Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-13 / 162. szám

1982. július 13. "népújság 5 A vasárnapi világbajnoki döntő után egész Olaszország­ban, a városokban, a falvaik­ban az emberek kitódultak az utcákra, hogy így adjanak ki­fejezést örömüknek a „Squadra Azzurra" sorrendben harmadik világbajnoki győzelme felett. A rendőrség közlése szerint csak Rómában mintegy 300 ezer ember gyűlt össze közvet­lenül a világbajnoki döntő le­fújása után. Az utcákon nem­zeti színekbe öltöztetett gépko­csik, fellobogózott motorkerék­párok száguldoztak, teljesen káotikussá téve a forgalmat. A hétfő reggelig tartó nagy ün­neplésben Rómában közel 40 embert kellett kisebb-nagyobb sérülésekkel kórházba szállíta­ni. Az örömittas olaszok taláíé- konysága nem ismert határo­kat, hogy méltó módon meg­emlékezhessenek az olasz vá­logatott világbajnoki győzelmé­ről. Több szurkoló az ország nemzeti színeire, zöld-fehér- pirosra festette be arcát, a vi­lághírű műemlékekre nemzeti- színű zászlókat tűzte ki. Velen­cében két bohóc kékre mázolt egy elefántot, és a derék állat­ta) a város utcáin parádézva ünnepeltek. Mindenütt plakáto­A Mundial ötvenkét mérkőzésén egymillió 856 ezer néző Olaszország a világbajnoki döntő megnyerése után Paolo Rossi a VB legjobbja Az Olaszország—NSZK VB-döntőt megtekintette Pertini olasz köztársasági elnök (az első sor bal oldalán), mellette János Károly spanyol király, Joao Havelange FIFA-elnök (középen) és Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár (jobbról). kát ragasztottak, feliratokkal borították be az épületek fa­lait: „Itália nagy vagy”. Torinóban egy fiatalember „Az isten hét nap alatt terem­tette meg a világot, a nyolca­dikon pedig életet adott Paolo Rossinak" felirattá1! fejezte ki csodálatát az olasz válogatott középcsatárának, aki jóformán „berúgta" csapatát a világ- bajnoki döntőbe, és hat góljá­val megszerezte a világbajnok­ság gólkirálya címet. Veroná­ban megszakítottak egy opera- előadást — ami tudvalevőleg az olaszok egyik legkedveltebb szórakozása —, hogy bejelent­sék: 1982-ben a világbajnok Olaszország. A közönség 10 percig felállva tapsolt a hírnek. Giovanni Spadofini, az or­szág miniszterelnöke is nyilat­kozott. Mint mondotta: a világ- bajnoki döntő megnyerése nagy avőzelem Olaszország számára, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy az olaszok közelebb kerüljenek egymáshoz, jobban megértsék egymást. OLASZOK A VILÁGBAN Szerte a világon, Sidneytől Vancouverig, New Yorktól Lon­donig a hazájuktól távol élő olaszok óriási, egészen hétfő reggelig tartó ünnepségeket rendeztek csapatuk világbajno­ki győzeimének tiszteletére. Az önfeledten ünneplő ola­szok óriási felhajtást okozva az utcákra tódultak, zászlókat lo­bogtattak, egymást pezsgővel öntözték, meg má rtózta k a köz­téri szökőkutak vizében. Sidney- ben órákra megbénult a for­galom a zöld-féhér-ipirosra át­festett kocsik cikázása miatt. A reggeli csípős hidegben sokan pizsamában csatlakoztak az utcákon ünneplő tömeghez, a rend őreit ölelgették útón- útfélen. Torontó, ahöi 500 ezres olasz kolónia él, egy időre igazi olasz várossá változott. A tö­meg önfeledten olasz dalokat énekelt, és a belvárost szinte táncparkettá alakította át, amelyet a rendőrségnek egy időre le kellett zárnia a forga­lom elől. Londonban az ott élő olaszok több száz fős tömege zászlókkal felszerelkezve a brit főváros Sóho negyedébe vo­nult, ahol. tudvalevőleg a leg­több olasz étterem található, és órákra megbénította a for­galmat. Az olasz örömujjongás elérte New Yorkot, és sok más észak- és dél-amerikai várost is. Mi lehet Olaszországban, ha az olasz szurkolók itt Párizs­ban ilyen zajos ünneplést tud­tak rendezni? A Clhamps- Elysées-n több száz autó robo­gott egész éjjel a diadalívtől a Louvre-ig és vissza, tülkölve szakadatlanul. A kocsik abla­kéban vagy a tetőn ülő „tifo- si”-k hatalmas olasz zászlókat lengettek. A Saint Michel kör­úton gyalogosok vonultak Paolo Rossit éltetve, az egész Quar­tier latin az olasz csatár ne­vétől volt hangos. Nem maradt ei a szokásos tűzijáték és pe- tárdadobá'lás sem. Az olasz tu­risták igazán kitettek magukért, aki csak a zajra figyelt, azt hi­hette, hogy Párizsban az ola­szok vannak a legtöbben. STATISZTIKA Elkészültek az első statiszti­kák. A XII. labdarúgó-világ­bajnokság 52 mérkőzését ösz- szesen 1 856 277-en látták, ami mérkőzésenkénti 35 698-as át­lagot jelent. Ez a szám felül­múlja az 1962. évi chilei néző­átlagot (24 250 — 32 mérkő­zés), de jelentősen alulmarad az 1978-as argentínai (4*2 374 — 38 mérkőzés) és az 1974-es NSZK-beli Mundial (46 685 — mérkőzés) látogatottságától. Az 52 mérkőzésen összesen 146 gól esett, ez 2,80-as átla­got jelent. Hasonlításként: 1978 : 2,68, 1974 : 2,55. de 1970: 2,97-es gólátlag. 0 így látták a kapitányok Bearzot marad...? A kulcsfigura A Madridban vasárnap be- fejeződöt labdarúgó-világbaj­nokság döntőjéről a két érde­kelt szövetségi kapitány így nyilatkozott: ENZO BEARZOT: — A kihagyott tizenegyes nem vetette vissza a csapatot, sőt, ellenkezőleg, fokozta játé­kosaink akarását. Antognoni ki­esése miatt viszont hátránnyal kezdtünk, mégis bizakodó vol­tam. A világbajnokság alatt többször is tanulmányoztam az NSZK játékát, s meggyőződé­sem volt: legyőzhetjük őket. Boldog vagyok, hogy nem té­vedtem. Az a taktikánk is be­vált, hogy Bergomi Rummenig- gét, Gentile pedig Littbarskit igyekezzen kikapcsolni a játék­ból, megtették. Azt hiszem, az a csapat, amely legyőzte Ar­gentínát, Brazíliát és az Európa- bajnok NSZK-t, megérdemelte, hogy világbajnok legyen. JUPP DERWALL: — Az olasz válogatott a második félidőben olyan játé­kot produkált, amellyel megér­demelte a világbajnoki címet. Együttesemnek nem volt ereje ahhoz, hogy legyőzzön egy küz­dő és kiválóan játszó olasz csa­A XII. labdarúgó-világbajnok­ságon lejátszott 52 mérkőzésen a világbajnoki címet elhódított Olaszország mindenképpen a legjobb volt. Sikerrel jutott túl minden riválisán, legyőzött 3 világbajnokot, s a résztvevő 24 csapat közül a legtöbb pontot gyűjtötte és veretlen maradt. A maratoni versenyt az ola­szokon kívül Anglia és Kame­run küzdötte végig veretlenül, ugyanakkor 8 válogatott (Ka­merun, Honduras, Csehszlová­kia, Peru, Kuvait, Chile, Üj- Zéland és Salvador) utazott ha­za győzelem nélkül. „Bajnoki tabellaszerűen” az ezüstérmes NSZK a nemzetek rangsorában csak a 6. helyre került, míg Magyarország a 14. helyen kötött ki. Jupp Derwall patot. Ebben talán az is közre­játszott, hogy az elődöntőben hosszan tartó, drámai mérkő­zésen nyertünk Franciaország ellen. Az is hátrányos volt, hogy csak reggel érkeztünk Madridba, nagy hiba. Az egész VB-szereplést tekintve köszönet­tel tartozom csapatomnak, hogy eljutott a döntőbe és vé­gül is megszerezte a 2. helyet a 24 résztvevő közül. A XII. Mundial tabellája : összesített 1. Olaszország 7 4 3 — 12-6 11 2. Lengyelország 7 3 3 1 11-5 9 3. Brazília 5 4 — 1 15-6 8 4. Anglia 5 3 2 — 6-1 8 5. Franciaország 7 3 2 2 16-12 8 6. NSZK 7 3 2 2 12-10 8 7. Szovjetunió 5 2 2 1 7-4 6 8. Ausztria 5 2 1 2 5-4 5 9. Észak-írország 5 1 3 1 5-7 5 10. Belgium 5 2 1 2 3-5 5 11. Argentína 5 2 — 3 8-7 4 12. Algéria 3 2 — 1 5-5 4 13. Spanyolország 5 1 2 2 4-5 4 14. Magyarország 3 1 1 1 12-6 3 15. Skócia 3 1 1 1 8-8 3 16. Jugoszlávia 3 1 1 1 2-2 3 17. Kamerun 3 — 3 — 1-1 3 18. Honduras 3 — 2 1 2-3 2 19. Csehszlovákia 3 — 2 1 2-4 2 20. Peru 3 — 2 1 2-6 2 21. Kuvait 3 — 1 2 2-6 1 22. Chile 3 — — 3 3-8 — 23. Üj-Zéland 3 — — 3 2-12 — 24. Salvador 3 — — 3 1-13 — — Nézzen az arcomba, s megtudhatja a választ — mon­dotta egy meglehetősén furcsán hangzó kérdésre a VB-győze- lem után Enzo Bearzot, a vi­lágbajnok olaszok szövetségi kapitánya, aki számos sorscsa­pás közepette vezérelte a csúcsra spanyolországi „Squad- ráját” a több mint egy hónap alatt. — Életem legboldogabb napja volt a vasárnapi. Sokat, éveket ténykedtünk ezért, s kü­lönösen arra lehetünk büszkék, hogy ez egy eredeti, „bennszü­lött” olasz világbajnokcsapat. Az 1934-es és 1938-as arany­érmes válogatottunk soraiban számos játékos volt olyan, aki nem Olaszországban született, csak pályafutása során „ola- szosította” magát, keresett itá­liai ősöket. A győzelem legfőbb eredője? — Az, hogy nagyon rossz kezdés után törvényszerűen ja­vultak a formák. A legdöntőbb siker? — Az Argentína elleni. A döntőben már csak arra kellett vigyáznunk, hogy megőrizzük hidegvérünket. Abban biztos voltam, hogy játékunkkal nem lehet baj. Evett már? — hangzott egy újabb furcsa kérdés, arra utal­va, hogy Bearzot 24 órával a mérkőzés kezdete előtt képte­len volt egy falatot is lenyel­ni. .. — Nem, de ez már nem is fontos. Azt tervezte, hogy a VB után visszavonul a kapitányságtól! — Igen, így volt. De erre most három napot rápihenek. Nem akarok senkit látni, csak elmélkedni, megrágni a győ­zelem édes falatját. Van valami, amivel elégedet­len a Mundial után? wr Ok mondták Helmut Schmidt: „Az első félidőbén kiegyenlített volt a játék. A második játékrészben felülkerekedtek az olaszok, jobbak voltak, megérdemelték a győzelmet, mert kitűnően használták ki gólhelyzeteiket”. Dino Zoff, az olaszok vete­rán kapusa: „Szeretnék harsog­ni, hogy milyen jó negyven­éves világbajnoknak lenni. Nemcsak a kupáért játszottunk, sokkal inkább családjainkért és minden olasz szurkolóért. Mi jobban akartuk a sikert, mint az NSZK — ez döntött, sem­mi más”. Enzo Bearzot — Igen. Országom sajtójá­val. Amikor kiérkeztünk Spa­nyolországba, olyan koholt tör­téneteket jelentettek meg ró­lunk, harckészségünk állítólagos gyengéiről, hogy június 24-én elrendeltem a játékosoknak: ne álljanak szóba olasz újságíró­val. Meg kell mondanom, mé­lyen éreztem az általuk ütött sebeket. Ha beleszólnak szak­mai dolgokba, az nem baj, még azt is eltűröm, hogy más­ként állítsák össze a csapatot, de hogy olyasmivel vádoljanak, amivel vádoltak, az már óriási sértés. Azt írták valamikor a csoportselejtezők idején, hogy én és a válogatott az olasz nemzet vagyonát herdáljuk itt Spanyolországban, méltatlanok vagyunk a kiküldetésre. Hát most álljon elénk az, aki ezt leírta! Sok időbe telik, amíg ezt a sértést képes leszek meg­emészteni. .. Pierre Littbarski, a nyugat­németek balszélsője: „Olasz­ország jéghideg nyugalommal vert meg bennünket, megérde­melten. Nálunk elfogyott az erő. Nem voltunk abban a helyzetben, hogy feltámasszuk önmagunkat. Kétségkívül a vi­lág legjobb csapata az olasz. Argentína és Brazília ellen is bizonyított”. Giorgio Chinaglia, az egyko­ri „szuperolasz", jelenleg a New York-i Cosmos játékosa: „Mondanom sem kell, mennyi­re elkápráztatott válogatottunk. Ilyen érett csapatot életemben nem láttam. Náluk jobb kezek­be nem is kerülhetett volna a trófea”. A XII. labdarúgó világbajnok­ságon részt vett újságírók a ha­gyományoknak megfelelően sza­vaztak, kit tartottak a küzdelem- sorozat legjobb játékosának. Az olasz Paolo Rossié lett a büsrke cím, őt választották a legjobbnak. A sorrend: 1. Rossi (olasz) 437 pont, 2. Falcao (brazil) 252, 3. Rummenigge (nyugat­német) 207, 4. Boniek (lengyel) 179. Paolo Rossi mindenféle szem. pontból kulcsfigurája volt a vi- láglbajnoik csapatnak. (A vb leg­jobb játékosának választották, ezért 4000 dollár üti a markát, s mivel gólkirály lett 6 találatá­val, úljaibb 3700 dollárral lesz gazdagabb. Négy éve mindkét dm az argentin Kempesé volt.) A Mundial második szakaszá­ban feltámadt, igazolta Bearzot döntése jogosságát. Ismeretes, hogy eltiltás után is bizalmat szavazott neki. — El tudtunk volna képzelni a Muadial-ra'jt előtt kedvezőbb visszatérést is - mondta Tra­pattoni, a Juventus technikai A Spanyolországban lezajlott Mundialt végig nagy figyelem­mel kísérte a 60 éves Hidegkúti Nándor, 68-szoros válogatott, a híres magyar aranycsapat egyik vezéregyénisége, aki két világ- bajnokságon is szerepelt, 1954- ben Svájcban és 1958-ban Svédországban. Tagja volt an­nak a csapatnák, amely a 28 esztendővel ezelőtti, az emlé­kezetes berni döntőben nagy esélyesként 3-2 arányban vere­séget szenvedett az NSZK-tól és „csak” ezüstérmes lett. — A XII. világbajnokság lé­nyegében igazságszolgáltatás is volt 1954-ért a magyar váloga­tottnak — mondotta Hidegkúti Nándor az MTI munkatársának. — Akkor a legkülönbözőbb ma­gyarázatokat adták kívülállók váratlan vereségünkre, s mi hiába hangoztattuk: az elődön­tő 120 perces csatája elvette az erőnket a végküzdelemtől. Most, a szuper erőállapotúnak ítélt NSZK sem volt képes ki­heverni az elődöntő 90 perc utáni igénybevételét, miként a franciákra sem lehetett ráis­merni a hosszabbítást követő mérkőzésen. Még egy olyan, fizikailag tökéletesen felkészült Paolo Rossi igazgatója. — Paolo bizonyítot­ta klasszisát. Igaz, rosszul kez­dett az elején, de később hoz­zászokott a légkörhöz, és igazi önmagát adta. Ez nagy szeren­cséje Olaszországnak. csapatnál, mint a nyugatnéme­tek is döntően befolyásol min­dent a ráadás idegi és fizikai megterhelése ilyen hosszú ver­seny végén. A franciák ellen a hosszabbításban még tudtak újítani, az olaszok elleni finá­léban viszont nem. Ellenük a VB-döntőben a pihentebb, vagyis hosszabbításra korábban nem kényszerült csapat óriási előnyt élvezett (mint annak ide­jén ellenünk az NSZK), és ezt ki is használta. Mi a véleménye a győztes olasz válogatottról? — Nagyon tanulságos az olaszok kezdeti botladozása, majd későbbi csúcsra érkezé­se. Az elején csak a védeke­zéssel törődtek, színtelenek, ki- ismerhetőek és eredménytele­nek voltak, semmiképpen nem ígértek későbbi világbajnokot. Amikor változtattak ezen a fel­fogáson, egyszeriben arany esé­lyessé léptek elő, sorra nyerték mérkőzéseiket, pedig a lengye­lek kivételével sorra esélyesek­kel, világbajnokokkal kerültek szembe. Nagyszerűen feljöttek, belelendültek és minden fel­adatot megoldottak. Összesített táblázat Hidegkúti: Igazságszolgáltatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom