Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
A NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 28. ERDOMUNKASOK hadban menedéknek val ó -négykerekű íház. Ritkítják a fenyvest, kivágják a fölösleges, csenevész fákat, lenyesik a sűrűn nőtt gallyakat. iNem szeretik a fenyőt. Szúrós és -poros. Neim is éreznek fenyősziagot, annyi más illat van itt, almi körülveszi őket, -főképpen a motorfűrészek üzemanyagának és füstjének a szaga. Az akácot szeretik. iBikács .határában járunk valahol, a bikácsi erdészet központi területén. Tizenhárom község méllett vannak erdői a bikácsi endészetnék, Fácánkerttől Dunalföldvárig. Változatosak a tájak, annak ellenére, hogy a 4360 hektár erdőből.m-indösz- sze 400 -hektárnak a talaja nem homok. Változatos a táj, -mert a fa- is sokféle, akác, erdei és feketefenyő, többféle nyár, meg az erdő sem olyan- mifelénk, mint a - szibériai taijqa, hogy a végtélenségig erdőnengeteget látni. Jtt -inkább az jellemző, hogy nem túlságosan nagy az egyforma rész. fiatal telepítés mellett lassan vágásra érő erdő magasodik, máshol kisebb korkülönbséggel állnak egymás mellett a szomszédok, vagy inkább: testvérek. Körben parlag is akad néhol. Amelyik homokföld annyi-ra száraz, hogy alkalma fiain az erdősítésre, azt nem -ültetik Ibe. Szakái Gyula: A hazai nyárt természetes úton újítjuk fel Az lutóbibi időiben az erdészetek is jobban ügyéinek a gazdaságosságra-. Például megváltoztatták a telepítés módját. Szakái Gyufái, a bikácsi erdészet vezetője, aki már 25 éve irányítja ezt a gazdaságot, elmondta: már nem húzatják ki o tarvágott területen maradó tuskóka-t, nem forgatják meg a földet, ez túlságosan költséges lenne a -mai vi szó nyék -között. A tuskó lassanként elhal, elkorhad. Találnak helyet a csemete ki-ültetéséhez a tuskők között, ezt a részt sávosan megmunkálja a gép, előkészíti az ültetésihez.-Több pénz meqlmarod, több jut a munkásoknak. Szakái Gyula közölte: 52 ezer forint a tervezett .bérszint, vagyis egy-eqy erdészeti dolgozó évi átlaqos keresete 52 ezer forint lesz, várhatóan. A napokban számolgatta az erdészetvezető, hogyan alakúinak a dolgok, majdnem százszázalékosan tartják a tervezett szintet a keresetekkel. Fiatal az átlagos életkor, negyven év dlatti és ennék egyik fő oka éppen a- jó kereseti lehetőség. Az öttagú munka- csopo-rt, amelyiket meglátogattuk a fenyvesnél, éppen azért lehet „államánytisztító csoport”, mivelhogy jött ide nemrég két új dolgozó, öten már el tudnak végezni ilyen vagy ehhez hasonló munkát egy-eqy helyen, önállóan. A faállomány megtisztítása a fölösleges gallyaktól-, kinövésektől nem igényeli szakmunkát. Betanított .munkások. Jól bánnak a motorfűrész- szél, vigyáznak egymás épségére, betartják a szakmai és a munkavédelmi élőírásokat. Eny- nyi a dolguk, illetve, az az érdekük, mindennap, hogy szorgalmasan dolgozzanak. Ruipa Vi lmos így beszél : — Ha nem hever az ember, akkor jól keres. Teljesítményre dolgoznak, ö 1979 óta- van az erdészetnél, előtte 16 esztendéi-g tsz-ta-g volt. Eljött a tölblb pénzért. Bordás István 7, Száraz István 5 éve erdészeti munkás Biiká- cson. Tulajdonképpen kicsi a létszám- a 4360 hektárhoz, ösz- szesen 91 a fizikai dolgozó a bikácsi erdészetnél. Úgy győzik a -munkát, hogy teljesen gépesítették a- kitermelést, a- szállítást, -rakodást. A terep, a nagyrészt sík vidék lehetővé teszi a- gépek alkalmazását. Itt szerencsés a- helyzet ilyen tekintetben, nem úgy, mint például Gyu-laij, Talmási -környékén, ahol sok a d-őmbol-d-a-l. Az áru, az eladható fa a homoki erdőn is értékes. Exportálnak például az NSZK-iba, immár 10 év óta, szőlő tóim be rendezést. Kantion vi-szi a kész árut, o kereskedő évente két- szen jön Bilkácsra, megnézni, milyen a fa-, de tulajdonképpen tisztéletlátogatások ezek. Az akácból készített tómíberende- zés kifogástalan. J-u-t belőle természetesen a hazai fogyasztóknak is, -mégpedig bőségesen, az erdészet nagydorogi üzeméből. Kelendő továbbá a- papír- fa és a farostlemez-készítéshez vélő faanyag, -meg a fűrész-rönk. Borbás István 7 éve erdőmunkás I-----------------M inden munkahelyre kijut a főtt étel, a legközelebbi falu étterméből, vendéglőjéből. Tize nöt-ihúsz .perc alatt o-ddérneik az ébédes a-utók a- szállásko- cs-i'khoz, Kö-lesd-rő'l, Naqydorog- rőí, Németkérrő-I, Bölcs-kéről, mindenhonnan. Az egy-ik legrégebbi dolgozó, Meszié-nyi János gépkocsivezető reqgel és késő délután munkásokat szállít, délibábén meg ebédet Évtizedék óta Bi-káosihoz tartozik, egyébként kajdaes-i -lakos. Ismeri a rengeteg erdei utat, tudja, hol hogyan kell vezetni, hogy ne dűljön ki az ébéd. Erdőmunkásók, hűséges, szorgalmas, jól kereső emberek. GEMENCI JÓZSEF Kép: KAPFINGER ANDRÁS Csapiár Zoltán üzemanyagot tölt a Stihl-fűrészbe Tóth-Mété Miklós: .Tóföldi valakihez hasonlít INem ritka eset a szíházi világban, hogy egy fiatal színészt valakihez hasonlítanak. Arcra-, küllemre, 'beállítottságra, játékstílusra-, stb..., rendszerint valamelyik nagy pályatársával (lehet külföldi is) rokonítják. -Ez bizonyos szempontból nem rossz, hiszen az így induló hí.m- vagy nőnemű színésznek már akad egy „felmenője" a szakmában, akinek fényéből rá is vi-lla-nlhat néhány sugár. De mi történik akkor, ha az ifjú színész nem valamely! nagy elődjére, hanem egy nagy költőre hasonlít? Mit lehet kezdeni egy ilyen fizimiskával a pályán? Tóföldi sokszor féltette magának ezt a kérdést, má-r főiskolás éveiben is. Hiszen ott vált előtte -nyilvánvalóvá az a tény, hogy ő nem akárkinek a- fizikális allteregója. Igen, ő az, aki... pontosan olyan- féje va-n... Olyan nagy bánatos szémei... -kreol arca... Fantasztikus! — Megdöbbentő hasonlóság — csodálta egyik tanára —, neked csak az ö verseit kellene mondanod... Missziót teljesítenél ezzel... Tóföldit megzavarta ez a hasonlóság, amelyet na-ponta többször is tudatosítottak benne, hol szávai, -hol csak egy kíváncsi, tekintettel. A nagy költő - tartsuk meg inkoqnitó- ját és nevezzük Ida Andornak (talán lesznek, akik így is kitalálják) — már régóta fogalom, meghatározó jelenség a magyar literatúraiban, tehát nem akárki... És akkor egy kezdő színész, Ő-, Táföldí, veszi magának a bátorsóqot, hogy rá hasonlít. Ő a .fiatal Ida- Andor — színész-jelöltként. Mi mást tehetett volna, mint -hogy eleinte élvezte ezt az ingyen kapott kegyet. Különösen -Ida-iraíjongó bölcsész-lányok körében aratott vele sikert, de élemedett 'korú „széple-íkek” is szívesen vették közeledését. Mi tagadás, Tóföldi ki is használta- ezt. Szerelmi ügyekben mintegy „helyettesítette” a mestert, a'ki nyilván .megbocsátó derűvel nézhette ezt a Parnasszusról, hiszen életében — többek között — „a csókok fejedelmének” is vallotta magát.- Én -Idám - lihegte egyszer egy lány ölelés köziben, és Táföldí szerényen ráhagyta. Vannak helyzeték, amikor nincs idő vitatkozni, meg aztán teljesen felesleges is. A nőknél tehát kamatozott ez a hasonlóság, de nem úgy a színészek és főleg a rendezők között. A filmesekről, tévésekről nem. is beszélve. Sokszor úgy érezte Tó-földi, mintha maszkot viselne. Egy leszedhetetlen Ida-imaszkot, almély éleve meghatározó mások szemében. Mintha ő állandóan csak Ida szerepét játszana és ahhoz, hogy más szerepet is kapjon, előlbb le kéne szedni ezt a maszkot. Ad'd-ig dörgölni benzinnel, amíg teljesen eltűnik és így kellőképpen tucattá homályos-ítv'a ő is beleolvadhatna, a színészek nagy közösségébe. Csakhogy ezt a maszkot nem lehetett le- d-örgölni, így Tóföldi tovább viselte megadással. La-ssa-n megszokta, hogy a filmekhez, tévéhez másokat hívnak, ő egyszerűen nem jön számításiba. Paraszt, kassza-fúró, huligán, betyár, kuruc egy Idő-fejjél...? No, nem, ő játssza csak Idát, mindig, minden mennyiségben. — Salj-nos — sajnálkozott egy filmrendező sör mellett - téged ez a hasonlóság hidegre tett... Ez a helyzet, öregem... Ha szóba kerülsz, rögtön az Ida-fejedre gondolunk, és akkor... Ugye, belátod...? — Nem látom be - dühöngött Tóföldi - nem bélyegezhettek meg örökre... Hívjatok bajuszos figurára, szakállasra, pako-mpartosra... Tegyetek fél szőke .parókát, bibi-rcsökot, szemüveget, gázálarcot, mit tudom én... Mi az, hogy Ida-fejem va-n...? .Egy jó maszkmester eltüntetheti... — Talán - mondta a filmes —, de neked a lényed is Idá-s... — A lényem? — Igen. És ne tagadd, te sokszor rá is játszol erre. — Ez nem igaz. Mór a fejemet se merem a tenyerembe dönteni, mert rögtön elindul a sustorgás, hogy Idát alakítom:... Tóföldi vagyok, semlmi egyéb. — Lehetséges, de sokan, akik nem kedvelik Idát, véle azonosítanak. Ida gőgös volt, és te sem mondhatod magad szerénynek... Ahogy mégy, ahogy köszönsz, ahogy nézel... Egy pillantásoddal is sérteni tudsz... Szóval, barátom, ez az egész már nagyon összekeveredett... — Te is így érzed...? — Nem' is tudom... Néha csakugyan igazságtalannak tartom... De tudod mit, ha- egyszer Idáról csinálok filmet, akkor ma-jd veled játszatom el a főszerepet. Ezék után nem csoda-, ha Tóföldi már eleve gyanakvással érkezett Mezőcsa-lánosra. Ha teheti, előzőleg kicserélteti a- fejét egy színé- sziesebbre, gum-iarcra, amely minden szerephez jól használható. De mivel erre semmi lehetősége nem volt, így vitte magával oda is a megszokottat. És már csak sóha-jos beletörődéssé! vette tudomásul, am-ikar a- helyi lapban „Az Ida-aréú színész" címlmel írtak róla riportot. — Ne haragudj — mondta az újságíró —, de ez a rendkívüli hasonlóság... kísérteties! Mondták már? — Most hallom először — hazudta Táföldí. - Biztos vagy benne...? — Na-, ne viocélj! Ezek az álmos, nagy szemek, ez a szénfékete halj... Te, mondd, nem azon a tájon születtél? — Nem. Egy országgal idébb. — Megfoglh-atatla-n. Ha- nézlek, zavarban vagyok, mintha magával az ifjú Idával beszélgetnék... Mindenesetre fogjunk kezet még egyszer. Tudod, sosem lehet tudni... És neked elárulhatom, hogy verseket is írok... A cikk hatására egy köteg levelet kapott Tóföldi. Akadt olyan lány, aki verset írt hozzá, és akadt olyan is, akii Ida kötetét kü id re el dedikálásra'. És természetesen voltak, ak-ik a személyes találkozást áh-ítottá'k, és ilyen' esetben egy jó vérű, fiatal színész nem képes ellenállni. — Én Idám — hörögte egy elomló,' nagy fekete nő ölelés közben. — Száríts még jobban magadhoz... Égess semmivé, te lánglelkű géniusz, te isten, te.... te... TófcMdi .megpróbálta semmivé égetni, és közben arra gondolt, hogy majd csak meqőszül egyszer ő is. És -nagy kalandja1 Ida Andorral végiképp emlékké ködük, az ifjúságával együtt. Fenyőerdö -mellett áll a- telepíthető szál lás kocsi, a traktor- vo-nta-tású pihenő, ebédlő, vi-
