Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-28 / 227. szám

» 1982. szeptember 28. NÉPÚJSÁG 3 Új létesítmények Gunaroson Szezon végi számvetésféle (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A gunarasi strandfürdő a sze­zonvég felé tart: e hónap 30-án zárja ' be kapuit. Május 1-től üzemel folyamatosan. Az állan­dó nyitva tartás folytonos ké­szültséget igényel, de megéri a strand üzemeltetőinek, s a láto­gatókat sem éri csalódás zárt kapuik miatt. A strandfürdő 1973-ban, a fedett fürdő 1977- ben nyílott meg. Az utóbbi idő­szakban egész évben fogad vendéget - karácsony, újév, húsvét kivételével - Gunaras. A strand területén két termálvizes ülőmedence, két gyenmekpan- osaló, csónakázótó, ahol hor­gászni is lehet. — Szolgáltatásainkkal az ide­látogatók kényelmét, igényeit igyekezünk mindinkább teljesí­teni - mondja Kovács Sándor, a fürdő igazgatója -. Részben az áfész, részben a Tolna me­gyei Víz- és Csatornamű Válla­lat üzemelteti a fürdőt, az el­látást kistermelő zöldséges, ba- záros, vattacukorgyártó is segí­ti. — Nyáron, a megnövékedett forgalomban hogyan bírják a többletmunkát? — Ilyenkor az állandó stáb mellé 15-16 főt veszünk fel, többnyire nyugdíjasakat és diá­kokét. — Több vendéget megkérdez­tem: mi az, amit hiányolnak a strandról... — Ismeretes előttem: a tizen­évesek medencéjét, melynek létrehozása távlati tervünkben szerepel. Mi az, ami nem tet­szik? - kérdez vissza az igaz­gató. — Amiről nem győzünk eleget beszélni, írni: szemetelnek... Hány embernek kellene ezt itt megszívlelnie egy idényben? — Az elmúlt évben 170 000- en látogatták meg strandjain­kat. 102 ezren a fedett fürdőt. Ez várható az idei „évad” vé­géig is. A fedett rész kettős célt szol­gál: egyrészt gyógyászati fel­adatokat lát el, ugyanakkor a nagyközönség szolgálatában is áll. Erről a részről általában annyit tudnak az emberek, ,hogy bármely évszakban látogatha­tó. Három medence: kettő kör alakú, közepén gombával ellá­tott, s egy úszómedence fogad­ja a fürdőzőket. Hőmérsékletük változó, orvosi előírás szerint: a\ 28 Celsius-fokos alsó határtól a 38 Celsius-fakig. Itt főállású főorvos vezetésével folyik a gyógyászati tevékenység. 'Kevesebben tudják azonban azt, amit lelkes kalauzom, Bőr Nagy Adóm üzemmérnök be­mutat: — Számtalan kis terem­ben fülkében dolgozunk a be­tegekért és a „privát" fürdőző- fcért egyaránt. Gyógykezelést természetesen itt is csak SZTK- beutőltak, s a dombóvári kór­ház beutaltjai kaphatnak. A gyógyítás sokrétű, az emésztő­rendszeri problémákra, fogíny- bántalmaíkra, a mozgásszervi megbetegedésekre igen jó a víz alkáli hydrogén-carbonát, valamint fluorit tartalma. Ezt még szükség esetén vegyszere­sen kiegészítik. Található tuska­tedra (intenzív vizSugárlkezelés), fogínyzuhany-íberendezés, ülő­kád. A fizikoterápiás kezelések egész sorával gyógyítanak, s le­hetőség van a víz alatti sugár­masszázsra is. A gyógy- és sportnmasszázst képzett massző­rök végzik. Elektromos véqtaq- fündőtk, elektromos kádfürdők seqítik még az orvosokat mun­kájukban, a betegeket a gyó­gyulásban. Ebben a hónapban adták át az alagsori részt, mellyel több szolgáltatást tudnak a gyógyu­lás érdekében nyújtani: az alag­sorban kapott helyet a viz alat­ti torna, száraz tornaterem, a súlyfürdő, az extenziós vibrátor és az iszaipoló. A száraztorna-termet a meg­lévő felszereléseik mellett, futó- szőnyeggel, ergométerrel bőví­tik, s rövid időn belül ezt a ter­met a nagyközönség is hasz­nálhatja, s már megérkezett, és beszerelésre vár a gyógyászati cá'lokat szolgáló pilllongókád. Talán kevesek előtt ismert a Solárium-napfényfürdő. Ezt bár­ki igénybe veheti, kvarcnál lé­nyegesen jobb, nem kell szem­üveget használni, s nem éget. Egy kúra — 10 alkalom - a leg­csodálatosabb barna színt ad­ja. A szaunázás jótékony ha­tását is kipróbálhatja az ide­látogató. Ehhez tartozik a tus, a 16 Celsius-fokos mártózó- hi­degmedence, a gőzfülke, s pluszként egy nyitott tetejű úszómedence. Tegyük mindehhez, hogy a környezet kultúráltsága, szép­sége sem utolsórendű. A ké­nyelmet fotelok, színes televizió, ülőgarnitúrák, az egzotikumot növények teremtik meg. Sitikéi Zoltán, a Hotel Guno- ras igazgatója elmondja, mi­lyen mértékben szélesedik, bő­vül az idegenforgalom. — A tizenhét szobával rendel­kező szállodában sok nyugat­német, jugoszláv, francia ven­dég fordult meg, de svéd, hol­land, egyiptomi és líbiai állam­polgárok is élték itt. A hotel érdekessége a kétsávos auto­mata tekepálya, a kempingben pedig a teniszpálya. Szolgálta­tásaink közé tartozik még a sé- takocslikázás a városban, a sző­lőhegyre, az alsóhetényi park­erdőbe. A hintázáson kívül - kívánságra - hangulatos ta­nyapartikat is rendezünk. A kemping 16 üdülőházból és 16 lakosztályból, valamint sátor- verésre alkalmas helyből áll. Végül, de nem utolsósorban, biztosított az olcsó és igen vá­lasztékos étkezés is. A tervezőt dicséri a duplapultos önkiszol­gáló étterem, mely az utcáról, s a strandról is nyitott. A Cam­ping Étterem vezetője, Tulezi György bízik abban — ahogy az elmúlt évben is volt —, hogy az idei idény elmúltával is gaz­daságosan üzemel az étterem, ahol az árak csupán fillérekkel emelkedtek, s a jól szervezett diszkó sem utolsó vonzerő. — Milyen terveik vannak? - faggatom tovább az igazgatót, Kovács Sándort. — Felelőtlenül nem alkarok beszélni, így pontos dátumokat nem tudok mondani. A fedett részben iszappakolással, melyet Hévízről hoznak, és ivóvízkúrá- val is gyógyítunk hamarosan. A jövőt illetően még nézze meg a makettot... S itt már látható ABC-áruház étteremmel, egyéb járulékos ré­szekkel, mint például fodrászat. Ezt összeköti egy csukott üveg­folyosó a fedett résszel, ahol bizony jó lenne egy fekvőágyas rész, újabb medence, sportpá­lyáik, üvegházas virágfcertészet... Mindehhez sok pénz kell, s olyan nagyméretű társadalmi összefogás, miint amilyen a für­dő indításakor volt. JAKUSNË BOGNÁR P. IRÉN Ki szóljon? Úgy hozta a sor, hogy egyenességéről és nyersnyakas szókimondásáról hires barátom nemrégiben dühbe gurult. Osztoztam indula­tában, igy — lévén a harag rossz tanácsadó — ideig-óráig várnom kellett, hogy lehiggadva általánosabb érvényű következtetéseket pró­báljak levonni a mindkettőnket felbosszantott esetből. Arról volt szó, hogy egy nyugdíjas is­merősöm felháborodva magyarázta, mennyire koszos az egyik fontos közintézmény előkertje. „Valaki igazán szólhatna az igazgatónak!" — füstölgött. „Miért nem szólsz t e ?" válaszol­tuk. „É n ?!" — bámult ránk olyan arckilejezés- sel, mintha arra kívántuk volna rávenni, hogy tegyen javaslatot a Magyar Népköztársaság Alkotmányának megváltoztatására. „Hát ki va­gyok én?!" Itt jött a bökkenő. A szóban forgó intéz­mény magas beosztásból nyugdíjba távozott egykori dolgozója volt az illető. Ami talán ért­hetővé teszi, hogy mindkettőnket elfutott a méreg. Azt persze már sokkal kevésbé teszi érthe­tővé, hogy ugyanő a sarki rendőrtől a lakó­bizottság elnökéig, a városi-, a járási- és