Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-13 / 162. szám

a Képújság 1982. július 13. Moziban II nők ivarosa A nők az erősebbek Tulajdonképpen nem szabad hinni a filmrendezők nyilatko­zatainak. ne ők beszéljenek, hanem az elkészült mű önma­gáért, most mégis Fellini nyilat­kozataiból kell elindulni, hogy megfejthessük, miről is szól legújabb müve, A nők városa. „Nem szívesen beszélek a filmemről" — mondta forgatás közben. „Már csak azért sem, mert mindig ugyanazt a filmet csinálom. A fehér sejkből a Nyolc és félen át az Édes éle­tig”. Ez a kijelentés teljesen megfelel a valóságnak, illetve a filmeknek, beleértve a szin­tén kétrészes Casanovát is. A Nyolc és fél zseniális, a Casa­nova már csak itt-ott zseniális, és elviselhetetlenül hosszú. Ca­sanovából csak a teste kell a nőknek, a szelleme és a lelke nem. A nők városa már csak hosszú és egyáltalán nem a kétórás vetítési idő miatt. Nem is a korábbi filmekben látott ötletek, képi meqoldások, ha­nem a sok ismétlés következ­tében. A nők kövérek, agresz- szívek, buták, hűtlenek. Ha mégis van valami eszük, an­nál rosszabb, mert azt is a férfiak ellen használják fel. Például a feminista mozga­lomban. Az ő kongresszusuk lehetett volna a film legérde­kesebb része, mert ebben hoz Fellini néhány nagyszerűen áb­rázolt típust. Sajátos látásmód­ja is érvényesül, de ez a betét is hosszú és két részre töri a filmet. A vízió sodra másutt is sokszor megtörik, és ezt nem ellensúlyozza a szigorúbb szer­kesztés. „Én mindig csak azt látom, amit látni akarok, ami örömet szerez. A nők városa nem a nőkről szól, hanem egy férfiről. Az egyetlen mondanivalója az, hogy milyen lelki zavarokkal küszködöm, milyen az élet- szemléletem". Megint betartja, amit mondott, tényleg azt lát­ja, amit akar és valóban már lelki zavarra utal, hogy min­dig csak egyformán szörnyűnek látja a nőket. Régebbi filmjei­ben még világos volt, miként küzd a művész a neveltetése ellen, amely azt súlykolja az emberekbe, hogy kétféle sze­relem van: égi és földi, hogy a testiség bőnös, csak fajfenn­tartás céljaiból engedhető meg, ezen kívül létezik az ideális nő, aki elérhetetlen. Ebben a film­ben, úgy látszik, mégis legyőzte az öregedő férfit az az élet- szemlélet, ami ellen harcolni kívánt, mert mór valóban nem lát a nőkben embert, csak hús­tömeget. Azért igazságtalanok se legyünk a művésszel és filmjével, mert a kiábrándult­ság mögött ott van az örege­dés, a testi szerelem lehetősé­gének elvesztése felett érzett fájdalom, kétségbeesett és re­ménytelen tiltakozás is. A film egyik legszebb részlete az öreg amorózó búcsúja a nők­től. Olyan művészi erővel meg­jelenítve, hogy azt egy még nem öregedő nő is képes volt átérezni. IHÁROSI IBOLYA Kossuth könyvek Egy karéj Karélia Patkó Imre ,.cseregyerek" volt Karéliában. A Kossuth és a Novosztyi Könyvkiadó és Hír­ügynökség rendszeresen cserél egymással írókat, újságírókat, hogy saját olvasóikkal megis­mertessék a másik ország éle­tét. A szerző a riportút helyszí­néül a Karéliai Szovjet Szocia­lista Autonóm Köztársaság te­rületét választotta. A karélok ugyanis rokonaink. Sokat sóhajtozunk mi, ma­gyarok, hogy nyelvünkkel mi­lyen egyedül állunk, rokontalan nép vagyunk Európában, ugyan­akkor meglehetősen keveset tudunk azokról a népekről, népcsoportokról, amelyek roko­naink. A legtöbb rokonunk a mai Szovjetunió területén él. A finn határ mindkét oldalán van a karélok földje. A szerző tu- ristaúton járt Finnországban is a karéloknál, így volt összeha­sonlítási alapja az azonos et­nikumhoz tartozó nép kétféle életéről. Történelmi hagyományaik, vallási és kulturális életük, gazdasági és társadalmi viszo­nyaik már az elmúlt századok­ban, de különösen a Szovjet­unió létrejötte után különbö­zően alakultak. A köztársaság-, ban hétszázezer ember él, kö­zülük nyolcvanezer karéi. A világirodalom egyik alapművé­nek, a Kalevala eposznak több részét éppen a karélok őrizték meg. Van egy kisvárosuk, ame­lyet Kalevalának neveztek el. E kis nép mindennapjaival ismerteti meg az olvasót az Ország-világ sorozat legújabb kötete. Szekszárdi zenélő nyár Pódiumon a Jazz Quartett A Madrigálkórus újabb nemzetközi sikere Úgy látszik, az élet dolgai né'na bosszantóan jönnek össze (lásd: világbajnokság, tévé címszó). S az értékelésnek ter­mészetéből adódóan mást kell mérnie, mint azt, hogy azok kapták-e a többet, akik a Szek- százrdi Jazz Quartett bensősé­ges és magas művészi hőfokon izzó fellépése helyett otthonuk 'karosszákét választották? .. . Is. m'ételjük: az egybeesés szeren­csétlenül történt, de aki ott volt — 'a közönség így is telt házat tett ki a szekszárdi zenélő nyár megyeházi szabadterén — egy­értelmű értékítélettel távozha­tott a műsor végeztével. A lényeggel kezdjük: a ka- maramuzsi'kálás már-imár meg­kopni tűnő „hímporának” emle­getésével, amely ezen a jazz- esten, más műfajokat megszé­gyenítően, teljes színgazdag­ságban pompázott. És soroljuk gyorsan ide a másik „mumust”, az amatőrizmus 'körüli', fel-fel­lángoló eszmei hercehurcákat, mon dhat ni á Hbi zo nyt a'lansá g ot, és máris felállítható a mérleg: ennék az alkalomnak a muzsi­kus! átélésbeli mivolta, a szép gondolatök, invenciók gazdag­sága és - ne tessék túlzásnak venni — technikai tökélye ele­ven cáfolatát adták a gyakran taipasz ta Iható p rofesszio nista rutinnak. lelki aszottságnak, megmerevedésnek, öncélú „bril­lírozó snak” ... Bennünket mindenekelőtt az fogott meg, hogy minden egyes zenei pillanatnak őszinteség- fedezete volt. Egyként 'mondhat­juk ezt az intellektuálisan át­alakított Baahról, és a mélyből daloló népdal-iptarafrázii'snál (más, klasszikusnak mondható jazz-alapanyagokkal együtt). És 'Vasárnap zárult a III. eszter­gomi fotóbiennálé. A 'háromna­pos találkozón több kiállítást is nyitottak, köztük azt a nagysza­bású tárlatot, amelyre az or­szág különböző részeiből T80 alkotó 1300 felvétellel nevezett be; ezekből százat mutattak be. Kiállítás nyílt André Kertész, New Yorkban élő magyar szár­ez a dolog, a tisztán ragyogó, m'ély, emberi megnyilatkozás, amely — úgy gondoljuk — a technikai tudással együtt maga a szépség -, adta 1982. július 5-e estjének felejthetetlemségét. Juhász Előd összekötő szöve­gében a hagyományokhoz való ragaszkodást jelezte. Mi ennek a dolognak a nemes veretét hallottuk ki .néhány számból (St. Loűis-iblues, Georgia on my mind, Love is here to stay, s még sorolhatnánk néhány más darabot). Am. elemében volt az együttes, amikor olyan lehető­séget kapott, amely kilépést en­gedett meg ebből a körből (mint pl. a Nomád). Két „generális" pontot kellene említenünk, ame­lyek egyúttal a koncert kettős csúcsát adták: a már idézett Badh-iimprovizáció és (nem vé­letlen a közelség) a népdaiát- dolgozás '(Hullámzó Balaton te­tején ...). Az együttest Jkét markában” tartó vezető egyéniség : Kelemen Endre mellett Radnai Tibor hangszerével való bámulatos egyl'ényegűségéről, összeforrott- ságáról kelti szólnunk, és szép érzésekkel emlékezünk a zene­kar „szürke eminenciására”, Lőrinczy Gyulára, aki Véletlenül sem tolakodó basszusjátékával, halilatlbnu'l' biztos alapréteget terített az összmuzsikálás alá. Mindhárom muzsikus kapcsán ihletettségről kell szólnunk (nyilván oroszlánrésze van eb­ben az összeszokottságnak, „metakommunikációs” ismere­teik nék 'is). Ezt a miliőt gazda­gította jó izékkel Pecze István elismerésre érdemes trombita- játéka. DOBAI TAMÁS rnazású fotóművész felvételeiből is. A biennalen több szakmai előadást is tartottak, s a ren­dezvény alkalmával találkoztak a fotóművészet nagy „öregjei” és véleményt cseréltek a pálya­kezdő fiatalokkal. A jövő'ben Dorog és Eszter­gom váltakozva szervezi meg a fotóbiennálét. Onnepi díszbe öltözött Debre­cen városa, hogy egy héten át otthont adjon a tizedik alka­lommal megrendezett Bartók Béla nemzetközi kórusverseny­nek. A jubileumi verseny iránt — melynek különös jelentőséget adott a Kodály-centenárium — hatalmas érdeklődés nyilvánult meg. Tizenhárom nemzet 47 együttese érkezett Hajdú-Bihor megye székhelyére. Jelenlétük, a felcsendülő énekszó — az em­beri hang és a művészet igazi ünnepévé avatta e nemes vetél­kedést. A verseny célja kezdet­től fogva a XX. századi és kor­társ szerzők műveinek megszó­laltatása. Korunk zenéjének tol­mácsolása egyfajta misszió Ss, ami a közreműködőktől eseten­ként nem kevés áldozatot, a hallgatóktól pedig érzékeny nyitottságot kíván. Kitárni a ka­put a világra, befogadni a leg­újabb zenei törekvéseket, fóru­mot biztosítani századunk kó­rusmuzsikájának, felmutatni a magyar kórusinozgaíom és iro­dalom legfrissebb eredményeit; ezek a debreceni verseny irány­adó gondolatai — világszerte egyedülálllóan. Színes felvonulással érkeztek az énekkarok a Köiosey műve­lődési központ elé, ahol a vá­rosi tanács elnöke köszöntötte a több mint kétezer dalost, majd Szokolay Sándor Kossuth- díjas zeneszerző, a Magyar Ko­dály Társaság elnöke nyitotta meg Európa talán legnehezebb kórusversenylát. Többek között ezeket mondta : „Szívszorító és lelkesítő érzés itt, most az ének csodájától, a zene varázsától megittaisult kórusok, közeli és távoli országok idesereglett dal­nokaival, így szemtől szembe találkozni. Az élet új erőforrása lehet a zene, a zene által nem­csak egymással, hanem önma­gunkkal is ta'lálozhatunk. Hi­szem, hogy okik aZ ének tisz­tító, csodatevő erejét ajándék­ként hozták, azok - egy héten át — meríthetnek a hangzó cso­dá bál." Az impozáns versenyre bene­vezett a szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus Jobbágy Valér vezetésével. Vegyeskar.i kategó­riában nyolc együttes indult a selejtezőben, 5 külföldi (svéd, finn, csehszlovák, szovjet és NDK-'beii) és 3 magyar, közöt­tük a szekszárdiak. Kötelező számként minden kórus Kodály: Jézus és a kufáirok c. szerzemé­nyét szólaltatta meg, ezt köve­tően pedig a versenykiírás sza­bályai szerint a XX. századi kortárs szerzők alkotásaiból vá­logathattok. Nagy izgalom előz­te meg a színpadra lépést. Az említett Kodály-ímű után a Mad- rigá'lkórus Szokolay: Due Mo- tett-i és Poulenc: Marie c. kom­pozícióit énekelte. A közönség a hallottak alapján melegen ünnepelte Tolna megye követe­it, a 7 tagú nemzetközi zsűri pedig a rigai Ave Soi (Szovjet­unió), a Rundfenk-Jugendchor Wernigerode (NDK), a Marx Károly Tudományegyetem ve­gyes karának társaságában a Madrigálkórust juttatta a négyes döntőbe. Újabb erőpróba kö­vetkezett, új műsorral. A dön­tőben Kodály: Balassi Bálint elfelejtett éneke volt kötelező. Szobádon választottként Eben: úbi Caritas et Amor és Szőnyi: Anakreoni dalok zárótétefe sze­repelt a szekszárdiak műsorán. 'Ismét elismerő taps és az eredményhirdetésig a feszült várakozás pillanatai következ­tek. Végül megszólalt a haingos- bemondában egy kellemes hang és közölte, vegyeskari kategó­riában a rigai Ave Soi és a Rundfunk-Jugerrd Chor Werni­gerode mögött, mint a mezőny­ben legjobb magyar kórus, a szekszárdi Szövetkezeti Madri- gólkórus a Hl. helyet szerezte meg. A kitűnő karnagy, Jobbágy Valér aíig több mint egy éve — átvéve az együttes irányítá­sát - úgy nyilatkozott e lap ha­sábjain, hagy továbblépni, iga­zán megméretni a debreceni nemzetköri versenyen lehet, ezért oda el kell menni. Azt is tudta, hogy ez a vállalkozás csak következetes és kemény munka árán lehet eredményes. Hitt ebben és igaza lett. A Madrigálikórus elért helye­zésével tovább növelte a Tolna megyei és a magyar kórus'kul- túra tekintélyét. e. n. Esztergomi fotóbiennálé TV-NAPLÓ Komlós Aladár emléke Halála után jelent meg verseinek körülbelül teljesnek mond­ható gyűjteménye, A tölgyek és a hegedű címen, s ez az alig százoldalas sovány kötet, jobbára korai versekkel, mert 1921- ben megjelent kötete után, aminek jellemzően ezt a címet ad­ta: Voltam poéta én is — alig irt verset. Irodalomtudósként tartjuk számon, ő maga azonban azt vallotta öregkorában, hogy verseit szereti legjobban, ezeket a „meleg szívdobbaná­sokat". Barátai, volt tanítványai emlékeztek rá, kegyelettel és sok szeretettel, felvillantva életének egy-egy epizódját. Elhangzott néhány verse is, egyiket felesége, Palotai Erzsi mondta el, s hallottuk megrendítő búcsúját, aminek ezt a címet adta: Mi­előtt elmegyek. Nehéz sorsa volt, a két háború közötti hányattatások után megjárta Bergen-Belsent, s amikor végre célhoz ért, megfosz­tották egyetemi katedrájától. Ez már olyan, mint egy anekdota, az emlékműsorban is elhangzott. 1950-ben azt kérték tőle számon, miért nem tanítja, hogy milyen hatással volt Rákosi Mátyás József Attilára. Komlós egykedvűen válaszolta, szíve­sen tanítaná, de egyetlen adat sincs arra, hogy lenne ilyen hatás. A történet jól példázza tudós lelkiismeretét. Mert mindig a valóság érdekelte, az irodalomtörténet tényei, s az ezekből ki­következtethető összefüggések láncolata. Elsősorban a század­vég léiig elfelejtett költőiről tudott sok újat mondani, s az elsők között volt, akik felfedezték József Attila korszakos jelen­tőségét. Gyertyán Ervin, Czine Mihály, Németh G. Béla, Pomogáts Béla és Vészi Endre emlékezett Komlós Aladárra, szeretettel és hűséggel, de szívesen vettük volna, ha felidézik a róla készült film néhány részletét is. S a versekkel is lehetett volna bő­kezűbben bánni, mert bármily csekély Is mennyiségre ez a költői életmű, néhány valóban jelentős verse van, mint a drá­mai erejű Zsidók a kapualjban, az Óda és A bennszülött — mindegyik maradandó értéke líránknak. Így is örültünk, egy tiszta szellem, jeles tudós emléke előtt hajolt meg a barátok, tanítványok kis közössége. Cs. L. Ki, kit szeret...? Bizonyára sokan láttak már olyan jelenetet, amikor az anyu­ka lehajol, széttárja karjait és a kedves kiáltásra, hogy „Ki szeret engem?" odafut hozzá a kisgyermek, aki ezek után ter­mészetesen ölelést és csókokat kap. Az ilyesmi akár bájos is lehet. Ha azonban az anyuka egy tükör előtt végzi ugyanezt a mutatványt, majd odarohan megcsókolni önmagái, vélemé­nyünk azonnal megváltozik. Némi túlzás ugyan tagadhatatlanul van a lenti példában, de mégis, mintha az utóbbi időben va­lami hasonlónak lennénk tanúi a televízió esetében. A Magyar Televízió komoly jubileumhoz érkezett és neki­látott ünnepelni önmagát. Kitüntetések oszttattak, nyilatkoza­tok, visszaemlékezések hangzottak el, az „RTV" újság hasáb­jain pedig Írásba adta emlékeinek szépségét jelentős és jelen­téktelen, lő- és mellékszereplő, ismert és ismeretlen. Aztán (vagy előbb? netán közben?) következett a miskolci fesztivál, majd o veszprémi tv-találkozó. Amikor zajlott, még itthon vol­tam. Időközben egy bő hétre elmentem külföldre, de hazajövet az „RTV" újság 27. szmában, a 7. és a 20. odalon még min­dig erről olvashattam. Most előttem a 28. szám és mi van az 5. oldalon? Veszprémi emlék címmel ismét egy sor örömködő tv-s személyiség arcképe, díjjal és díj nélkül. Az öröm persze jó dolog, de jóból is megárt a sok. A Ma­gyar Televízió az utóbbi időben teljes erőbedobással látszik ünnepelni önmagát, noha ezt inkább nekünk, nézőknek kellene megtennünk. Más lehetőség hiányában inkább rájuk, a szakmabeliekre hagyjuk... (ordas) Rádió Gond? A 'kitolódott életkorról, arról, hogy ma később lesznek „fel­nőttek" a fiatalok, nagyon sokat hallhattunk. Szinte mindenki tudna példát arra, hogy vala­hol, valaki csak a. kora. miatt nem kapott meg egy beosztást, munkakört, mert túl fiatalnak tartották 'annak ellátására. No, persze az ellenpéldák sokasá­gát is fel tudnánk rögtön sora­koztatni. Viszont tény, hogy amíg a'l'ig több, mint száz éve a huszon­évesek történelmet csináltak, addig ma sok helyütt egy kö­zépvezetői beosztás odaítélésé­nél is „elvárják" a harminc fe­letti életkort. 'Faragó Vilmos rád,iájegyzete szerint már a házasságtól is féltik egyesek a huszonéveseket. Mert amíg néhány évtizeddel ezelőtt a család minden prakti­kát bevetve összefogott, hogy a húsz év felé közeledő „vén­lányt" férjhez adják, addig Fa­ragó barátja azon kesereg, hogy huszonéves lányának ko­molyan udvarol valaki, és a há­zasság „réme" ott lebeg előtte. Nem szeretné elveszíteni a lá­nyát, fél a házassággal jelent­kező gondoktól', problémáktól és attól is, hogy ötvenéves ko­rára nagypapát csinálnak be­lőle. Véleményem, szerint problé­májával nem újságíró ismerő­séhez, hanem orvoshoz kellett volna fordulnia. Mondvacsinált az egész kérdésfelvetés. És azt sem hiszem, hogy megérte a tíz­perces rádlójegyzetet. Mert, ha el is hiszem — és semmi okom nincs nem elhinni Faragó Vil­mosnak —, hogy van ilyen em­ber is, azért úgy gondolom, hogy ma még legtöbben a házassá­got természetes, szükségszerű intézménynek tartják és a szü­lők ugyan nem keseregnek azon, ha húszon túl járó leány­zójuk, még a „nyakukon” van, de azon. sem, ha megtalálta húszéves korára azit, akivel éle­tét, házasságát végig tudja él­ni. Tj.­Rézfúvós kamarazenekari tábor A külföldi együttesek verse­nyeztek vasárnap Barcson a nemzetközi rézfúvós kamaraze­nei táborban. A négy éve min­den nyáron megrendezésre ke­rülő tábor eddig a hazai réz- fúvós-utánpótlás találkozóhelye volt, s az idén nemzetközivé bő­vült. A tálbor 25 zeneművészeti főiskolai, illetve szakközépisko­lai. együttese közül kilenc kül­földi. 'Erőpróbájukra a hazaiak szombati vers.enye után került sor. Az eredményhirdetés és a díj­kiosztás a július 23-i búcsúesten lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom