Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
1982. szeptember 4. NÉPÚJSÁG 7 Paksi költségvetési üzem Mindennapos erőfeszítés a városért A régi eszközöket is fel újítják a tmk-ban építik a2 utat a Munkácsy úton, A hőszolgáltatástól a temetőgondozásig meglehetősen sok mindennel kell foglalkoznia a paksi Városi Tanács költségvetés« üzeméneik. Természetesen nem az említett feladatok a legnagyobbak és a legjelentősebbek, csak azért érdemes megemlíteni őket, hogy érzékeltetni tudjuk o skála terjedelmét. A legtöbb, egyben a legnehezebb teendő Pakson a köz- tisztaság és a településtisztaság megvalósítása, magyarán: a szemétszállítás és az utak, járdák takarítása. Niki Péter megbízott üzemvezető azt mondja, hogy néheze/n tudják tartani az ütemességet, létszámhiány miatt. A technikai eszközök rendelkezésre állnak, van négy konténeres szállító- jármű és egy kukáskocsi,, a takarítást pedig egy úttisztítófelszívó és egy locsoló-seprő gépkocsi végzi el. A munka több, mint az előző évben, miivel újabb utcákat tudtak bekapcsolni a szemétszállításba és a, gépi takarításba, ezekben az utcákban az idén építettek szilárd burkolatot. Nagyon jól keresnek a szemétszállítók, mégsem irigyli őket senki, előítéletből nincs tolongás ilyen munkára, ezért'' okoz gondot o maradéktalan elvégzés. Előlfordul reklamáció, sőt méltatlankodás a szemét- szállítássá,I kapcsolatosan ; akik reklamálnak, nyilván nem ismerik az üzem munkaerő-helyzetét. A negatív példáknál maradva — sajnos - azt kell közölnünk, hogy a, költségvetési üzemnél nincs parképítési szakember. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy ahol már legalább egyszerű füvesített területnek kellene lenni, például az új városközpontban, az ABC- árúház és az IBUSZ-,iroda előtt, hiszen évek óta kész az épület, ott fű helyett embermagasságú gaz nő. Igaz, a tereprendezés sem történt meg maradéktalanul, az építő vállalat elmulasztotta néhány, csaknem mázsás betontömb elszállítását. A feladatok az utóbbi néhány esztendőben sokasodtak meg Pakson, nehéz lépésit tartani. A tanács a lehető legtöbb pénzt biztosította az üzem gépi felszereltségéhez, de ez nem minden, az előbbiekből is kiderült. Mindenesetre lényeges változást jelent majd a,z üzem életében az új telephelyre való költözés. Ez teljes egészében csak a, tervidőszak végéiq valósul meg, de már az idén átköltözhetnek a központi műhely dolgozói, mégpedig ú| qépek mellé. A tmk és az aszitalos- műhe’ly tehát sokkal termelékenyebben tud dolgoznü, rövid idő múlva,. Elkészült a raktár is az új telephelyen, a várostól délre fekvő, formálódó ipari negyedben, a betonüzem mellett. Készüli majd irodaépület, mosdókkal és más szükséges létesítményekkel, továbbá tervezik egy nagy aayagtároló tér kialakítását és a parkok fenntartásához való üvegház építését. Sőt, a jövőben remélhetőleg már parképítő részleget is kialakítanak az üzemnél esőkkor tovább gyarapodik a parkterület a városban, a programnak megfelelően. Jellemző adat a> munkák sokasodására,: az idei évre tervezett termelési érték ötmillió forinttal több az előző évinél, de ezt még túl is teljesítik. Nagyobb részét építőipari tevékenység adja, főleg/ új beruházások, illetve felújítás. Szép munkával felújították az Anna utcai régi, nagy iskolaépületet, kicserélték például az egész tetőszerkezetét és új ablakokat készítettek a formás házra,, falaztak és tataroztak az üzem szakmunkásai. Transzlformátor-lházat készítettek a Kishegyi últ mellett. Tanácsi ház felújítása 14 helyen történik meg az idén. Átalakították a Duna mozi belsejét, ez az egyetlen idegen megrendelésű munkájuk, a> többit mind a tanács rendelése alapján végzik. Az örvendetesen sok útépítést is: elkészült már a betonút a Hideqvölqyi úton az eliső ütemben, továbbá az Anna utcáiban, a Május 1. utcában, a Péter utcában, és a Vak Bottyán utca egyik szakaszán, ahol aktuális volt. Most a regi városrész fölötti hegyoldalon, valamint a Béke étterem mellett, a 6-os útra vezető, örökké tócsás csomóponton. Sőt, a Cseresznyésbe vezető földultbál i<s betonút lesz egy kilométernyi szakasz 1982- ben, a többi pedig majd a lehetőségek szerint épül, a következő években, éhhez a kedveidé vált üdülőkörzeti pusztához. Az ingatlankezelés nem kis feladat, 380 lakás tartozik az üzemhez ilyen tekintetben. A legújabb és talán legkorszerűbb tevékenység Pakson a hőszolgáltatás, ami azt jelenti, hogy a Kishegyen, az atomerőmű lakótelepének szomszédságában a nem szolgálati lakásokat is bekapcsolták a központi fűtés hálózatába, és ezzel a tevékenységgel a költségvetési üzem nyolctagú csoportja foglalkozik. A jövőben épülő, OTP-beruházású lakások is az „erőműves” hőszolgáltatásból részesülnek majd, tehát ez is tovább fejlődik, az üzemmel együtt. A paksi lakosság különböző igényeinek kielégítését folyamatosan nem biztosíthatja az üzem, csak amikor erre módja van: szállítani, szakipari munkákat végezni rendszeresen nem tudnak az üzem dolgozói a városban, hiszen ritkán adódik szabad kapacitás. Ha lehetőség van rá, elvégzik még ezt is. Kisebb javításokat az asztalos, a festő, a lakatos és a vívezeték-szerelő szakmában. Hangsúlyozni kell, hogy kevés a lehetőség, mert az előírt, betervezett nagy munkák elfoglalják az üzemet, sokszor a kelleténél is jobban,. G. J. Fotó: Gottvald Tervmódosítás után is lemaradás Nem gurul a labda - a „labdagyárban 99 Vastagon beteríti az égboltot a fekete füst. Simontor- nyán a Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat kémény! okádja a feketeséget. Akár jelkép is lehetne —, ha a környezetvédők nem büntetik meg érte őket — ez a sötét, gomolygó felhő. Jelkép lehetne, mert a gyár bajban van. Érezni lehetett ezt már tavaly is, de hogy ennyire, azt talán még a legnagyobb rosszakarójuk sem kívánta nekik. Mondom, gondoltak már tavaly is arra, hogy az 1982-es év a bőr- és szőrmeipar fekete éve lesz. A világtendenciák lassú javulást mutattak, de közben továbbra is maradt a rossz piac, a visz- szaesés jóval nagyobb, mint azt a tudós előrejelzők gondolták volna. A simontornyaiaknak a bőr és a szőrme a termékük, meg a labda. S nem gurul a labda — a „labdagyárban"! Pedig volt egy világbajnokság közben, és mégsem. Ezt érezni lehetett 1981 őszén is, amikor Körtés István, a gyár igazgatója és Pataki István, az ARTEX vezérigazgató-helyettese Franciaországban az ADIDAS céggel tárgyalt. Szerettek volna eladni 1982-re 400 ezer labdát, de csak alig kétszázezer kelt el. Nagy szenzációnak látszott, hogy sikerült az eladási árat emelni. Szenzációnak látszott, de nem volt az. Akik járatosak a világban, azok tudták, hogy Franciaországban az infláció nagyobb lesz, mint az a tíz százalék. Tehát annyit jelent, mintha nem is emeltek volna árat. De azért voltak olyan elővigyázatosak, hogy rögtön árfolyambiztosítást kötöttek. Ezt még megfejelték az úgynevezett SD-klauzával, ami annyit jelent, hogy ha nagyobb mértékű lesz a francia frank árfolyamának változása, akkor a biztosító fizet. Ebből is látszik, hogy a si- montornyaiak gondja nemcsak a labdaügyből adódik. Tervmódosítás lefelé... Egyszerű lenne a dolog. Körtés István igazgató akár meg is magyarázhatná az ügyet, de nem teszi. Nem tette ezt akkor sem, amikor beszámolt az első félévi eredményekről, illetve az eredménytelenségről a gyár dolgozóinak. — Tizenkét évig folyamatosan növeltük termelésünket, eredményünket, szépen gyarapodott az üzem ebben az időszakban. Az idei évben — igaz — több mindent megváltoztattunk,- de mégsem tudunk eredményt felmutatni. Úgy néz ki, hogy a vállalat az első fél évben éppen csak működött — mondja az igazgató. — Vegyük, sorra az okokat? — A labdagyártás folyamatos volt, egy szót sem szólhatunk az üzemre. Ők mindig teljesítették az előírt tervszámokat, úgy, hogy közben a minőség is javult. Csak a kiszállítás akadozott. Ez pedig éppen elég. Május végétől július végéig 30 ezer darab labda volt a raktáron, nem tudtunk csomagolni, mert a megrendelő nem küldött anyagot, így nyolcmillió forintunk ott állt a raktárban. Ez természetesen hiányzott az első féléves tervből és a nyereségből is. A másik gondunk: az idén bizományosi rendszerre tértünk át a külkereskedelemben. Előtte saját számlás volt, ami annyit jelent, hogy a szállítás után rögtön pénzhez jutottunk. A bizományosiban pedig több hónapig kell várni a pénzre. — Úgy tudom, hogy ebben a külkereskedelmi formában már többen jutottak hasonló sorsra, mint önök. — Van ennek előnye. Gyorsabb és mozgékonyabb. Nem is lett volna semmi baj, ha közben megérkeznek azok a pénzek a számlánkra, amit különböző vállalatok nem utaltak át időben. — Olvasom a beszámolóban, hogy a levacast bortermelés még mindig nem indult be. . . — A második félévtől ezen is változtattunk. Addig a Budapesti Bőripari Vállalattal közösen dolgoztunk, most felbontottuk a szerződést, önállóak lettünk, tőlük 700 ezer forintért béreljük a gépeket. Már van 12 ezer négyzetméterre megrendelésünk. Több oldalú „támadás” érte a gyárat az első félévben. A belkereskedelem nem rendelt bőr- és szőrmeárut. Nerrr tudták az ötnapos munkahét termeléskiesését pótolni, nem megfelelő a munkaidő-kihasználás a gyárban. Drágult az egyes termékek önköltsége. Mindezek alapján módosították a tervet. Az eredeti 256 millió forintos bevétel helyett 215 millió forintra csökkentették. A 60 milliós exportot pe- diq 54 millióra, a nyereséget 25 millió helyett 20 millió forintra. A módosított tervet sem tudták teljesíteni, az árbevételt is és az exportot is csak 96 százalékra, s a nyereség pedig csak 285 ezer forint volt. Kapkodott a vezetőség A következő mondatokat olvasom abban a jelentésben, amelyet az igazgató felolvasott munkásgyűlésen: „A vállalat vezetését gyors, sokszor kapkodó, erőszakos intézkedésre késztette a helyzet." — Természetesen mi is rosz- szul dolgoztunk. Nem lehet mindent a piacra hárítani. De azért el kell mondanunk, hogy kevés vállalat nem rendülne meg, ha nyolcmillió forintja állna a raktárban, vagy hárommillió forintot nem fizet ki a biztosító, sőt, volt olyan időszakunk is, amikor 4,4 millió forint forráshiányunk keletkezett, de ugyanakkor kint volt tízmillió forintunk. — Engem érdekelnének a belső hiányosságokból eredő veszteségek is. — Azt már tisztáztuk, hogy a vezetés is kapkodott. Olyan gondunk is akadt, és csak most jöttünk rá — a bajban körültekintőbb az ember —, hony a szőrmekikészítőben nincs minden rendben. Tőlük vártuk, hogy az irha gyártásával kihúznak bennünket a bajból. S közben kiderült, hogy rossz ott a termelésirányítás, az üzemi légkör, személyes ellentétek vannajt. — A bajból merre vezet ki az út? — Japánba a napokban küldtünk ki juhbőrtakarókat. Űk hajlandók lennének 25 millió’ forintért vásárolni tőlünk. Ezeket a takarókat izületi betegségben szenvedőknek készítjük. A levacast gyártását magunk irányítjuk, van már érdeklődés Csehszlovákiából, az NSZK-ból és Jugoszláviából. Csökkenteni kell a labdagyártás önköltségét. Ez abból a szempontból is fontos, hogy 1983-ban is kapcsolatba akarunk maradni az ADIDAS céggel és árat már nem tudunk emelni. Rendezni kell a belső dolgainkat. Nyitott vállalat a bőr- és szőrme Simontornyán. Szeretnek gyorsan reagálni a piac minden rezdülésére. Ez az első félévben nem sikerült. Az év hátralévő időszakában tudnak még javítani a helyzeten, hogy aztán a sikeres tizenkét év után, rossz álomként emlegethessék a feketére sikeredett tizenharmadikot. H.—J. Van mit tenni. Az új városközpontban ez nem díszcserje, hanem gaz. Az épülő új telephely, a várostól délre Körtés István igazgató és a labdák
