Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

Mai számunkból Világ proletárjai, egyesüljetek! XXXII. évfolyam, 195. szám. ARA: 1,80 Ft 1982. augusztus 20., péntek. Boldogulásunk forrása agyon-nagyon az elején jártunk a műveltségnek, különösen a politikai mű­veltségnek, amikor annak idején, 1949-ben az or­szággyűlés törvénybe fog­lalta az alkotmányt. Augusztus 20: Ist­ván királyunk, az új kenyér, s az alkot­mány napja lett - egybeesett a három. A falu egyik fele ott ballagott a kör-» menetben, a másik fele a gyűlésen volt, ahol nemzeti és piros szalaggal díszített friss kenyeret szegett meg az ünnep szónoka. Azután elmondta, hogy ez a népköztársasági alkotmány az első alaptörvénye a népnek, hordozza, amit a felszabadulástól addig elértünk és a jövendőbe is mutat, ami nem más, mint a szocializmus fölépítése, amely révén minden dolgos ember egyre föl­jebb halad. Az emberek tapsoltak, bó­lintottak: jól van, alkotmány van, lás­sunk dolog után. Az alkotmány meg élni kezdett a napok valóságában, az élet minden­napjaiban, amelyekben volt napsütés is, vihar is, és az estéket nappalok kö­vették. Mondom: az elején jártunk a tuda­tiaknak, sok hitre is szükség volt. A néphatalom győzött: benne is volt az alkotmányban, a legelején. A hatalom a legfontosabb, amelynek megrendít- hetetlen alapokon kell állnia. Ipar. Szocialista mezőgazdaság. Kultúra. A dolgozók jogai és kötelességei. És béke! - amelyről Hja Ehrenburg írta: „belép az ajtón és megszegi a kenye­ret". Milyen csodaszép gondolat volt. Lelkesítő. És egyre többen nemcsak hittek az alkotmány igazságában, hanem meg­szerezték annak az igazságnak a tu­datát, eszmei és valóságbeli összefüg­géseinek lényegét, a fölismerést, hogy lehetnek ugyan hullámvölgyek és vi­harok, a hajónak el kell érni a derűs öböl biztonságát. István király. Kenyérünnep. Alkot­mánynap... A három történelmi foga­lom, amely ma együtt érvényesül, több mint ezer évet ível át: az államalapí­tástól - sok-sok történelmi viharon ke­resztül - a felszabadulásig, amely a demokráciát adta, a földosztásig, amely valóságos új kenyeret adott; a küzdel­mekig, amelyek kivívták az 1949-es al­kotmányt, majd elhozták a mát, amely­ben alkotmányos életünk változásai benne tükröződnek. Magyarán: az alkotmány történelmi fejlődéséről van szó. A történelem persze becsapott ben­nünket, nem is egyszer. Amíg föl nem szabadultunk, azt tanultuk: Magyar­országnak ezeréves alkotmánya van. Azt mondta róla 1940-ben a miniszter- elnök: „Alkotmányunk íratlan és azon törvények és jogszabályok összessége, amelyek a nemzet vérébe mentek át, amelyekből kitörülhet valamit az idő, de egyetlen nemzedéknek a hangulata soha. Alkotmányunk élő valami, tehát fejlődik. így életrajzformája van, amely életforma fejlődik." Nos, ez az „élő valami” a szegény nép számára nem volt több a ködnél, a semminél. Mindaddig, amíg föl nem emelték szavukat gyalázatos sorsuk miatt, mert abban a pillanatban lesúj­tott rájuk az uralkodó osztálynak ez az élő valamije. És a „Szent Korona-koncepció”, mint a Horthy-Magyarország „alkotmány- jogi" berendezkedésének alaptétele? Mi is volt ez? „A Szent Korona, míg egy­részt jelképe az államnak, másrészt birtokosa a közhatalomnak - minden jognak kútforrása. Az állami felség­jogok a Szent Korona jogai, az or­szág területe a Szent Korona területe, jövedelmei a Szent Korona jövedelmei. A szabad birtokjog gyökere a Szent Korona. Mindenki, ki szabad birtok­joggal ingatlant bír, tagja a Szent Ko­ronának, s ezek összessége a király- lyal együtt képezi a Szent Korona egész testét, az államot.” Eszembe jut szegény Csontos Lajos bácsi... Három magyar hold földet ku- bikolt össze öregségére. Jött két száraz esztendő, s elment mindene, csak az adósság maradt, amelynek fejében dobra került az egész. A szabad bir­tok joga. Államiságunk egykori jelképe, a ko­rona — minden misztifikációból kiemel­ve — most ott van a Nemzeti Múzeum­ban. Mindenki megtekintheti. Voltak a történelemben jó szándékú haladók és forradalmárok, akik hordo­zói voltak a polgári alkotmányosság­nak. Martinovics Ignác, a magyar ja­kobinus mozgalom vezetője 1793-ban független magyar államról írt, „amely­ben a népnek is részt kell venni a ha­talom gyakorlásában". Hajnóczy Jó­zsef, a