Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

1982. augusztus 1. Képújság 3 Megyei honvédelmi nap Vannak olcsó ételek? lffilagbajnoksag előtti miirepillömUsor (Folytatás az 1. oldalról.) Ernő által tervezett, a legjobb oktatógépnek számító Góbé vi. torlázógépböl nyolcvannak vé­gezték el a főjavítását, és már tizenöt új gép készült. Méltatta a nyíregyházi főisko­la szerepét a magyar pilóta­utánpótlásban, és azoknak az oktatóknak, pilótáknak a sze­repét, akik az utóbbi években a műrepüiés színvonal-emelésé­ben szereztek érdemeket. az augusztus 8-án kezdődő mű­repülő világbajnokságon. Balatoni József után követ­kezett a remek hármas a nyír­egyházi főiskoláról: a vezérgép­ben Tóth László, kísérői Pászti Tibor és Molnár András. Az úgynevezett start amerikaival kezdtek, majd bukfenc, vezetett, függőleges orsó, előre bukfenc következett — kötelékben vég­rehajtva a figurákat. Érdekes volt, ahogyan Edelényi Gábor közvetítette beszélgetésüket, jobbára Tóth László szavait. — Gyere! Jó! Úgy van! Bal­ra! Megint balra! Jön a kés! (Ez utóbbi olyan műrepülő­figura, amikor a szárny szerepét a törzs veszi át.) A műrepülőhármas végül egy rózsával fejezte be mutatvá­nyát, majd leszállás után a né­zőközönség óriási tapsától kí­sérve gördült tisztelgésre a dísztribün elé. A dísztribünön Horváth József, az lS2iMT veze­tő titkára elismeréssel mondo­gatta: csodálatos, remek telje­sítmény volt. A légrműsor befejezése a rádióirányítású modellek bemu­tatója volt: vitorlázó, motoros, deltaszárnyú gépeké, sőt, egyik­ből miniatűr paplanernyövel mini ejtőernyős is kiugrott. A légiműsor után következett a hadsereg bemutatója: Ron­kovics József őrnagy kommen­tálta egy gépesített alegység támadásának mozzanatait. A támadásban felvonultatott har­ci technikával a honvédelmi nap látogatói közelebbről is megismerkedhettek: kézifegy­verekkel, a tüzérség harceszkö­zeivel az aknavetőtől a 152-es lövegig, a reaktív 'HS'N-rakéta- vetőtől a légvédelmi rakéták különböző típusáig. Közben délután elkezdődött az autós ügyességi verseny, sok más bemutató között rengete­gen nézték meg az MHSZ és a polgári védelem közös kiállítá­sát. Ez a nap jó alkalmat adott régi és mostani MHSZ-aktívák, segítők találkozójára is, a me­gye minden részéből régi isme­rősök jöttek össze. Befejezésül egy érdekesség: a szekszárdi rádiósklub erre a napra kitelepült és a HG—25 —MÉM hívójellel forgalmazott. Az egy nap alatt közel 1300 összeköttetést jegyeztek be, egyebek között Grönlandról, az Antaiktiszról egy szovjet expe­díció állomásával és a Mada­gaszkárhoz közeli Rodriguez- szigetről. BOGNÁR ISTVÁN Fotó : Gottvald Károly és Kapfinger András 1359-szer — ugró Csernák Im­re oktató közvetlenül a dísz­tribün előtt ért földet, nem messze tőle a szekszárdi Tóth Zoltán. Utánuk egy paplan- ernyős, ötös kötelék követke­zett, a kiugrás után olyan alak­zatban manőverezve, mint aho­gyan a vándormadarak repül­nek. És hogy fokozódjon a látvá­nyosság: a műrepülő világbaj­nokságra készülő keret tagja, Balatoni József mutatta be sza­badon választott gyakorlatát, amely a műkorcsolyázásban a kürhöz hasonló. Azokkal a mű- repülő-figurákkal, amelyeket itt bemutatott, lehet keresnivalója Az ünnepség közben a dísz­tribün előtt felsorakoztak a Gemenci vitorlázórepülő-baj­nokság versenyzői, akiket Ede­lényi Gábor, a televízió ren­dezője mutatott be — köztük több, olyan eredményes ver­senyzőt, mint Halasi György, Szabadfi Botond, Lendvári Csa­ba, Gönczi Péter, vagy a finn * Röino Mönkinnen. A Vörös Csillag Érdemrend­del kitüntetett Magyar Honvé­delmi Szövetség nevében Pencz János alezredes, a szövetség repülőfőnöke nyitotta meg a versenyt. Közben a repülőgépes szol­gálat Sági László vezette he­likoptere mutatkozott be, egy kicsit ízelítőt adva abból a munkából, amelyet a mezőgaz­daság érdekében végeznek. Újabb helikopter bemutatója következett: a légierő Mi—1- ese ülésében Koller Gábor szá­zados, I. osztályú helikopter­vezetővel. Néhány részlet a bemutatóból: a felszállás után mintha neki akart volna ro­hanni a nézőközönségnek, hogy utána megtorpanva, hirtelen függőlegesen a magasba emel­kedjen. Utána ismét le, majd repülés oldalirányban, hátra­felé, megáll a levegőben, majd utána nagy sebességgel el a nézők felett, vissza, rendkívül elegáns, szitakötőszerű mozgás­sal. Ismét váltott a kép. Ikarusz mai utódai röppentek be, a sárkányrepülők. Matus Mihály és Réz Pál bemutatója újdon­ság volt: a pillekönnyű szárny alatt, közvetlenül az ülés mö­gött 150 köbcentis motor haj­totta a légcsavart. Mire a sárkányrepülők le­szálltak, már megjelentek a légtérben a dunaújvárosi klub ejtőernyőseit szállító AN—2-es repülőgépek. Az első ugrók még hagyományos, kupola­ernyővel értek földet, de a már modernebb ernyővel — ezúttal Külön műsor gyermekeknek Ikarusz kései utóda Haditechnikai bemutató A dunaújvárosi repülőklub egyik ejtőernyőse Hőlégbollon-bemutató Milyen a kínálat a szekszárdi éttermekben Nyáron, a szabadságolások csúcsidőszakában gyakran hangzik e'l a címbe foglalt kér­dő mondat. Nem mindegy, hogy az országot járó kirándu­lók — legyen szó akár diákok­ról, dolgozókról, családokról — milyen összeget fizetnek ki egy- egy ebédért, vacsoráért. Ha uqyanis az étkezések megeről­tetést jelentenék a pénztárcá­nak, akkor az önellátáshoz kell folyamodni, ami jócskán ra­bolja az időt. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy az egy­két, esetleg több hetes túrákon csakis étteremben lelhet étkez­ni. Azt viszont igen, hogy néha nagy könnyebbséget jelent a •— mások által — megterített asztal mellé ülni, s ott elfo­gyasztani a — szintén mások által elkészített — ételt. Mielőtt sorra „látogatnánk” megyeszékhelyünk éttermeit, csak annyit, hogy általában az a vélemény „járja", hogy Szek- szárdon olcsón kosztolni, helye­sebben, olcsón meleg ételekhez jutni szinte léhetetlen. Téhát induljunk először a „Gemenc- be”, az elegáns, első osztályú étterembe. Vajon mit és meny­nyiért kínálnak itt? Kérdésünk­re Gráczer Béláné üzletvezető válaszol : — Éttermünk első osztályú, s ez árainkat is meghatározza. Ennék ellenére jó a forgalmunk, sok csoportot fogadunk. A cso­portoknak személyenként hat­van, kilencven forint közötti áron komplett ebédet, vacsorát tudunk adni. Mivel idén a bel­földi turisztika is megélénkült, gyakori, hogy diákok, egyéni turisták is étkeznek nálunk. Pőr- költfféleségeket, főzelékeket vi­szonylag olcsón kínálunk nekik. A vadspecialitásaink is kedvel­ték, de azok adagonként ötven forinttól fölfelé kaphatok. A Szász söröző árait azt hi­szem, a szekszárdiak és a me­gyében élők közül is sokan is­merik. Néhány forinttal harminc alatt kapható a csülkös bable­ves, viszont közel öt forinttal fölötte van a cigánypecsenye. A csoportok tíz százalék árked­vezményt kapnák, s a megálla­podás szerinti menüket ehetik, mint azt Puxler Mihály üzletve­zetőtől megtudtuk. Ebben a harmincforintos menüben be­szélgetésünk napján bentfoglal­tatott egy csontleves, cigánype­csenye, két pogácsa és egy Márka. Persze, ezen a — nem csillagászati — áron csak az utazási irodák által szervezett túrák résztvevői étkezhetnek. A város szélén, a 6-os út mel­lett van a Sió csárda, üzletve- zető-ihelyettese, Havasi Lajos jó forgalommal „dicsekedhetett": százezer forinttal többet forgal­maztak júniusban, mint a bázis- hónapban. Persze, egy komplett étkezés árát itt sem lehet ol­csónak nevezni, s ugyancsak nem azok a speciális ételek — gondolok itt 'például a 43/10 Ft- os sárközi böl'lércsemegére. Vi­szont a „Sióba" betérők az em­lítetteken kívül szívesen fo­gyasztják az egytálételeket és az úgynevezett készételeket — btabgulyást, pacalpörköltét, pirí­tott sertésmájat, amiket valóban nem megerőltető kifizetni. Tény, hogy rendszeresen ét­teremben étkezni luxus, még akkor is, ha az ember ezt a nyári hónapok egy-’két hetében teszi csak. — Többféle olyan ételössze­állításunk van, amelyek való­ban olcsóbk — mondja Vörös Zoltán, a szekszárdi önkiszolgá­ló étterem üzletvezető-helyette­se. — Sőt, kaphatóak nálunk minden ételféleségből a fél­adagok is. Ezeknél a húsfélék fél, — a kockabüsokat és a kétszeletes adagokat értem alatta — a köretek egész ada­got jelentenék, vagyis a höl­gyek és a kis étkű férfiak ol­csón lakhatnak jól. Egyébként a frissen sülteket is 27—30 fo­rint között árusítjuk. Most pél­dául a tökfőzelék három negy­venbe kerül — természetesen követve a piac árait. Viszonylag drága a csontleves, mivel az idén a zöldségfélék sem olcsók. A megyeszékhely központjá­ban, a Garay étterem és étel­bár bekapcsolódott a diákét­keztetésbe. Tehát ez azt jelen­ti, ha a túrázó diák bemutatja a diákigazolványát, máris — tíz előírás szerinti — árkedvez­ményben részesül. S mint Her­bert János üzletvezető-helyet­testől megtudtuk, a kedvezmé­nyes diákétkeztetést egy hónap­ja — a Belkereskedelmi Mi­nisztérium rendelete alapján —■ a katonákra is kiterjesztették. Ennek a menünek TI és 20 fo­rint között változik az ára. — A nyári hónapokban na­ponta nyolcszáz adag ételt ké­szítünk — szól Sdhrink János, konyhavezető. — Kétszáz nap­közis diák étkezik nálunk, mi főzünk a dombori Kl'SZ-tábor- inak, sok csoportot fogadunk, de jelentős a közétkeztetésben részt vevők száma is. — Minden 'léhetőséget meg­ragadunk, amivel kedveltté te­hetjük éttermünket a helyben lakók számára — folytatja Herbert János. — Bevezettük a vasárnapi árkedvezményt, amely őzt jelenti, hogy vendé­geink húsz százalékkal olcsób­ban étkezhetnek nálunk vasár­napokon, illetve ünnepnapo­kon. — Mennyire közkedvelt az ételibár? — Forgalom ott is van — mondja a konyhaVezető — vi­szont a hidegkonyhai készítmé­nyekre nincs igény, inkább a frissen sülteket fogyasztják az ételbárba betérők. Minden fajta reklámcélzat nélkül, szeretnénk eloszlatni azt a tévhitet, hogy éttermeinkben nem léhet olcsón kosztolni. Csak 'meg kell választani az al­kalomhoz illő és „stimmelő" vendéglátó egységet és figye­lemmel kell átböngészni az ét­lapot. — vhm — ka — Egy vasárnapi étlaprészlet a Garayból Ebéd a Gemencben

Next

/
Oldalképek
Tartalom