Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-02 / 205. szám

1982. szeptember 2. Képújság 3 Nyár végi jelentés az őszi munkákról Atomerőmű-építkezés Megkezdték a napraforgó és a silókukorica ketakaritását „Vándorolunk építkezésről építkezésre" A kalászosok betakarításán túl most már elmondhatjuk, hogy a földek munkásainak nagy erőfeszítése a rendkívüli időjárás ellenére sikerrel járt. A kalászosokat időben, jó mi­nőségben betakarították. Bea József, a megyei tanács cso­portvezetője adott tájékoztatót, hogyan végezték a munkát, s mik az őszi tennivalók. — Mindenekelőtt: valameny- nyi növény terméseredménye meghaladta a tervezettet. Ott, ahol jó időben földbe tették a magot, s elvégezték ehhez a szakszerű talajmunkát, jó ered­ményt értek el. Néhány gaz­daságban az árpa termése volt kevesebb a tervezettnél, mert túlságosan korán vetették, má­sutt pedig a bokrosodó nö­vényt fedte be a jégpáncél. A kukorica is jó termést ígér. Bár egy korai dér <a mostani helyzeten lényegesen tud vál­toztatni, éppen a gazdaságok előrelátása nyomán a többfaj­ta kukorica „lépcsőzetesen” érik, s így veszteségek nélkül takarítható be. A kukorica be­takarítását szeptember végén kezdik a megyében. Augusztus végén hozzáfogtak a sijókuko- rica vágásához. Elsőként a bonyhádi Pannónia Mgtsz-ben, de itt a napraforgót is vágják már. Szeptember 2-án a tolnai Aranykalász Mgtsz-ben is meg­kezdték a napraforgó betaka­rítását. Egyébként 13 ezer hek­tár területről kell a silónak- valót és 17 ezer hektárról a napraforgót betakarítani. A napraforgónak mintegy 80 szá­zalékát Regionnal kezelték, lombtalanították, így amint le­hull a növényről a levél, folya­matosan tudnak a földekre menni a kombájnokkal. Tolna megye nem tartozik a nagy cukorrépa-termesztő terü­letek közé, de nálunk is 4240 hektáron vetették ezt a fontos Tegnap a MÉSZÖV székhá­zában tartotta munkaterv sze­rinti ülését dr. Kálmán Gyula elnökletével a Fogyasztási Szö­vetkezetek Tolna megyei Szö­vetségének elnöksége. Részit vett az ülésen Ocskó Imre, a SZÖVOSZ-elnökség tagja, a Csongrád megyei MÉSZÖV elnöke is. Első napirendként a vezető testület jóváhagyta az elnöki jelentést a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról és a legutóbbi ülés óta tett fon­tosabb intézkedésekről, majd Csapó Jenő elnökhelyettes elő­terjesztése alapján „Az áfész- ek féládatai a külgazdasági egyensúly javításában” című előterjesztést vitatta meg. A megye általános fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­teinek mezőgazdasági termék­növényt. Valószínűleg szeptem­ber 10-e körül kezdik a répa szedését a digeszció és a fel­dolgozókapacitás függvényé­ben. A becslések szerint jó kö­zepes termés lesz cukorrépá­ból, bár digeszciója nem éri el a tavalyit. A dombóvári Alkot­mány Tsz és a naki termelő- szövetkezetben 12,1, illetve 11,7 cukortartalmat mértek a répá­ban. A kukorica betakarítására a megyében rendelkezésre áll 483 kombájnra szerelhető adapter, és dolgozni tudnak 123 szá­rítóüzemben. Megszervezték, hogy ahol szükséges, idegen munkaerőt, gépet alkalmazzanak. Tehát, ha felszabadul a szárító-, a szállító- és a betakarítókapaci­tás, azonnal más területre irá­nyítják át. Ezekben a napok­ban megkötik a szerződéseket a kisdiákok foglalkoztatásáról. A szőlő-, gyümölcsbetakarí­tás most kezdődik. Az illetéke­sek szerint szeptember 6-án kezdődhet Szekszárdon a szü­ret. Először a Muscat Ottonelt szedik, majd a cukorfokmérési eredmények alapján folyama­tos lesz a munka. A múlt évi termésnél jobbat várnak a tör­ténelmi borvidéken. Az alma szedése is megkezdődött, de a jég jelentős kórokat okozott, így a termésnek nem lehet olyan magas százalékát kül­földre küldeni, mint a múlt év­ben. A zöldségtermés mennyiségi­leg és minőségileg egyaránt jó, ám az eltarthatósággal lesz­nek bajok, éppen a sok nyári csapadék miatt. A KSZE hatvan Tolna megyei gazdaságában jól felkészültek az őszi munkára — adta a tá­jékoztatót Kovács Béla, a szek­szárdi termelés-szervezési egy­ség vezetője. A hatvan tag­gazdaságban a kalászosokból forgalmazásában jelentékeny és növekvő részarányt képvisel a nem rubel elszámolású ex­port. Fontos népgazdasági ér­dek fűződik ahhoz, hogy a külgazdasági egyensúly javí­tása céljából a nem rubel el­számolású exportban érintett szövetkezetek fokozzák kivite­lüket. Nagyságát tekintve a felvásárlási árbevétel közel 30 százalékát teszik ki ezek a cikkek, amelyek zömét a kül­kereskedelmet bonyolító szö­vetkezeti vállalatokon keresztül exportálják. Éticsigából 51 százalékkal többet, meggyből 50, cseresz­nyéből 25 százalékkal keveseb­bet értékesítettek ez évben, mint az elmúlt év hasonló idő­szakában. A házinyúl-felvásár- lás eddigi tapasztalatai sem kedyező^k, de az ez évben mintegy 6000 db tenyésznyúl nagyobb termést takarítottak be mint tavaly, a költségek is kedvezően alakultak. Még nem volt olyan jó éve a taggazda- ságo'krnak alkatrészellátás szempontjából, mint az idén. A szükséges alkatrészeket időben megkapták, még a gépek indu­lása előtt, s munka közben is jó volt az ellátás. A KSZE a növényolajiparral és a taggazdaságokkal 12 730 hektáron integrálja a napra­forgó, e fontos ipari növény termesztését. Főleg a nagy olaj­hozamú fajtákat termeltetik, s máris megkezdték a betakarí­tást. Főleg a Mariane, az NSH-26, az NSH—27 fajták ter­mése kifogástalan. Újdonság a silóbetakarítás­nál a Hesston vontatott gép. Ennek teljesítménye azonos az önjáróéval, viszont lényegesen olcsóbb. Ilyen gép dolgozik már Döbröközön és Madocsán. A kukorica a becslések alap­ján jó közepes termést ígér. A KSZË 49 292 hektáron foglal­koztatja munkatársait, vesz részt a taggazdaságokban e fontos növény termesztésében. Főleg a Pioneer fajtáktól vár­nak jó átlagtermést. Az idei kukoricatermés beta­karításához már használják azt a tizenkilenc Claas kombájnt, melyeket a nyáron vásároltak a gazdaságok. Ezekhez van adap­ter, és természetesen alkatrész is. A technikai háttér a KSZE gazdaságaiban jó. Nemcsak a betakarítással, hanem már a vetéssel is fog­lalkoznak a 2. számú termelés- szervezési egységnél. Az ősszel ötvenötezer hektáron vetnek búzát. A vetőmagból jó a vá­laszték, a csávázószerek is ren­delkezésre állanak. Tehát a KSZE is — mint más termelési egységek — felkészült a nagy őszi munkára. PÂLKOVACS JENŐ kihelyezése arra enged követ­keztetni, hogy a lemaradás év végéig pótolható. Az elnökség külön foglalko­zott a többletexportot vállalt szövetkezetek helyzetével és meghatározta az év végéig teendő intézkedéseket. Jóvá­hagyta az általános szövetségi titkárság előterjesztése alap­ján a szocialista munkaver­seny első félévi tapasztalatai­ról készített jelentést és elren­delte, hogy az értékelést hasz­nosítás céljából kapják meg a fogyasztási szövetkezetek. Végül elfogadta a szakcso­portok tevékenységéről, a szak­csoporti munka bővítésének lehetőségéről, továbbá a test­vérmegyei kapcsolatok alaku­lásáról készített tájékoztatót. SZOBOSZLAI JENŐ 'Három éve tízen jöttünk ide Paksra dolgozni. Ez a brigá­dunk törzsié tszáimo, általában ennyien vándorolunk építkezés­ről építkezésre. Most már negy­venötén vagyunk a brigádban, és kétszer elnyertük az arany- koszorút. Nem dicsekvésként mondom, de a VERTESZ - Vil­lamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat — brigádjai között az első helyek egyikén vagyunk. Pedig nehéz körülmények kö­zött élünk. Kezdetben az volt a gondunk, hogy hiába dolgoz­tunk mi már sok erőműépíté­sen, de az atomerőműhöz egyáltalán nem értettünk. Hiá­ba. itt mások a követelményeik, ehhez igazodni kell. Csak az volt