a megyei tanácstagig, vagy az országgyűlési képviselőig, netán a magyar ENSZ-delegáció vezetőjéig mindenkitől elvárta volna, hogy az ő szemét is sértő visszásság megszüntetése ér­dekében kinyissa a száját. Csak a sajátját tar­totta zárva. Pontosabban azt sem, hiszen egy­más közt csakugyan szóvá tette azt, amit ko­rántsem ilyen szűk körben, hanem az illetékes előtt kellett volna megcselekednie. Az „illeté­kes" szenvtelen, személytelen kifejezés, utá­lom is, de itt mégis helyénvaló a használata, hiszen egy jól szervezett társadalom minden problémájának megoldására kell lennie ille­tékesnek. Van is. Aktiv szolgálata idején a bevezető­ben említett nyugdíjas is az volt, méghozzá az életnek egyáltalán nem akármilyen területén. Galádság lenne tőlem azt feltételezni, hogy épp a saját múltjából táplálkozó emlékei kész­tették passzivitásra. Végtére is előfordul, hogy akad illetékes, aki a legőszintébben utálja a hozzá forduló panaszost, hiszen ha nem jön, akkor intézkednie se kell. Az intézkedés dön­tést, felelősségvállalást, ezzel együtt ismerjük el, hogy némi kockázatot is jelent, ami feltét­lenül kevésbé örömteli, mint mondjuk a meny­asszonytánc. Mégis, ha a „Ki szóljon?" kér­désre feleletként rendszeressé válik valamifé­le össznépi egymásra mutogatás, akkor félő, hogy a világ, pontosabban a mi világunk dol­gai eléggé döcögősen mennek majd előre. Szólni ugyanis mindenkinek joga van. Akár ostobaságot is szólhat, csak jobbító, javító szándékkal tegye. No persze azt, aki szól, meg is kell hallgat­ni. Ez a legkevesebb. O. I. Befejeződtek a szakszervezeti ifjúsági napok Gazdaságpolitikai fórum - Szakmunkás*tanácskozás - Díjkiosztás ünnepélyes külsőségek között, de két munkaprogrammal. be­fejeződtek a szakszervezeti if­júsági napok Tolna megyei ren­dezvényei. A munkaprogramok: gazdaságpolitikai fórum fiatal ■műszakiak, középvezetők részé­re (erről később bővebben szólunk), szakmunkásképző-inté­zetek szakszervezeti alapszervi vezetőinek tanácskozása és kü­lönböző pályázatok díjainak kiosztása. A szakmunkástanulók tanács­kozásán részt vett Dávoti Ist­vánná, a SZOT ifjúsági bizott­ságának elnöke. A pályázati díjakat mintegy száz érdeklődő jelenlétében Deli Sándor, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának titkára adta át a legeredményesebb résztvevők­nek. A képzőművészeti pályázat festmény kategóriájában Röisz Tamás (Simontornya) bizonyult a legjobbnak, a fafaragás ka­tegóriában pedig az ugyancsak simontornyai Baráth Sándor. A négyfordulós rejtvénypályázat 106 helyes megfeptője között 20 résztvevőnek 12 ezer forint ér­tékű könyvet sorsoltak ki. * Élményszámiba ment a gaz­daságpolitikai fórum, őszinte hangvételével, helyzetfeltáró és azt elemző módszerével, konst­ruktív, a jobbítást akaró szán­dékával. Igaz, mindehhez jó alapot nyújtott Deli Sándor vitaindító­ja, amelyben nemcsak átfogó tájékoztatást adott mégyénk gazdaságáról, annak állapotá­ról az új helyzetben, hanem a gondokat sem elkendőzve, arra kért javaslatokat, véleményeket, hogyan lehet a gondokat kiseb­bíteni, melyek a továbblépés feltételei. Ez az alaphang azután jó feltételeket teremtett a vitára, amelyben feltűnően sokan vet­tek részt. (Közbevetve egy ér­dekesség: a felszólalók meg­tarthatták inkognitójukat, ennek ellenére mindenki megmondta nevét, beosztását, megjelölte munkahelyét.) Nem térünk ki ebben a be­számolóban az egyes üzemekre konkrét formáiban, hiszen a fó­rumon kiderül, hogy a meglévő sajátosságok mellett az azonos­ságok dominálnak gazdálkodó szerveinknél, akár az eredmé­nyeket, akár a gondokat néz­zük. Végigvonult a tanácskozáson az a gondolat, hogy ez a mun­kánk csak akkor lehet ered­ményes, ha társadalmi ügyet csinálunk belőle. Az állami iparban nagyobbá kiegyenlítettség, a tanácsi ipar­ban viszont nagyok a szélsősé­gek. Akadnak jól prosperáló vállalatok, ugyanakkor vannak rendkívül gyengén szereplők is. Fel kell figyelni arra a tényre, hogy ahol az eredményesség csökkent, ott sehol nem a lét­számcsökkenés okozta azt, ha­nem mindenütt a hatékonyság romlása. Ez a belső irányítás, szervezés gyengéire hívja fel a figyelmet. Legrugalmasabban, leggyor­sabban ipari szövetkezeteink tudtak alkalmazkodni az új helyzethez. Fontos kérdés most, hogy ipari üzemeink reagáló- képességét hogyan lehetne kö­zelebb hozni az ipari szövetke­zetekéhez. (Elhangzott egy ér­dekes megállapítás - s félő, hogy nem egyedi jelenség -, a sütőipar hetvenmillió forintot kapott fejlesztésre, ennek egy- harmadáért irodaház épült...) Többen is panaszkodtak, igy a tolnai selyemgyár küldötte ar­ra, hogy akadozik az alap- anyagszállítás, amit kapnak, az is gyenge minőségű. Ez persze, hogy visszaveti a termelést, bár elmondta azt is, hogy ebből a gyenge minőségű alapanyag­ból is tudnak jó terméket élő­állatán!, megfelelő belső át­szervezéssel. Ugyanő egy na­gyon izgalmas kérdést is fesze­getett az előbbin túl. Nevezete­sen azt a rossz szemléletet, hogy sdkan vannak, akik egy­szer megszereznék egy szak- munkásbizonyítványt, aztán ül­nek habáraikon, miközben 'az élet már régen túlhaladt az ő valamikor megszerzett tudásu­kon. Nos, és még valami, amit a tudósító szinte félve ír le. Töb­ben is szóltak róla: a jelenlegi rend szerint a nem teljesítmény­béreseknél bért emelni lehet, csökkenteni azonban nem. Mi­ért nem? Klézli Ferencné Az is kérdés, miért van az, hogy némely munkahelyen a szakmunkások keresete lénye­gesen alacsonyabb, mint a se­gédmunkásoké ugyanott. A munkaerő-elosztás témájá­hoz: Miért látnii annyi lígő-lógó embert? És itt egy nagyon fi­gyelemreméltó megfogalmazás, amit nagybetűkkel kellene leír­ni: a szakszervezet ne védje az embereket saját érdekeik és munkatársaik érdekei ellen. iEgy fiatalember azt mondta: szívesen kivenném gebinbe azt a részleget, ahol dolgozom, ha én oszthatnám el a bért. Egy kollégájára hivatkozott, aki még élesebben fogalmazott: negyvenen vagyunk, elküldenek belőlük húszat, és túlteljesíte­ném a tervet. iNo, de volt itt szó másról is, például az úgynevezett tulaj­donosi szemléletről, amely igen­csak megerősödött a háztáji­ban, a hobbinak már egyálta­lán nem nevezhető kertben, él­lenben ugyancsak megkopott az üzemmel, a gyárral kapcsolat­ban. Az önértékelő módszer he­lyességére egy érdekes érv is elhangzott: növeli az öntuda­tot, a felelősségérzetet. No és az is, ha nemcsak követelnek az emberektől, hanem meg is ma­gyarázzák nekik, mit, miért kér az irányítás. * Lesz még alkalom arra, hogy a sok jó javaslattal foglalkoz­zunk, jelenleg a terjedelem csak ennyire adott módot. Per­sze, hogy válasz mindjárt nem született, nem is születhetett minden kérdésre. De ha tudunk okosap, felelősségteljesen kér­dezni és ugyanúgy javasolni, az már egy lépés a jó válaszok felé. LETENYEI GYÖRGY Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Deli Sándor vitaindítóját tartja a gazdaságpolitikai fórumon A pályázatok dijait nézi a közönség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom