mennyiben befolyá­solja a születendő gyermek egészségi állapotát, s jelent­het-e hátrányt későbbi fejlődé­sében?- Az annyira óhajtott teherbe esés után a leendő anyukák többsége is ezt kérdezi. Tíz­éves tapasztalataink azt mutat­ják, hogy a születendő gyer­mek biológiailag-fizikailag ugyanolyan ép, mint a „termé­szetesen fogant" egészséges társai. Értelmi képességeik vi­szont jobbak, fejlettebbek, mint az átlagcsecsemőké. Valójá­ban nagyon szerencsések ezek a gyerekek, s pontosan azért, mert nehezen születnek meg. Ök olydn érzelemdús családba kerülnek, amelyben a férj- feleség évekig készül, s ebből adódóan felkészül a szülő­szerepre, a szeretetre, a neve­lésre.- A statisztikai adatok nem mindig tükrözik hűen a való­ságot. Az elmúlt tiz év sikeres orvosi munkájának egyetlen fokmérője azonban a megszü­letett csecsemők száma.- Az emelkedő számadatok nemcsak a pozitív családterve­zés orvosi szempontból lénye­ges eredményeit tükrözik, ha­nem azt az örvendetes tényt is kifejezik, hogy egyre több gyer­mektelen házaspár jön klini­kánkra segítségért. 1972-ben, a családgondozás megkezdésé­nek évében még csak 159 há­zaspárt kezeltünk, 1980-ban már 759 családot gyógyítot­tunk. Az elmúlt tíz év alatt több mint 6 ezer gyermektelen há­zaspár gyógykezelésének ered­ményeként több mint 2 ezer terhesség és gyermekszülés volt. Érdekességként hadd em­lítsem meg, hogy azokban az esetekben, amelyekben az édesapát kell orvosolni, sokkal több fiúgyermek Születik, mint lány. A szülő figyelme a gyermek munkája, elfoglaltsága, tanu­lása iránt minden életkorban igen fontos, de különösen az az első osztályosok iskolába lépése idején. Hiszen ekkor kell kialakítani a gyerekben az iskolai munkájával kapcso­latos feladattudatot, az ön­maga iránti igényességet. Ilyenkor kell rászoktatni a mun­kavégzés, a tanulás rendsze­rességére. Könnyebb feladat ez olyan családban, ahol a gyereknek már az iskoláskor előtt is vol­tak feladatai, apró teendői; ahol elvárták, megtanították arra, hogy játékainak, saját holmijainak elrakása az ő fel­adata; ahol bevonták a csa­ládi munkamegosztásba; ahol elvárták — természetesen élet­korának megfelelően — a se­gítséget a házimunkában, a kertészkedésben, stb. Persze, más az esetenkénti teendő, mint a rendszeres is­kolai feladat, a tanulás. Még ha az első osztályosoknál kez­detben játékos, szórakoztató formában jelenik is meg a tan­anyag vagy a házi feladat. Az első osztályosok szülei az iskolaév elején többnyire féltő figyelemmel kísérik gyermekük szellemi fejlődését, értelmük nyiladozását. Gyakran megír­ják, megrajzolják helyettük a feladatot. Máskor külön gya­korlatokkal terhelik az amúgy- is fáradt gyereket. Mondanunk sem kell, egyik szülői magatartás sem helye­selhető. Aki elvégzi gyereke helyett a feladatokat — csök­kenti felelősségérzetét, -tuda­tát. Nem segíti, hanem rontja a tanuló képességeinek, kész­ségeinek kialakulását; hozzá­szoktatja a hamis babérokhoz, s íqv zavart okoz morális ér­tékrendjének kialakulásában. Azok a szülők sem tesznek jót, akik túlterhelik gyermekü­ket, és külön feladatokkal gyötrik. A kisdiák ilyenkor el­kedvetlenedhet, a túlzott kö­vetelmények csökkenthetik ön­értékelését, túlzottan kifáraszt­hatják. Már az első osztályo­sok szüleinek meg kell barát­kozniuk azzal a gondolattal, hogy gyerekük nem feltétlenül a legügyesebb, a legokosabb. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne követeljenek tőle erőfeszítést, rendszeres munkát, kötelességtudatot. A kisiskolás támogatása mu­tatkozzon meg a szülők rend- s?eres érdeklődésében. Ellen­őrizzék, hogy elvégezte-e házi feladatait, felkészült-e a más­napi iskolába menetelre, elő­készítette-e füzeteit, könyveit. Segítsen a szülő a tanuló na­pirendjének kialakításában. Ha kell, kétszitsenek otthoni óra­rendet, amelyben helyet kap a játék, a mozgás, a szórako­zás is. Az otthoni tanulás megszer­vezésénél vegyük figyelembe, hogy a különböző életkorú gyerekek teherbíró képessége is különböző. Az aktív figye­lem időtartama 5—7 évesek­nél 15 perc. A 8—10 évesek­nél 15—20, a 11—15 éveseknél pedig 20—30 perc körül mo­zog. Ne kényszeresük a tanu­lót tehát két-három óra hosz- szat egyfolytában tanulásra. Iktasson közbe 10—15 perces szüneteket még a legelfoglal- tabb tanuló is. Ilyenkor ne a tanulás