a gondunk, hogy míg mi is tanultunk, addig is nekünk kellett betanítani a többieket, azokat, akiket itt vettek fel er­re a munkára. De, ahogy vé­gigértünk az egyes blokkon, összeszokott a társaság. Valahogy úgy vagyunk az egésszel, hogy álmunkban se jöjjön elő. A tervekkel voltak gondjaink. Általában máshol kész rajzókat 'kaptunk,, s azokat csak követni kellett. Itt meg szinte minden egyes miunkánál hívni kellett a, szovjet szakér­tőt. Lakatosok vagyunk és a villamos Irányítástedhnikai be­rendezéseket telepítjük, kiépít­jük a nyomvonalat, meg ehhez hasonló feladataink vannak. De éppen ez a baj. Általában mi­korra mi munkaterületet ka>- punk, akkor már a berendezé­sek ott vannak, nekünk meg nem nagyon jut terület, ahol elhelyezhetjük a szerelvényein­ket. Ismerjük az előzményeket. Tudjuk, hogy a paksi atomerő­mű szinte prototípus, hogy fo­lyamatosan tervezik. Tudjuk azt is, hogy ezeket a biztonsági berendezéseket csak itt építik meg Pakson, s ezért még a, ter­vezők sem tudják mindig elő­re, mii, hova kerül. Azért annyit tapasztaltunk, hogy most mára kettesenköny- nyedén dolgozunk. Azt is meg­valósítottuk, hogy aki már az egyes blokknál valamit csinált, azt a, kettesnél is ő végzi. Érezni, hogy felszabadultak az emberek', vidáman:, jókedvűen dolgoznak. Nincs az a nyomás ratjunk, a határidőkkel való harc. Amit eddig három év alatt szeretünk össze, azt most feleannyi idő alatt kell, demár van gyakorlatunk. Sokat túlóráztunk az utóbbi időben. Nyolc .plusz hatos mun­karendben dolgozunk, de szinte minden hónapban lecsíptünk legalább két napot a pihenő­ből. Kőtelező jellegű volt ez a túlimunka. Igaz, hogy meg is fizették. Egy-egy ilyen kétna­pos túlmunkán, tudtunk keresni 7—800 forintot. Kitűzött feladat­ra adják ezt. Ilyenkor nem szá­mít, hogy van-e feltétel, vagy nincs. A forintért mindenkinek, azaz a, brigádnak kell gondos­kodni a feltételek megteremté­séről. A munkaidő sem számít. Hát így vagyunk mi. Sok újítá­sunk, ésszerűsítésünk volt eb­ben a három éviben. Ezek az ötletek az egyes blokknál se­gítettek, de igazán a kettesnél fognak kamatozni. A feszített munkatempóhoz hozzászoktunk, hiszen azért já­runk el otthonról. A brigád tagijainak hatvan százaléka észak-magyarországii a többiek Budapestről és környékéről, va­lamint Tolna megyéből járnak az építkezésre. A vállalat gon­doskodik a szállításról. Igaz, hogy Pestig mindenkinek vonat­tal kell utaznia, ez általában a hatnapos pihenőből elvesz egy napot. De, nem is erről A Tolna meqyei Állalmi Épí­tőipari Vállalat és a Tambovi Házépítő Kombinát dolgozói között immár hatéves a kap­csolat. Rendszeresen kicserélik tcnasztalataíkat, a dotóozó- kollektívák képviselői kölcsö­nösen látogatják egymást. Tavaly a TÁÉV négy panel­szerelője töltött Tambovban „A pénzért járnak ide az em­berek” „Nagyon sokat számít, mi­lyen közösségben élünk" „Fontos a szociális ellátás” akarok beszélni... Nagyon ide­gessé tesz bennünket a hiába­való munka. Volt olyan eset', amikor valamit megcsináltunk, akkor másnap másképp kellett. Persze, hogy az ember olyan­kor azt gondoljál, itfhaqyok csö- pot-papot. Egy idő után bele- fá su I az ember. Lenin városból jöttünk, át, ott nagyon jó ter­vekből dolgoztunk. Nagy vára­kozással jöttünk. Tanulunk itt Pakson, új gépék, tedhnolóqi- ák. Ez be is jött Csak ne len­nének az apró bosszantó dol­gok. Olyanok jönnek elő, almit máshol már megoldottak. Na, de mára mór kilábaltunk ebből a. fásultságból. így szokott len­ni, amikor új munkára kerülünk. A kettes blokk pedig újinak szá­mít. Visszajönni nagyon rossz. 'Hat napig otthon van az ember. Megkapálja a kis kertjét. Mert általában a brigád tagjai fa­lusi emberek. Persze, hogy van nekik otthon is munkájuk. Én is Gyöngyös mellől járok ide, Szűcsi községben van egy há­hosszabb időt, hogy tanulmá­nyozza az ott folyó panelszere­lési munkákat. Ebben az év­ben a kombinát pártbizottsá­gi titkárának vezetésével né­gyen — mindannyian az otta­ni gyakorlatnak megfelelő komplex brigádok vezetői, il­letve brigádvezető-helyettesei — tíz napot töltöttek hazánk­ban. A TÁÉV Bonyhádon folyó zam, kerttel. Van eqy kislá­nyom, másfél éves. Szóval ne­héz visszajönni, de amikor már itt vagyunk, akkor rendiben mennek a dolgok. A brigád egy szálláson van. Többször rendezünk közös vacsorát. Fő­leg most a nyáron. Kimentünk az ürgémezőne, aztán rittyentet­tünk egy jó halászlét. Spórolni kell ám, de azért mindegyőnik főz valamit vacsorára. Vannak olyanok, akik egész héten rág­ják a szalonnát, hát oz nem egészséges dolog. 'Mostanában egyre többet morfondírozunk azon, hogy egyáltalán érdemes-e eljárni. Mert ugye, az em'ber azt szá­molja' jóval többet dolgozik, mint az átlag — napi tizenkét órát —, a családtól távol. S ak­kor otthon, a többiek is ugyan­úgy gyarapodnak, mint mi. Egyre ndbezebb megtartani az embereket. Kevesen vállalják, hogy nap mint nap saját ma­gát kell kiszolgálnia. A mű­szak után rohanni kell a Kis­hegyre, aztán ott az a két-lhá- romezer ember megrohanja az ABC-t, sorba kell állni a tejért. Végül kiderül, 'hogy csak este nyolc felé hagyja abba a mun­kát, mert addigra tu'd kipucol- kodni a munkaruhából. Azt saj­nálom, hogy a szakmali színvo­nal egyre csak romlik. Ezért a pénzért a na,gyón jó szakembe­rek nem jönnek el. Tizenhétévé járom az országot, egyre komp­likáltabb feladatokat kell meg­oldani, s akkor a szakmai szín­vonal egyre csökken'. A munkáról beszélek inkább. De nem. mindegy, hogy milyen a közérzete a,z embernek... Azt tudja, hogy volt olyan úij em­berünk, aki ikszet rajzolt a fal­ra, hoqy kitaláljon az erőmű­ből. Persze, hogy az olyat na­gyon' nehéz megtartani. Lőhet könnyíteni a miunka előkészíté­sével. Ha van raj;z, akkor köny- nyű. Altatóban a ml szakmánk olyan, hogy a feladatot adják ki, dokumentáció nincs hozzá, ■nekünk kell megoldani. Ehlhez vannak kulcsemibereink. Szinte naponta csak a pihenőidőben találkozunk. Két-lhárom fős cso­portokban dolgozunk. Eqy-eov ilyen csoioortot a kulcsember irányít. önállóan dolgoznak. Nem biztos, hogy a szakmun­kás o leqiobb, van olvan, hoav segédmunkásra többet lehet bízni, mint eqy szakmunkásra. De ezek a csoportok már ki­alakultak. Volt olyan időszak, amikor 20—30 embert is küldtek a briaád’hoz. Hát akkor nehéz volt. Hiába ismerték a szakmai fogásokat, az erőművet nelm is­merték. De végül csak össze­forrott ez a briaád. Csak panaszkodok ! Most azt kérdezhetnék, hogy akkor mi­ért maradunk? Ezt nem nagyon tudom. Az az igazság: minden építkezés rosszul kezdődik. íqy voltunk mi Leniinvárosban is. De, mikorra befejeztük, minden rendiben volt, hát mi arra em­lékezünk. így aztán az ú'i mun­kahelyen visszasírjuk a régit, így leszünk Pálossal is, sőt, már­is így vagyunk . I' brigád nagy része a kettes blokkion dolqozík, lassan kezdünk emlékezni az egyesre, de csak a iára emlé­kezünk. Gondolom, íqy lesz ez később isi, almikor már a né­gyes szereljük, egész kellemes lesz az életünk. Akkor aztán a brigád magja - megint körül­belül tízen — megyünk újabb építkezésre, s örömével emlé­kezünk vissza Paksra. Elmondta: Víg Ferenc brigádvezető Lejegyezte: Hazafi József lakásépítési munkáinál dolgoz­tak, ahol a befejező munkák technológiáját figyelték, s gya­korolták. Mint mondották: meglepő volt számukra a pa­nelek jó minősége, valamint az a készültségi fok, mellyel a panelszerelő üzemből és a térelemgyártóból a panelek az építkezés színhelyére ke­rülnek. Tegnap megkezdték a silózást a tolnai termelőszövetkezetben Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Tambouiak a THElf-nel

Next

/
Oldalképek
Tartalom