Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-11 / 161. szám
1982. július 11. Képújság 3 Többet is exportálhatnának Magyarország összes exportforgalmának több mint 26 százalékát mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek teszik ki. Ennek a !forgalomnak több mint egyharmada a dollárral vagy más kemény valutával fizető piacokra irányul. Milyen szerepe van ebben termelőszövetkezeteinknek? Ezzel a kérdéssel kerestük meg a TOT ágazati és koordinációs főosztályának vezetőjét, Perczel Jánost. — Hazánk 1400 mezőgazda- sági szövetkezete jelentős szerepet játszik az ország export- árualapjának megteremtésében mind a rubel, mind a dollár elszámolású piacokon. Ezért fontos, hogy a mezőgazdasági, élelmiszeripari export tovább növekedjék, hozzájáruljon a gazdasági egyensúly javításához, és fejlődjön a mezőgazdaság szövetkezeti szektorának exportteljesítő képessége, erősödjön a termelők exportérdekeltsége. A magyar mezőgazdasági termékek csaknem 70 százalékát a mezőgazdasági szövetkezetek közös és háztáji gazdaságai adják, s ilyen arányú az exporthoz való hozzájárulásuk is. Az MSZMP KB Szövetkezet- politikai Munkaközössége 1978. március 30-i ülésén egyebek mellett állást foglalt abban, hogy a külkereskedelmi vállalatok növeljék a szövetkezetek érdekeltségét a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. Azt is hangsúlyozta, hogy tovább kell fejleszteni a szövetkezetek és a külkereskedelmi vállalatok együttműködését. — Ez biztató, de hosszú az út, amely egy kedvező döntéstől a megvalósulásig tart. Tehát, milyen gyakorlati lépéseket tettek? — A külkereskedelmi tárca, valamint az országos érdek- képviseleti szerv vezetőinek összehangolt intézkedései után megkezdődött a központi döntések végrehajtása. Néhány kérdésben már előrehaladás tapasztalható. A legjobb információval és külföldi kapcsolatokkal rendelkező tőkeerős mezőgazdasági szövetkezetek néhány esetben kezdeményezően léptek fel, és eredményesen valósították meg a dollár elszámolású exportot növelő fejlesztést, közvetlen kapcsolatokat és közös érdekeltségű vállalkozásokat hoztak létre. Megfelelő kapcsolatrendszer alakult ki a Kereskedelmi Kamara, a Külkereskedelmi Bank és a TOT között, amelynek eredményeként több információs jellegű ankétot szerveztek. így rendszeresen napirenden tarthatók a mezőgazdasági szövetkezeteket érintő külkereskedelmi kérdések. — Ez azt jelenti, hogy minden kérdésre sikerült kielégitő megoldást találni? — Bármennyire is jó lenne „igen"-t mondani, ezt nem tehetem. Gondunk például a mezőgazdasági szövetkezetek exportérdekeltségének számottevő erősödése, az ezzel kapcsolatos szervezeti, szabályozásbeli konstrukciók kialakítása. Nem jutottunk előbbre a külföldi szövetkezetek és szövetségeik és a magyar mező- gazdasági szövetkezetek közötti érdemi — gazdasági kapcsolatok kialakításában. Nem sikerült olyan közös vállalkozásokat tető alá hozni, amelyekben a nyugati partner tőke- befektetésével garantálja .. az értékesítést és a nettó export növekedését. A szövetkezeti mozgalom egészére változatlanul az jellemző, hogy a közös gazdaságok fejlesztése, a termelés minőségi jellemzői, az irányítás szervezeti formái nem alkalmazkodnak a nemzetközi piac ritmusához, értékítéletéhez. A lehetőségek ellenére a termelőszövetkezetekre nem jellemző az exportorientáltság, még a nagyüzemek is csak kis mértékben vállalnak — vállalhatnak — részt a nemzetközi áruforgalom közvetlen napi gondjainak és távlati feladatainak megoldásából. — Milyen eszközeik vannak a szövetkezeteknek arra, hogy bővitsék a nemzetközi kapcsolataik körét? — A nyugati szövetkezeti szervezetek forgalma több agrártermékből meghatározó jelentőségű mind belföldi, mind nemzetközi piacokon. Szövetkezeteik és szövetségeik zömmel tagjaik mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeit értékesítik. Mi nemcsak versenytársként léphetünk fel termékeinkkel, fe'kínálhatunk több olyan terményt, áruféleséget is, amely az áruválasztékukat bővíti, számunkra pedig többlet- exportot jelent. Agrár-külkereskedelmi gyakorlatunk eddig nem számolt kellőképpen a nyugati országokban működő szövetkezetek és szövetségeik gazdasági súlyával és jelentőségével. Nem aknáztuk ki a gyakran kézenfekvő lehetőségeket sem. Mezőgazdaságunknak és élelmiszeriparunknak alig van külkereskedelmi kapcsolata nyugati szövetkezeti szervezetekkel. Magyar mezőgazdasági szövetkezetek és nyugati, szövetkezetek között közvetlen kapcsolat eddig nem épült ki. — Milyen lehetőségek kínálkoznak a külgazdasági kapcsolatok bővítésére? — A nyugati országok szövetkezeteivel, továbbá a kis- és középvállalatokkal kialakítandó kapcsolatok az eddigiektől több szempontból eltérő megközelítést és szervező munkát igényelnek. (Az eddig létrejött kisszámú gazdasági eqyüttmű- ködés ugyanis esetleges és általában a személyes kapcsolatokhoz kötődik.) Lehetővé kell tenni például, hogy a nyugati szövetkezeti szervek, valamint a kis- és középvállalatok szervezett formában megismerjék a magyar mezőgazdasági szövetkezetek exportteljesítő képességét, együttműködési lehetőségeit. A különböző gazdasági együttműködési formák és ezek keretében előállított termékek bemutatását és ismertetését az ún. referenciaüzemekre kell építeni. A gazdasági kapcsolatok bővítését a tradicionális kereske-. delmi kapcsolatok mellett ’főként a közös termelési és értékesítési célt kitűző nemzetközi vállalkozások, valamint a szerződéses termelés és az „export- bérmunka" irányában kellene kiterjeszteni. B. P. Eredményes növényvédelem Az idén más évekénél viszonylag kisebb mértékben pusztítják a kártevők a szántóföldi növényeket, gyümölcsösöket - ez derül ki a MÉM Növényvédelmi és Agrokémia» Központjának most elkészült összesítéséből. A változékonyabb időjárás akadályozta egyes gombák, rovarok nagyobb arányú kifejlődését, de mindenekelőtt a korábbiaknál' fegyelmezettebb növényvédelmi munka segített. Az állami gazdaságok, termelőiszövetkezetek többsége felismerte: a kártevők elleni körültekintőbb védekezés a terméseredmények megőrzésének igen fontos eszköze, s a ráford'ításoik általában többszörösen megtérülnék. A határszemlék és a megyéi nönvtényvéd'ő állomások jelzéséi szerint a szántóföldi növények közül' jelenleg a kukoricát nem fenyegeti kártevő a napraforgónál azonban fennáll a mezei poloska elterjedésének veszélye. A korábbi hónapokban megfelelő módon Védekeztek az alimafavarasodás ellen, így e betegség nem fenyegeti a gyümölcsfáikat. A szőlőnél jelenleg a .4—5. permetezésnél tartanak az üzemek. Az ország szőtőállománya mentes a kártevőktől. E kedvező helyzet megőrzésére jelenleg a peronoszpára és a szőlőmolyok ellen védekeznek,. Vasutasnap 1982. • • Ötszáz személyes szociális épületet avattak Dombóvárott A harminckettedik vasutasnap ünnepségeit megyénkben pénteken délután tartották meg. A két nagy üzemfőnökség, a dombóvári és a bátaszéki központi ünnepségére megjelentek a szolgálati helyek dolgozóinak képviselői, valamint a helyi párt és tanácsi szervek vezetői is. A legjelentősebb eseményre Dombóvárott került sor. Itt a városi művelődési házban Harangozó László mérnök-főtanácsos, üzemfőnök tartott ünnepi beszédet. A hallgatóságot emlékeztette a vasút hőskorára és a mai eredményekre, az egyre korszerűbb és pontosabb munkát végző sok ezer vasutasra. Az ünnepségen részt vett a városi pártbizottság, és a tanács képviseletében Vidóczy László tanácselnök is, aki meleg szavakkal köszöntötte az első félévben is, az elmúlt években is kiváló termelési eredményeket elért kollektívákat. A vasútigazgatóságot Bus Károly igazgatóhelyettes képviselte. Az ünnepség második részében felavatták az üzemfönökség dolgozói részére készített ötszáz személyes öltözőt, mosdót, étkezdét. A huszonegymillió forintos költséggel épített létesítményben fekete-fehér Öltöző, századagos melegítő konyha, három orvosi rendelő is van. A vasutasnap alkalmából az új létesítmény étkezdéjében két vasutas dolgozó — Csonka Sándor kocsilakatos és Bősze György váltókezelő festményeiből kamarakiállítást is megnyitottak. Majd pedig az üzemfőnök átadta Dombóvár közönségének, □ 424-es sorozatú mozdony 124. példányát, amelyet a felvételi épület előtt állítottak fel. A MÁV Dombóvári Építési Főnökség dolgozói is ünnepséget katonák előtt Geresdi István igazgató mondott ünnepi beszédet. Majd itt is jutalmakat, kitüntetéseket adtak át, többen rendkívüli előléptetésben részesültek. A MÁV bátaszéki üzemfőnökséghez tartozó kisállomások dolgozói, a vontatási főnökség kollektívája is a központi ünnepségen, a szociális épületben emlékezett meg a 32. vasutasnapról. Itt Szentes László üzemfőnök mondott beszédet, köszönte meg a dolgozók egész évi lelkiismeretes, jó munkáját. Ezen az ünnepségen ott voltak a szekszárdi állomás dolgozóinak képviselői is, Baka György állomásfőnökkel az élen. A pályafenntartási főnökségeken, így Dombóvárott és Szek- szárdon is, ugyancsak megemlékeztek a vasutasnapról. tartottak. Egész Dél-Dunántúl vasútépítői, és az őket segítő Két napig tartott a munka, amíg a gőzmozdonyt végleges helyére állították, a mozdony alá repülővágányt építettek. A központi szociális épület 21 millió forintba került Csütörtökön hordták fel az öltözőkbe a szekrényeket Dávid bácsi, a kéményseprő Horváth Dávid Tolnán, ha bárhol szóba kerül ez a név, mindenki tudja, kiről beszélnek: Horváth Dávid kéményseprőről. Nem azért, mert alighanem rajta kívül senki seim viseli ifit ezt a nevet - szülőföldjén-, Hevesben gyakoribb — hanem az isík olásgye- írektől a nyolcVanévesig, csaknem mindenki isimeri. Hiszen a kéményseprő minden ház'ban megfordul. A kéményt tisztítani, időnként az olajkályhát rendbe tenni, vagy a kályhacsövet kipucolni. Nagy ritkán már célból is: tüzet oltani. Miiint a tolnai önkéntes tűzoltó egyesültet elnöke elmondta, Dávid bácsi oszlopos tagja az egyesületnek. Ha tűkhöz kell kivonulni, percek alatt riasztja a csapatot, lévén felesége a községi tanácshoz gondnoka és hivatali időn kívül szolgálati lakásukba van kapcsolva a tanács telefonja. De Ott Van a kiképzéseken, versenyeken is. Most éppen a selyem-gyárból jött, átvizsgálta a gyárkéményt. Miközben leülüník a konyha- asztalnál - „fenntartott helye” van az asztal' végén, ott kormos az asztailátíb, kormos a hokedli — kopogtatnak. Idős asszony jön, alkar anyja is lehetne, mégis Dávid bácsinak szólítja: holnap festés lesz nálunk, ha lenne szíves előtte a kéményt, meg a kályhákat-esö- veket rendibe tenni... — Hánykor jönnek a festők ? — Nyolcra. — Rendiben van, hátkor ott leszek... Csak utóba jegyzi meg: hívhatnának akár festlés után is engem, az ötméteres kályhacsövet úgy kipucolom, utána nyoma se lesz annak, hogy kéményseprő járt a lakásban. Még ujjlenyomat se marad a csövön. Munkás életére terelődik a szó. Harminchatban, tizennégy éves korában ment el kényény- seprőinasbaik Hevesbe. Másfél év után megvált mesterétől, no nem mintha a szakmából ábrándalt volna ki„ szülei nem bírták a terheket. Akkoriban az inas, illetve a szülei fizettek a mesternek, nemhogy ő kapott volna1 bért, ösztöndíjat. Sok volt az az évi öt mázsa búza. Utána napszámos-álét, katonáskodás. Ötvenegyben már ismét a szakmában, Kunmadarason. Nem- kérték a bizonyítványt, de kipróbálták vele, mit tud : tisztítani kellett szabadkéményt, deszkdkéményt, sövénykéményt, nádrágkéményt. Ez utóbbinak az egyik szárában föl, a másikban le kellett mászni. — A mászás volt a legfontosabb és a legnehezebb. Neki- fesz.it» az ember a térdét-kö- nyökét a kéményfalnak, közben a kaparóvassal, meg a nyírsöprűvel dolgozik. Vigyázni kell, mert ha megcsúszik, bizony lehorzsol ódik a bőr. Lélegezni be szájon — a szájkendőn keresztüli -, k:i orron. Akkoriban arrafelé sokan tehén-, meg bi fka trágyával tüzeltek, egy kéményből néha egy véka korom, is kijött. Horváth Dávid még ott, Szolnok megyében lététté a szakmunkásvizsgát, majd' hatvanegyben áttelepült a család Tolnára. — Először Harc, Szedres és Sióagárd volt a körzetem. Az első utamon eltévedtem, de aztán csak odataláltam, ahova elindultam,. Ma már Tolna oz én területem, de mindig jó érzéssel gondolok ezekre az évekre, és azokra az emberekre, akiket a falvaikban megismertem. Különösen Szedresre szerettem járni.. — Eleinte gyalog, meg biciklivel. Vittem a szerszámokat, a kéményégető-készüléket. Akiinek csupa korom a ruhája, nem ülhet föl a buszra, nem „stoppolhat" személyautót. Egyszer, egy téli napon az egyik buszvezető megszánt, leállt mellettem az országúton és invitált: szálljak be. Ilyen kormosán? - kérdeztem. — Nem baj, csak tessék Vigyázni és az ajtó mellé állni, így aztán, ha megállt a busz, elsőnek szálltaim le, majd a ki- beszállás után én is visszamentem a helyeimre. Ez a buszos máskor is elvitt. — Ma már utazhat buiszon- vonaton a kéményseprő, védőköpenye megvédi a koromtól az útitársakat. — Sok minden- más a munkánkban, mint azelőtt. Valahogyan nem kormozódnak annyiha a kémények. Igaz, sóik helyen olajjal tüzelnek — jómagam tizenkét éve tettem vizsgát ol'aj- ká I ylha já vít-á siból -lka riba n tartó s- ból, azóta ezt is csinálom — de okosabban, hozzáértőbben ,is tüzelik el a fát, a szenet. Aztán: kéményt kiégetni azelőtt csak 'téten, akkor is csak amikor nagy volt a hó, lehetett. A nádtető különben könnyen tüzet fogott volna. Ma a területemen mindössze két nádfedeles ház van. — Nyilltón kevesebb a tüzeset is. — Természetesen. A cserép-, vagy palatető szerkezete nem gyullad olyan könnyen. De azért nagy a szerepe a megelőző munkának. És itt is fontos a kéményseprő: meglátom a lyukat a kémény oldalában, vagy az elvékonyodott faltot és szólok: javíttassák meg, nehogy leégjen a ház. És ha mégis tűz keletkezik: riasztok és megyek. Sugárcsővezető vagyok. — Meddig? ' — November 29-lén letelik a szolgálat, betöltőm a hatvanadikat. De már szólt az igazgató, szeretnék, ha még maradnék. No nem teljes, hanem nyugdíja sm ű szakba n, fétim úszóikban. Óla jkál yhá kát. karba n t arta ni, foglalkozni a fi atal óbbakkal. Tűzoltóként pedig? Amíg bírom. A Tolna megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat igazgatója megmondja az okát a marasztalásnak : — Dávid bácsi egyike a leg- lelkilismeretesebb, leghozzáértőbb szakembereinknek. Egyszerűen, képtelen rossz munkát végezni. Mindig az ő keze alá adtuk a kezdőket, ő volt az első, akii megtanulta az olajkályha javítást-karbantartást, négy évvel ezelőtt ugyancsak ő kezdte meg a munkát új szolgáltatásunknál, a vegyszeres kazánmosásnál. Ritka l'eMsmeretes ember. Horváth Dávid tagja a vállalati szakszervezethi bizottságnak, a munkaügyi döntőbizottságnak, tartalékos munkásőr és 1957 óta tagja a pártnak. Mint arról már hírt adtunk, eredményes munkája elismeréséül a Népiköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. J. J.