foglalkoztassa, kapcso­lódjék ki, mozogjon, lehetőleg a friss levegőn. A szülők kövessék figyelem­mel gyermekük iskolai és ott­honi munkáját a tanév első hetei, hónapjai után is. Ismer­jék el kisebb-nagyobb sikereit dicsérettel, jutalommal. Hiszen ezekkel az eszközökkel fokoz­ható a qvermek bátorsága, ne­hezebb követelményeket is vál­lal és teljesít. A dicséretek mellett mutassanak rá hibáira, mulasztásaira. Az a törődés, amellyel az első osztályos tanulót övezik szülei, módszereiben, formájá­ban változhat az évek során, de sohg ne csökkenjen, ne szűnjön meg akárhányadik osz­tályos is a gyerek. Plusz egy zseb Divat a gallér Kis és nagy gallérok Divat?... vagy csupán szük­séges kiegészítő?! Kedves, vi­dám, bolondos ötlet, és néha nagyon szükséges, mert elfér benne a kulcs, a zsebkendő, néhány forint, stb. Készülhet rövidpálcasorokkal horgolva, vagy lustakötéssel kötve. Ami azonos: szorosan dolgozzunk, a munkát 8 cm szélesre kezd­jük, és 20 cm hosszú lapot ké­szítünk, félbehajtjuk, az oldal­széleket összevarrjuk, 60 cm hosszú sodrott zsinórt készí­tünk, ezt a zsebecske oldalvar­rásához varrjuk, a végződések­re rojtot-bojtot készítünk. Kötött: „Apolló" fonalból, 3,5-es kötőtűvel dolgozunk, a munkát 15 szemre kezdjük, lustakötéssel 42 sort kötünk. Horgolt: kétszálas „Róma" fonalból, 3-as horgolótűvel 21 láncszemet horgolunk, vissza­öltünk a 2. szemre, soronként 20 rövidpálcát horgolunk. A sorvégeken 1 láncszemmel for­dulunk. Egy-egy gallér fazonja, mére­te, színe vagy formája megha­tározza a ruha, a kabát jelle­gét, szerepét. De gallérral „fel lehet dobni" bármilyen egysze­rű szabású öltözéket is. Gon­doljunk csak a télikabátokat, kosztümöket elegánssá, ünnepi­vé tevő szőrmegallérokra. Napjainkban különösen nagy szerepet kapnak a gallérok, leg­inkább azok, amelyeket csipké­ből, madeirából, tüllből kézi­munkázhatunk. Előszedhetjük nagyanyáink sárguló csipkegal­lérjait, s a legdivatosabb ru­hánkat ékesíthetjük vele. Aki nem ilyen szerencsés, s nincs a ládafiában régi holmija, vásá­rolhat pamutcsipkét, madeirát és maga szabhatja, formálhatja gallérrá. Horgolt vagy készen vásárolt csipkegallér díszíti napjaink di­vatja szerint a blúzokat, ruhá­kat, sőt a pulóvereket is, ízlé­sünknek, egyéniségünknek meg­felelően a néhány centis sze­gélyszerű díszítéstől a hatal­mas, szinte a blúz elejét tel­jesen beborító gallérig. A gallér nélküli ruhák, a ke­rek kivágású blúzok egyszeri­ben divatossá válnak, ha csip­keszegőzést kapnak, ha változ­tatható fehér vagy ekrü színű csipke illeszkedik a nyak köré. Nemcsak alkalmakra, hétközna­pokra is üdévé, fiatalossá teszi öltözékünket a gallér. S mivel a fehér mindenkit fiatalít, ter­mészetesen maradjunk a fehér­nél. A legszebb a csipke, a horgolt kézimunka, de megteszi a fehér piké, batiszt is. ünnepi alkalmakra már szó­ba jöhet az arany, az ezüst vagy a színes, csillogó gallér is. Természetesen csak akkor, ha egyéb kiegészítőinket is ezekhez tudjuk hangolni. Színházba, tánchoz szép a gyönggyel díszített gallér. Ilyet magunk is készíthetünk. Akár úgy hogy a gallért teljes egé­szében gyönggyel borítjuk, akár úgy, hogy a szegélyét vagy a közepét varrjuk ki gyönggyel. Használhatunk apó, vagy na­gyobb gyöngyszemeket külön- kü’lön és vegyesen, de mutatós gallérunk lesz flitterrel díszítve is. A gallért helyettesíthetjük a nagyon nőies zsabóval is. Meg­unt blúzok, kosztümök felfrissí­tésére kiválóan alkalmas. A zsa- bó mindig nagyon könnyű anyagból — selyemből, tüllből, lágy esésű csipkéből — készül­jön. A ma divatja sokféle gallért ismer, kedvel. A sportos, kihaj­tott ingnyakat, a magas álló- gallét, a herrn fazont, a sálgal­lért, a kis, keskeny kínai gallért — hogy csak néhány jellegzete­sebb formát említsünk. A divat- történet csak a középkortól is­meri a gallér fogalmát. A nyak körül először keskeny csík je­lent meg, amelyből az idők so. rán előbb az állógallér, majd a legváltozatosabb túlzásokat is megengedő formák alakultak ki. A dróttal merevített Stuart- gallér, a hollandok malomke­rék gallérja, a vállra boruló pelerinszerű szalagcsokros gal­lér ma már csak leegyszerűsö­dött formájában él. Bár ki tud­ja, mikor mondják ki a divat- diktátorok, hogy újból a hatal­mas, merev, pliszírozott nyakra- való a módi. se

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom