Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
Képújság 1982. szeptember 4. Tovább épül a I NDK Kézművesség és kisipar A Német Demokratikus Köz- táraságban 0,4 millió a kézművesek és kisiparosok száma, azaz a fizikai munkások 4,5 százaléka dolgozik a magán- szektorban. Helyzetükről, tevékenységükről, a népgazdaságban elfoglalt helyükről volt szó a Liberális Demokrata Párt, az LDPD legutóbbi, áprilisi kongresszusán. A kongresszuson a többi között megállapították: ma az NDK-ban dolgozó kézműveseket és kisiparosokat megilletik mindazok a juttatások, mint az ország más állampolgárait, így ők is részesülhetnek az olcsó tarifákban, az alacsony lakbérben, az ingyenes egészségügyi ellátásban és más szociális juttatásokban. A kézművesek és kisiparosok jogait és kötelességeit számos jogszabály rögzíti, hiszen a lakosság ellátása szempontjából különösen fontos a kézmű- és kisipari tevékenység. Ezért az illetékesek iparengedélyek soron kívüli kiadásával, adókedvezményekkel és előnyös feltétéül, esetleg kamatmentes hitelekkel, továbbá ipari tanulók képzésével segítik a kisiparosokat. Ezeknek az intézkedéseknek a hasznát bizonyítja, hogy 1975-höz viszonyítva 1980-ra 4200-zal nőtt a kisiparosok száma az országban. Célszerű intézkedésekkel törekszik az állam a kiveszőben lévő szakmák és iparágak fenntartására és fejlesztésére is. Az ipari tanulók képzésének skáláját is ennek megfelelően szélesítik: jelenleg 37 úgynevezett ritka szakmában képeznek szakmunkásokat az intézetek. Különösen jelentős a kézművesek és kisiparosok szerepe a szolgáltatásokban. A háztartások gazdagodásával együtt nő az igény a szolgáltatások iránt. 1985-re már 20 százalékos növekedésre lehet számítani. Hogy a fokozott igényeket kielégíthessék, már az elmúlt öt évben is 30 ezer iparengedélyt adtak ki a hatóságok. A kisiparosok teljesítménye az 1950. évi 5 milliárd márkáról 1980-ra 16 milliárd márkára emelkedett, a szolgáltatások, javítások mennyisége pedig ugyanezen idő alatt csaknem megkétszereződött. A botanikus kert ritkaságai A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság egyik büszkesége a 250 hektár kiterjedésű phen- jani központi botanikus kert, amelyben az ország minden növényének egy-egy példánya megtalálható. A botanikus kert igazgatója lm Rok Dzsae, aki Dél-Koreá- ból települt át, s 1947 óta a phenjani Kim Ir Szén Egyetem megbecsült professzora. Vezetése alatt a botanikus kert sok növényféleséggel gazdagodott. Itt díszlik például a tucsung-fa, amelyet a XV. századig gyógyászati célokra hasznosítottak, de napjainkban már kiveszőfélben volt, s most újra termesztik. A botanikus kertben gyógynövény- parcellákon nőnek a ma is közkedvelt, vagy rég elfeledett, de újra felfedezett növényfajták. lm Rok Dzsae az elmúlt évtizedekben számos szakkönyvet is írt. Legismertebb művei: a „Korea flórája", „A koreai növényélet könyve" és a „Koreai növénymutató". A BAM-vasútvonal egyik, már működő szakasza (Fotó: APN-KS) A Bajkál—Amur vasúti fővonal eddig elkészült együttes hossza — amelyen már folyamatos a forgalom — megközelíti az ezer kilométert. A forgalom pontos ritmusának betartását a legkülönfélébb automatikus rendszerek segítik, melyek alkalmazása minimumra csökkenti a vasútvonalat kiszolgáló személyzet számát. A vasút mellett hatvan település épül. A lakásokkal egy időben építik fel az óvodákat, iskolákat, kórházakat és a kulturális-szolgáltató létesítményeket. Nagy figyelmet fordítanak a környezetvédelemre: a vasút mentén nagy teljesítményű víztisztító berendezéseket helyeznek üzembe. Szibériában és a Távol-Keleten található a Szovjetunió nyersanyagkincseinek mintegy nyolcvan százaléka. Évrői évre mind nagyobb jelentőséggel szerepelnek ezek a vidékek a Szovjetunió fűtőanyag- és nyersanyag-mérlegében. Olyan, minden időben járható, megbízható „ütőérre” van szükség, amelyen a nyersanyagok és az energiahordozók eljuthatnak az ország más területeire is. Ezt a szerepet szánták a BAM-nak, amely ezen kívül a transzszibériai vasútvonal tehermentesítését is segít megoldani. Ma a Bajkál—Amur vasútvonal három részegysége, a tindai, az urgali és a szeverobajkali üzemel rendszeresen. A szállítások egyharmada magát az építkezést, kétharmada már a népgazdaságot szolgálja. A vasútvonalon elsősorban fával és szénnel megrakott szerelvények közlekednek, melyek rakományukat a szibériai fogyasztókhoz és a távol-keleti kikötőkbe szállítják, ahonnan exportra kerül. Két személyvonat teremt az időjárástól független, biztonságos kapcsolatot Tinda és Moszkva, illetve Tinda és Csita között. Mindkét irányban közlekedik hat-hat helyi érdekű személyvonat és több összevont teher-személyvonat. A Bajkál—Amur vasútvonal berendezéseit tizenöt köztársaság üzemeiben készítik, több száz tudományos intézet foglalkozik a BAM-övezet gazdasági hasznosításával. A Bajkál—Amur vasútvonalon az átmenő forgalom megnyitása 1985-re várható. Szovjet nyugdíjasok A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala közleménye az 1981. évi gazdasági és szociális terveinek teljesítéséről beszámol arról, hogy javult a nyugdíjellátás, emelkedtek a legalacsonyabb öregségi és rokkantsági nyugdíjak. A különböző intézkedések eredményeképpen 14 millió nyugdíjas anyagi helyzete javult. A nyugdíj korhatára a Szovjetunióban a férfiaknál 60, a nőknél 55 év. A bányászatban, a vegyiparban, a fémkohászatban, a közlekedésben, a fakitermelésen, az építőiparban és a textiliparban dolgozóknak joguk van öt, sőt, tíz évvel korábban nyugdíjba benni. öt évvel korábban mehetnek nyugdíjba a sokgyermekes anyák, valamint azok, akik hosszabb ideig dolgoztak a távoli északon, vagy más kedvezőtlen éghajlatú területen. NÖVEKVŐ ELLÁTÁS A férfiaknak minimum 25, a nőknek 20 évet kell munkában tölteniük, hogy jogosultak legyenek a nyugdíjra. Ebbe beleszámít a szakmunkásképző intézetekben, valamint a technikumokban eltöltött idő is, de ugyancsak beszámítják a felsőfokú tanulmányok idejét is, ha előtte már dolgozott az illető a termelésben. Ha valamilyen oknál fogva valakinek nincs meg a szükséges ideje, akkor arányosan, a munkában töltött évek szerint kap nyugdíjat. Ez alól természetesen van kivétel. Ahhoz, hogy egy sokgyerekes aríya teljes nyugdíjat kapjon, elég, ha öt évet dolgozik. A nyugdíjak mértéke évről évre nő. Ez részben a fizetések növekedésével kapcsolatos, hiszen ennek színvonalától függ a nyugdíjak megállapítása. A nyugdíjak általában a fizetések 50—55 százalékát teszik ki. A tizedik ötéves terv idején (1976—80) az öregségi nyugdíjak a munkásoknál és az alkalmazottaknál átlagosan 14,3 százalékkal, a kolhoztagoknál pedig majdnem 40 százalékkal emelkedtek. FOGLALKOZTATÁS A szovjet állam folyamatosan javítja a nyugdíjasok szociális ellátását, de abban is érdekelt, hogy minél nagyobb számban bevonja őket újra a termelő munkába. Ez több okból is hasznos a társadalomnak. A nyugdíjas korúak általában magas képzettséggel, nagy tudással rendelkeznek és át tudják adni tapasztalataikat a fiataloknak. A Szovjetunióban jelenleg csökken a munkaképes korosztály növekedése: demográfiai „mélypont" érezhető. Természetesen a hiányzó munkaerőt csak a nyugdíjasok önkéntes munkájával nem lehet pótolni. E probléma alapvető megoldását az állam és a társadalom a munka termelékenységének növelésében, a további gépesítésben, valamint a termelés automatizálásában látja. Ennek ellenére a nyugdíjas korosztály sem hagyható számításon kívül a munkaerő-tartalékok számbavételekor. Ennek a problémának nemcsak gazdasági, hanem társadalmi-pszichológiai aspektusa is van: az aktív tevékenység megőrzi a nyugdíjasok frisseségét, optimista életszemléletét, és életüket is meghosszabbítja. ELŐNYÖS INTÉZKEDÉSEK Ahhoz, hogy minél több nyugdíjast vonjanak be a termelő munkába, természetesen anyagilag érdekeltté kell őket tenni, valamint meg kell teremteni számukra a megfelelő munkafeltételeket. A szovjet kormány és a párt által 1979- ben elfogadott rendeletek pontosan megszabják ezeket a feltételeket. Sok nyugdíjas dolgozó számára a munkanap csak hat óra a nyolc helyett, alacsonyabbak a normák, de ez nincs hatással a fizetésre. Ezenkívül a nyugdíjas kor elérése után minden munkában töltött évért kiegészítést adnak a nyugdíjhoz. APN—KS Negyven zenemű, köztük Strauss Tavaszi hangok című keringője, Aljabjev Pacsirta című románca és Beethoven Hold szonátája szerepel a világ egyetlen kanáriegyüttesének repertoárján. Minden madár meghatározott sorrend szerint, igen nagy pontossággal fütyüli el a ráosztott dallamrészt. ' A madárkórust a harkovi Fjodor Fomanko tanította be. A szibériai energia • •• rr • jovoje Az APN interjúja Abel Aganbegjannal, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szibériai Tagozata Gazdasági és Iparszervezési Intézetének igazgatójával. Szibéria különleges helyet foglal el a Szovjetunió 1990-ig terjedő, hosszú távú gazdasági stratégiájában. Ezen a hatalmas területen található az ország tüzelőanyag-tartalékainak háromnegyed része, ásványkincseinek és faállományának több mint a fele, vízkészleteinek csaknem a kétharmada és vízenergiájának ugyancsak több mint a fele. A szibériai termelőerők gyorsított ütemű fejlesztése már eddig is három tervidőszakot (1965—1980.) ölelt fel. A tervszerű munka eredményeként 1980-ban — az ország történetében először — Szibériában már több tüzelőanyagot termeltek, mint a Szovjetunió európai részén és az Urálban együttvéve. Ma elsősorban a nyugatszibériai kőolaj- és földgázipari komplexumot, az ország fő fűtőanyag-energetikai bázisát fejlesztik. Az első millió tonna olajat 1965-ben bányászták ki ezen a vidéken. 1970-ben 31 millió, 1975-ben már 148 millió, 1980-ban — a gázkondenzátumot is beleértve — 315 millió tonna olajat adott Nyugat-Szibéria a népgazdaságnak. A tervek szerint 1985- ben az olajtermelés eléri a 385—395 millió tonnát. A nyugat-szibériai fejlesztésekkel párhuzamosan megkezdődik Kelet-Szibéria kőolaj- és földgázkészleteinek felkutatása és a tengeri selfövezet, a szárazföldi talapzat kőolajmezőinek feltárása, majd hasznosítása. Az előző három ötéves tervhez viszonyítva a nyugat-szibériai fejlesztések új vonása a gázkitermelés részarányának ugrásszerű növelése. Az első milliárd köbméter gázt 1964- ben termelték ki ezen a tájon. 1975-ben 38 milliárd, 1980-ban pedig 163 milliárd köbméter gázt juttatnak az iparnak. 1985-ben megkétszerezik a termelést, s 330—370 milliárd köbméter gázt szállítanak a gazdaságnak. A gáz ugyanis a leghatékonyabb hőhordozó, kiválóan pótolja az olajból készült kazán- és kohó-tüzelőanyagokat. Emellett a gázt egyre szélesebb körben alkalmazzák technológiai tüzelőanyagként, vegyipari nyersanyagként, például a metalon- és az ammóniagyártásban. A gázkitermelés bázisa a tyumenyi terület északi vidéke, bolygónk egyik legnagyobb gázlelőhelye, ahol a világ gázkészleteinek csaknem egyhar- mad része halmozódott föl. Az itteni gázmezők, az urengoji, a bovanyenkovi, a jamburgi és a már működő medvezsjei lelőhely gáztartalékai trillió tonnákban mérhetők. A hosszú távú terv másik, rendkívül fontos új vonása, hogy a nyersanyag-kitermelő bázison kiépül a feldolgozó ágazat, s így tovább fejlődik az olaj- és gázkémia is. özembe helyezik a toboli petrolkémiai kombinátot és a tomszki vegyipari vállalat új gyárait. Nyugat-szibériai nyersanyagot kap az omszki, az angarszki, a pavlodari és a csimkenti kőolajfeldolgozó üzem, s később a most épülő acsinszki gyár is. Növekszik a kaucsuk, a műanyag, a vegyiszál és a háztartási vegyianyagok termelése. A kőolaj és a földgáz jelentős részét a Volga-vidék és az ország más területeinek nagyüzemeibe juttatják el. A legnagyobb olajkémiai vállalatok pedig Nyugat-Szibériában, a nyersanyagbázison épültek fel. A kitermelésre fordított kiadások növekedése ellenére még mindig a szibériai tüzelőanyag a legolcsóbb a Szovjetunióban, mert az idetelepített energiaigényes üzemek révén megtakaríthatják a szállítási költségeket. Megkezdődött ezen a területen a földgázzal és kísérőgázzal működő villamos erőművek építése is. Az első tapasztalatokat az Ob középső folyása mentén megépült 2,5 millió ki- lowattos szurguti körzeti villamos erőmű létesítésénél szerezték. Az erőmű úgynevezett sovány kísérőgázzal működik, amelyből előzetesen kivonják az értékes komponenseket, például a nem stabilizált benzint. így a szörguti villamos erőmű a magas építési költségek ellenére nagy hatásfokkal, kifizetődőén üzemel. A kőolaj- és földgázkitermelés mellett Szibériában tovább fejlesztik a szénbányászatot. Például a Kuznyecki-szénme- dencében a jelenlegi 150 millióról 250 millió tonnára emelhető a széntermelés még ebben az évszázadban. ik Vakok nyomdája Lőcse városa sok mindenről híres, de az öt kontinensre leginkább a nyomdája viszi el a hírét. Ez a nyomda valóban ritkaság: vakok számára dolgozik. Igaz, évente húsznál több mű nem kerül ki innen, — köztük a vak gyerekek általános és középiskolás tankönyve —, de a lőcsei nyomda így is szinte páratlan segítséget nyújt világtalan embertársainknak, és nemcsak Csehszlovákiában. Tavaly 150 ezer példányban nyomtatták ki a kubai vak gyerekek háromkötetes iskolai tankönyvét. A nyomdászok nem elégedettek a teljesítménnyel. Most a pontozott írás komputeres szedéséve1 próbálkoznak, hogy az eddiginél több könyvet nyomtathassanak. Ebben segítségükre van a nyomda könyvtára, amely a maga nemében szintén egyedülálló. Negyedszázad alatt a világ minden tájáról 600 pontozott írású könyv gyűlt itt össze. Előállításuk módszere tanulságul szolgál. Mellettük sorakozik a polcokon 500 úgynevezett hangos könyv a vakok számára. Kifizetődő zongorakészítés A zongoragyártás — mondják — nem kifizetődő mesterség. Nem lehet az, mert a zongorát nem sorozatban gyártják, hanem — művész kézzel — darabonként építik — legalábbis a kelet-csehországi Hradec Královében. Nem utolsósorban ezért van jó hírük a legnagyobb virtuózok körében, amilyen például Szvjatoszlav Richter, Carlo Zecchi, Julius Kitchen. Itt készül a Petrof I. Mondial nevű nyújtott pedálos versenyzongora, amelyhez e művészek, ha csak tehetik, mindig, mindenütt ragaszkodnak. Mechanikailag, akusztikailag mindegyikük remekmű. És mégis: különös érdekesség, hogy a Petrof zongorák ára változó. Egy szakértői bizottság minden zongora árát külön-külön állapítja meg — művészi értéke, technikai tökéletessége szerint. Az ár néha igazán borsos. A zongoragyártás tehát mégis kifizetődő. A csehszlovák kormány egy Petrof I. Mondiált nemrég az UNESCO párizsi palotájának ajándékozott. A zongorát néhány művész ma már a klasszikus Bö- sendorferrel emlegeti együtt. Szeizmográf a tárnában A nyugat-csehországi Kas- perské Hory olyan város, mint nálunk Eger, vagy Miskolc, esetleg Pécs — abban az értelemben, hogy aki a közeli hegységben akar túrázni, kiindulópontnak rendszerint e városokat választja. Kasperské Hory- ból indul ki a „bakancsos túra”-útvonalak jó része a Su- mavába, a csehszlovák—nyugatnémet határon fekvő, 1300 méter magas hegység ősrenge- teqébe. Valamikor más céllal sereglettek ide az emberek. A közeli „aranypatakokat" keresték és a sziklába vájt tárnákat, mert a Sumava gazdag volt aranytelérben. A csillogó fém kifejtését 1922-ben befejezték, az utóbbi időben azonban újraélednek a tárnák. Nem, most nem aranyat keresnek a sok száz méteres tárókban, hanem a prágai tudományos akadémia itt rendezte be földrengésfigyelő intézetét. A választás jó helyre esett. A szeizmográfnak abszolút nyugalomra van szüksége, hogy észlelhesse a legtávolabbi kontinens legkisebb rezdüléseit is. (f. a.)
