Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

© “KÉPÚJSÁG

1982. szeptember 11.

Múltunkból

A közelmúltban olvashattuk a Népszabadságban Császár József megyei tanácselnök írását Tolna megye I ejlődéséről. Mi, akik alakítjuk, lormáljuk szép megyénket, ismerjük a tényeket, örülünk, bogy az ország is megismerte, elismerte a tolnai emberek munkáját. Most arról szeretnénk önnel, a megyei tanács osztályvezetőjével beszélgetni, hol van a helye a megye iparának az ország gazdasági életében?

— Megyénkben a gazdasági élet jellegét természetföldrajzi adottságai révén hosszú ideig a mezőgazdaság határozta meg. Az 1960-as évekig az ipar bázisát főleg a mezőgazdasági termékeket feldolgozó élelmiszeripar jelentette (malmok, konzervgyárak) és néhány nagyobb múlttal rendelkező gyár, mint például a tolnai textilgyár, a selyemgyár, a Bonyhádi Zománcgyár, a cipőgyár, a Simontornyai Bőrgyár, a Paksi Konzervgyár, valamint több, szétszórtan elhelyezkedő kisüzem, a kialakuló tanácsi vállalatok és szerveződő kisipari szövetkezetek alkották a megye iparát. A megye gazdasági arculatának alakulása az elmúlt három és fél évtized során megfelelt népgazdaságunk fejlődési irányának: a mezőgazdaság részarányának csökkenése mellett az ipar, építőipar és a tercier ágazatok súlya fokozatosan növekedett, a változásokban meghatározó szerepe volt az ipar fejlesztésének. Megyénk ma az ország szocialista iparában foglalkoztatottak 2 százalékával, az állóeszköz-állomány 1,3 százalékával az ipari termelés 1,3- 1,4 százalékát állítja elő. Ez ugyan népgazdasági léptékkel mérve továbbra sem jelentős, megyénkben azonban nagyarányú változások, óriási fejlődés eredménye.

I- Mekkora az ipar kapacitása, éves produktuma? Szeretnénk, ha szektoronként mutatná be a gazdasági egységeket, az önálló és a leányvállalatokat, telepeket.- Az előzőekből látható, hogy iparunk országos léptékkel mérve ma sem igazán jelentős tényezője a népgazdaságnak, vagyis továbbra is az átlagosnál iparilag gyengébben fejlett megyék közé tartozunk. Megyénkben azonban az ipar napjainkra kialakult szerepe, színvonala, nagyarányú fejlődés eredménye.

A 60-as évektől lendületet vett extenzív iparfejlesztés, majd a kapacitásbővítő, műszaki, technikai színvonalat növelő rekonstrukció, s további új telepítések révén jelentősen megnőtt a megye ipari potenciálja. Az elmúlt 20 év alatt - miközben az ipari keresők száma megduplázódott — a felfejlődött termelési kapacitások révén iparunk termelése nyolcszorosára növekedett, s 1981- ben meghaladta a 13 milliárd Ft-ot. Egyes termékek gyártása országosan is számottevő, részben a belföldi ellátásban, de megjelent a külkereskedelmi értékesítésben is. így pl. 1981-ben megyénk ipari üzemei előállítottak 4500 tonna zománcozott háztartási edényt, közel 2000 tonna dissousgázt, 2,8 millió négyzetméter puhabőrt, 2,4 millió pár bőr- és bőr- helyettesitő anyagból készült lábbelit, 10,3 millió négyzet- méter nyers pamutszövetet, 16,5 ezer tonna csontos nyershúst, 28 ezer tonna gyümölcs- és főzelékkonzervet és még folytathatnánk tovább a sort.

A szocialista ipar szektorális összetételét vizsgálva 1981- ben a foglalkoztatottak 65 százaléka a minisztériumi, 9,2 százaléka a tanácsi, 25,8 százaléka a szövetkezeti iparban dolgozott.

A minisztériumi ipar vezető szerepe tovább erősödött, ezt á foglalkoztatottak számán, az élen járó műszaki-technikai felszereltségen túl jelzi az is, hogy az ipari termelés 79 százalékát e szektor állította elő. Megyénkben a minisztériumi ipar sajátossága, hogy kevés számú önálló vállalatból, s lényegesen több megyén kívüli központú gyáregységből, telephelyből áll.

A vegyes tevékenységi összetételű tanácsi ipar részaránya mérséklődött, különösen jelentős volt az ipari szövetkezetek létszámbővítése. A szövtekeze- tek az geyes termelési ágakban jelentős szerepet töltenek be a belföldi áruellátásban, az exportban és a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésében. A három szektor közül a szövetkezeteknél a legmagasabb a külkereskedelmi értékesítés részaránya. A megye iparáról beszélve nem feledkezhetünk meg arról a kb. 3300 főfoglalkozású, munkaviszony mellett ipart gyakorló, nyugdíjas) magánkisiparosról sem, akik elsősorban a szolgáltatások terén fejtik ki hasznos tevékenységüket.

I

. - A megye iparának fejlődése, struktúraváltozás követi-e az országost?

— Hosszú távú koncepciót adott az iparosítás tudatos ösz- szehangolt irányítására az 1972- ben elkészült megyei településhálózatfejlesztési ^terv. A területi tervezés megindulásától kezdve a beruházások iparunk jelentőségének fokozatos növekedését eredményezték. A tanácsi irányítás a fejlesztési feladatok koordinálásával,, a területi iparfejlesztési alapból nyújtott támogatással a fejlesztési források koncentrálásával segítette elő a célok megvalósítását, az országos és megyei érdekekkel egyezően. A III. ötéves terv közepétől a IV. ötéves terv végéig a véqrehajtó bizottság 184 millió Ft iparfejlesztési támogatást adott. A területi iparfejlesztési alap az V. ötéves tervidőszakban is rendelkezésre állt. A döntéseket hozó tárcaközi bizottság tanácsi kezdeményezésre a vállalatok részére 136 millió Ft támogatást ítélt meg.

A szolgáltatások, ezen belül a lakossági szolgáltatások megfelelő színvonalú végzése életszínvonal-politikánk szerves része. A szolgáltató szervezetek hálózatának bővítésére, a technikai színvonal növelésére az elmúlt két tervidőszakban ösz- szesen mintegy 250 millió Ft értékű beruházás valósult meg megyénkben. Fenti beruházások megvalósításához a megyei tanács végrehajtó bizottsága a központi szolgáltatásfejlesztési alapból 95,8 millió Ft támogatást adott.

A VI. ötéves tervidőszakban központi területfejlesztési alappal a megye nem rendelkezik. A szolgáltatások bővítésére a

végrehajtó bizottság a IV. ötéves tervidőszakra biztosított központi szolgáltatásfejlesztési alapból 60 millió Ft-ot bocsát a vállalatok, illetve szövetkezetek részére. A sütőipar támogatására biztosított alapból 39 millió Ft áll rendelkezésre a tevékenység fejlesztéséhez.

I- A tanács támogatta ezeknek az üzemeknek a dinamikus fejlődését, hogyan sikerűit a vállalati érdeket a megyei, illetve az országos érdekekkel egyeztetni?

— A VI. ötéves tervidőszak elején belépő üzemekkel lényegében kialakul a megye ipari struktúrája, mely a megyei adottságokat és lehetőségeket figyelembe véve tudatos iparfejlesztési politika eredménye. E tervidőszakban a megye iparfejlesztési tényezői alapvetően nem változnak, meghatározó természetföldrajzi helyzetünk, a kialakult termelési kultúra, a többségében nagyvállalati egységként működő ipari üzemek túlsúlya. Az ipari struktúrában továbbra is vezető szerepet játszik a nehézipar, ezen belül is a gépipar progresszív ágai, a könnyűipar súlya mérséklődik, további létszámkibocsátásával is' számolunk, az élelmiszeripar részarányát növeli a húskombinát üzemelése és a Szekszárdon megvalósuló új, korszerű tejüzem befejezése.

Az atomerőmű belépésével megnövekszik megyénk szerepe az ország energiaellátásában, a kapcsolódó kiegészítő létesítmények révén további munkalehetőség teremtődik Paks körzete számára. Az elkövetkező években — az országosan jelentkező tendenciáknak megfelelően - nagy figyelmet keli fordítanunk az intenzív fejlesztésre és az innovációban rejlő tartalékok felhasználására.

— Az ipar termelő üzemei, a kutatóintézetek időről időre bemutatják termékeiket, s egyben a fejlesztés irányát is. Tolna megyei ipari vállalatok is szerepeltek a pécsi, a szegedi ipari kiállításokon, sőt a budapesti nemzetközi vásárokon is, így a tavaszi és az őszi vásáron. Milyen eredményeket értek el?

— Igen örvendetesnek és a fejlődés szempontjából rendkívül jelentősnek tartom, hogy megyénk ipari vállalatai és szövetkezetei a különböző szakvásárokon egyre növekvő számban jelennek meg, mutatják be termékeiket. A kiállítások és szakvásárok lehetőséget teremtenek vállalataink szakemberei részére, hogy szinte egy időben mérhessék le eqyes áqa- zatok, iparágak fejlődési, fejlesztési tendenciáit, amely a jövő fejlődése szempontjából rendkívül meghatározó lehet. A hazai és külföldi szakemberek, és nem utolsósorban a nagyközönség véleményének megismerése a fogyasztási cikkek területén ma már nélkülözhetetlen.

Az utóbbi két évben például a Szegedi Ipari Vásáron a Dunaföldvári Gumiipari Szövetkezet, ez évben a BONY—KS és a TA—LUX Ipari Szövetkezet kiállított termékeiért vásárdíjat kapott. Az 1981. évi BNV-n a Bonyhádi Zománcárugyár a Pannon edénycsaládért BNV- díjat kapott. A tavaszi és az őszi budapesti nemzetközi vásárokon való sikeres szerepléseiket vállalatainknál és szövetkezeteinknél általában 2-3 BNV-díj, ezen túlmenően elismerő oklevelek és plakettek bizonyítják. Azt hiszem jogosan várhatjuk megyénk ipari és szövetkezeti vállalataitól, hogy az elismerések között a jövőben több BNV-díj, esetleg nagydíj is helyet kapjon.

A Bonyhádi Cipőgyár az 1979., 1980. és 1981. évi, valamint a BONY-KS Cipőipari Szövetkezet az 1981. évi tevékenységük, a pontos határidőre és jó minőségben történt szállításaik alapján a szovjet Raznoexport Külkereskedelmi Vállalat elismerő diplomáját kapták.

I

— Most az őszi BNV-re mit visz Tolna megye ipara? Milyenek kapcsolataink a külfölddel?- Az 1892. évi őszi BNV-re, mely köztudottan a fogyasztási cikkek szakvására, vállalataink és szövetkezeteink igen készülnek. önálló kiállítóként és termékeiket az „anyavállalatoknál" kiállító cégek szinte teljes keresztmetszetet adnak megyénk iparáról. így többek között lakossági és közületi bútorok, gyermek-, női és férficipők, sportlabdák, szabadidő- ruhák, bőr, bőrből és szőrméből készült felsőruházati termékek, különböző gumicsizmák, faházak stb. kerülnek bemutatásra. Nem ritkák ma már a külföldi kiállításokon való megjelenéseink sem, természetesen nem olyan gyakorisággal, mint a hazai szakvásárokon. A kiállítás nem önállóan, hanem az illetékes külkereskedelmi vállalatokkal közösen történik. 1980- ban és 1981-ben a Kölnben megrendezett nemzetközi sportszer-kiállításon (SPOGA) a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat sportlabdáival, a legutóbb Stuttgartban megrendezett „Magyar heteken" a Bonyhádi Cipőgyár és a BONY-KS mutptta be cipőipari termékeit. Említhetnénk ezen túlmenően természetesen még más vállalatokat és szövetkezeteket is.

I

— Hogyan tudná osztályvezető elvtárs összegezni az ipari üzemek főbb tennivalóit?- A gazdasági szabályzók változása, a külső és belső környezeti hatások fokozottabb feladatok elé állítják vállalatainkat. Kiemelten fontos feladatnak tartom elsősorban a nem rubel elszámolású export- tevékenység fokozását, valamint az import anyagokkal való ésszerű, takarékos gazdálkodást, mely elsőrendű népgazdasági érdek. Nagy figyelmet kell fordítani fentieken túlmenően a gazdasági környezethez való gyors és rugalmas alkalmazkodásra, mely vezetői feladat, elsősorban a vállalatok első számú vezetőinek feladata. A piaci munka fokozása, a takarékosság, a minőség fokozása, a meglévő, tartalékok feltárása, egyszóval a hatékony gazdálkodás alapvető vállalati érdek. Vállalatainknak több szervezőenergiát kellene fordítani a dolgozók vállalkozókészségének felkeltésére, olyan új szervezeti formák megalakulásának támogatására, elősegítésére, amelyek egyes területeken eredményesen kapcsolódhatnak a vállalatok tevékenységéhez.

I- Köszönjük a beszélgetést! '

PÁLKOVÁCS JENŐ

Bátaszéken mintegy 60 személy úgy határozott 1903. június 1-én, hogy megalakítja a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíj Egyletét. Elnökéül Szám József tanítót választották meg, alelnök Szauer József, jegyző Dálnoki Imre, pénztáros pedig Rajomi Vilmos lett. Tizenkét tagú választmányt is alakítottak. Úgy döntöttek, hogy minden hó első és harmadik vasárnapján délután 2—5 óráig tartanak összejöveteleket az iparos olvasókörben, amikor is megvitathatják az érdeklődésre számot tartó kérdéseket és befizethetik a tagdíjakat is.

A bátaszéki szervezet az egylet 84. fiókintézményeként alakult meg. Itt jegyezzük meg, hogy Dunaföldvárott. már 1896- ban a 9., és Tolnán 1900-ban a 49. fiókintézményként jött létre a munkások rokkant- és nyugdíj egyletének helyi szervezete. A megyében tehát meglehetősen gyorsan visszhangra talált ez a szervezkedés. Az egyletnek 1902. december 31- én az országban összesen 22 332 tagja volt (a I isp. : 9364 1903).

NINCS SZÉN,

NINCS GYUFA,

NINCS RUHA...

A Magyar Nemzeti Tanács országos propaganda bizottsága 1919 elején 35 kérdést tartalmazó felmérő ívet küldött szét a községeknek azzal a kéréssel, hogy lehetőleg ponto*- san válaszolják meg azokat. Ilyen kérdőívet kapott Dombóvár elöljárósága is. A 13—14. kérdés úgy hangzott, hogy milyen a közellátás, lesz-e elég élelem a következő aratásig, milyen közszükségleti cikkek hiányzanak, milyen a fűtés, a világítás, a ruházkodás?

A válasz meglehetősen egyértelmű. Idézzük:

„A közélelmezés eddig akadályokba nem ütközött, az élelem azonban a jövő aratásig nincs biztosítva. Hiányzik 1600 métermázsa gabona, melynek engedélyezése eddig várm. alispán úrnál, majd pedig a közélelmezési miniszter úrnál hiába kérelmeztetett. Nincs szén. Elöljáróság hiába kérelmez, sürget táviratban vagy személyesen. Teljesen hiányzik a gyufa is. Szén igen sürgősen kellene, legalább 10 vagon, mert tűzifa sincsen, minek következtében nemcsak a lakosság szenved, de a hivatalokat is már be kell zárni. Központnál kellene sürgősen eljárni, ,hogy szén és gyufa utaltassék ki sürgősen. A járási hatóság legmesszebb menő támogatása sem használ, távirati megkereséseire csak nagy késéssel jön, rendszerint nem kielégítő válasz. Nagy a hiány ruházati cikkekben is, valamint a világítási anyagnál is, e téren az utóbbi időben javulás Ígérkezik”.

Olvasva e sorokat, felmerül a kérdés: volt-e egyáltalán

olyan cikk, amelyből nem volt hiány?

A DUNAFÖLDVÁRI BETYÁR HALÁLA

Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc veresége után megromlott az országban a közbiztonság. Meggondolta az ember, hogy kellő kíséret nélkül merjen-e útnak indulni akárcsak a szomszédos községbe 'S. A jobb sorsra érdemes bujdosó honvédek, akiket üldözött a császári hatalom, gyakran csapatokba verődve, máskor egyedül kóboroltak, s élelmük megszerzésére — különösen a téli hónapokban — gyakran erőszakot is kénytelenek voltak alkalmazni. Veszélyeztették az élet- és vagyonbiztonságot a „hivatásos" gonosztevők, a betyárok, akik gyakran loptak lovat, hajtottak el marhákat, hogy azokat értékesítve pénzre tegyenek szert. Ilyen akciók során gyakran megesett, hogy nem kímélték az emberi életet, gyilkoltak.

Tolna megye nem tartozott soha a betyárvilág központjai közé, de földrajzi helyzeténél fogva összekötő terepet jelentett Somogy megye és a Duna—Tisza köze között, a betyárok fő tevékenységi területei között. Ezért gyakran megfordultak a nevesebb betyárok is

Tolna megyében. Jó búvóhelyül szolgáltak a tolnai dombok erdőségei és a mocsárvilág. Megyénknek nem volt országos hírű haramiája, de azért minden vidéknek megvolt a maga fenegyereke.

Dunaföldvár és környéke, Fejér megye déli része, továbbá a Duna bal partja volt Ko- kány István, erős testi felépítésű, jó egészségnek örvendő, munkát nem szerető betyár „működési területe". Rettegett volt a neve a környéken. De 1850. április 21-én befejeződött pályafutása. Akkor vetett véget életének egy golyó, amikor arra a legkevésbé sem számított.

Kokányt — különböző törvényekbe ütköző cselekedeteiért — üldözte Pest-Pilis- Solt vármegye is. A zsandárok 1850-ben már a nyomában voltak, s ezért jobbnak látta, ha átlopakodik a Dunán és itt próbál újra szerencsét, s ezzel lerázza nyakáról az üldözőket. De Tolna megyébe érkezésének híre hamar eljutott Tolna megye hatóságaihoz is. Ezért Szekszárdról Bölcskére irányítottak négy foglárt azzal a megbízással, hogy élve, vagy halva fogják el a haramiát és vigyék a szekszárdi megyeháza börtönébe.

A négy foglár érkezésének híre Kokány fülébe jutott — és már bottal üthették a nyomát, kicsúszott a kezük közül.

A menekülés kimerítette a betyárt — s ekkor hibát vétett: ahelyett, hogy valahol a határban keresett volna búvóhelyet, Péri Mihály (másutt Ignác ngven szerepel) házába kopogtatott _ napfelkeltekor. Csizmája a vállán átvetve, gatyában, mandliban jelent meg és kért tisztességgel bebocsátást. Hangos jó reggelttel köszöntötte a háziakat. Péri nem merte megtagadni a kérést, és tettetett szívélyességgel tessékelte be házába. A betyár jól érezte magát, biztonságosnak találta tartózkodási helyét. Ezért hát bort hozatott, ivott, evett, s azután pihenni tért. ^

Kokány rosszul ítélte meg saját helyzetét, ugyanis, amikor elaludt, a ház gazdasszonya értesítette a Bölcskén tartózkodó négy foglárt, akik azonnal körülfogták az épületet. Az eljárás szabályai szerint a foglárőrmester hangos szóval megadásra szólította fel Kokányt, akinél több fegyver is volt. A betyár hamar felismerte nehéz helyzetét. Tudta, hogy megadása esetén nem kerülheti el a bitófát. Ezért az ellenállást választotta. Nagyot káromkodva visszakiáltott az őrmesternek:

„Be ne jöjj a kutyaistenedet, mert meghalsz!"

Az őrmester tudta, ez a haramia nemcsak fenyegetőzik, hanem ha teheti, beváltja ígéretét, fenyegetését. Ezért nem maradt más hátra, mint fegyverrel kényszeríteni a megadásra. Az őrmester kiadta a parancsot az épület ostromlására. A roham sikerült, eljutottak az ajtókig és ablakokig épségben. De az ajtó, nem nyílott, zárva volt, a szabóból lövés dördült. Az őrmester is lőtt kétcsövű pisztolyával. A tűzpárbalyban a zsiványt találat érte.

A lövöldözés megszűnt. A foglárok betörték az ajtót és a pisztolytusával védekező sebesült haramiát leteperték, megkötözték és kihurcolták az udvarra. A sebesült ereje gyorsan fogyott. A sebesülés végzetesnek bizonyult. A tűzharc után -alig fél órával, az egykor ezreket félelemben tartó zsivány meghalt. A helyszínre érkező községi jegyző négy pisztolyt talált Kokány István tarisznyájában.

Másnap a helyszínre érkezett a megyei főorvos és a járási alszolgabíró, akik könnyűszerrel megállapították, hogy a lövés a szivet találta, a vér a szívburokba ömlött, s ez végzetes volt.

Nem szóltunk a fentiekben arról, hogy Kokány társaságában volt egy nálánál veszélytelenebb betyár, Kanász Albert, aki az események hatására önként megadta magát a hatóságnak.

K. BALOG JÁNOS

Márkus István osztályvezetővel