Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
io Képújság 1982. szeptember 11. IRODALOM A Dunatáj A Szekszárdim szerkesztett Dunatáj új száma a 80 éves Illyés Gyulát köszönti. Fodor András költői emlékezése az lllyés-versekkel való első találkozását idézi, Csányi László Rácegresről irt tanulmányt, Tandori'* Dezső lllyés-verseket. elemez írásában. Gund Béla, a jeles néprajztudós A Puszták népe és a néprajz címen irt tanulmányt. A folyóirat további részében N. Horváth új száma Béla Írását olvashatjuk Tamás Menyhért költészetéről, Bakonyi István Pákolitz Istvánról, Herczeg Géza Széchenyi és Metternich kapcsolatáról közöl tanulmányt. Takács Lajos A földrajzi nevek és a néprajzi kutatás című Írását olvashatjuk, Lukács László pedig A tisztes ipar emlékei című írásával jelentkezik. A folyóirat új számát is gazdag kritikai rovat egészíti ki. Fodor András Egy ismeretlen lllyés-válogatás Csakugyan ismeretlen, mert mindössze egy példány van belőle, az én lakásomon. Illyés sohase látta. A 30x22 centis, kemény táblákba házilag kötött fólia nyolcvannyolc számozott, nagy oldalt tartalmaz; — rajta, gondosan rótt, olykor két oszlopba rendezett üveghegyei töltőtollal teleírt kézírással, 102 verset. A dokumentum, ahogy ez ideig, maradhatna továbbra is az én magánügyem. Immár könnyű kitalálni: a válogatást én készítettem. Ámde mikor? Harmincnyolc évvel ezelőtt, 1944 júliusában! Az első oldal bal felső sarkában, kék ceruzával oda van írva egy szám, mely szerint e „saját gyártmányú” kötet akkori könyvtáram huszonötödik darabja. Tehát: igazi kuriózum. Mivel időben, térben eléggé messze kerültem tőle, kellő távlatból tudom nézni a tizenöt éves fiatalembert, aki a közséaházán végzett egész napos szorgalmi munkák, kényes lányügyekkel gubancolt esti ifjúsági összejövetelek mellett három hét alatt készült el ezzel az önként vállalt feladattal. Akár harmadik személyben is szólhatnék -a rövidnadrágos gimnazistáról, aki (fénykép is van róla), egy fonyódi kert dáliái közt állva, némi büszkeséggel, könyvet szorít jobb karja alatt. Pedig a könyv nem az övé. Gallé Cornelia patikusnőtől kapta kölcsön. Címe: Illyés Gyula összegyűjtött versei. S innét ismét első személyben kell folytatnom. 1943 kora tavaszán, a kaposvári gimnázium tanári folyosóján kaptam tanácsot fiatal magyartanáromtól: ha jobb verseket akarok írni, olvassam József Attilát, tőle nagyon sokat lehet tanulni. Figyelmembe ajánlotta még Adyt, Erdélyi Józsefet is. A javaslatot híven követve, 1943 karácsonyától az ő köteteiket is állandóan olvastam, de hatásuk igazából nem fogott rajtam. József Attiláé iqen. Olyannyira, hogy költészetének valóságos misszionáriusává lettem. 1944 tavaszáig már több könyvet elolvastam róla, csaknem száz versét tudtam kívülről. A nővéreméknél nyaraló pesti kislány (akkor tizenhárom éves, jelenleg egyik kiadó vezető szerkesztője), június 23Gunda Béla án, miután végigolvastam neki József Attilát, így nyilatkozik: „Eggyel több azoknak a száma, akikkel megszerettetted. ..” Ugyanezen a napon (pontosan egy héttel a Kamandy- novellában is leírt balatoni légicsata előtt), könyveket cserélek az irodalombarát patikusnőnél. Ott ül nála, a színesüveges verandán osztályfőnököm, Takáts Gyula. Ö ugyan az ideig csak földrajz-, történelemfeleleteimet minősítette, de tanártársától nyilván informálódott költői törekvéseimről. Beszédbe elegyedik velem. Pár kérdéssel lenyomozza, hol tartok a tájékozódásban, s amiként korábban H. Kovács Zoltán, ő is ád jótanácsot: olvassam Illyést és Szabó Lőrincet. A Singer Wolfner kiadású, 1943-as könyvhétre megjelent Szabó Lőrinc összes verseit, a beleírt dedikáció szerint július 14-én, megkaptam ajándékba sógoromtól, de az lllyés-kötet megszerzésére nem kínálkozott más mód, mint a kö'csönbevétel. Az ötödfélszáz oldalas ayűj- teményt (a Nyugat-kiadású, 1940-es kötetről van szó), három éjszakán át szinte fölfaltam. A belém költözött váratlan élmény olyan hatással volt rám, mintha hirtelen arra ébredtem volna, hogy nem egy hold világít az éjszakai égen, hanem kettő. József Attila metszőén okos képei feszes formai tökélye, lebilincselő közvetlensége, elemi indulatai után nem hittem, hogy hamarjában találok egy másik költőt, aki látszólagos nehézkessége mögött végtelen természetességével bűvöl el (például a Czabuk Pálról szólva), aki egész horizontot befogó szenvedélyes tablóival ennyire föl tud zaklatni, a Fölkel a szél nyitó-, vagy a Hajlik a nyír záróképében. És bizony A ház végén ülök már az első olvasáskor is a meghatódás különös borzongásával töltött el. A padlásgrádicsról fölidézett jelenések, a fűvel, fával, földdel, a kezessé tett vegetációval való együttérzésnek olyan rezonanciája keletkezett bennem, mintha valaki eddig ismeretlen rokon, kézenfogva elindult volna velem, hogy jobban megismertessen saját világommal. .. A Puszták népe és a néprajz A hétköznapok és ünnepek, a. gondok és örömök a munka brueghel-i tartalmú, de gyakran millett-i árnyalatú ábrázolása a Puszták népe, amelyben Illyés Gyula egy észak-tolnai uradalmi major cselédsorsát mutatja be. A könyv irodalmi értékéről már számtalanszor szóltak, s arról is hogy a Puszták népe azok közé az1 irodalmi mederben hullámzó szociográfiák közé tartozik, amelyek a két világháború között a magyar valóság fplé irányították a figyelmet. A Nehéz föld, a Sarjú- rendek, a Három öreg prózába ötvözött folytatása a Puszták népe. Sajátságos magyar mű, amelynek mondanivalója van a különböző társadalom- tudományok részére is. Ma- qam is pusztán nőttem fel, Rácegres-pusztához hasonló majorban,, s így közvetlenül is tanúskodhatom a Puszták népének világáról. Éppen pusztai élményeim révén különös erővel sodortak magukkal a Nehéz föld sorai, amelyeket már a középiskolában olvashattam. Az önképzőkörben előadást tartottam a Nehéz földről. Az előadásra — franciatanárom, Gyergyai Albert révén — Illyést is meghívtam, akinek költői világa nemcsak irodalmi érdeklődésemet mélyítette el, hanem hozzájárult ahhoz, hogy a cselédházak népével, a kubikosokkal, a föld megmunkálóival sorsvóllalóan műveljem a néprajztudományt. Ezért a néprajz részéről szeretnék szólni a Puszták népéről. A könyv minden oldaláról a munka verejtéke hull a megszántott földre, a jászlak elé, s a cselédházak küszöbére. A béreshajlékok szegénységéről, a közös konyhák asszony! zsivajáról, a csillogástól megfosztott ünnepek örömeiről néprajzi hűséggel ír Illyés Gyula. Megismerjük a puszta társadalmát, az ott lakók — a bregócsok — foglalkozási csoportjait, a csirásokat, göbölyösöket, kocsisokat, kepepásztorokat, summásokat, részaratókat, gányókat, a pusztai iparosokat és a juhászok, kondások, gulyások egymást lenéző közösségét. Illyés részletesen szól a hosszú cselédházakról, amelyek külsőleg olyanok, mint a tatár nagycsaládok házai. De belül már más a rend és az élet. A közös konyhára négy szoba nyílik, s voltak olyan szobák, amelyeket több család is lakott. Az egyes családok a közös konyha - meghatározott ré-s szét takarították, hasonlóan, mint a bodrogközi nagycsaládoknál, ahol a menyecskék egymás között felosztva hozták' rendbe a szobát. Az egyik sarkot az egyik, a másik sarkot a másik. Amilyen egyszerűek a pusztai ételek, olyan egyszerű, dísztelen a viselet is. Elmondhatjuk, hogy a puszta népének népviselete a foltos nadrág és a lyukas csizma. A puszta egyhangú világában időnként mozgást, elevenséget jelentettek a különböző vándorok, akik között voltak tojás- és rongyszedők, apróságokat áruló bosnyákok, köszörűsök, mis- károlók, medvetáncoltatók, gyógyítók és mások. Éjszakára az istállóban, a gugyeszben volt a helyük. A pusztaiak munkáját a búcsúk áhítata, s a legények bicskázása szakította meg. Az utóbbinak falvanként különbözött a módszere; Pálfán az arcba szúrtak, az ozoraiak a nyakhajlatba igyekeztek döfni. N. Horváth Béla A hűség 'Nehéz költői sors jutott Ta- imás Menyhértnek. A villágváros 'nyüzsgésében egy napilap 'munkatársaként írja verseit, címelyéklben évszázadok Világát miiintázzia. Mély veretű, arűhaihus szavaiban nemzedékek- öletbölcselete, erkölose testesül meg, olylkor perelve 'modern .korunk, (Sziülágyi Domokos tragikusan szemléletes kifejezésével élve) ,,o világ történelem 'legihasszöblb századai” el lentmondó sios va lósógá-vail.. GyanúsSá is vált ez a költészet, Sötét árnyként nehezedett rá az új, népiség. „korszerűtlensége". Pedig Tamás Menyhért nem tartozik mai Ikránk népi vonulatához, mégha világa, költői eszközei rokonságot feltételeznek is. Verséi nem foíklorizáIák (lévén a folk'lori.zimu's a follklóraiko- tásók beemelése a- .hivatásos művészetbe), s a népművészet ná!lá nemcsak formavilág. Az azonban kétségtelen tény, hogy nyelvezete, s méq inkább világképe egy közösséghez köti, aimely’ből származik, s amelynek hiányát a „befedett ég ailatt” újraéli. A közösségvesz- tés persze jóformán e század alapélménye. A világháborúkban szétforgácsolódtak családok, s a- szétszaratásban és a forgató gos újrarendezésben az egyén olykor végletesen' magára maradt. A személyes lét válságai a történelem ellentmondásai juttatták felszínre a1 valahova tartozás kényszerét. A közösségi etilka, értékrendszer búvóhelye az emberi önéifté- keknek, erkölcsi támasza a személyiségnek. Taimás Menyhért a jelen költője. Mindennapi gyönyöreinkről és szégyéniünkrőií szál, amikor mai életünk egy-eg.y jelenségét felmutatja. A hiic et nunc A rácegresiek a járomszöggel is verekedtek, A pusztaiak azt tartották, hogy „a bicska a templomba is jó". Az egyik fa tetején megjelent Szűz Mária, s a csordásnét meg is szólította. Látták a pusztaiak a holdban hegedülő Cecíliát, hittek a garabonciásban, a vízi emberben, az ég felé dobott kisbalta viharelhárító erejében. Pünkösdi királynét vá- laíztottak, komatálat küldtek, májfát állítottak. Disznóvágás alkalmával a kószáló legénykéknek az ablakba szalonna- és hurkadarabokkal teletűzdelt faágat tettek. A megjelenő alakoskodók rögtönzött játékukkal egy-egy összejövetelt társas vigalommá változtattak, „mint az attikaiak a maguk kecskeünnepélyét”. A puszta népét szórakoztatták a kottyo- lók, a vízkeresztiárók. Gyógyítókhoz, javasokhoz jártak a -cselédasszonyok, de a „tudós" emberek maguk is megfordultak a pusztán, még a vándor villanyozó és a „röntgenes" is. Az egyik cselédet úgy gyógyították meg, hogy fekete tyúk árnyékába ültették. De az apróbb nyavalyákon, a beteg állatokon a pusztaiak maguk, is segítettek: a kerge juh koponyáját meqlékelték, üvegport fújtak a ló hályogos szemére, farkasalma-avökeret húztak a fájós daganatba. A pusztaiak nem sokat adtak a formaságokra, de a környező falusialt a magatartást, az érzelmeket, a szándékot jelekkel fejezték ki. Sokra lehetett következtetni abból, hogy a belépőtől ki veszi át a kalapot és hová teszi. „A tátogató — írja Illyés a sze- miotikus biztonságával — egy perc alatt annyi mindenről értesül, amennyiről szavak útján eay fél év alatt sem”. költője költői elhivatottságából azonban nem .következük:, hogy bele- temeltkezne jelenvatásáqunikba. Épp ellenlkezőleg, hitvallása szerint erkölcs és kultúra folytonosságai, az emberiség tapasztólai- ta néI,kiül nem képzelhető el a jelen sem: „emlék (és jelenlét) haijdamt (is maijdamt) egyként igazol...” Verseiben tovább él a múlt,, az ,,'ő's'i sor rendezetlensége” újra és újra visszahúzza figyelmét a közösséghez, amelyből vétetett. Köteteiben ugyan egyre fogyatkoznak az életrajzi fogantatása versek, s költői világa egyre táqasdbb lesz, az indíttatás azonban bevésődött, lényegivé vált: „Elhagytam örökre (a házat —) magam rázó rt aiitó'it (kinyitni) azóta se tudom.” (Vakolatok a családi ház faláról). Taimás Menyhért a bukovinai székelység fia. A megjelent négy kötetének tárgyi anyaga ezer szállal kapcsolódik e maroknyi néposoport viláqáhozb. S •nem a népviseletibe öltözött, a guzsalyaisban bölcs meséket mondó, ízesen bészéíő székely- ség az ő népe. A madiélfc'lvi vérengzésiből életét hontalanságba mentő:, majd a Moldovábál Bukovinába áttelepített, kolare- jáirványoktól tizedelt, önök kisebbségre és bezárkózó értékőrzésre kárhoztatott nép a bukovinai székeilység. S az Igazi golgota csak 1941-ben kezdődött. Az egyre inkább Bizony- tatán ná váló világ arra készteti ezt a sokait hányatott népet, hogy mindenét há'trahaqy- vai, az akkori magyar kormány ajánlatát elfogadja visszaköltözzön az „új-Óhazába". Csakhogy amit egyszer a történelem forgószele felkapott, nehezen éjti le azt. Száz éve született Gellert Oszkár Gellért Oszkár munka közben A nyolcvanöt évet élt Gellért Oszkár hatvanöt éven keresztül aktív résztvevője volt a magyar szellemi életnek: költészetével és irodalomszervező munkájával a Nyugat-mozgalom előkészítője, résztvevője, a felszabadulás után pedig hagyományainak őrzője. Emellett — újságíróként írt több ezer cikkével — a magyar publicisztika figyelemre méltó képviselője. A huszadik életéve felé kö- ze'edő diákot — 1902-ben — Osvát Ernő vezeti be az irodalmi életbe: maga mellé veszi a Magyar Géniusz társszerkesztőjéül, majd rövid idő után rábízza a szerkesztői munkát. Amikor pedig — 1908ban — megalakítják a Nyugat című folyóiratot, Gellért munkatársa, majd főmunkatársa lesz a lapnak; 1920-tól 1941-ig szerkesztőként szerepel. A váltakozó főszerkesztők: Osvát Ernő, Móricz Zsigmond, Babits Mihály mellett ő jelenti az állandóságot és . folytonosságot. Gazdája volt 1933 és 1945 között a Nyugat-könyvek kiadásának. Az általa megjelentetett több száz kötetet a hazai és a külföldi progresszív írók műveiből válogatta össze, s ezzel jelentős kultúrmissziót töltött be az ellenforradalom viszonyai között. 1945 után újjászervezte a Nyugat Könyvkiadót, s az államosításig tíz művet jelentetett meg: Kosztolányi két posztumusz kötetét, Osvát Ernő összegyűjtött írásait, Babits „Jónás könyvé”- nek hasonmás kiadását, továbbá egy-egy Illyés- és Németh László-kötetet, valamint Nagy István két regényét. Kordokumentum értékű a Gellért Oszkár által összeállított és 1918-ban kiadott „A diadalmas forradalom könyve" című kiadvány. Gellért a Károlyi-kormány sajtófőnöke lett, s a Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács saitóosztályának vezetője, s egyben a Sajtódirektórium tagja. Az ellenforrad<ítbm hatalomra jutása után letartóztatták, és pert indítottak ellene. A költő Gellért Oszkár szerelmi lírájával hiVta fel magára a figyelmet, mely szakítást jelentett a hagyományos és prűd szemlélettel. A világ felé forduló költőt a filozofálgatás, az örök humánum értékeinek óvása jellemezte. Az első világháború alatt a pacifista tiltakozás jellemezte munkás- sáaát, majd a két világháború között az embertelenség erkölcsi elítélése álláspontjáról eljutott az erőszak elleni aktív harc igenléséig. A felszabadulás után újjászületve, fiatalos lendülettel kapcsolódott be a demokratikus, majd szocialista átalakításért folyó küzdelembe, még ahhoz is volt ereje, hogy az 1956-os ellenforradalmi felkelés leverése után aktív szerepet vállaljon a szellemi és irodalmi élet konszolidálásában — publicisztikai írásaival. Gellért Oszkár életművének jelentős darabjai az emlékezéskötetek. A Kortársaim, Levelezésem a kortársaimmal. Egy író élete címmel megjelent kötetek századunk irodalmi életének megismeréséhez járulnak hozzá, addig ismeretlen dokumentumokkal és a résztvevő emlékezéseivel. Gellért Oszkár — lírikusként és prózaíróként — részese volt a magyar társadalmi haladásért vívott küzdelemnek. A félfeudális viszonyok elleni ösztönös lázadástól — a polgári demokratikus eszmék elfogadásán keresztül — eljutott a szocialista társadalom igenléséig. Életműve megbecsült örökségeink közé tartozik. M. PÁSZTOR JÓZSEF Szergej Szolodovnyikov : Iran... Miután leesett a tizenöt emeletes lakóház tetejéről, Va- szilij Ugrjumov kérlelhetetlenül zuhant lefelé. „Hát ez van - gondolta keserűen, útközben bepillantva a szomszéd pillanatra felvillanó ablakán. - Ennek megvan mindene az életben. A lakása — egy palota, antik bútorok, a szőnyegek három rétegben, a csillár a múzeumból, féltonnás kristályüveg, de könyv mindössze öt, ha nem kevesebb —, de kandallót csináltattak..." A modern lakásban való kandallókészités ötlete vitte föl Ugrjumovot ezen a borús téli napon a tetőre, helyet akart keresni a kéménynyílásnak. De egy rossz lépés a csúszós, jeges párkányon, alattomosan keresztülhúzta a tervét. ...„És mindez minek? - töprengett Vaszitij. — Nem az élettel törődünk. Keresünk, szerzünk, megveszünk, eladunk, harácsolunk meg kuporgatunk. Ahelyett, hogy kidobnánk mindezt a limlomot, fognánk a horgászfelszerelést vagy kiugranánk az erdőbe, körülülnénk a tüzet és hallgatnánk a fülemülét..." Hogy miUkéne még tenni az erdőben, Ugrjumov már nem tudta végiggondolni, miután közvetlen kapcsolatba került a felszínnel. A havas télnek és a házmester jószándékú erőfeszítésének köszönhetően egy hatalmas hóbucka épen és egészségesen fölfogta Vaszilijt. Miután föleszmélt, Ugrjumov először is meggyőződött arról, hogy nem esett-e ki valami a zsebéből. Miután erről megbizonyosodott, kikecmergett a buckából. „Hát ez van - gondolta a bejárat felé tartva. - Tíz másodpercet se röpültem, és mennyi badarság futott át a fejemen." Migray Ernőd lorditása