jogtudós és történész 1790-ben két alkotmánytervezetet is elkészít. Kö­vetelései: függetlenség, a dolgozó nép jogainak szélesítése, a közteherviselés kiterjesztése a nemesekre. Négy évvel később már köztársasági alkotmányt követelt. Berzeviczy Gergely az általa készített polgári alkotmánytervezetet egyenesen Napóleonnak ajánlta... Az 1849. április 19-én elfogadott „Függetlenségi Nyilatkozat"-tal Ma­gyarország lényegében alkotmányos köztársasággá lett, de ahogy leverték a jakobinusokat, leverték a szabadság- harcot — megfojtották az alkotmányos­ság eszméjét is. Csak az az „élő vala­mi" maradt. Az alkotmányfejlődés következő állo­mása 1919 volt Magyarországon. A június 23-án elfogadott forradalmi al­kotmány megfelelt mindazoknak a kö­vetelményeknek, amelyeket a szocialis­ta alkotmánnyal szemben támasztani lehet. Legfőbb értéke az volt, hogy a legmagasabb szinten, a szocialista alaptörvény szintjén összegezte a Ma­gyar Tanácsköztársaság lényegét. „A proletariátus minden szabadságot, jo­got és hatalmat a kezébe vett, abból a célból, hogy megszüntesse a kapi­talista rendet, a burzsoázia uralmát és helyébe a szocialista társadalmi és termelési rendet állítsa.” „A Tanács- köztársaság a munkások, katonák és földművesek tanácsainak köztársasá­ga." Ez az alkotmányunk is az ellenforra­dalom áldozata lett. Harminc évnek kellett elmúlnia, hogy 1949-ben megszülessen az új, amely együtt élt, s él velünk mai történel­münk folyamatában. Egy az élete az őt létrehozó hatalommal, társadalom­mal, annak minden követelményével és intézményével. Ha a gazdasági-poli- tikai-társadalmi körülmények fejlődésé­ben jelentős változás áll be, annak tükröződnie kell az alkotmányban is. Ha valamely alkotmányos rendelkezés — mint elérendő cél — megvalósul. nincs többé szükség alkotmányos sza­bályozására. Vagy: kialakulhat és be­válhat valamely gyakorlat a minden­napi életben, amely alkotmányos ren­delkezést igényel, nos, ennek ott a helye az alaptörvényben... Azaz: az alkotmánynak nemcsak a korok kronológiájában figyelhető meg a története, hanem belső-önmaga fej­lődésében is, mint amikor az MSZMP X. kongresszusa így foglalt állást: „A történelmi jelentőségű vívmányok ellenére nem szükséges új alkotmányt kidolgozni. Szükségesnek tartjuk és ja­vasoljuk viszont, hogy az országgyűlés jelenlegi helyzetünknek megfelelően módosítsa, fejlessze tovább a Magyar Népköztársaság alaptörvényét. A mó­dosított alkotmány tükrözze az elmúlt két évtized alatt bekövetkezett válto­zásokat." Ezt követően született meg „Az 1972. évi I. törvény az 1949. évi XX. törvénybe foglalt alkotmány módo­sításáról és egységes szerkezetbe fog­lalásáról”. A címében pontosan idézett törvény a mai alkotmányunk. Tíz fejezet, 78 paragrafus. Államéletünknek a szocia­lista demokratizmus fejlesztésének, po­litikai rendszerünk állandó erősítésé­nek, egész magyar világunknak és in­ternacionalizmusunknak az alaptör­vénye. Attól az első naptól 1972-ig sok minden történt. Uralkodóvá váltak ha­zánkban a szocialista termelési viszo­nyok: a Magyar Népköztársaság szo­cialista állammá lett. Változások kö­vetkeztek be a társadalom osztály­szerkezetében, kialakult az egységes termelőszövetkezeti társadalmi osztály. A szocialista demokrácia szélesítése azt jelentette és jelenti: az állampolgárok munkahelyükön és lakóhelyükön köz­vetlenül részt vállalhatnak a közügyek intézésében. Fejlődött a népfront­mozgalom, amely tömöríti a társadalom erőit a szocializmus teljes felépítésére, a politikai, gazdasági és kulturális fel­adatok megoldására, alapvetően fon­tos szerepe van a népképviseleti szer­vek megválasztásában. Változások kö­vetkeztek be a jogok és kötelességek tekintetében... Mind-mind ott tükröződik az alkot­mányban. Egymás mellé kellene tenni a két kódexet, és végiglapozni a pa­ragrafusokat, így láttatnák magukat a régebbi és a mai realitások. Például az, hogy az 1972-es törvény általános állampolgári jogként szabályozza azo­kat a jogokat, amelyeket az 1949. évi alkotmány csak mint a dolgozók jogait fogalmazta meg. Indokolás: „A dolgo­zók" és „állampolgárok" kettős kü­lönbségtétele a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válása, a kizsák­mányoló osztályok felszámolása követ­keztében ma már nem szükséges." A betű szerinti összevetéstől azon­ban eltekinthetünk. Csak körül kell néz­ni világunkban. Demokrácia és állampolgári alap­jogok: a szocialista társadalom érde­kében élnek és realizálódnak. Inek és realizálódnak a városi vagy falusi munkás­emberek bírálatában, ha a munkahelyen vagy a lakóhelyen nem rendben mennek a dolgok; benne vannak abban is, ha a dolgok rend­ben mennek. Ott vannak a pihenésben, a pohár borban, a polcokon sorakozó könyvekben, a családi ebéd illatában éppen úgy, mint egy balatoni vagy külföldi túrában, a hobbikertek örö­mében, a saját termésű barackban, mint ahogy a kirakatok gazdagságá­ban, a suhanó gépkocsikban, vagy akár az istentiszteletek csöndes zsolozs­máiban is benne élnek. És még meny­nyi mindenben, ami az embert, az ál­lampolgárt természetszerűen körülveszi, mindennapjai élő valóságaként, boldo­gulása forrásaként. DÉR FERENC HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) SZEKSZÁRDI AFIT (4. old.) ETEL A DOBBAN (4. old.) KENYÉR - KENYERÜNK... (5. old.) HOGYAN FÉR TÍZ NAPBA 365? (7. old.) GYËMANTORSZAG (8. old.) JUGOSZLÁVIA LEGNAGYOBB ÜVEGHÁZA (8. old.) OT FÖLDRÉSZ NÖVÉNYEI LENINGRÁDBAN (9. old.) A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJDONSÁGAI (9. old.) JŐ MUNKÁHOZ IDŐ KELL (10. old.) ZENE ÉS IRODALOM - GYÓGYSZERTÁRBAN (11. old.) MEGKEZDŐDÖTT A NEMZETKÖZI LOVASVERSENY TAMÁSIBAN (12. old.) A BSE ÉS A SZEKSZÁRD MÉG VERETLEN (12. old.) OLVASÓSZOLGALAT - RTV-MÜSOR (13-14. old.) Alkotmánynapi nagygyű lések Alkotmányunk törvénybe ikta­tásának 33. évfordulója alkal­mából ünnepi nagygyűlést ren­deztek csütörtökön délután Debrecenben, a városi sport- csarnokban. A nagygyűlésen mintegy tízezren vettek részt: debreceni üzemek munkásai, vállalatok, intézmények dolgo­zói, a hajdúsági városok és községek képviselői, a terme­lőszövetkezetek tagjai. A Himnusz elhangzása utón dr. Kolozsvári Lajos, a Ha­zafias Népfront Hajdú-Bihar megyei Bizottságának elnöke köszöntötte a nagygyűlés részt­vevőit, majd Apró Antal, az MSZMP KB tagja, az ország- gyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. Apró Antal beszéde — Alkotmányunk ünnepén, amikor áttekintjük az utóbbi években megtett utat, számot vetünk napjaink eredményeivel, gondjaival, és feladataival, szemügyre vesszük azt a nem­zetközi helyzetet, környezetet is, amelyben élünk. Mindenekelőtt azt: hogyan fordul a világ, Európa sorsa, eltűnnek-e a né­pek haladását, az államok kö­zötti baráti együttműködést beárnyékoló fellegek — mon­dotta. — A világ békéje soha, egyetlen történelmi korban sem volt olyan fenyegetett, mint eb­ben az évszázadban. A béke­politika, az országok békés egymás mellett élésének poli­tikája 1917 októberében, az első szocialista forradalommal egy időben született. A földről és a békéről szóló lenini dekré­tum olyan ' történelmi fontos­ságú dokumentum, amely szim­bóluma, nyitánya az emberiség társadalmi, politikai felszabadu­lása történelmi korszakának. Az esztendő végén emlékezünk meg a Szovjetunió megalaku­lásának 60. évfordulójáról. A Szovjetunió létrejötte és hat év­tizedes tevékenysége bizonyít- ia, hoay a világ megváltoztat­ható. S ez az, amibe az im­perialista hatalmak nem tud­nak és nem is akarnak bele­nyugodni. Pedig 60 esztendő múltán, napjainkban már ha­talmas nemzetközi erő: a szo­cialista világrendszer, a kom­munista és munkásmozgalom, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak együttesen küzde­nek azért, hogy meghiúsuljon az imperializmus nem is leple­zett szándéka, a szocializmus megsemmisítése. — Mi, a Szovjetunió bará­tai és szövetségesei nagyra ér­tékeljük azt az áldozatot és felelősséget, amelyet a szovjet állam és nép vállal az SZKP vezetésével a béke, a haladás, a szocialista országok és min­den, a társadalmi felemelke­désért küzdő nép érdekében. A Magyar Népköztársaság és szocialista alkotmányunk is csak úgy jöhetett létre, hogy a hatalmas szovjet ország fiai hazánk felszabadítása során vérüket hullatva, életüket ál­dozva megnyitották népünk előtt az új világ építésének útját. A felszabadulás óta el­telt évtizedek szinte minden­napja bizonyítja, hogy a két ország kapcsolatai az interna­cionalizmus, a testvéri együtt­működés alapján állnak. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom