Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

A KÉPÚJSÁG 1982. augusztus 1. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A rakodás elmaradt Széligné Fritschi Edittől Bonyhádról kaptuk az alábbi sorokat: „Édesanyám 1982. május 26- án a bonyhádi áruház ipar- cikkosztályán vásárolt egy ve­gyes tüzelésű cserépkandallót A vásárlás ,simán' ment, ám a kályha hazahozatala körül gon­dok voltak. Édesanyám befi­zette a szállítási dijat, 258 fo­rintot azzal, hogy rokodómun- kásokat is kért, mivel itthon nem volt aki lerakja. A kályha súlya 400 kilogramm körül van. Haza is szállították, azonban o gépkocsivezetőn kívül senki sem {jött, hogy segítsen a rako­dásnál. Bizony nem kis erőfeszí­téssel sikerült a nagyon nehéz kandallót leemelni a gépkocsi­ról, s behozni. Édesanyám visz- szament a boltba reklamálni, ahol azt mondták, hogy men­jen a Szekszárdi Mezőgép Vál­lalathoz, mivel ott gyártják, s egyenest onnan hozzák. Én ezzel a küldözgetéssel nem ér­tek egyet. Ha már félreértés történt, miért édesanyám fus­son a'pénze után?” íme a szekszárdi Mezőgép válasza, melyet Kovács János gazdasági igazgatóhelyettes adott: „Bonyhádi gyáregységünk és a bonyhádi áruház között olyan megállapodás létezik, mely sze­Telefonszámunk: 12-284 rint a cserépkályhákat a gyár­telepen raktározzák a kereske­delemnek való átadás után is. Nvilvánvalóan célszerűtlen vol­na a súlyos kályhákat a gyár­telepen felrakni, az áruházban lerakni, majd megvétel esetén onnan szállítani a vevőnek. Az átadás után a rendelkezési jog a kereskedelmi vállalatot illeti, a bonyhádi áruház köteles fu­vareszközről és rakodómunkás­ról gondoskodni." így tehát a levél további út­ja a bonyhádi áfészhez veze­tett, ahonnan Schwarcz Márton igazgatósági elnök orvosolta a panaszt: „!A 2/11980. (I. 7.) KPM—AH számú rendelet 1. paragrafusa 2. bekezdése élői ríja, hogy a rendelet mellékletében levő díjszabás hatálya az áruknak háztól házig gépjárművel tör­ténő fuvarozására, valamint a fuvarozással kapcsolatos rako- dásókro is kiterjed. Ennék ér­telmében Széligné Fritschi Edit panasza jogos, mert szövetke­zetünk nem biztosított megfele­lő létszámot a lerakodáshoz. A fenti megállapításról tájé­koztattuk olvasójukat is, és egyúttal — a lerakodás rész­beni biztosítása miatt — át­utaltuk számára a 150 forin­tot."' Lezárták a kutat Tószegi László szekszárdi ol­vasónk az alábbi levelet küldte: „Azért ragadtam tollat, mert aggódom a bottyán-hegyi lakó­telepen gyanútlanul játszó gyermekek életéért. Még 1977- ben lebontottak egy, a lakóte­lep szomszédságában levő, el­hanyagolt házikót, ám a fele­lőtlen romeltakaritók fedetlenül hagytak egy harminc méter mélységű kutat. Ez — sajnos — még most sincs biztonságo­san befedve. Két szál deszka van mindössze átfektetve rajta, ami nem óvja meg a gyerme­keket attól, hogy a gazzal, gyommal amúgyis benőtt terü­leten kis figyelmetlenség kö­vetkeztében végzetes baleset történjen.” A szekszárdi Városi Tanács elnöke válaszlevelében már az alábbi intézkedést közölte: „A bottyán-hegyi lakótele­pen lévő, használaton kívüli ásott kútról tudomást szerezve, a műszaki osztály helyszíni szemlén kérte a költségvetési üzem műszaki vezetőjétől a kút betonfedlappal való lezárását 1982. június 22-én. Szerkesztő­ségüktől érkezett levél kézhez­vételét követően a munka el­végzését megsürgettük, ígér­ték, hogy a kút biztonságos le­zárását 10 napon belül elvég­zik.” * És el is végezték. Most már biztonságosan játszhatnak a gyermekek a bottyán-hegyi la­kótelepen, s külön szerencse, hogy eddig nem történt bal­eset. Gyomos terület Tóth Lászláné az alábbi pa­naszbejelentést tette szerkesz­tőségünknek: „Szekszárdon, a Pollack Mi­hály utcában, a vasút kerítése mellett mindig az utcában la­kók irtják ki a sok gyomot, ha már -nem tudják elviselni az elhanyagoltságot. Én is már túl vagyok a hetven éven és ez nehezemre esik, s talán nem is az én feladatom. Hogy kié, azt nem tudom, mert a vasúttól azt a választ kaptam: csak a kerí­tés az övék, a kerítésen kívüli terület nem, tehát a gyomok eltakarítása sem az ő felada­tuk.” Olvasónk levelét a szekszár­di Városi Tanács műszaki osz­tályához küldtük, ahonnan Fü­redi Ferenc osztályvezető fő­mérnök válaszolt: „A vasúti kerítés és az út­burkolat közötti terület kaszál- tatását elvégeztettük, a továb­bi kóstoltatásokat is egy-két alkalommal még el fogjuk vé­geztetni a költségvetési üzem­mel, ennél gyakoribb gyom- mentesítésre azonban pénzügyi és munkaerápro'blémák miatt nincs lehetősége a városi ta­nácsnak.” Ml VÁLASZOLUNK Ismét nevelnek lótuszt a szegedi füvészkertben Sikerrel járt az indiai lótusz újbóli meghonosítása a szegedi József Attila Tudományegyetem füvészkertj'ében. öt évvel ezelőtt ugyanis teljesen kipusztult az értékes növényállomány, amely Magyarországon egyedül itt volt lát'hbtó a langyos vizű nagy dísztóban. A kert szűkeimberei nem nyu­godtak bele a virágk'ülönleges- ség kipusztulásába, hanem tervszerű munkával fogtak hoz­zá újbóli meghonosításához. Teljes egészében kicserélték az eliszaposodott tó gyenge minő­ségű talaját, egyidejűleg a kert­nek egy zárt részében létesített „mini tóban” felneveltek né­hány indiai lótuszt, s így a ha­zai klímát elviselő szaporító­anyagra tettek szert. Külföldi társintéziményektől is kértek magvakat. Az előnevelt növényeket a nyár elején ültet­ték ki, a nagy dísztóiba, s azóta a víz felszínén már több helyen megjelentek a lótuszlevelek. Az üdezöld levélzetböl ítélve a nö­vények jól megkapaszkodtak gyökereikkel a talajban. Jövőre érnek el olyan fejlődési sza­kaszba, amikor méteres szárat hajtanak, gyermekfej nagyságú piros virágokkal. A rendkívüli esemé­nyek bejelentésének rendjéről szól a me­zőgazdasági és élél- meZésügyí miniszter 14/1982. (VII. 7.) MÉM számú rendelete, amelynek ha­tálya alá tartozó gazdálkodó- szervezet vezetője köteles — más jogszabályokban megálla­pított kötelezettségétől függet­lenül — bejelenteni a rende­letben részletesen megjelölt rendkívüli eseményeket, többi között a sokakat sújtó, ember­életet követelő, vagy különö­sen nagy kárt okozó elemi csa­pást, a gazdálkodószervezet te­rületén két vagy több személyt érintő életveszélyes, valamint a gazdálkodószervezet területén -bekövetkezett hdlá'los kimene­telű sérülést, a növényvédő szer­től bekövetkezett mérgezést, ételmérgezést, a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmény miatt elrendelt nyomozást, a gazdálkodószervezet magasabb vezető állású dolgozójával szemben bármely bűncselek­mény miatt elrendelt nyomo­zást, stb.-Előírja a jogszabály azt is, hogy a bejelentésnek mit kell tartalmöznia, azt hová kell megtenni, és kimondja, hogy az adatszolgáltatás késedelmes teljesítéséért vagy elmulasztá­sáért, illetve a valóságnak meg nem felelő bejelentésért felelős személlyel szemben fegyelmi el-* járást kell lefolytatni. A ren­delet, amely 1982. évi június hó 7. napján hatályba lépett, a Magyar Közlöny 1982. évi 41. számában jelent meg. Ugyanitt olvasható a Ma­gyar Népköztársaság Legfel­sőbb Bíróságának 17. számú irányelve a gyermek elhe­lyezésével kapcsolatos általános szempontokról. Családjogi tör­vényünk rendelkezik cként, hogy a házastárs'aknak a házasélet ügyeiben egyenlő jogaik és kö­telességeik vannak, az irány­elv pedig kimondja, hogy a házastársak „az egyenjogúság jegyében egyaránt felelősek a gyermek ellátásáért, a nevelés­sel kapcsolatos feladatok telje­sítéséért, valamint a családon belüli munkák elvégzéséért". Kimondja az irányelv azt is, hogy a gyermek elhelyezésének alapvető szempontja: a gyer­mek érdeke. Éppen ezért a gyermek elhelyezésekor a bíró­ságoknak vizsgálniuk kell, hogy a szülőket az egyéniségük, vi­lágnézetük, erkölcsi tulajdon­ságaik, életmódjuk alkalmassá teszík-e gyermek nevelésére. Figyelembe kell venni a gyer­mekhez való ragaszkodás őszin­teségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, vizsgál­ni kell a szülők anyagi és lakás­helyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gon­dozása, egészségügyi ellátása melyik szülő környezetében van jobban ibiztosítva. Tudni kell tehát, hogy a bí­róság nem valamelyik szülőnek kíván kedvezni, amikor a gyer­meket nála helyezi el, hanem alapvetően a gyermek érdekeit tartja szem előtt. A pénzügyminiszternek a kis­szövetkezeti tagok állal jegy­zett részjegyek után elszámol­ható osztalék és a célrészje­gyek után elszámolható része­sedés mértékéről szóló 32/1982 (VII. 7.) PM számú rendelete is a Magyar Közlönynek ugyan­ebben a számában jelent meg és kimondja, hogy a kisszövet­kezet tagja által 1982. január 1. után jegyzett részjegy után költségként elszámolandó osz­talék mértéke legfeljebb évi 8 százalék lehet. A jogszabály rendelkezéseit már 1982. ja­nuár 1 -töl alkalmazni kell A Kereskedelmi Értesítő f. évi 18. számában tájékoztató jelent meg az időszerű tűzvé­delmi feladatokról, mely fel­adatok közül is kiemeljük, hogy: gondoskodni kell az ég­hető áruk. göngyölegek gyúj­togatásának megakadályozá­sáról. a tiltott helyen való do­hányzás elkerüléséről, a gyer­mekek által gondatlanságból akozható tüzek elleni védelem­ről. Lomtalanitani kell a pad­lástereket és tárolókat is. A tájékoztató szerint is indokolt, hogy a vállalat tűzvédelmi szer­vezete a megelőzés érdekében intézkedési tervet készítsen, biz­tosítsa annak végrehajtását és intézkedéseiről a vállalat ve­zető testületé előtt beszámol­jon. DR. DEÁK KONRAD. a TIT .városi-járási ■ szervezetének elnöke Ütinapló helyett Einsiedelből jöttünk (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Igen, Einsiedelből jöttünk, az NDK Palmiro Togliattiról elnevezett legkorszerűbb, leg­modernebb úttörőtáborából, ahol felejthetetlen 18 napot töltöttünk 39 Tolna megyei paj­tással. Tudom, hogy a kedves Ol­vasóknak és az úttörővezetők­nek keveset mond ez a név: Einsiedel, ezért néhány gondo­lattal bemutatom. Einsiedel az Érchegység lá­bánál fekvő település, és Karl- Marx-Stadttól — Szekszárd testvérvárosától — mintegy 15 percnyi autóbuszbzás után el­érhető. A tábor éppen az Érc­hegység „lábujjhegyén" fek­szik. Kisebb részről a település és egy szűkülő árpatábla, na­gyobb részről pedig hegyvonu­lat hátán magasba törő fenyő­erdő öleli át. E csodálatos ölelő karok között él és léleg­zik a központi úttörőtábor, kedves emlékeink színhelye. Az einsiedeli tábor történetét már .rég elkezdték írni, hisz rég kezdődött itt a táborozás. Az akkori sátrak helyébe először barakkok kerültek, majd tár­sadalmi összefogással a barak­kok helyébe modem, kétszintes épületeket emeltek. A 19, kom­fortos ház 6, illetve 3 ágyas szobáiban 48 gyermek és 8 felnőtt fér el. Az einsiedeli tá­bort elektromos fűtéssel látták el ,így egész éven át üzemel. Az úttörők üdültetése mel­lett a képzésnek is helyet ad. Ki is használják az úttörőveze­tők, az FDJ, és a GST (az MHSZ testvérszervezete) is. A korszerűen berendezett ebédlő és konyha egyszerre kb. 400 személy étkeztetésére al­kalmas. Jól felszerelt orvosi rendelő és állandó orvosi fel­ügyelet biztosítja az egészség- ügyi ellátást. Szólni kell még a központi szabadidős köz­pontról, a klubnál is. A több helyiségből álló épületben le­hetőség van színjátszásra, test­edzésre, diszkóra, baráti talál­kozókra, s különböző maunális foglalkozásokra. A magyar paj­tások egyik kedvenc helye volt ez az épület, hisz hozzáértő egyetemisták vezetésével bőr­munkával, famunkával, gyöngy­fűzéssel, modellezéssel, elektro­mos szerelésekkel, képzőművé­szettel is foglalkozhattak, s tölt- hették hasznosan idejüket. A klubban helyet kapott egy könyvtár is, ami jelenleg csak német nyelvű könyveket köl­csönöz, de tervezik, hogy más nemzetek irodalmi értékeit is közreadják. Lehet, hogy jövő­re már a magyar pajtások is saját anyanyelvükön olvashat­nak? Külön módszertani szoba ad lehetőséget a testvérszer­vezetek munkájának megisme­résére, a baráti találkozókra. A korszerű táborban még van bőven tennivaló, hisz a parkosítási munkák zömében hátra vannak. (Ez azonban nem zavarta az üdülést.) Ter­vezik még egy uszoda és to­vábbi sportpályák építését. Ter­mészetesen az anyagi eszközök itt is behatároltak. Jelenleg az erdei tornapálya, három röp­labdapálya és pingpongaszta­lok állnak a sportolni vágyók rendelkezésére. Ebben a csodálatos környe­zetben, ebben a nagyszerű tá­borban 18 napot töltöttünk a Barátság II. altábor lakóiként. Rajtunk kívül bolgárok — ve­lük egy altáborban voltunk —, szíriaiak. szovjetek és a német pajtások töltötték kl a 800 fős befogadóképességet. Hogy mit jelentett a pajtásoknak Einsiedel? üdülést, pihenést, szórakozást, romantikát, jóked­vet, derűt, mosolyt, felejthetet­len élményt, új barátságok ki­alakulását. Hisz nap mint nap nőtt a barátok, a címek, az aláírások száma. Észrevétlenül is telítődtek a könnyzacskók, gyűltek a könnyek, hogy utol­só nap dúsan, sűrűn pördülje- nek majd le a szomorú gyer­mekarcokon. Peter Franke táborvezető (akinek az volt az első nem- eztközi tábora), és segítőtársai gazdag programról gondoskod­tak. A lipcsei autóbusz-kirán­dulás alkalmával megismertük a város nevezetességeit, így többek között az óvárost, a Tamás templomot, az állatker­tet. A későbbiekben a kora reg­geli tűzriadópróba (Alarn) éá az éjszakai bátorságpróba adott okot az izgalomra. Szí­nesek voltak a kétnaponkénti seregszemlék is. A dolgozók napján Karl­Marx-Stadtba, a Május 8. gép­gyárba látogattunk el, ahol az üzem tevékenységével ismer­kedhettek meg a pajtások. Az üzem vezetői és az ott dolgozó néhány magyar munkás nagy- nagy szeretettel fogadta ér­deklődő delegációnkat. Egyik kirándulásunk alkalmával ellá­togattunk Sigmund John — az NDK első űrhajósának — szü­lőfalujába, s ott megnéztük a volt vasútállomás épületében lévő űrhajózási múzeumot. Ezután Sósába utaztunk. Itt megnéztük a gyönyörű környe­zetben lévő ivóviztárolót, mely a legnagyobb az NDK-ban és FDJ-védnökséggel épült. Külön élményt jelentett az ebéd, hisz boksa formájú étteremben volt. Az Euba-expedíció 12 km-es gyalogtúra után fürdéssel, csó­nakversennyel, Neptun-ünnep- séggel és széles tábortűzi mű­sorral zárult, itt Méhes Andris és Farkas Tibi kanásztánca je­lentette a ráadást és a sikert is. A karl-marx-stadti kirándu­láson a város nevezetességein kívül az úttörőház életével — amely az NDK országos mód­szertani központja — ismerked­tek meg a pajtások. Megte­kintették az úttörő'házhoz tar­tozó űrhajózási központot, ahol, miután kiálltak minden földi próbát, beszálltak az űrhajóba és képzeletbeli utazáson vet­tek részt. A helyi űttörőhóz és a szekszárdi úttöröház vezető­je címet cseréltek, s testvér- kapcsolat felvételének szüksé­gességét hangoztatták. A következő napok program­jai közül mély nyomot hagyott a pajtásokban a Thölmann- ünnepség, a nemzetek napja. Mi színes népművészetünkből adtunk ízelítőt. Az igazi ro­mantikát pedig az 1 napos sá­tortáborozás jelentette. A gabdag, szervezett prog­ram mellett bőven nyílt lehető­ség egyimás munkájának, úttö­rőéletének megismerésére, közös 'játékra is. Vendéglátóink min­dent megfőttek annak érdeké­ben, hogy jól érezzük magun­kat. Peter Franke, az igazán el­foglalt táborvezető mindig sza­kított időt a magyar delegációra és minden kívánságunkat telje­sítette. De közvetlen barátaink a Barátság H. altábor vezetősé­ge is Renátával és Petrával az élen.- Mit jelentett a felnőtt veze­tőknek Einsiedel? Munkát, szak. enai ta pasztó latok cseréjét, sok­sok élményt és új barátokat. Ezek kialakulását a 14 éve kint élő Bakó Gyula tolmács segí­tette. Egy-egy baráti mosoly, karfűzés, baráti meghívás csak külsőség volt mindehhez. Az adott becenevek; Petra, a kis aranyos, Karin (Amanda), Köst- rin (Lufthansa) stlb., és azok köz­ismertté válása, elfogadása e barátságok egyfajta mutatói, Mert csak azokat becézi az em­ber ilyen kedvességgel, akiket szeret. A 18 nap gyorsan eltelt, s a záró tábortűz lángjainál az öröm mellett egyre több sóhaj szállt : Bárcstak maradhatnánk még egy hétig! A másnapi könnyek csak az emlékeket mosták tisz­tábbra. ÉKES LÁSZLÓ SOSA im Erzgebirge Központi úttörőtábor, Einsiedel Üdvözlet Sosa-ból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom